Tündérszerkó

Lili valamelyik nap már a születésnapi ajándékait kezdte tervezni. Nem kezdtem anyázni, hanem ennek apropóján meggyőztem, hogy napoljuk el a ZhuZhuPetet, és inkább kérjen a Jézuskától koronát meg tündérszoknyát, és majd szülinapjára kap hörcsögöt autóval. Nem titkolt reményem, hogy addigra lemegy róla az a gurulós hörcsög-kórság.
Kérdeztem szeretne-e tündérszárnyakat és varázspálcát is? Erre elkedzett visítani, hogy ő rohadtul nem akar szárnyakat, mert nem akar innen elrepülni a messzeségbe. Ez a fóbiája már tavaly is megvolt. :-D De most sikerült elmagyarázni, hogy az nem igazi szárny, így némi gondolkodási időt kért, majd kibökte, hogy akar szárnyakat is.
Ja, hogy miért kell nekem még ajándékot vennem a gyurmakészlet mellé? Anyósom közölte, hogy vegyük meg mi az ajándékot, majd kifizeti...
Úgyhogy mentem koronát meg tündérszoknyát venni. A H&M-ben volt korona, kapott mellé tündérszárnyat varázspálcával. Volt szoknya is, de irreálisan drágának találtam. Úgyhogy vettem 2 méter tüllt és elkészítettem neki a tütüt. Így: http://justwemoms.blogspot.com/2009/06/easy-no-sew-tutu-tutorial.html (Aki belevágna: ha kb. egy 5 évesre való, térdig érő szoknyát szeretnétek készíteni, akkor legalább 3 méter kell, így lesz szép "dús".)
Hamar kész lett, de sikerült csillámos tüllt vennem, aminek a nagy része a művelet végére lepergett, beborított engem kb. manduláig, a fél szobát, majd sikeresen széthordtuk az egész lakásban. Este fogmosás közben észrevettem, hogy csillámosat is köpök:-)
De van tündérszerkó.:-)

Ver a gyerekem

A hétvégén kiderült, hogy nemek mentén pártokra szakadt a családunk. Sanyival csipkedtük, csiklandoztuk egymást - azaz hülyegyerek módjára viselkedtünk. Ezen Lili -halálfáradtan - bőgni kezdett, Zalán meg egy dramaturgiailag megfelelő pillanatban fejen húzott Emilyvel. Emily egy maroknyi kis FÉM mozdony, úgyhogy meglehetősen fájt, amikor fegyverként használta ellenem.

A Mikulás kitűnően sikerült a bölcsiben. Zaza vagány volt. Utána haza se akart jönni. :)

Apróságok

Minden gyereknevelési szakkönyv alaptétele: ne hasonlítgasd a gyereked senkihez, mind egyedi ütemben fejlődik. Ez simán be is tartható, amíg nem mész emberek közé, vagy az emberek nem jönnek hozzád. Mert a verseny és az összehasonlítás - minimum "az átlaghoz" ott kezdődik, hogy megszületik. Komolyan, sose értettem, hogy miért úgy megy minden születési SMS, hogy gyerek neve, születési idő percre pontosan, súly és hossz. Jó, mondjuk ennél többet nehéz mondani róluk, én megértem. :-) És innentől nincs megállás. Mert vagy nagyobb, mint a szomszéd Tibike, vagy hosszabb, mint te voltál. Többször eszik, mint anyád munkatársának az unokája, de kevesebbet alszik. És ez még csak a gyerekágy. Utána megy az igazi derby, a hasonkórúak anyukáival. A jástzótéren még csak-csak visszafogják magukat, de a virtuális térben (lásd babanet, nlc, velvet poronty) elszabadulnak a bezzeganyuk.Én pl. hülyére röhögtem magam, hogy amikor az én gyerekem legnagyobb rajzeredménye egy szőrös krumpli volt (és örültem, hogy végre tud görbe vonalat rajzolni), akkor egy fórumtárs hasonkorú gyereke már változatos színvilágot mutató figurális ábrákat rajzolt és vonalon belül maradva ki is színezte őket. :-D Zseni, na.

Lilit két évesen szerintem csak én értettem, mert valami hottentotta nyelvjárásban beszélte a magyart, és többet mutogatott, mint beszélt.
Zalán ezzel szemben mondatokban beszél, gyakorlatilag kristálytisztán. Piszkosul élvezem, hogy még egy kis zokni agyilag, ellenben el tudja mondani, hogy mit gondol, és fetrengek a röhögéstől amikor a maga szintjén értelmez dolgokat.
Köztudottan állandóan énekelnek, igazából teljesen mindegy nekik, hogy gyerekdal, vagy Quimby, ha tetszik nekik, akkor éneklik unásig. Valamelyik nap ezt hallom Zalántól: "boldogság, gyere haza. Késő van, gyere APA. " :-D Meséltem Eninek, szerinte a gyerek jobban felfogta a dal értelmét, mint Shodeinde Dorka az X faktorban :-).

Anyós itt volt tegnap, előtte Lili bejelentette, hogy ő haragszik rá. Kérdeztük miért?
"Azért, mert azt mondta nekem, hogy tündércsillag, amikor én hercegnő vagyok." :-) Sanyi ment ki anyósért, útközben figyelmeztette is, hogy ügyeljen a spanyol etikettre. :-)

Az oviban gondolom most a hónapokat, évszakokat tanulhatják, mert Lili központi témája a "milyen hónap van" és különböző esemény hónapszerinti eloszlása. Ezen apropóból kérdeztem tőle, hogy ő mikor is született? Válasz: "Nem emlékszem rá, még nagyon kicsi voltam.":-)

Néptáncon tanultak egy dalt, persze itthon is énekelte. Emígyen: "Új a csizmám most vették, most VÉRES a talpa." Kikerestem, meghallgattuk: hallod, nem véres, FÉNYES.
Szilárd meggyőződéssel állította, hogy nem, ők vérest énekelnek, nekik Erika néni így tanította. Anyós vére. Az autópályán ő megy jó irányban, az összes többi hülye jön forgalommal szemben. :-S
Ja, és persze az azóta klasszikussá vált megnevezése a lábfej nélküli harisnyára: láb nélküli fejlődő harisnya. :-)

Sellőpóni...

Mostanában sokat fordulok elő játékosztályok környékén, és ott bukkantam eme darabra.
Sellőpóni. Komolyan érdekelne, hogy mit szed, vagy mit nem szed, aki ilyet kitalál. Egy ló, ami hal.
De nem csikóhal ám, ami adná magát, ha valaki vízben élő lovat akar. Víziló nem jó, az disznóféle, azzal egy igazi cuki tündibündi nem játszhat.
Nem, sellőpóni, **szod. Akik zenélő, csúszdás, hintás palotában laknak (akciósan 13.890-ért) meg delfinvontatású kagylóhintón (érezd: ló a kagylóban áááá) közlekednek és tortát sütnek.
Lili mondta, hogy cuki, de leszereltem, hogy sajnos ez nincs a Mikulásnak, se a Jézuskának. Bár lehet, hogy kopik az ingerküszöböm, mert a muskétás Barbie-k láttan éppcsak felszaladt a szemöldöm egy millimétert. Pedig az is: női katona a XVII. században? Én értem, hogy Barbie egy self made woman, de a történelmi tények smafuk? Bár mit csodálkozom, a sellőpóni atyja a biológiának is hátat fordított már régen. :-)

Tiszta szoba, szobatiszta

Meglódult Zé gyerek a szobatisztaság felé vezető úton.
Igaz, alig kettő, de Lili ugyanennyi idős volt, amikor hasonló döntés eredményeképpen 3 nap alatt ledobta a pelust, nem sokkal utána éjszakára is. Sztori emitt olvasható.
Zalánnal is előfordult már, hogy produkált, ha ráültettem a bilire, de soha nem szólt eddig magától, hogy pisilni kell. Csak azért, hogy becsurgatott. A Szent Verdás Alsógatyába.
Szóval az én fogalmaim szerint ez egyszerű időzítés és helyrajz kérdése, nem valós szobatisztaság. Tudom mikor fog pisilni, kakilni és ráültetem a bilire, így nem a pelusba csorgat, hanem a bilibe. Van ilyen anyuka is, aki 15 percenként "pisilteti" a gyereket, jó lapjárás esetén egy-két pisit eltalál, a többinél lukra fut... És akkor a "gyerek szobatiszta, csak nem szól". (Ekkor sem röhögtem.)
A hét elején volt a bölcsiben valami szülőcsoportos megbeszélés, épp a szobatisztaság volt a téma. Maradjunk annyiban, hogy állati felnőtt módon viselkedtem ott is, nem röhögtem hangosan sem a hülyeségeken (az egész család összegyűlik és tapsol MINDIG, ha Izidorka a bilibe csurgat), sem az anyukák önkéntes glóriafényezési versenyén. És nem ám az elsőgyerekesek voltak a leglelkesebbek.... Mint valami anonim szuperanyák gyülekezete: "Mari vagyok, 32 éves, és a gyerekem ugyan csak 3 évesen lett szobatiszta, de 4 évesen már olvasott!!! " Meg a "ne hallgassatok senkire, minden gyerek más ütemben fejlődik, az se baj, ha csak későn lesz szobatiszta. Na persze az enyémmel nem így volt, (ez fontos hozzátennem.) " "Gizi vagyok, 35 éves, és egyszer rácsaptam a gyerekre, mert hisztizett a boltban. De soha máskor. Becsszó."Kissé karikírozva, de hasonló expozék hangzottak el.
Mindegy, ott a gondozónők egyértelműen azt hangsúlyozták, hogy majd tavasszal-nyáron mozdulnak rá jobban a bili témára, mert nagyon ráérnek még a gyerekek.
Ma reggel azért megkérdeztem a fiatalembert, nem ülne-e rá a wc-re, és nagyon lelkes lett. Egyébként is utálja a pelenkázást, állandóan elszalad, harcol ellene.
Üldögélt, Lili szórakoztatta (vitt be széket), olvasgatott, rajzolt a mágneses rajztáblán, és belekakilt mellékesen. :-) Délután megint felajánlottam neki a lehetőséget, akkor meg hallottuk, hogy csorog a pisi. Megint elüldögélt egy darabig, mindenkit kizavart (Mennyél be szobába!!!), és bele is kakilt. Most ismét Verdás gatyában tengeti, próbáltam motiválni, hogy szóljon, mert ha lepisili Villám McQueent, akkor az szomorú lesz. Nem tudom mennyire veszi be, nem nagyon hagyja hülyének nézni magát. :-)

Update: be is pisilt, de szólt. Időben, számban, személyben nyelvtanilag helyesen: pisilek. :-) És valóban, abban a pillanatban pisilt. :-DD De legyünk pozitívak: ragoz!

Jézus, Télapó, gyurma meg testőr Barbie a kamionban

Ja-ja, karácsony. Természetesen ha a gyerekeknek maguktól nem lenne ajándékötlete, akkor azért a kertévék gondoskodnak arról, hogy adjanak párat. A reggeli meseblokkban hétvégén szerintem a mese és a reklám aránya közel 50-50%. ( Jó, persze nekünk sincs tévénk, illetve van, de csak National Geographicet nézünk rajta Spektrummal felváltva, ill. DVD-n művészfilmeket; hallottam. ;-) )
Zalánnak szerintem tök mindegy, csak Thomasos és/vagy Verdás legyen. És lehetőleg kamion is. Meg kukásautó. A hétvégén vettünk is így 5000-ért Lilinek egy kabátot, 800-ért Zalánnak egy db zoknit a H&M-ben. Mondjuk hazáig kézben hordta, mint a győzelmi serleget, majd másnap abban ment bölcsibe és minden szembejövőnek megmutatta, hogy "nézd: Verdás".
Lili maga se tudja mit akar. Igazából semire nem vágyik aaaaannyira, de bármit meglát, az kell. Amit legtöbbet emleget, az a Play-Doh fagyis készlete. Tegnap azt akart rajzolni a Jézuskának levélben, de berágott, mert nem tudta lerajzolni, hiába győzködtem, hogy rajzoljon, ahogy tudja, a Jézuska fel fogja ismerni. A vége hiszti lett, nekem meg karácsonyhoz méltatlan szavak tolakodtak az elmémbe.
Aztán testőr Barbie-t is szeretne, de lehetőleg mind a négyet...
És ZuzuPets hörcsögöt autóval meg mittudoménmivel...
Meg táncoló-beszélő pszicho-Dorát (tök pszichopata feje van, plusz amikor véletlenül a Müllerben működésbe hoztuk, a dobozban tánc gyanánt olyan vergődést levágott, hogy Sanyi konkrétan megijedt tőle:-)))
És az ÖSSZES Pöttyös Panni könyvet...
És beteg kispónit - ezt mondjuk tavaly is megfutottuk, mondtam hogy én PELENKÁS, CUMIS, KEHES lovat nem veszek. Majd ha meggyógyul és szobatiszta lesz.
Meg valami gyöngyös izét, tudjátok, amiben hallucinogén-származékok voltak...
Meg bármit, amit épp meglát, és kellően cuki, meg flitteres meg rózsaszín. Ja persze, tütü is kéne neki, meg szárny és varázspálca - persze rózsaszín. És korona, és "anya, lehetek Lilo és Stich a farsangon és csinálsz nekem MOST (novemberben) hozzá szokynát meg virágdíszt?"
Hát hogyne.

Zalánszáj

-Hogy hívnak?
-Zalán Kettő.
(Úgyis az lesz a következő kérdés, hogy hány éves, letudja egyben:-))

-Nézd, Minimax. - mutat a Holdra.

Kukájozós autó. (Kukásautó)- szintén az házioltáron.

Jó éjszakádat!- köszön el lefekvéskor.

Nekem fel sem tűnt, de apája ledöbbent azon, hogy 10-ig számol magyarul és hatig angolul. :-))

Anaaa, mi az?

Ana vagyok. Nem elírtam, én ana vagyok. Mindkét gyerekem így hív, a kicsinél fel se tűnik, a nagynál időszakosan agylobot kapok tőle. Amikor rászólok, hogy nem vagyok ana, akkor korrigál, hogy "bocs, aNYUkám". Érdekes, akkor megy a "ny".
Zalán, ha nagyon be akar nyalni, akkor anucizik. :-)
Gyönyörűségesen okos 2 éves, elkezdődött nála a "mi az?" korszak. Egész nap képeskönyveket illetve termékkatalógusokat nézegetünk, ő a kettő között semmi különbséget nem érez, ugyanolyan lelkesedéssel lapozza. Az állatos könyvben cicákat keres, a Metro katalógusban Samsungot. Meg Villám Mac-et. Thomas mellé emeltük a családi oltáron a Verdákat is. Állandóan azt nézi DVD-ről. Elromlott a tévénk, mit össze nem udvaroltam egy szerelőnek, hogy még ma próbálja már megcsinálni, mert ki leszek nyúvasztva, ha holnap nem tudnak Dórát, Diegót meg X-faktort nézni:-)
Szóval nézegetjük a katalógust, mai gyerek, keni-vágja a márkaneveket. Samsung, LG, Nokia. (Megismeri a logót.)
A konyhában megkértem, hogy adja már ide a répát, erre behozta a mondókás könyvet. Répa, retek, mogyoró. Lili szerint: répa, paradicsom, krumpli. Mert bénák a rajzok, tényleg.
"Nézd mi van ott!" -visítottam debil, de lelkes óvónéni hangon: mire gyerekem: virág. Jogos. Virágmező közepén egy kismacska, de több volt a virág. :-)
Lilivel állati jól megvannak, a nővére talán még feljebb áll az oltárán, mint Thomas és barátai, meg az összes Verda együttvéve. Egyébként is nagyon közösségi gyerek, a körülmények nem nagyon érdeklik, inkább a társaság, az együttjátszás élménye fontos neki. Amúgy Lili is ilyen, annyira nem is bánom, hogy nem tárgyak, helyek kötik le a figyelmét, hanem események.
Egyébként imád rosszalkodni továbbra is, újabban minden és azonnal kell neki. Állandóan elszed Lilitől mindent, ő meg odaadja. Szoktam heccelni, hogy harcoljon már egy kicsit, nem kell első nyikkra odaadni mindent a kis buldózernek. :-) Lili időnként könnyen enged másoknak, és belenyugszik a helyzetbe. Egyébként meg piszok kitartó, szoktam volt mondani, hogy egy rózsaszín, habos-babos, flitterekkel és tüllökkel díszített TANK. :-)Cuki, édes, talpig kislány, de ha valamit a fejébe vesz, azt csinálja. Korcsolyán kész vannak tőle, hogy halálosan fáradt, de akkor sem panaszkodik, nem áll meg, nem ül le, megy és csinálja. :-)

Pitbullhercegnő

Tegnap Liliék korcsolyázni voltak. Az óvónője mesélte, hogy Lili a foglalkozás végén már sírva csinálta a feladatokat, annyira fáradt volt, de akkor sem adta fel. Hiába mondták neki, hogy üljön le pihenni, mert annyira le volt izzadva, hogy bugyiig ruhát cseréltek rajta, ő nem. Hihetetlen módon kitartó.
Soha nem fogja feladni, ez már a hisztijeiből is nyilvánvaló volt:-). Baltazár nem alkuszik. ;-)

Kés a vajban

Na és ne csak panaszkodjak már: Zalán múlt héten hétfőn ordított utoljára reggel. Olyan gyönyörűen megy be bölcsibe, mint a legnagyobbak. Napközben is jól érzi magát, sokat játszik, gyönyörűen eszik, alszik, szót fogad, rosszalkodik.
A hazajövetel még mindig kalandos, de egyszer csak elmúlik az is.

Lili-rajongóknak

- Anya, Halloween Hello Kitty barátja?
(Szerinte a rokonság és a barátság szinonimák. Időnként közli velem, hogy nem vagy a barátom! Szoktam mondani, hogy nem is, mer' az anyád vagyok. Akkor az anyám se vagy! És ekkor felvilágosítom, hogy ez nem opció, e' van.

- Anya, Amadé mindig piszkál.
-Biztos azért piszkál, mert szerelmes beléd.
-Nem szerelmes az, csak hülye.
(És igen! löki a kezét a levegőbe a bennem rejlő feminista. :-) Már 4, 5 évesen sem veszi be ezt a hülye maszlagot. Egy férfi udvaroljon úgy, mint egy férfi.
Jelzem Antalics Kendén kívül még mindig Kiss Tibire bukik; mióta rájött, hogy létezik Tibi csoki, azóta azt kell vennünk. Kiss Tibi csokit.)

Édesek

Lili papírt hajtogat.
-Mi lesz abból Lilikém? Csákó, hajó, repülő?
-Vízibicikli.

Zalán a játékkamion tetejére rajta Thomast, úgy tologatta.
-Mi történt Thomasszal?
-Beteg. Doktornéni.
-És a kamion viszi a doktonénihez?
-Igen, ölben. :-D

Challenge day

Lassan indulok Zalánért, és kezd gyomoridegem lenni. Kemény.:-) Erősen gondolkodom azon, hogy leszarom, hogy a bölcsiig hülyének néznek egy üres babakocsival, de el kéne vinni. Tegnap is azzal mentünk vissza az oviba. Tudom, gyáva szar vagyok, és nem tudok megnevelni egy kétévest. :-)) Meg a nyúl viszi a puskát und so weiter.
Szörpi üvegben, Túró Rudi zsebben, korpás kifli táskában. :-)) Nagy levegő, 10, 9, 8, 7, ......


Update: Úgy látszik sikerült a rinyálással kivívni az őrzőangyalom figyelmét, ugyanis kétség sem fér hozzá, hogy az én kisfiamtól szófogadóbb, együttműködőbb gyerek nincs, csak Bartos Bezzeg Erika örökbecsű regényciklusában, az AnnaPetiGergőben. :-)

Bezzeganyu stílusban:
Hát az én drágám a legédesebb gyerek a világon. Még csak 4. hete jár bölcsibe, de egy másodpercet sem sír. Ébren volt már, de feküdt az ágyában illedelmesen. Felöltöztünk pikk-pakk, hazajöttünk, útközben mindenki felragyogott, aki ránk nézett, szinte a fák is rügyezni kezdtek. Megbeszéltük a napi eseményeket, figyelemmel kísértük a természet változásait, napszaknak megfelelően köszöntöttük az ismerősöket. Nem tudok hibázni, szuperanya vagyok.

És a valóság:
Egész úton olyan voltam, mint egy oroszlánszelídítő. Első perctől etettem Túró Rudival, kiflivel. Folyamatosan pofáztam neki (született óvónéniket idéző lelkes fejhangon), hogy ne veszítsem el a kontaktust, nehogy unalmában gondolkodni kezdjen, és arra jusson, hogy tulajdonképpen nem kötelező neki mellettem kézenfogva, kiflit csócsálva baktatni, tulajdonképpen másfelé is mehetnénk, vagy akár a földön is ülhetne, fekhetne.
"Nézd, mennyi levél lehullott a fáról, bele akarsz menni?" Nem akart.
"Nahát, ott egy kutyus, gyere, nézzük meg közelebbről?" Pláne, hogy a kutya arra ment, amerre lakunk. Ellenkező irányban le van szarva. Kutya, kész. Láttunk már ilyet.
"Volt ma Fannika?" Csend. "Játszottál Kornéllal?" Csend. "Mi volt az ebéd?" Csend. De nem áll meg. Jön némán.
"Nézd, ott van Eszter, gyere, siessünk, köszönjünk neki."De meg nem állunk beszélgetni. Dehogy. Ritmusban vagyunk, ha megállnánk, tán kis is esnénk.
És megérkeztünk a ház elé. Nem, nem engedem el a kezét, nem állok meg, nem érdekel mi van a postaládában, beszélek tovább, jövök, nem esek ki a ritmusból. Az első emeletig nincs gond. Ott megáll, megnézi az autókat a rutinpályán. "Nahát, nézd, ott egy varjú. Gyere, menjünk fel, onnan jobban látjuk." A harmadikig beveszi. Ott megint megáll. Előveszem a matematikai fejlesztőprogramot: "gyere, számoljuk meg a lépcsőket". Nem. Hozzácsapom a testnevelést: "versenyezzünk, ki ér fel hamarabb. Elkészülni, vigyázz...." Mákom van, van benne versenyszellem. :-)
A lakásba megint nem akar bejönni, de ez már bagatell. Lepakolok, levetkőzöm, megunja, bejön. Bezárom az ajtót. Kulcsra, kétszer.
Lilit ma Eszterék hozzák haza az oviból, megy fel hozzájuk játszani. Sanyit meg felhívtam, hogy 6-ig fővesztés terhe mellett érjen haza, és útközben hozza el Ágiéktól Lilit. Így nem kell ma lemennünk.
Nem tudok hibázni :-DDDDDDDDDDD

Egyensúly meg univerzum

Nem, nem lesz ez szellemileg olyan magasröptű poszt, mint a címe sejteti, ahhoz túlzottan csikorognak a kerekek odabenn. Totálisan elhülyültem itthon, úgyhogy maxirespekt annak, aki nem, vagy netán még önnön épülésére is tudja fordítani a szőnyegen hasalva eltöltött időt. Nem mondom, hogy lehetetlen, -én hiszek a két gyerek szoptatása után peckesen álló 80 D-s mellekben is;-), - nekem egyik se ment.
Némi metafizikai kitérőt azért tegyünk: nem vagyok vallásos, viszont abban hiszek, hogy egyensúly van a világban, és semmi nem történik ok nélkül.
No, és akkor evezzünk póriasabb vizekre.
Zé két napja nem ordít reggelente, sőt önként és dalolva megy be a bölcsibe. Ma már puszit adni is úgy szaladt vissza. Juhé, és hurrá. Cserébe a jin és jang szellemiségében olyan cirkuszt levág hazafelé, hogy csomókban hullik a hajam, és gőz csap ki a fülemen.
Kezdi azzal, hogy röhögve ül a padon, és nem hajlandó öltözni. Tekereg, kihúzza a kezét a ruhából, lerúgja a cipőjét, hasrafekszik és hasonlók. Kérek, utasítok, figyelemelterelek, leszarja. Próbálnám erővel, de nevezett egy 15 kilós, 1 méteres 2 éves, kb. Herkules erejével. A kabátomat már azelőtt leveszem, hogy beszólnék érte, de eddigre bikiniben leizzadnék. Mondtam, hogy én aztán sose, aztán mégis viszek neki inni, Túró Rudit, kiflit, hogy amíg ezekkel elszórakozik, addig tudom öltöztetni.
15-20 perc alatt végzünk is, aztán jön a következő nehézségi szint: elindulás. Merthogy ő nem jön. Se Liliért, se boltba, se levelet szedni, se mogyorót keresni, se buszt nézni, se lépcsőzni. Ellenérve hangzatos: NEM! Jó, akkor én megyek. Csak nyugodtan, mondaná, ha lenne ennyi szókincse, ugyanis magasról tesz rá, hogy kimegyek az ajtón, és ott várom, hogy majd utánam szaladjon. Nem jön. Röhög. Kb. harmadszor megyek vissza érte, mire kegyeskedik elindulni. Ha megunom, ölbeveszem, de ilyenkor tekereg, karmol, leveri a szemüvegem, belekapaszkodik a hajamba. Leteszem, elmagyarázom az etikettet, nem érdekli.
Valahogy kijutunk a kapun, ekkor jön a cirkusz, hogy ő akkor ellenkező irányba menne. Ugyan, hiszen arra semmi, ellenben hazafelé galambok, kutyák, cicák, falevelek; otthon Thomas, építőzés, Hawaii, DJ. Ekkor jön el a rongyláb ideje. Nem ordít, nem visít, ellenben nem hajlandó egy lépést sem tenni, és ennek úgy ad hangot, hogy nem áll a lábára. Konkrétan ül, vagy fekszik a földön. Felállítom, eldől. Ő röhög, én gondolatban szidom az anyját. Otthagyom, nem érdekli. Ő nem az a gyerek, aki ilyenkor feláll és üvöltve rohan utánad. Biztos lenne egy pont, amikor feláll, csak van egy távolság, amitől tovább nem megyek el, gondolva arra, hogy mi van, ha felpattan és kirohan az utcára, nem érek addig oda.
Természetesen ha nem lennék alanyi jogon elég ideges, akkor mindig akad egy okostojás, akinek be kell szólni, vagy csak fejcsóválva elmenni mellettünk. Olyankor projektálva a dühömet, oda is be tudnék egyet mosni. :-) Párszor eljátsszuk ezt hazáig, én egyre idegesebb vagyok, egyre kisebb résen szűröm a fogaim között a mondanivalómat. Amikor épp hajlandó jönni, akkor némán húzom magam után, vagy cipelem az ölemben, ha tűri. Sokszor nyafog ilyenkor, de ez már nem hat meg. Nyafogni lehet, sőt felőlem visíthat is, csak jöjjön.
Időnként elkövetem azt a hibát, hogy magassarkú cipőben és/vagy szatyrokkal a kezemben próbálok hazajutni így. De amikor észnél vagyok, akkor alkalomhoz illően öltözöm: lapos cipő, nadrág, dzseki, semmi táska, semmi szatyor (max. hátizsák). Igen, a kisgyerekes anyukák elhanyagoltak. Minden ilyen kijelentéseket tévő férfit vagy nőt beutalnék talpig sminkben- frizurában, magas sarkúban és miniszoknyában, egy db. válltáskával és egy darab bevásárlószatyorral felfegyverkezve egy bölcsi-otthon túrára Zalánnal.
Ha eljutunk a házig, az már félsiker. De ott sem akar ám jönni. Mivel a lépcsőház egy zárt ököszisztéma, különösebben nem tud sehová eltűnni, így ott már inkább otthagyom, "jól van kisfiam, akkor ne gyere fel" felkiáltással. Simán fel tudok jönni a negyedkre úgy, hogy el sem mozdul a sarokból, ahová beplántálta magát. Ennyire izgatja, hogy otthagyom-e.
Nem kispályás hisztiző.
Néha meg tudom győzni, hogy számoljuk meg a lépcsőfokokat (simán elszámol 10-ig, csak mondom), nézzük meg kint van-e a cica a másodikon, menjünk Túró Rudit enni, Actimelt inni, Thomast nézni, kocsikulcsért, építőzni, rajzolni, gyurmázni, apámf*sza. Egy komplett motivációs tréning vagyok egész hazaúton, de különösebben nem izgatja.
Tudom, kinövi, elmúlik. Tudom. Omm. Omm. Om mani padme hum. ;-)

Amúgy imádom, mer' a világ legcsibészebb, legédesebb és legokosabb kölyke, csak akarat lehetne benne kevesebb. Meg a nővérében is. Aki ugyan nem játszik rongylábat, és nem veri magát a földre, de visítva szájal és csapkodja az ajtót, ugyanazon motivációs vonal mentén.

Korommal a kéménybe

Anyám szokta mondani, ha valami emlékezetes dolog történik: írjam fel korommal a kéménybe. Hát felírom: Zalán ma reggel mindennemű sírás nélkül ment be a bölcsibe! Van remény. ;-)