Szobatisztaság

Mar 18, '08 9:13 AM for everyone

Eljött az idő, ezt is megértük. Kb. egy hete történt, hogy nem ütköztem ellenállásba, amikor megkérdeztem a reggeli peluscsere után Lilit, hogy akar-e inkább bugyit felvenni és bilibe pisilni. Első nap még csak szinte a lelkesedés volt meg, úgyhogy 5-6 pisi is becsúszott a bugyiba. Pláne, hogy hiába ültettem a balesetek után a bilire, szerintem visszatartotta, és a következő adag megint a bugyiba ment. Viszont annyira ellenkezett a pelus ellen, hogy nem erőltettem, inkább mostam, mint a kisangyal. Aztán egyre többször szólt, hogy pisilnie kell, de ekkor is csak pár cseppet csorgatott mindig a bilibe, és időnként pelenkát kért, amit perceken belül telerakott pisivel. A hétvégén a nagy rohangálás közben megfeledkezett magáról, és ijedten állt meg, hogy "jaj, mama, pisi" és nézett maga alá, hogy hová csorog. Alig tudtam meggyőzni, hogy van rajta pelus. Azért ha nem itthon vagyunk, mindig ráimádkozom a pelenkát. Viszont mindig szól, hogy belepisilt.
Ma már többször szólt, hogy pisilnie kell, sikerült meggyőzni, hogy az első cseppek után ne pattanjon fel megnézni, hogy mit produkált, és tisztességes mennyiségek kerültek így a bilibe. "Baleset" napok óta nem volt már, mindig szól, hogy pisilnie kell, vagy pelust kér.

Szóval megint csak hátba veregethetném magam - ha szokásom lenne -, hogy ellenállva minden nyomásnak, a nálunk szokásos módszert alkalmaztuk: elmondom Lilinek, hogy mi az elképzelésem, nem szekálom vele, pláne nem erőltetem, de időnként megkérdezem, hogy mit szól hozzá. És egy idő után most is jelezte, hogy részéről is mehet a dolog. Sok helyen olvastam, hogy úgy is próbálkoznak a szobatisztaságra szoktatással, hogy amikor kakilni látják a gyereket, gyorsan ráültetik a bilire; vagy ráparancsolnak, hogy nem állhat addig fel, míg nincs produktum. Illetve a kedvencem: meg kell verni, ha bepisil, mert akkor soha nem tanulja meg, hogy ez rossz. Ezekből a gyerekekből lesznek jó eséllyel a krónikus székrekedéses, nocturiás, elbújva kakálós kiskamaszok...

Ha a szüleimnél vagyunk, Lili a húgomat követi kiskuytaként, és mióta ki tudja nyitni az ajtókat, azóta a wc sem tabu neki. Judit természetesen visít, amikor Lili megjelenik az ajtóban és megkérdezi, hogy "pisi, kaki?", de mondtam neki, hogy én 2 éve nem voltam egyedül a budin, úgyhogy szokja a feelinget.
Arra azért nem vetemedtünk, hogy megmutassuk neki, mit produkálunk a wc-be, de látja, hogy apa és anya is jár oda, jött velünk, egy időben ruhában ült a bilire, majd wc-papírt kért, meg kezet mosott - szóval eljátszotta, mintha ő is pisilt volna. Magyarán látta, hoyg ez másnak is természetes, mindenki csinálja.

Olvastam, hogy túlzottan örülni sem kell a sikernek, mert akkor megint azt rögzítjük a gyerekben (hibásan), hogy ez egy teljesítmény. Na, időnként ebben vissza kell fogni magam, mert annyira örülök az én kis ügyesemnek. Úgyhogy megdicsérem, hogy ügyesen csinálta, itt a pisi (kaki még pelusba megy reggel, csak időnként sikeredik be egy a bilibe véletlenül), de nem ujjongok neki, szokja meg, hogy ez egy természetes dolog.

Miután elég rafináltak tudnak lenni a kölykőcék, gondolom azért sem árt, ha helyiértéken kezeljük a szobatisztaságot, mert később nem tudnak vele manipulálni, zsarolni, büntetni. Pl. ha nem kapom meg ezt vagy azt, akkor nem kakálok. Vagy amiért nem engedted meg amazt, bepisilek.

Remélem a széria folytatódik majd és manócska hamarosan szobatisztává válik, persze az sem tragédia, ha még eltart egy darabig. Van időnk.

Viszont itt hadd mondjam el:Annyira ügyes és annyira büszke vagyok rá!!!!! Neki nem lelkesedek, pedagógiailag megalapozottan.