Vidámak és nem vidámak

Valaki írta a Facebookon, hogy Lili szerelmi sztorija tiszta szappanopera. Pláne, hogy tegnap kiderült, hogy kizárólag a féltékenységből eredő női ármány próbált konkolyt vetni gyermekem virágzó szerelmi életébe. :-) Szó nincs arról, hogy Kende más nőt akarna, sőt kifejezetten bosszantja a "másik nő" nyomulása. :-) Állítólag még meg is verte, csak hagyja békén, de az ifjú hölgy erőszakos, nem adja fel. :-)Egyébként tényleg az. A múltkor szanaszét dobálta a homokot és kavicsot a játszótéren, vüdürszámra borította a kavicsot ahomozóba meg a járdára; megkértem, hogy ne tegye, vagy négyszer. De ő akkor is, és majd rámborítja. :-O 5 éves. Mondtam: nem baj, akkor majd ha befejezte, hozok neki egy seprőt, hogy összetakarítsa, amit szétdobált, hogy más ne essen hasra benne. Akkor majd széttöri rajtam a seprőt. :-O Ritkán verek gyereket, másét soha, de most lett volna igény. Azt hiszem azt javasoltam neki, hogy húzzon el a játszótér másik végébe, ne várja meg, hogy felálljak.
Aztán meg némi kisebbségi konfliktusba is belekeverte Lilit, amikor bőszen "büdöscigányozásra" buzdította a játszótéren, az én hülye gyerekem meg nem is tudta, hogy mit mond, buzgón szajkózta.
Szívem szerint konkrétan eltiltanám ettől a kislánytól egyébként, mert semmi pozitívumot nem kap tőle, de Lili nem elég bunkó ahhoz, hogy elküldje a pitlibe, amikor a kis despota vele akar "barátkozni". És kedves anyukája is marhára tudja egrecíroztatni Zalánt, amikor véletlenül a nagy lapátolásban lehomokozza a másodszülöttjét, de a lánya cigányozását annyival kommentálja, hogy "miért, nem azok? fáj nekik az igazság?". Persze nem face to face, nekem suttogva, amikor megérkezett a 2 méteres férje is hátvédként. Kösz.

Na, és vidámabb dolgok: Zalán nappalra teljesen szobatiszta lett, alvásidőben sincs pelus, és minden előzetes várakozás ellenére gyönyörű sugárban pisili le a fákat. :-)

Pozitív

Annyit rinyáltam mostanában errefelé, hogy most csupa pozitív dolgot fogok mondani.

Pozitív 1: Egyre nyilvánvalóbb, hogy eljön az a pillanat, amikor vitustáncot járhatok az utolsó pár darab pelenka elégett teteme felett. Zalán ugyanis szinte szobatiszta nappalra, mióta a bölcsiben is hajlandóak belátni. Magyarán ha nincs rajta pelenka, akkor nem pisil bele. Ezzel egyidejűleg - állítólag - 180 fokos fordulatot vett bent, kinyílt, dumál, rosszalkodik, eddig meg ő töltötte be a csendes, szemlélődő gyerek pozícióját. (Miután ma pozitív nap van, nem teszem hozzá, hogy talán máshogy állnak hozzá...) Egyébként van ám jelszó is a pisivészhelyzetre. Nem, nem kék kód; siskamáté. :-) Siskamáté a csoport nagyfiúja, ő lett legelőször szobatiszta, a kód a "wc-be pisilek, mint Siskamáté"-ból rövidült.

Pozitív 2: Lili átesett az 5 éves státuszvizsgálathoz szükséges minden fingatáson, hős volt, de tényleg. Bár "komolyan mondja", hogy "undorító volt", amikor a lámpát"a szemébe nyomták" a látásvizsgálaton, és "tökre" folyt a könnye. Mostanában a "komolyan mondom" a szlogenje. :-)

Pozitív 3: Ma megvolt ez első komoly beszélgetésünk Lilivel a férfi-női kapcsolatokról, a hűség kérdéséről, és fel kellett világosítanom, hogy vannak szarkavaró nők (aka fapina) akik imádnak belerondítani működő kapcsolatokba. :-D Nem röhög, én se röhögtem. :-))
Van egy állati erőszakos, nyomulós, packáztatós kislány a csoportban, akit gyakorlatilag megleckéztetni se nagyon mernek a többiek, mert rögtön beárulja őket, és még ők kapnak büntetést. Pozitív vagyok, nem kommentálom. ;-) Most ez a leányzó azt találta mondani az én lányomnak, hogy A. Kende nagycsoportos már nem a Lili szerelme, hanem az övé. És ez elsőszülöttemnek olyan rosszul esett, hogy könnyeit nyeldesve mesélte a történetet. Meg kellett a szívnek szakadni, komolyan mondom. :-) És mivel elvette tőle a csábító Kendét, így ő úgy döntött, hogy Rafiba lesz szerelmes. Vagy P. Botondba, aki mindig megsimogatja őt. (Kiscsoportban konkrétan verte, de úgy látszik 3 év alatt sokat fejlődött az udvarlási technikája.)
De láttam, hogy ez olyan édes hoteles (nézem és?!:-D) megoldás. Elvitték a paliját, így ő most kénytelen mást választani, de csak a régi kéne.
Úgyhogy letisztáztuk, hogy attól, hogy egy lány azt mondja, hogy az ő szerelme már nem az ő szerelme, az lehet simán csak gonoszkodás is, amivel meg akarja őt bántani, mert irigykedik rá. Az lesz a legjobb, ha magát Kendét kérdezi meg, hogy lecserélte-e ő az új nőre, vagy nem. Illetve felajánlottam, hogy megkérdem én Kende anyukáját erről a nagy drámáról, ő is hozzám fordult, amikor Lili miatt szakítottak a fiatalok. :-)) De Lili szeretné ezt maga intézni. És azzal aludt el, hogy adott kislány hazudik és gonosz, mint a mostoha a Hamupipőkében. Ez van. :-)
És még mondja valaki, hogy a gyerekeknek nincsenek érzelmeik...

Eredmény

Na, az megvolt anélkül, hogy megbeszéltük volna, hogy
1.ők nem is értik, hogy nekünk mi bajunk van, mert
2. ők semmiben sem érzik magukat hibásnak. Mindkettő szó szerint elhangzott.
Mikor hétfőn kijött belőlem az állat, érdekes módon Marika kedd reggeltől sokkal kommunikatívabb lett, a gyerekkel nem közölte, hogy nem érdekelsz, hanem hallottam, hogy tőle telhető módon megpróbálta megnyugtatni. Sőt levették a Zalánról a pelenkát, mert milyen ügyes. És Zalán se üvölt azóta. Ezt azzal magyarázták, hogy Zalán keddtől 360 (Sic!!!!) fordulatot vett, pedig ők nem állnak máshogy hozzá, de sokkal nyitottabb, kommunikatívabb lett 24 óra alatt. Ismerem a gyereket, láttam már különféle helyzetekben, tudom, hogy mindenkihez úgy viszonyul, ahogy hozzá viszonyulnak.
Egyébként az tök természetes, hogy a saját gondozónőjét a gyerek jobban szereti. Az igen, de az nem, hogy a másik láttan 3 hónap bölcsibejárás után ordítani kezd. Ja, hát, hogy a gyerek miket idézget otthon Marikától, arra közölte: én ilyen vagyok. :-O Én meg ilyen, bazzeg...
Magyarán meg akarták magyarázni, hogy ők mintértékűen viselkednek, ha nem, abban mindig más a hibás, a vezetőnő és védőnő, sőt a háziorvosunk is belekeveredett a történetbe, mert mindenki hibás, csak ők nem. Nem ők egrecíroztatnak minket, hanem a vezetőnő a hülye, vagy a háziorvos nem tud megfelelő igazolást kiadni. És mi túlreagálunk dolgokat, mondták elnéző mosollyal. Meg ha problémánk van, beszéljünk meg, hát vagyunk olyan viszonyban. És hát nyugodtan veszekedhetünk is akár. Mert persze ők nem hibásak.
Én csak röhögtem, leszarom. Annyit remélem levettek a történetből, hogy nem fogok mindent szó nélkül hagyni.

Túsztárgyalás

Nos, tegnap kissé zaklatottan sikerült Zsuzsa tudomására hozni, hogy mennyire tele van a hócipőm Marikával. Ő megdöbbent, de leadta Marikának a drótot, aki ma reggel kissé ugyan sértődötten, de mondta, hogy hallja gondunk van, üljünk le, beszéljük meg. Majd kimérten megkérdezte, hogy óhajtom-e, hogy a vezetőnő ott legyen, ill. ő ragaszkodik a férjemhez. És ne várjunk ezzel, beszéljük meg. Gondolom azt hiszi, hogy kizárólag a pénteki-hétfői dolgokról van szó, ezért nem akar várni, talán nem sejti, hogy ezt hónapok munkájával érte el. Meg gondolom most magyarázná a bizonyítványát, hoyg neki volt igaza, és mi reagáltuk túl, holott az tényleg csak az utolsó csepp volt a pohárban. Megmondom őszintén semmi eredményt nem várok ettől, igazán neki a személyisége és a stílusa az, ami nekem nem szimpatikus, ezen meg nem fog változtatni, pláne nem ötvenakárhány évesen. Igazából most kristályosodott ki az, hogy Marika tőlem csak megőrzésre veszi át a gyereket, amíg nem jön Zsuzsa, bármit mondok, azt úgy veszi, hogy Zsuzsának üzenem, bármit kérek, majd megmondja Zsuzsának. Ennyi a reakciója. Semmit nem mond a gyerekemről, ha ő van délután fogalmam sincs arról, hogy mi történt vele egész nap, max. kérdésre annyit bök oda, hogy "nem volt vele semmi". Illetve ha mond valamit, az kizárólag negatívum. Soha, semmi pozítvumot nem mondott még Zalánról, és ez tegnap esett le. És a gyereknek sincs pozitív élménye vele kapcsolatban. Az, hogy nekem szarul esik sok dolog, amit mond, az egy, de hogy a gyerek -talán - tart tőle, mert üvölt, ha meglátja, és nem akar ott maradni, az már több kettőnél. És az meg végképp, hogy ezért kvázi a gyereket hibáztatja, holott ő a felnőtt, az ő gondjaira bíztam, neki kellene mindent megtenni, hogy elfogadtassa magát Zalánnal. De semmit nem tesz ezért, sőt gyakorlatilag képes zokon venni egy 2 éves elutasítását, és megsértődni rá. Másrészt, ami mindig is problémás volt nekem, az a kommunikációja. De arra nem én fogom megtanítani ötvenegynéhány évesen, ez biztos. Ő már így marad. A pénteki és tegnapi akciója meg azért esett kifejezetten szarul, mert a nagyon-nagyon sok előzmény után már nem szimplán kommunikációs hibaként, hanem egyértelmű támadásként értékeltem. De megint mondom: nekem nem feladatom őt megérteni, nem tisztem feltárni annak az okait, hogy miért viselkedik így a gyerekemmel. Egyértelműen az ő hibája, hogy a gyerek nem fogadta a bizalmába, sőt mi sem szívesen bízzuk rá a gyerekünket. Első perctől az a benyomásunk vele, hogy Zalán szempontjából ő csak ott van, őrzi, "nem az ő gyereke", ő kívül áll a Zalán-Zsuzsa-mi kapcsolaton. Csak akkor ne várja el, hogy bizonyos helyzetekben pedig ne úgy kezeljük, mint egy kívülállót, és ne vegyük extrán zokon, ha pl. kitiltja a bölcsiből a gyereket. Zsuzsának elmondtam azt is, hogy igen, kurva zokon vettük azt is, hogy TALÁN TETVES diagnózissal kitiltották a gyereket a bölcsődéből, és nekem kellett az ellenkezőjét bizonyítanom, és az pl. 2 nap szabadságomba került. Mint kiderült, ez a vezetőnő sara volt, mert ők Adélkával azt mondták, hogy nem tetves Zalán, a vezetőnő megnézte és közölte, hogy de. Erre csak annyit kérdeztem, hogy ebben az esetben akkor ezt így kellett volna kommunikálni. Nem úgy, hogy AZONNAL vigyem el, és pénteken ne is hozzam, és hétfőn is csak igazolással, hanem úgy, hogy TALÁN tetves, mutassam meg orvosnak, hozzak igazolást, és ha minden oké, akkor persze jöhet reggel. Vagy akár azonnal is visszavihetem, ha megnézi az orvos. Erre persze megint nincs érdemi válasz. Amúgy mondom, semmi eredményt nem várok ettől a beszélgetéstől, igazából csak a feszültség jött ki belőlem, de természetesen leülünk. Mert ne az legyen, hogy ők meg akarták beszélni, és mi álltunk ellen. Meg igenis vegyék tudomásul, hogy nem lehet bármit, és pláne nem lehet bármilyen hangnemben és hangsúllyal kommunikálni. Könyörgöm, fogják már fel, hogy az ember a gyerekét bízná rájuk, nem a libákat kell őrizniük napszámban. Tényleg ezt érzem, hogy ő nem együttműködik, hanem harcol ellenünk, velünk az irányításért. Ez nem nagyon nem helyénvaló. Nem külsőségekben kell behozni az otthont, nem az alvósállatkától, meg a cumitól lesz a gyereknek biztonságérzete, hanem attól, hogy biztonságban érzi magát. És az nem az én kudarcom, hogy az egyik gondozónőt teljes mellszélességgel elfogadta Zalán, a másiktól üvölt. És nem első perctől, hanem 3-4 hónapnyi bölcsődébe járás után... Azért ezen Marikának dolgozni kellett. A gyerek meg kicsi, és nem hülye. Valamit akkor is érez, amit mi is. És nem azért bizalmatlan vele a gyerek, mert rajtam érzi netán, hanem én vagyok azért bizalmatlan Marikával, mert látom, hoyg a gyerekben zsigeri ellenállás van vele szemben.

Elég volt

Azt hiszem most jött el az a pillanat, amikor hivatalosan panaszt fogok tenni a gondozónőre. Ez már undorító, amit művel. Reggel Sanyi vitte be a gyereket, és Marika hepciáskodni kezdett, hogy ezt az igazolást ő ha akarja elfogadja, ha akarja nem. mert hogy nincs rajta, hogy mikor voltunk ott, nincs rajta, hogy mikortól jöhet a gyerek, és az van rajta, hogy FERTŐZŐ. Nem, az van rajta, hogy conjunctivitis, ami ugye attól is lehet, hogy "szakember" létére illatosított, nedvesített törlőkendővel törli meg a gyerek szemét. Plusz vajon mikor lehettünk orvosnál, ha pénteken délután ő dobta ki saját kezűleg Zalánt a bölcsiből azzal, hogy hétfőn reggel igazolás nélkül nem jöhet? Vagy netán finoman és úriasan igazolás hamisításával vádol? Nem érdekel az indok, nem érdekel az ok, most már tényleg elég.

Üzengetünk, üzengetünk

A múlt héten Zsuzsa ideadta Zalán "fejlődési füzetét", ami azt tartalmazza, hogy ők mit tapasztaltak, mióta oda jár. Új info nincs benne, maradjunk ennyiben.
Mondjuk azt nem értem, hogy miért fontos és kiemelendő tény az, hogy a szégyenérzete és a bűntudata kezd kialakulni. Merthogy ez így konkrétan benne van. Illetve lehet, hogy értem mit akar mondani, de ez így marha hülyén hangzik. Mindegy, nem is érdekel, megmondom őszintén. Elolvastam, egyértelműen érződik, hogy feladatot hajtott végre azzal, hogy megírta egy itiner alapján, ennyi.
Annak idején én kezdtem meg a füzetet azzal, hogy leírtam benne Zalán szokásait, fontosabb személyiségjegyeit, némi kezelési útmutatót. Most ismét írhattam bele, ha van valami változás azóta - mondták. Nos, én szép gyöngybetűkkel belekanyírottam, hogy a gyerek mindent elmond, ami a bölcsődében történik, sőt, ha valami frusztráció éri ott, akkor itthon kijátssza magából (erre visszatérek később, döbbenetes egyébként*). Továbbá, hogy itthon nincs rajta pelenka, és gyönyörűen szól, ha pisilnie kell. ;-)

* Na szóval. Zalán sokszor játssza el azt, ami a bölcsiben volt, és én sokat döbbenek. Azon például, hogy "Luca menjél inkább diszkóba". Kérdem ki mondta ezt? Hát Marika. Meg hogy "D.Janka szégyelld magadat", és "S.Máté viselkedjél". Ilyen szólamokat ismételget szinte vég nélkül. Egyszer sem hallom, hogy "XY ügyes voltál", "ZW nagyon jól viselkedtél".
De a mai játékkal végképp megdöbbentett. Lilivel azt játszották, hogy Zalán Zsuzsa, Lili pedig Melinda (a "technikai dolgozó" a csoportban, ő takarít, hordja a kaját nekik). Zalán vezényelte a játékot, öltöztették, etették, udvarra vitték a babákat, aztán én lettem Marika. Kérdeztem: mit csináljak? Zalán: mondjad, hogy viselkedjél!.... No comment? No, mert értelmetlen lenne. Azt se értené, hogy mi a bajom.

Lilihős

Mekkora se...popsi vagyok, nem is mondom, hogy Lili mekkora hős volt. Átesett az 5 éves státuszvizsgálathoz szükséges vérvételen, és egy nyikk nélkül tűrte. Mert egy hőskirálylány. :-) Felajánlottuk neki, hogy ne menjen oviba utána, apa úgyis szabin van, de menni akart. Naná, ő volt a nap hőse, mindenki megnézte a tűszúrás helyét. :-))

Doktor úr, engem tényleg üldöznek

Ma épp azon röhögtünk, hogy a legtöbb kollégára simán rá tudnánk húzni valami pszichiátriai diagnózist, de esküszöm tényleg nem vagyok paranoiás, engem ez a vén.... izé.... idős hölgy valóban szívat. :-DD
Ma mentem Zalánért, Marika trónolt a csoport közepén, fel se állt, úgy közölte, hogy Zalán szeme ébredéskor nagyon csipás volt, megtörölte törlőkendővel (!!! illatosított popsitörlőről beszélünk, bazzeg), de vigyük el orvoshoz, mert Ő IGAZOLÁS NÉLKÜL NEM ENGEDI VISSZA, NEKI IGAZOLÁS KELL. Kétszer mondta el ugyanezekkel a szavakkal, majd gyakorlatilag röhögve hozzátette, hogy már biztos nincs orvos, de igazolás nélkül nem jöhetünk hétfőn. Azt hiszem finoman rábasztam az ajtót, és rögtön hívtam a rendelőt, ahol helyettesítés volt, meg már rendelés vége, de megvártak minket, gyorsan átszaladtunk, és megnézték Zazát. Mondta a doktornő, hogy valóban piros és könnyes Zalán szeme, sanszos, hogy elindult valami fertőzés, kaptunk cseppet, igazolást, hétfőn mehetünk, ha nincs gáz. Anyuka egyébként is egészségügyis, meg nem hülye, fel tudja mérni. Köszi, van még, aki bízik bennem ;-).
Ezzel megint nem az a bajom, hogy jelzi, hogy ezt tapasztalta a gyereknél, sőt; hanem ez a stílus. Hogy ismét kitiltotta a bölcsiből a saját diagnózisa alapján.
Ha azt mondja, hogy ez van, vigyük már el, nehogy kötőhártyagyulladás legyen, akkor azt mondom, persze. De ez, hogy ő, mint élet és halál ura, nem engedi be igazolás nélkül....Ritka egy kompetenciazavaros nőszemély. Amúgy meg lehet örüljek, hogy nem hívott 3 órakor, hogy mánjelleggel menjek a gyerekért, várt fél négyig, amikor mentem egyébként is érte.

A stafétagyerek

Persze, hogy nem tetves egyik kölyköm se.
Reggel a doktornő meg az asszisztense alaposan átbogarászták Zalán haját, amit Kerekfejű Porontyom egy hang és fintor nélkül tűrt, és írásba adták, hogy ez a gyerek biza nem tetves. Megdicsérték a frizuráját, és kapott matricát is, ami jár az jár.
Anyukámmal hazaküldtem őket, én meg mentem melózni. Délben anyu behozta hozzám, mert neki is mennie kellett valami oktatásra, vagy értekezletre, ott csövelt Zé másfél órát, utána hazafelé bejött érte Sanyi.
Tényleg olyan volt ma csórikám, mint valami családi stafétaváltó eszköze, adtunk kézről kézre.
Az irodában meglepően hamar feltalálta magát, leginkább húszas éveinek elején járó kolléganőmre zizzent rá :-)Konkrétan kijelentette, hogy tetszik neki, és mikor átmentem egy másik irodába, közölte, hogy nem jön velem, marad Anitával:-). Utána átjöttek EGYÜTT kézenfogva, pedig ilyen könnyen azért nem szokott barátkozni. :-)

Hazafelé besétáltak a bölcsibe, mert a kurva nagy aggódásban olyan pl. nem jutott eszükbe, hogy ideadják az ágyneműt, ha már tetves, de állítólag az már ki van mosva, ellenben a kinti ruhát hazaküldték.
És Sándorom úgy gondolta, hogy akkor ő most helyretesz néhány dolgot. Egyértelművé tette, hogy nehézményezzük az eljárást, hogy engem a habokra kirántanak a munkahelyemről mánjelleggel, és gyakorlatilag kidobják és kitiltják a gyereket a bölcsődéből, plusz még nekem kell bizonyítani azt, hogy nemhogy kiírtottam belőle a tetveket, nem is volt tetves. Sőt még a testvére se. Másrészt finoman jelezte, hogy nem hivatalosan, de a felügyelőjük tud a dologról, és az a véleménye, hogy elég erősen túlreagálták, ennek nem ez az elintézési módja. Egyébként ő mondta, hogy menjen be inkább Sanyi, mert az apukákat "nem merik" úgy egrecíroztatni a gondozónők, mint az anyukákat. Otthagyta a szemüvegét, így hazafelé nekem is be kellett mennem, velem már Zsuzsa megint bepróbálkozott, hogy "hát akkor kenjük Zalán fejét valamivel, mert nagyon hámlik". Jól van, ha valaki hülye, akkor hülye, erre már nem tudok mást mondani. Elmondtuk legalább 10-szer, hogy mitől hámlik a feje MOMENTÁN. Annyit tudtam erre reagálni, hogy ma látta a gyerekorvos, ő nem aggódik a hámlás miatt, addig én se fogok. Remélem értett belőle, bár lassan kételkedem benne. Aranka valóban csak annyit mondott, amikor kérdeztem, hogy mit csináljunk esetleg Zalán fejbőrével, hogy mossam a Babé samponjával, úgyis lett egy kis koszmó is megint.
Komolyan mondom, nem értem. Kurva nehéz lenne azt mondani, hogy "tévedtünk, bocs"? Nem, öregem, ő akkor is harcol, hogy az övé legyen az utolsó szó.
Én meg már kurvára unom bizonygatni, hogy a gyerek nem taknyos, nem köhög, nem tetves...

Rettentő mérges

vagyok.
Gyakorlatilag folyamatosan tudnék káromkodni, és ez ismételten a bölcsinek köszönhető.
Nagyjából 10 körül csörgött a telefonom, Zsuzsa 8 körmondatban közölte, hogy hát NAGYON KÍNOS, amit mondania kell, de AZONNAL menjek a gyerekért, mert valószínűleg tetves. És hát nagyon sok tetves gyerek van, már kifejlett állatkákkal, Zalánnál talán serkék vannak, de ebben sem biztosak. De hát el kell vinnem. És hát lehet a játszótéren kapta el, vagy valahol máshol. Már akkor se értettem, hogy ha több tetves gyerek van, akkor miért nem a bölcsi az elsődleges fertőzésforrás a gondolatmenetében, miért azt keresi, hogy Zalán honnan VITTE BE? Meg ebben mi a kínos? Komolyan döbbenetes, hogy embereknek milyen képzavaraik vannak az intimitás határairól meg a ciki fogalmáról.
Szóltam bent, hogy ez van, megyek. Mondták menjek, persze.
Bementem a bölcsibe, ahol ugyan már egy másik csoporttársat is öltöztetett az anyukája, mondta, hogy ők is "bogarasak". Röhögtünk, mit tudunk csinálni, ez van.
De ami utána jött, olyan szinten húzott fel, hogy egyszerre bőgnék, láncdohányoznék és rugdosnék tehetetlen dühömben, és nem is óhajtom megválogatni a szavaimat, és nem várom meg, hogy elszálljon a dühöm. Mert mindennel együtt ez már sok, kurva sok, és azt hiszem, hogy nálam most betelt a pohár. Utálom ezt az egész kicseszett bölcsődét, úgy, ahogy van. Már csak azért imádkozom, hogy Zalán szeptemberben mintaszerűen szobatiszta legyen, és húzhassunk el onnan a vérbe, át az óvodába.
Mondta Zsuzsa, hogy hát nem biztos, hogy serke, nem tudják megállapítani, mert hát Zalánnak koszmós is a feje. Egyrészt a koszmó az nem serke, másrészt az nem koszmó, hanem 4 héttel ezelőtt volt 400 bárányhimlős kiütés csak a hajas fejbőrén, és hát ja, az így gyógyul. Hámlik. (Mint ahogy az egész teste hámlik, és még sok kiütése látszik, ahogy ezt azért szintén kurvatapintatosan megjegyezték vagy kétszer. Nem azért, mert szar anya vagyok, és nem törődök vele, hanem azért, mert 2000 kiütése volt. )
Akkor is le kellett volna vágni a haját, hogy levegőzzön a fejbőre. Merész a csaj, hogy annyi kiütéssel ő hajat akar vágni, hátha belekap a gép egy kiütésbe, vagy letép egy pörköt, mi az, nem? Nem tudom, hogy mi hogy jött, bejött erősítésnek a vezetőnő is, és a végén oda lyukadtunk ki, hogy BIZTOS LILI HOZTA AZ ÓVODÁBÓL A TETVET, mert olyan sok a haja. :-O Na, itt felkaptam a gyereket, és eljöttem, mert ott még csak 150 volt a vérnyomásom, de házáig felment 220-ra. Ha logikusan érvelnék, akkor azt mondanám, hogy ha az én gyerekemben (talán) serke van, akkor hogy fertőzhette ő le az egész bölcsődét úgy, hogy másban már kifejlett tetvek vannak? Plusz a serkék nem terjednek, ahhoz kell minima egy kifejlett tetű, aki lepetézi őket.
Felhívtam a védőnőt, hogy ilyenkor mi van? Hát, nem én vagyok az első, aki telefonál, és kezeljem le, igazolást a doktornő ad, és igazolásig nem vihetem. Mondtam neki, hogy anyám már jön holnap, de hétfőn vihetem-e? Persze, nyugodtan. Azért rákérdeztem, hogy ha nem lenne egy nyugdíjas anyám, akkor ilyenkor mi van? Gondolom táppénz nincs. Hát az erre nincs.
A gyógyszertárban már NEM VOLT az ajánlott tetűírtó, mondta a gyógyszerésznő, hogy járvány van a bölcsiben. Elpanaszoltam neki, hogy állítólag mi vittük be, bár az se biztos, hogy serke van a gyerek hajában. Mire a gyógyszerésznő megerősített abban, hogy ha csak serke van a hajában, akkor ő másodlagosan fertőződött meg, ott.
Mindegy, leszarnám, gyerekközösség, ezzel jár. De hogy ilyen módon kommunikálták ezt le, az felháborító.
Hazajöttünk, nagy sírás közepette letoltam Zalán haját 5 mm-esre, megmostuk, lekezeltük, fésülgettük, csak és kizárólag elhalt bőr volt a tetűfésűben, serke egy fél se.
Komolyan mondom, ez az érzelmi imbecillitás, ami árad ebből a bandából, borzasztó.
Tényleg nem vettem személyes sértésnek, hogy netán tetű van a gyerekben, de ahogy kommunikáltak, azt igen. Egyszerűen felháborítóan tapintatlan. Nem a ténnyel van bajom, hogy farkast kiáltottak, még az is lehet, hogy volt serke, csak levágtam a hajával (bár azok tudomásom szerint a hajtöveken vannak, és fél centisre vágtam a haját, szép kuglifeje van), hanem ez a bunkó kommunikáció az, ami lassan teljesen kivágja nálam a biztosítékot. Valahogy folyton azt érzem, hogy szívatnak. És ugye kurva tehetetlen vagyok, mert nem partnerek semmiben, semmi értelme megbeszélni velük a dolgot, fel se fogják mi bajom; ellenben rá vagyok kényszerítve, hogy oda vigyem a gyereket.
Nem mellékesen ők úgy döntenek, hogy a gyerek tetves, és vigyem el. Ez belekerül egy nap szabimba (minimum), meg egy halom telefonba, plusz én bizonyítsam, hogy nem, a gyerek nem tetves, nem is volt. Mert ők úgy döntöttek...
És kikötötték, hogy HOLNAP NEM VIHETEM. De miért?! Ha ma adna a doktornő egy igazolást, akkor vihetném, nem? Kétféle tetűírtó szer van itthon, mindkettőre az van írva, hogy X percen belül elpusztítja a tetveket. Ergo, ha tetves is lenne (bár mondom, szerintem nem az), akkor ha ma lekezelem megfelelő módon és holnap nincs a hajában semmi, akkor miért is nem vihetem?! Már megint mire megy ki a játék?
Amúgy azt kellett volna: ma elvinni az orvoshoz, igazolást kérni, és holnap odatolni az arcukba. Ha hápognak, akkor meg tényleg szólni az őket felügyelő szervnek, amelynek a vezetőjét Sanyi egyébként is ismeri, és eddig csak azért nem panaszkodtunk neki, mert "olyan nagy baj" nincs.

Pisiügy

Tudom, nekem egy jóízűt már sz**ni sem lehet, de megint tele van a tököm a bölcsődével. Komolyan mondom, amilyen bizalommal mentünk hozzájuk az elején, annyira keseredtünk meg Sanyival mindketten az események hatására. Én személy szerint már rohadt módon várom a szeptembert, amikor Zaza oviba mehet, és kikerül onnan. Baromi szar a szájízem. Most épp ezért:
Zalán kb. másfél-két hete nagyon ügyesen megy a wc-re. Olyannyira, hogy itthon már csak alváshoz van rajta pelenka, egyébként (természetesen Verdás) kisgatyában nyomja.
Gondoltam naivan, hogy a bölcsődei gondozónőkkel azonos cél vezérel minket, "együtt nevelünk" - mondták ők, így jeleztem ezt nekik még a múlt héten szerdán, és szóltam, hogy tettem plusz melegítőket, atlétát meg kisgatyát is a szekrénybe. De úgy lepattantam róluk, mint kecsekszar a járdáról. Természetesen nem azt vártam, hogy kintre vegyék le róla a pelenkát, vagy alváshoz, de pl. beérkezéstől a délelőtti kimenetelig meg lehetne próbálni. Erre az ötletemre Zsuzsa közölte, hogy még nem Zalán jön kor szerint a szobatisztaságban (azaz van tőle idősebb, és még pelenkás), és különben sem szól, hogy vegyék le róla a pelust. Háromszor mondtam el szépen, hogy ha pelenka van rajta, abba pisil, ha leveszik róla, szólni fog. Mire Marika: ne higgyem már, hogy a gyerek szobatiszta, ha kérdezgetni kell. (WTF?!) Úgyhogy minden úri modoromat előszedve elmondtam neki szombaton, hogy én nem csinálok ebből pisálóversenyt (hihi), de ha a gyerek affinitást érez a dologra, akkor rohadtul nem kéne visszatartani, netán az ő kényelmük miatt. Ez utóbbit már csak gondoltam persze, de remélem enélkül is értették. Bár a mai reakciók alapján nem hiszem. Minden nap azt játszuk, hogy én elmondom, hogy otthon nincs a gyereken pelenka, szól; sőt ma már ott tart, hogy nem pisil bele a pelenkába, hiába rajta van. Zsuzsa saját bevallása szerint szárazon vette le róla délben, és én is, amikor hazajöttünk. Pedig az oviban szólt, hogy pisilnie kell, mondtam, hogy csorgasson bele, de ezek szerint kb. fél órát vissza is tudta tartani, mert száraz pelenkában hazahozta.
De a gyerek nem szobatiszta. Persze, hogy nem, én ezt egy szóval sem mondtam, de rálépett az ahhoz vezető útra. Magától.
És piszok módon zavar, hogy elvárnám, hogy partnerek legyenek benne, és azt látom, hogy az ő elképzelésük fontosabb. Ha ők úgy döntöttek, hogy a gyerek még ráér (eddig 9-szer mondták el, számolom), meg hát pelenkával a fenekén nem szólt, hogy vegyék le róla, mert wc-re akar menni, akkor nem kell erőltetni. Ergo szerintük én erőltetem. Ja, és ennyi idősen a gyerekek még nem szobatiszták, ez túl korai. Lassan 2,5 évesen. Mondják nekem, aki akkor se hinném el, ha nem lenne egy másik gyerekem, aki 25 hónaposan ágytiszta is volt. 3 nap alatt. Ja, hát az első nap 7 bugyit pisilt össze, a másodikon 3-at, a 3. naptól pedig egyetlen egyszer sem pisilt be. Se ébren, se álmában, soha. Azóta se. Tudom, nem ez az általános, nem is ezt várnám el Zalántól, de látom, hogy ő kezdeményezi a dolgot, felfogja, érti, akarja, nem érzi kényszernek, már neki is igénye, hogy ne pisiben ázzon a feneke, akkor miért állnak az útjába?! Tényleg nem értem. Másrészt én hónapok óta nem érzek megint semmi szagot, de Sanyi pl. ritka zabos attól, hogy Zalánnak folyton pisiszaga van. Valószínűleg ha csak pisis a pelenka, akkor nem törlik meg a fenekét, csak leveszik róla a pelust...:-S És annak előbb-utóbb szaga lesz, még egy 2,5 éves esetében is.

Zazaszáj

Zalán szerint a mosógép koncentrál. :-) Centrifugál - akarta mondani:-)
Lili meg újabban 'Pákóciferibe' szerelmes, tegnap jöttünk rá, hogy Rákóczi Feri lesz az. :-)))
Egyébként jól megérdemelet egynapos főzős-mosós-vasalós hétvégénket töltjük, illetve megint tele van a tököm a bölcsődével, de erre most nem futja, rövid a hétvége. :-)

Pillanatkép

Zalán az ágyon hasal, kisgatyában. Egyszer csak drámai hangon közli: "Oó, bepisiltem. "
Felugrok, hogy kárenyhítsek és takarítsak, mire a képembe röhög: "Csak vicceltem".
A sikeren felbuzdulva azóta többször is megszívatott már így. :-)

Valami (hülye) brazil jellegű szappanopera megy a tévében, Maria Magdalena Consuela és Federika Julia Michaela épp egymás haját tépik, visítanak. Mire Zalán:"Hisztiznek, verekednek, csúnya dolog, büntetés lesz. "

Egyébként nálunk "feküdj a konyhapadlón és hisztizz l'art pour l'art"-hét van, tegnap Lili, ma Zalán performance-át tekinthettük meg a témában. Lilinél a "ha nem pakolod el, akkor megy a Fifis kirakó a kukába" egyszemélyes színdarabom folyománya volt, de Zalánnál nem bírtam rájönni, hogy mi a baja. De mikor elkezdett a kukorica kipattogni a mikroban, mintha mi sem történt volna, felpattant, és rohant nézni.

Március

Mostanában az történik, hogy szerencsére nem történik semmi. Zazán 4 hét után végre egy pörk sincs - azért bölcsibe úgy ment, hogy a hajas fejbőrén meg a lábfején még volt. :-S Azóta azok is leperegtek. Pár kiütés úgy néz ki, hogy heggel gyógyul, de ez nem izgat. Seal is kifogta Heidi Klumot, pedig rajta sokkal több van :-D. Reggelente bőgve ment be, de Marika volt, aki nem a szívünk csücske. Nem, nem kezdek anyukás többes számot használni, én se rajongok érte. ;-) Persze nem nagy a dráma, mert amint kijövök, már abba is hagyja a bőgést.
Liliéknél megvolt az utolsó korcsolya az idényben, ennek alkalmából bemehettek a szülők. Én már nem akartam a kedélyeket borzolni 2 hét táppénz után, így Sanyi ment. Pénteken így is 9 körül estem be, mert rutinvizsgám volt. Kapubeálló hátra, megvan. Ennek örömére tegnap már forgalomban voltam, jobban megy, mint vártam. :-)
Ó, hát a lényeget nem is mondom: eljegyezték a lyányt. :-)) Kende vett neki egy gyűrűt, amit nem talált utána, így egy Barbie-s nyaklánccal, de megtörtént. Szerelmi zálog, és "soha, soha, soha nem veszi le". :-DD Ez van, tavasz van.

A 15. kimaradt, ez már a 16. nap :-)

És ez megint egy déli alvós kép. Kibaktattunk a Deichmannba (olyan jó másfél kilométer), meg vissza, kicsit kipukkadt. :-))
Nekem akartunk cipőt venni, természetesen vettem is - mindkét gyereknek. :-)
Délután megyünk vissza az orvoshoz, remélem már hétfőn mehet bölcsibe. Előre ittam a medve bőrére, már a bölcsiben és a melóban is bejelentettem, hogy megyünk.