Nem indulok a Nivea bébiblogger szavazásán, ne tessék a témában több e-mailt írni. Gondolom itt most ars poeticát kéne írnom, hogy miért írom a blogot és ezzel miért nem fér össze egy ilyen verseny, de erről messze szó nincs.
Ars poeticám nincs, egyszerűen köztudottan grafomán vagyok, és minden antiszociságom ellenére a számomra fontos emberekkel szeretek kapcsolatban maradni, de arra sem időm, sem energiám, hogy sok-sok e-mailben írjam le ugyanazt. Így kezdtem blogolni. Előtte sok évig írtam naplót, kézzel. Segített kitombolni, rendszerezni, átlátni. Amit leírunk, annak súlya van, vagy így, vagy úgy. Nem véletlen, a Nagy Beszélgetéseim szinte mindegyikét írásban követtem el.
Nem titkolom a blogom, de nem terjesztem; mondom:akit érdekel, rámtalál. Nem tolom senki arcába, de nem is a titkos életem álnéven, illusztráció jellegű fotókkal. Bármely ismert személlyel vagy helyzettel való hasonlóság nálam nem a véletlen műve.
Ennek ellenére jól elvagyok a magam kis bizalmi körében, veletek, nem motivál a széles körű ismertség. Másrészt csak teljesítménnyel látom értelmét versenyezni, adottsággal nem. Ezért röhögöm szénné magam a "szavazzatok Árpikára a Sajórettenetesi Hírmondó babaszépségversenyén" jellegű üzeneteken. Mert ezeken is előbb-utóbb mindenki elindul, és az győz, aki több ismerőst tud mozgósítani szavazásra. Külön (titkos) perverz szórakozásom a babaszépségverseny, álompár, legszebb balboka és egy versenyeken való ismerőseim felhívásai nyomán másra szavazni. :-)
Szóval megnéztem a bébibloggert. Pár blogot ismerek a nomináltak közül, párba belekattintottam, egyen ottmaradtam, a többit visítva bezártam. Ennek ellenére az fog nyerni, aki több ismerőst fog mozgósítani. Akkor is ha nem ő a legjobb.
Amúgy meg vakaródzok a nivejától mint egy rühös... :-D
A Tescoban is rendszeresen leszólít a dzsonzonenddzsonzonos hostess lány, akit rendszeresen felvilágosítok, hogy ne is erőlködjön, mindkét gyerekem vakaródzik tőlük...
Amúgy a héten Zalán volt beteg, szerdán a semmiből produkált egy 39 fokos lázat, aminek tegnap délben intettünk csak búcsút. Semmi egyéb tünete nem volt, így vírusra gondoltam, és szemét módon nem vittem orvoshoz. De a 18 hónapos kötelező (és erősen megkésett) oltását lemondtam, amit a doktornő egyébként erős szereptévesztésben leledző asszisztense személyes sértésnek vett, és nem adott újat. :-S
A netszolgáltatónk elhalálozott, a digis fószer meg nem a szakma csúcsát képviseli, hogy finom legyek. Eleve szartak rá milyen időpontot beszéltünk meg, 3 órával korábban jöttek. Aztán 5 percet ült a gép előtt mozdulatlanul, mire megkérdeztem, hogy mi a problémája? Mondja:nem találja a Start menüt. Mondtam:ezen nincs Start menü, ez nem Windows. Ez Linux. Ja, hát akkor ő ehhez hozzá se nyúl. És elém nyomta a munkalapot, amire én felvéstem, hogy nem installálta a netet, ez nem tetszett neki. Nekem meg az nem tetszik, hogy 2010-ben egy elvileg szakambernek gondot okoz, ha nem egy bizonyos operációs rendszer van a gépen.
Aztán már csak 3 napba, 1 SimonLaciba és vagy 4 órányi telefonálásba került, mire egy olyan diszpécserhez kerültünk, aki értette a kérdést, és meg tudta adni a kért információkat. Így van netünk.
Ja, ez első dicspécser (nő) közölte, hogy ő ugyan nem tudja, hogy kell ezt linuxra, de a neten van róla fórum. B+.
Lilinek nem találtunk Minnie egeret a városban, így egy újabb Pöttyös Pannit kapott gyereknapra, Zaláninnyó meg egy igazi focilabdát. Rúgja ügyesen és kiabál, hogy GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL:-).
Lili meg annyira rákapott az angolra, hogy most dalokat tanulunk a youtube-ról.
Ez meg ez már nagyon megy. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése