Tudunk élni, szó se róla. Egyrészt svájci frank alapú hitelünk van, ami ugye már egyfajta luxus, másrészt 350 Ft-os benzinnel játszunk locsolókocsisat Egerben.
Történt vala, hogy családi program gyanánt felkerekedtünk, és megrohamoztuk az egri várat, mint Szulejmán. Próbáltunk Lilinél némi érdeklődést kiváltani a török sztori iránt, de igazából egy szabatéri színpad láttán lett lelkes, illetve a bástyáról kiszúrt egy hidat, amin mindenképpen át akart menni. Zalánt meg csak a híd alatt folyó víz érdekelte. Őt mindenhol csak a víz érdekli. :-)
Hazafelé már a parkolóházban feltűnt, hogy irdatlan benzinszag van, de azt hittük hogy más autója bűzlik. De a benzinszag csak jött velünk, így leálltunk egy parkolóban, ahol láttuk, hogy nem csak a szag jön velünk, hanem konkrétan folyik a benzin az autónkból. Szerencsére sikerült elérnünk az autószerelőt, aki generálozni szokta a dögöt, és telefonos segítséggel felfedeztük, hogy a motortérben tört el valami 10 centis cső, és azon spriccelt az üzemanyag. Mák, hogy autókozmetikás múltjában Eger Sanyihoz tartozott, és még odafelé felfedeze, hogy az egyik szalonból autóalkatrész-üzlet lett, nem is volt messze, így elszalad oda némi segítségért.
Közben Lili hulla álmosan pánikolt, hogy most mi lesz, hogy megyünk haza, ő nem akar gyalog hazamenni, alig tudtuk megnyugtatni. Nem mellékesen mikor kicseréltük azt a kis szart, mi is felsóhajtottunk, hogy egyrészt irtó szerencse, hogy mindez nem a pusztában történt valahol, másrészt nem forró motornál - mert a zajvédő kárpit is elég emberesen megszívta magát.
Lili nem is mert elaludni hazáig, minden erejével azon volt, hogy ébren maradjon. Énekelt, hülyeségeket besélt, csak azért ájult el a végén, mert már nem bírta.
Na, hát élni tudni kell. Kb. negyed tank benzinünk folyt el egyébként....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése