Időzavarban

Mostanában időzavarban vagyok. Nagyon. Mivel ez már korábban nagyon-nagyon nem volt jellemző rám, csak az iskola lehet az oka. ;-) Ennek is. Nem mellékesen a kéthavi allergiás cirkusz hatására a fizikai teljesítőképességem manapság kemény kihívásokkal küszködött. Kurvára zavart, hogy koszos az ablak, de képtelen lettem volna megpucolni. A legszarabb időszakomban itthon maradtam, legyen hős más. Akkor már olyan állapotban voltam, hogy a mosógép bepakolása, és a beágyazás után le kellett feküdnöm, annyira kimerültem. Hozzátartozik, hogy akkor még valami vírust is benyeltem az allergiára.

Szóval fél négyig dolgozok, utána rohanok Zazáért az oviba, és Liliért is oda kell érnem négyre az iskolába. Kb. fél öt mire hazaérünk, ötig szieszta, evés - mindig éhesen jönnek haza; öttől tanulunk Lilivel. Hiába iskolaotthonos, szinte minden nap hoz haza valamit, amit meg kell csinálni, vagy gyakorolni. Nem mellékesen a várakozásoknak megfelelően kicsit darabos a keze, úgyhogy egyelőre nagyon rondán '"ír", az összes feladata mellé oda van írva, hogy "szebben, pontosabban". Tanítónénikből is elég szigorúakat fogtunk ki, majd ha cseppet eltávolodok az első sokktól, és tárgyilagosabb tudok lenni, akkor írok róluk is. :-)))
Matekból egyelőre jó, ahogy vártam. Szinte hibátlan minden feladata, leszámítva, hogy főleg színezéssel kell megoldani, amit meg köztudottan utál, úgyhogy jelzésértékkel színez, ami miatt megint megkapja a "szebben, pontosabban"-t. :-)
Angolból jutalmakat, mosolygós ötösöket hoz, amikor kikérdezem a szavakat, rangon alulinak érzi:-)).
Most viszont időzavarban ismét, vacsoraidő:-)) Folyt. köv.

Air-conditioned room

Tudom, régen nem írtam. Hagyjuk a magyarázatokat... Amúgy az van, hogy szabadságon vagyok, itt ülök a légkondicionált 27 fokban, odakint meg gyúrunk a melegrekordra megint, mert nem telhet el hét anélkül, hogy valami rekordot meg ne döntenénk, pláne olimpia idején. Szerintem a múlt héten mi a "legközelebb becsapott villám" rekordját döntöttük meg, ilyen közel még sose volt.
Munkahelyem hagyjuk, hosszú. Van.
Lilinek majdnem mindent beszereztünk az iskolába, egy vagyon. Szerencsémre nem ragaszkodott a rózsaszín hercegnős bóvlikhoz, megúsztuk egy órarenddel és némi vinyettával.  (Az milyen, hogy most beírtam ezt a szót a google-ba, mert nem tudtam, hogy vignetta vagy vinyetta a jelenlegi írásmódja, és adott ki képeket: letölthető SP-s vinyetta. Öcsém..... Tulajdonképpen most rohadtul örülök a 30 db Disney hercegnős vinyettának:-DD) És tágult a látóköröm, megtudtam pl, hogy a kék-piros színes nem feltétlenül postairón és fordítva. Aztán tudom mi a számkártya - erről pl. több játszótéri meetinget tartottunk leendő elsősök szüleivel.

Lett emeletes ágyunk, kifestettük a gyerekszobát. Idén a fallal jártunk úgy, mint én tavaly a plafonnal: konkrétan lejött az egész. Gondoltam egy kicsit megkaparom a festéket ott, ahol feljött, és jött vele az egész. Nem baj, így egy nappal tovább tartott, de létjogosultságát vesztette az az aggodalmam, hogy vajon a világosabb sárga befogja-e a sötét narancsot. :-)) Jövő nyárra ugyan nem tervezünk festést, de megbeszéltünk S-val, hogy valahová csak be kéne kéredzkedni majd segíteni, mert nem telhet el nyár falfestős sz*pás  nélkül.
Amúgy még majd Tűzoltó Samet, kastélyt meg Toy Storyt kell a falra festenem, juhé....
Fogni konkrétan nem tudok a két napnyi spakliszorítástól, és még 3-4 zuhanyzás után is vannak rejtett festékfoltok rajtam. :-)

Gyerekek egyébként nőnek, Zaza továbbra is jobban, mint a kortársai. :-) Rendszeresen 6-7 évesekkel játszik a nővére bandája okán, és azt kell mondjam: nem lóg ki közülük. Egyébként okos, de rossz, és ez esetében a legkegyetlenebb párosítás. Mert hülyeséget csinál, és megmagyarázza, hogy amúgy igaza volt. :-)
Ilyen beszélgetéseink vannak mostanában:
- Én szeretném a Pókembert nézni.
- EZ a Pókember.
- De nincs benne.
- De benne van, ez a bácsi a Pókember, csak most még nincs álruhában.
- Ez nem a Pókember, ez Peter Parker.
- De álruha....
- Álruhája Mátyás királynak van.

Máskor meg azt követeli, hogy büntetésből gyantázzam le Lili lábát. :-)
Lilit amúgy is zrikálja folyton, de ha kettőnél többen vannak, akkor meg állandóan a fenekében lóg; nem mellékesen ő a belépője a nagyfiúkkal való játékba. Egymást nagyon tudják nevelni, azt mindig tudják, hogy a másiknak mit és hogyan kellene csinálni, mondani, hogy jó legyen.

Lili már nagyon készül az iskolába, nagyon érdekli minden, ami azzal kapcsolatos. Lassan önszorgalomból megtanulja az órát, szinte az összes nyomtatott nagybetűt ismeri - össze nem olvassa őket, viszont leírva sok szót felismer, emiatt azt gondolja magáról, hogy tud olvasni. :-) Százas számkörben ismeri a számokat, tízig  összead, kivon, mostanában az osztást kóstolgatja. Természetesen továbbra sem rajzol, viszont sokat "ír".
Változott az elmúlt időszakban, sokkal jobban kiáll magáért, sokkal bátrabb, rengeteget kérdez, mindent meg akar érteni. Néha már megőrjít azzal, hogy reggel 7-től este 9-ig beszél. :-)És -szerinte - sokat angolul. Ami angolos halandzsa egyébként, és a legőrjítőbb szokása a székhúzogatáson kívül. A másiknak meg a tévébámulás napszámban. :-)
Csak én vagyok tökéletes. :-P

In memoriam

Nem, nem halt meg senki, csak valami. A mi osztályunk. Ahogy szokták mondani, tragikus hirtelenséggel.
Rebesgették persze, hogy vannak tervek, de ezek mindig csak pletykák voltak, soha nem az autentikus embertől hallottuk. Aztán egy hete egyre több jel utalt arra, hogy mégsem pletyka, majd kedden reggel 8-kor a kórházvezetés bejelentette, hogy július 1-től "felsőbb döntés" értelmében a pszichiátriai rehabilitáció, mint feladat helyet cserél a stroke akut ellátással. Ami azt jelenti, hogy másik kórház, és fogalmuk sincs, hogy mikor, milyen formában él tovább. Valamit tudhatnak, mert rögtön elhangzott, hogy mindenkinek ajánlanak munkát a kórház berkein belül.
Első körben szinte megkönnyebbültünk, hogy végre valami konkrétat tudunk. Aztán tegnap a betegek összehívták a személyzetet, köszönetet mondtak, dalt írtak, sírtak, sírtunk mi is. Mint amikor a temetésen a haragos rokonok békét kötnek, úgy kötöttünk mi is hallgatólagosan békét a kollégákkal, hiszen ugyanaz a veszteségünk. Vagyunk 5-6-an, akik minden nap bent vagyunk, igazából mi visszük el a balhét, mi érezzük közvetlen módon ennek a döntésnek leginkább a súlyát, mi látjuk a betegek reakcióit. Ki kell ürítenünk az osztályt jövő keddre, úgyhogy jelenleg ezerrel zárójelentéseket írunk, közben dobozolunk, leltározunk - nem tudjuk kinek. Mondhatnám: nem tudjuk minek.
Túl azon, hogy tudjuk, hogy ez egy ilyen világ, és hálásak vagyunk azért, hogy nem kerülünk utcára, mint sokan mások egy ilyen döntés eredményeképpen, mindannyiunkat megvisel az, hogy azok alól az emberek alól húztak ki egy védőhálót, akik szinte csak ránk számíthattak. Mert onnan fentről ez csak átszervezés, de innen lentről ezek emberi életek.
Ők fogalmazták meg: itt gyógyultak; tanultak (önállóan) élni; itt elfogadták őket olyannak, amilyenek; itt minden értük volt, ha haragudtunk is, értük, és nem ellenük; itt úgy érezték, hogy fontosak, hasznosak; sokak számára olyan volt ide járni, mint egy munkahelyre. Ezt vették el tőlük. Ha beindul is újra a nappali ellátás, akkor a város másik végében, ami a vidékről járóknak időben és anyagiakban is jelentős többletet jelent. (Az már csak a hab a tortán, hogy a kórház, ahová az osztály telepítették egy gettó közepén van.) De sokan vállalnák ezt is, viszont egyelőre felelőtlenség lenne nekik bármit megígérni, mert mi sem tudjuk, hogy mi lesz.

Iskolaügyek

Na szóval az van,hogy Lili szeptembertől iskolás. Hánytunk, vetettünk, de a "trenden" kívül- miszerint minél később menjen iskolába a gyerek -semmi nem szólt amellett, hogy maradjon még óvodában. Nem is akart. A logopédus is "kirúgta" már, szóval ez sem lehet visszatartó tényező. (Apukám kérdezte tőle, hogy jár-e még logopédushoz, mire flegmán közölte: "róka, egér" - kb. "hülye vagy, nem hallod, hogy már tudom a r-t?!"- hangsúllyal.:-))
A lakásunktól kettő percre van egy iskola, ami tökéletesen megfelel az elvárásainknak, így nem is keresgéltünk tovább. Iskolaotthonos, angol-magyar kéttannyelvű oktatással, szimpatikus tanítónénikkel. Az osztálylétszám elég magas (jelenleg 32),de amikor lehetőségük van rá, és előnyösebb a kisebb létszám, akkor bontják az osztályt. Az angol órák eleve két csoportban mennek,akkor is, ha 18 gyerek van egy osztályban. Abból lesz napi 1, illetve az ének, rajz és testnevelés első perctől angolul zajlik majd. Aztán majd a természetismeret és a történelem egy része lesz angol. (Ezen egy anyu ki is akadt, hogy HAZÁNK természetrajzát és HAZÁNK történelmét miért IDEGEN nyelven tanulják?! Tanítónénik nagyon ügyesen kezelték a kérdést, a válaszban az is benne volt, hogy nem kötelező ide jönni, ez van, akinek tetszik, azt szeretettel várják, akinek nem, az keressen az igényeinek megfelelő iskolát, biztos van. )
Annak ellenére, hogy bevallottan magasak az elvárások, nekem nem tűnik versenyistállónak, különösen figyelnek arra, hogy családias legyen a légkör (évfolyamonként egy osztállyal nem is olyan nehéz:-D).
Az osztálya kb. fele az ovis csoportja lesz, a tanítónénik egy részét is ismerik már, mert járnak át az óvodába angol és néptánc foglalkozásokat tartani. Tavasszal volt több "ismerkedős" rendezvény, nyílt napok, játszóházak, szépen átvezetik őket az iskolába, tényleg.
Közben az óvoda már nagyon ki akarja őket tenni, május elején egyben lenyomták az anyák napja - évzáró - ballagás kombót, ami után már nem is kötelező jönni. :-S. A tavalyi ballagásból kiindulva - két vers + egy ceruza - felvetettem a ballagási buli ötletét, hogy legalább valami élménnyel gazdagodva menjenek el a gyerekek az óvodából. Pár lelkes szülővel megszerveztük, készítettünk díszeket, játékokat, szerveztünk versenyeket, zenét. A gyerekek igazán jól érezték magukat, sőt a szülők többsége is, aki meg nem, azt nemes egyszerűséggel leszarom. :-) Nem a finnyogókról szólt.
Liliék május utolsó két hetében úszni jártak, ennek eredményeképpen a mellúszást már tudja, simán beugrik a medencébe.
Most pedig mennem kell, mert kikelt a dinó a tojásból, és meg kell néznem. :-))Feltétlen.

A vesztes edző felelőssége

Két történet, és ami ennek kapcsán eszembe jutott.

Adott egy városi amatőr táncverseny óvodásoknak, amelyen egy óvodás csoport elindul, és nem nyer. Semmit. A történet elmondója szerint a gyerekek is csalódottak, de az óvónénik és a szülők még inkább. Ekkor két szülő elmegy, és (jelentős anyagi áldozat árán) készíttet egy ugyanolyan kupát a csoportnak, amilyet a helyezettek kaptak KÖZÖNSÉGDÍJ felirattal, amit aztán így is kommunikálnak a továbbiakban. A gyermekeket tovább vigasztalandó gyors bevásárlás eredményeképpen süti, rágcsa is kerül az asztalra az óvodába visszatérve, illetve van olyan 5 éves, akinek ezen fellépésére (?) anyuka hatalmas virágcsokorral érkezik. A gyereknek.

Adott egy városi amatőr sportverseny óvodásoknak, amin egy másik óvodás csoport elindul, és nem nyer. Semmit. Az ovisok büszkék arra, hogy egyáltalán ott voltak és ők képviselték az ovit, hogy mindent beleadtak és cseppet sem csalódottak. Másnap a két óvónéni tortát hoz, és az egész csoport elfogyasztja. A szülők hátbaveregetik a gyerekeket: nagyon ügyesek voltatok, büszkék vagyunk rátok.

Ugyanazon óvoda nagyjából azonos életkorú két csoportjáról van szó. 

Én készséggel aláírom, hogy siker- és teljesítményorientált világban élünk, The winner takes it all, the loser standing small  (a győztes mindent visz, a vesztes eltörpül)- ahogy az ABBA énekelte egykor, de ez a történet nálam akkor is kiverte a biztosítékot.
A gyerekek szeretnek versengeni, és egyértelműen GYŐZNI szeretnek, utálnak, mi több: nem tudnak veszíteni. Frusztrálja őket a veszteség ténye, ekkor jönnek a felrúgott kismotorok, a felborogatott társasjátékok. Mindannyian játszottunk már úgy - akár társasjátékot, akár futóversenyt -, hogy a gyereket hagytuk nyerni. Mert akkor ő boldog.
Ellenben úgy gondolom, hogy felelősségteljes nevelőként - szülőként és pedagógusként - igenis MEG KELL TANÍTANI a gyereket veszíteni is, nem kell óvni a széltől. A normális önértékelés kialakulásához, kialakításhoz hozzátartozik az, hogy megtanulja: nem körülötte forog a világ. Néha nem az van, amit ő szeretne, néha csalódni kell, néha legyőzik.
Egyébként én már eleve azt nem értem, hogy miért győzni mentek? Hiszen, ha mindenki csalódott, hogy nem nyertek, mert "senki sem értette, hogy miért nem nyernek, amikor ők voltak a legjobbak", akkor győzni mentek. Miért nem volt az elég, hogy megtanulták az adott koreográfiát, kiálltak az óvoda nevében egy kisebb hadseregnyi ember elé, és megcsinálták? Nem, ők csalódtak, mert nem nyertek kupát.
Ők csalódtak, vagy a felnőttek?
MIKOR jön el az a pillanat, amikor hagyni kell megélni a veszteséget (amit továbbra sem értek, hogy miért kell csalódott vesztesként megélni), és nem kamu közönségdíjat gyártani?

Nálam egyszerű a kérdés, első perctől "engedem" veszíteni, felborulni, megverni őket. Soha nem gyártottam nekik mesterséges vattacukorvilágot, ahol minden szép és jó, és az ő akaratuk szerint történik, hanem időnként hagytam, hogy megtanulják, hogy van néha erősebb, okosabb, gyorsabb nála, és bizony a tesó visszaüt, ha meghúzza a haját.
A versengésnek szerintem csak akkor van nevelő hatása, ha tudja, hogy ezért erőfeszítéseket kell tennie, ha tudja, hogy a siker munka, és nem jár.
Zalánnál még nehéz eldönteni, hogy mennyire kitartó és kudarctűrő, de Lilinél nagyon jól látszik, hogy mindkettőből bőven jutott neki. Sőt, nem is éli meg kudarcként, ha valami nem sikerül neki elsőre, mert megtanulta (megtanítottuk?), hogy ezek folyamatok, és minél többet csinálja, annál jobb lesz.
Johnny, az edzője szokta mondani, hogy lehet, hogy kiissza a fél medencét úszás közben, de akkor is végigcsinálja.:-)  Az első korin bugyiig izzadt le, és már sírt a kimerültségtől, de nem ült le, hiába mondták neki. Csinálta. Persze, nem boldog, ha nem nyer társasjátékban, de megpróbálja újra. Vagy majd legközelebb.
Tudják, hogy nincs tökéletes. Nincs tökéletes gyerek, tökéletes anya-apa, tökéletes világ. Nincs áthatolhatatlan burok körülöttük, ami megóvja minden csalódástól. Védőháló van. Ott vagyok, figyelek, elmagyarázom, ha magától nem tudja megoldani, közbeavatkozom, de hagyom, hogy megéljék a negatív eseményeket is.
Néhány hete elpusztult anyámék kutyája. Nem kerítettünk neki túl nagy feneket, de mivel épp szóba hozta valamelyik gyerek, elmondtam, hogy sajnos meghalt, mert már nagyon öreg volt, kutyaévekben matuzsálem, és hát a nagyon öreg kutyák is meghalnak. Tudomásul vették. Amikor elmentek a szüleimhez, Zalán megkérte apámat, hogy mutassa meg hová temették el a kutyát, egyszer-kétszer még kérdeztek róla, ami érdekelte őket, de tényként és természetes folyamatként kezelik. Kamuzhattunk volna akármit, de minek, amikor az igazságot is kitűnően értik.
Mi felnőttek olyan sokszor túlaggódjuk, és emiatt túlóvjuk a gyerekeket. Holott a világ legrugalmasabb lényei, és ha őszinte válaszokat kapnak, bármit megértenek, és elhelyezik a világukban.

Lehetnék pikírt, de nem leszek. Ezt a meccset nem a gyerekek veszítették el, hanem az óvónők és a szülők.
Az a kupa az ő szegénységi bizonyítványuk.
Ó jaj, mégis pikírt lettem. :-)

Borjú és kézmosás

Na hogy jön ez a kettő össze, ez az első gondolat, ugye? Rém egyszerűen.
Zalán  wc-használat után éppencsak bevizezi az ujjait, sőt: a felső ujjbegyeit, és kijelenti, hogy kezet mosott.  Miután ez nem túl hatékony módszer a bacilusok ellen, bevezettük a kézmosós esztrádműsort. Szappant nyom a kezére, és addig kell dörzsölnie, amíg elénekli a Boci, boci, tarkát, utána lemoshatja. Eddig működik. :-)))

Zaza, az alfa, Lili a lázadó béta

Egy ismerős mondta, hogy az én fiam egy potenciális alfahím, de van benne valami. Jelenleg a sokadik dackorszak kellős közepén, összefont karokkal pukkancskodik akárhol és akármiért. Sejtésem szerint ennek minimum 50%-a produkció, mert szereti nyilvánosan elkövetni. Ma a fél Coop ABC őt próbálta nevelni, és rávenni arra, hogy mégis álljon be velem a pénztár előtti sorba. :-)) Én nem erőlködtem, tudtam, hogy el kell játszanom, hogy észre sem veszem, adok neki feladatot - gyere csak, fogd meg a pénztárcámat - és már jön is.  Mindegy, A Nénik mindig úgy gondolják, hogy tök idegenként jobban tudnak hatni rá, mint az anyja. :-)
Az elsőszülöttel, -aki szép lassan bétává süllyed az alfahím mögött-  mostanában folyton az iskolába járunk. Nyílt nap, játszóház, táncház, akármi, ügyesen csinálják, hogy áprilistól szépen lassan átvezetik az ovisokat az iskolába. :-) Az egyik ilyen rendezvényre Zalán is beesett a végén Sanyival, így megpróbálták őt is bevonni a tanítónénik a játékba. Mire megint eljátszotta Morgót a Hófehérkéből: nem megyek!
- És miért nem jössz? Nincs kedved?
-Nem! Nincs feltöltve a lézerem!
Lecsengett a Woody-rajongása, momentán Buzz Lightyearnek hiszi magát. Aki egy űrvadász, és van lézere a karjába építve az űrruhában, és ha valami nem tetszik Alfának, le vagyunk lézerezve. Amikor lemerül a lézere, akkor kakaóivással tölti újra. :-)
Egyébként olyan archaikus szókincse van a Mátyás királyos mesék hatására, hogy időnként vinnyogva röhögünk rajta.
Egyik este öltöztettem fürdés után, és azt mondja:
-Húzza a zoknimat asszonyom szaporán, mert jön a kakaó.
Apámmal közölte, hogy "kövessen uram", az apját meg "iparkodjunk szaporán"-al ösztökéli:-)).
Lilit felvilágosítja, hogy ha ráteszi a háztetőre a kezét, akkor "ízzé-porrá törik".

Lili alig várja már az iskolát, most, hogy látjuk -ugyan kissé imitált - iskolai szituációkban, a maradék kételyünk is elszállt, tényleg odavaló már. A bemutató órákat fegyelmezetten végigülte, figyelt, és nagyon érdekelte az egész. Persze kicsit visszahúzódik, nem ő az első, aki beszállt a nekik címzett feladatokba, de ha hívták ment, nem makacsolta meg magát. Hát stréber, na, mint az anyja, nincs mit tenni:-))

Zalán sokkal erőszakosabb, határozottabb, akaratosabb, kitartóbb Lilinél, így ha nem jutnak egyezségre valamiben, akkor mindig Lili enged. Mostanában veszem észre, hogy annyira már nem fekszik neki ez a leosztás, egyre inkább követeli azt, hogy minimum ugyanannyi, ha nem több figyelmet kapjon, mint Zalán.
Igazából örülök neki, hogy lázad, mert időnként annyira simulékony, hogy már-már balek. :-)

Koravén gyerekszáj

Zalán építőkockákból főzött nekem.
- Hmmmm, de finom. Mi ez?
- Grillezett laposhal mexikói szószban.
:-O :-)
(Az apjával szokta nézni a főzőműsorokat.)

- Lili, mi történt ma az oviban?
- Beszélgettünk.
- És miről beszélgettetek?
- Hogy minden drágább lett: a benzin, a tojás, meg a gyümölcs is, ami nagy butaság, mert a gyümölcs egészséges.
(Én mondom, hogy szivacs mindegyik gyerek; bármit felszívnak, amit hallanak, csak az megjósolhatatlan, hogy mikor és hogyan adják ki magukból:-)))

Lili meséli:
- Képzeld, koncert lesz az oviban.
- És ki fog koncertezni?
- Hát nem tudom, de tuti nem a Quimby vagy a Hiperkarma.
(Mostanában a MR Szimfonik Live a kedvenc cd-je, azon van 2 Hiperkarma dal, azóta rajongónak vallja magát. :-))

...és eközben egyesek 6 évesek lettek :-)

"Buga Józsi nem szép ember, de gavallér!"

Miután a tavalyi nőnapon beégtem, és az égvilágon semmit nem vittünk, idén már előre gondolkodtam. Nem akartam a szokásos csoki/virág kombót adni, pláne, hogy első perctől úgy gondoltam, hogy Zalán visz ajándékot a kisnőknek is a csoportban. Bár az is lehet, hogy tőle származott az ötlet, amilyen szoknyapecér. :-) Vagy csak a rutin vitt, mert húsvétkor Lili minden fiúnak szokott adni valamit.
Szerettem volna, ha valami maradandót kapnak, először textilvirágokban gondolkodtam, de Zalán szívecskéket szeretett volna, így szívecskék készültek. (Akit a szívecskék gyakorlati oldala érdekli, az itt megtalálja.)
Délután Gabi néni visongott és repkedett (jó mondjuk alapból olyan mint egy kedélyjavítóval túladagolt nagymama), hogy mennyire és nagyon köszönik ezt az ajándékot, és azt külön, hogy a kislányokra is gondoltunk, akik annyira, de annyira boldogok voltak ettől, hogy ajándékot kapnak. És hogy ez mekkora élmény volt mindenkinek, és hogy ők, az óvónők nagyon köszönik ezt. Nekem. Hogy gondoltam erre.
Köszi. :-))
Gondolom nyilvánvaló, hogy hamarosan ugyanezt a sorozatot tojásból kell legyártanom Lilinek. :-) Ezek után pláne. Bár a fiúk annyira nem esnek transzba az ilyen kis bizbaszoktól, mint a 3-4 éves lánykák, de hátha. Eddig csokitojásban utaztunk:-)

Persze a "jóindulat" is megszólalt egy anyukában" naháááááát, hogy neked mikre nincs időd és energiád". Mindez persze "de ráérnek egyesek" hangsúllyal. Leszarom, engem ez kikapcsol. 2. hete egyedül nyomom a szanit átlag 15 beteggel (néha 10, néha 20), és még egy hétig tuti egyedül leszek. Ilyenkor jólesik az ilyen munka, ürül a fejem, rekreálódok. Szól a zene, én meg öltögetek esténként. :-)))

DIY

= do it yourself, szóval ilyen kreatív izék.
Van, amikor elkap a harci ideg, és sorozatban kreatív vagyok, máskor hónapokig, urambocsá' évekig nem csinálok semmi hasonlót. Mostanság megint sokat szöszölök ilyenekkel, íme: http://edidiy.blogspot.com/

Love is in the air

Indítsd el ezt a videót (hangszóró legyen bekapcsolva), aztán olvass tovább. Így megfelelő hangulatba kerülsz a mai poszthoz. :-)


Kétségtelenül közeledik a tavasz. Ez nem csak abból látszik, hogy az indokolatlan16 fokban minden olvad, hanem abból is, hogy a Lili meg a Zsebcasanova szerelmi élete is megélénkült.
Kezdődött azzal, hogy február 13-án (tudatlanoknak: Valentin nap előestéje, b+) Lili azzal állt elém az oviban, hogy most azonnal vennünk kell valami ajándékot Kendének, mert Valentin nap, és ő már tudja, hogy kapni fog a lovagtól valamit.
Gondoltam ne legyen már tök egyértelmű a szitu, (ha netán liba félreértett valamit, és Kende mégsem, vagy nem neki hoz ajándékot), és vettünk gumicukrot. A boltban Zalán felháborodott, hogy és ő mit fog adni Fanninak?! Úgyhogy Fannikának is vettünk.
Este a facebookon írt a "nászasszony", hogy Kende verset tanult Lilinek, meg kifestőt nyomtat, és a hajvágás is szóba került. :-)) Kész voltam.
Pláne, hogy Lili "hoztam is meg nem is"-típusú ajándékához képest Kende egyértelműen érzelmi indíttatású ajándékot adott: két maci csókolózik egy szíven. :-D
Aztán Zalán nőjének is mesélte az anyukája, hogy amikor Fanni reggel megkapta az ajándék tojást, azonnali hatállyal elküldte őt toy story-s tojásért a boltba, mert "Zalán azt szereti".

Azóta Lili az idei lightosabb érzelmi kapcsolat (már azt hittem, hogy nem is járnak :-) után megint kendézik, Zalán viszont vérszemet kapott, kezdi kapisgálni a csajozós témát.
A héten kifeküdtem tőle, mert elmesélte, hogy szokott csókolózni Fannival az oviban a szőnyegen, és ha kicsókolózta magát Fannival, akkor majd Rékával fog csókolózni. Na bazmeg, már kinézte a következő nőt magának.

... és akkor Zalán

Zalán tipikusan az a gyerek, akiről a sztorik szólnak. Jó gyerek ő - a maga módján, de mindig történik körülötte valami, amitől kifekszünk a röhögéstől.
Ma az óvodában rámszólt, hogy ne neveljem, és egyébként se szóljak bele az életébe. :-)))
Miután elkeserítettem, hogy márpedig egy ideig még beleszólok az életébe, azért megkérdeztem, hogy honnan szed ilyeneket.
Az óvodában tanulják, ofkórsz.
Ekkor azért beflasheltem egy tréninget 3 éves fiúgyerekekkel, melynek témája: Leválni anyámról - kezdőknek.
Bár amilyen nehezen megy némelyik pasinak, lehet időben el kell kezdeni, hogy a nősülés idejére már elengedett kézzel menjen. :-)

Egyébként szerdánként extrán hülye - eddig azt hittem az tesz be neki, hogy Lili se kedden, se szerdán nem jön velünk haza oviból, de nem. Hetek óta máskor van a logopédia, és Lili velünk jön, de Zazi akkor is zizi. Ez a "még a macska is kurva" -állapot, morog mindenért, mint egy vénember, semmi se jó sehogy, nyíg, nyafog, hisztizik, veszekszik. Ebben az állapotában állt le velem ma vitatkozni - amúgy én vagyok a hülye, próbálom meggyőzni, ahelyett, hogy ráhagynám,- hogy márpedig Rexnek (t-rex a Toy Storyból) nem karma van, hanem szúrós ujja. Akkoris.
Végső érvként közölte, hogy egyébként most megy büntetésbe a szobájába (hja, ha magányra vágyik önként vonul be), és megfenyegetett, hogy ki sem jön, sőt éjszaka sem fog átjönni.
Lefostam a bokám. Az örömtől. :-))
Egyébként teljes természetességgel bejelentette, hogy szokott csókolózni Fannival.

Amúgy ha a fejébe vesz valamit, Lili is olyan, mintha lóval imádkoznék. Tegnap megörvendeztetett a "19 gyerekből 20 be tudja kötni a cipőjét" kijelentéssel. Meggyőzhetetlen volt, hogy rosszul mondja. "Akkorisígyvan". Ezt fogom rájuk tetováltatni.

Főként Lili

Na és ha már itt vagyok, akkor néhány szó a gyerekekről is. :-))
Lili lassan 6 éves lesz, és egyre jobban látszik rajta, hogy Nagylány. Látványosan megváltozott az érdeklődése, a hozzáállása, a habitusa.
Gondolkodtunk sokat az iskolán, azon, hogy menjen-e idén, 6,5 évesen, vagy hagyjuk még egy évet az óvodában. Első körben azt mondtuk, naná, hogy menjen, iskoláskorban van. Aztán egyre több helyről hallottuk, hogy 6,5 évesen még kicsi az iskolához, manapság 7-7,5 évesen mennek a gyerekek.
Voltak érveink mindkét verzió mellett, de az óvónők, az iskolapszichológus és a logopédus is azt mondta, hogy semmi indok nincs arra, hogy visszatartsuk, teljesen iskolaérett. Nem mellékesen ő maga nagyon vágyik már az iskolába.

Zaza hóembere

Az általuk választott iskola az ovi mellett van, kéttannyelvű, iskolaotthonos. Évfolyamonként egy osztály van, többnyire "a végzős" ovis csapat, így ebből a szempontból nem sok változást jelent majd.
A logopédiával egyébként halad, most már fizikailag ki tudja mondani az r hangot, momentán észlelési zavarai vannak, és időnként a j-k helyett is r-et mond. Cseppet aggódtam, hogy valami diszlexiára vagy hasonlóra utaló jel, de a logopédus szerint egyáltalán nem probléma, fog rendeződni.
Engem időnként kiborít azzal, hogy úgy végez feladatokat, mintha a máglyán állna közben, máskor meg magától hozza a feladatgyűjteményt, és addig nem hagy békén, amíg fel nem olvasom, hogy mi a feladat, vagy nekiáll magától megoldani. És akkor nincs az az isten, aki megmagyarázhatná neki, hogy nem feltétlenül jól találta ki a feladatot, mást kell csinálni. Logopédiai gyakorlás közben, amikor amúgy is a renyhe beszéde az egyik probléma, kifejezetten üdítő, amikor vértanú-arccal, alig hallható hangon, minimálartikulációval végzi a feladatot. Színezni, rajzolni továbbra is utál, az neki feladat, megcsinálja, de a legegyszerűbb módon, és a legrövidebb idő alatt túl akar rajta esni. Túlzás nélkül egy szinten rajzol kb. a 3 éves öccsével. Aki viszont épp ezért folyton meglep, és az óvónője tök hülyének néz, ha megkérdezem, hogy ezt tényleg Zaza rajzolta, és tök egyedül?
Rajzolás helyett számolással szórakoztatja magát - összead, kivon, pár napja rákapott arra, hogy a mesekönyvekből másol le szavakat. Persze nyomtatott betűvel. Annyira nem bánom, mert a finommotorikája nem kifogástalan, viszont ugye vértanúként rajzol, úgyhogy hagyom, ezzel is fejlődik szerintem. Egyébként se tudnám visszafogni, annyira nem érzem problémának, hogy megtiltsam neki. Az, hogy mit ír le, annyira nem izgatja, úgyhogy talán nem fogja összezavarni majd a betűk tanulásában, mert gyakorlatilag olyan, mintha sormintákat másolna le.

És az utókor kedvéért néhány aranyköpés:

Zalán: Én is kérek abból a csokiból.
Én: Nem lehet, ebben alkohol van, ebből nem ehetsz.
Lili: Fúúúúj, akkor te alkoholos ista vagy!! (Remélem ezt azért nem terjeszti;-))


Soha, semmiben nem egyezik az elképzelésük, abban sem, hogy milyen mesét olvassunk, és melyikünk olvassa. Lili azt szeretné, ha a Micimackót, vagy a Grimm meséket olvasnánk (jelzem az autentikus Hamupipőkétől kiakadtam, még ilyen horrort bazmeg), Zalán Annapetigergő (szolidan örülök, hogy lassan ő is kinő belőle, és nincs több gyerekem) illetve Mátyás király rajongó. Egyik este is ment a vita, Zalán azt üvöltözte, hogy Mátyás király és a huszár, Lili meg azt, hogy Micimackó! Utána meg lazán közölte: Zalán, nekem már tele van a tököm Mátyás királlyal.

Zalán A pokol konyháját nézi. Gordon Ramsey, sztárszakács, és úgy káromkodik, mint a kocsis, ha valaki nem ismerné. Viszont a szinkron a sok "fuck you"-t azért finomitja, hogy "az ördögbe" és hasonlók. Néha nem sikerül szalonképessé tenni a kitöréseit, így Zalán állhatott elém Zalán a következő gondolattal:
-Anya, Gordon bácsi azt mondta Ginonak, hogy kapja be. De Gordon bácsi nagy, és nem fér be, Gino szájába. 
Ebben maradtunk. :-)

Röviden a skizofréniáról

Nem nagyon írtam mostanában, nehezen jutottam ide. Vagyis egyáltalán nem jutottam ide, hogy pontos legyek. A munkahelyemen új feladatot kaptam, most már ténylegesen részt veszek a rehabilitációban, elsősorban kézműves foglalkozásterápiákkal, biblioterápiákkal és beszédtechnikával foglalkozom.
Rendszeresen futok bele a tágra nyílt szemekbe, amikor kiderül, hogy a napom jelentős részét skizofrének között töltöm. Standard kérdés: nem félsz? Standard válasz: mitől? Hát ezek őrültek. Nem, nem azok. Persze, egy aktív osztályon, ahol éppen tomboló pszichózisokról szól az élet, ott azért kicsit más a helyzet, de mi a végkimenet vagyunk, a rehabilitáció, a társadalomba való visszailleszkedés gyakorlóműhelye.
Elindítottunk egy pszichoedukációs tanfolyamot a betegek és hozzátartozók részére, ahol nagyon sok mindent megtanulnak erről a betegségről. Ennek kapcsán készítettem egy oktatási anyagot, amelynek a kivonatát itt is hasznosnak tartom megosztani, hátha egyre kevesebbszer futok bele " a skizofrének őrült sorozatgyilkosok" sztereotípiába. :-)

A Hollywood által sugallt képpel ellentétben az elmebetegségben szenvedők többnyire visszahúzódó és csendes természetű emberek, nem dühöngő őrültek, vagy hidegvérű sorozatgyilkosok. 

Kriminalisztikai és pszichiátriai kutatások szerint az erőszakos bűncselekmények előfordulási aránya egyáltalán nem nagyobb a skizofrén betegek körében, mint az átlag populációban.
Ráadásul a skizofrénia nem egyenlő a többes személyiséggel. Utóbbi egy teljesen eltérő pszichiátriai kórkép, melyet szaknyelven disszociált személyiségzavarnak neveznek, és amit az ismételt gyermekkori lelki traumák váltanak ki.

A skizofrénia az agy betegsége.  Kialakulásának pontos mechanizmusa egyelőre nem ismert, genetikai és környezeti tényezőket valószínűsítenek, valamint bizonyos biokémiai elváltozások is bizonyítottak: az agy bizonyos területein az idegsejtek túlműködnek, aminek közvetítője a dopamin nevű neurotranszmitter, azaz idegi hírvivő molekula.

Kortól, nemtől, társadalmi és földrajzi környezettől függetlenül a népesség 1%-a skizofrén.

A tünetek bármely életkorban kialakulhatnak, legjellemzőbben 18 és 28 éves kor között; férfiaknál inkább a korai húszas években, nőknél valamivel később.

Kialakulásában szerepet játszik az öröklött hajlam is, de ez csak egy, a lehetséges okok közül.  Lehet valaki skizofrén akkor is, ha a családban ez a betegség soha nem fordult elő, ill. lehet több beteg is a családban, miközben más családtagok egészségesek.

A hajlam mellett a betegség fellobbanását okozhatja a rosszul kezelt stressz is.

Kábítószerek rendszeres vagy akár egyszeri használata is kiválthat az arra érzékeny személyeknél olyan hallucinációkat, téveszméket vagy szorongást, amelyek esetenként a betegség kialakulásához vezethetnek. Időnként a szer elhagyása után is "bevillanhatnak" a korábbi pszichotikus élmények (ez a drog-szlengből ismert "flashback" jelenség).

A skizofrénia jellemző tünetei a hallucinációk, a téves eszmék, a szétesett beszéd és viselkedés, a hangulati üresség, az akaratnélküliség vagy a beszéd elsivárosodása.

A skizofrén betegek gyakran számolnak be arról, hogy hangokat hallanak, ezek a hangok a nevükön szólítják őket vagy kommentálják, esetleg becsmérlik a cselekedeteiket. Mindez a beteg számára teljesen valóságosnak tűnik, de az akut szakaszt követően kialakulhat a részleges vagy teljes belátása arra vonatkozólag, hogy ez csak a "képzelete játéka". Kisebb arányban előfordulnak vizuális, vagy szaglási hallucinációk is. A hallucináció a beteg számára többnyire rossz élmény, félelmet kelt benne.

A téves eszmék inkább a gondolkodás zavarai, olyan hiedelmek, amelyek valótlanok, de a páciens erről nem meggyőzhető. Ez megnyilvánulhat kóros szervérzések formájában (pl. hogy az agyát kicserélték, vagy nem érzi a lábát), de lehetnek vallási tartalmúak (például különös messianisztikus, vallási küldetéstudat), vagy üldöztetés-tartalmak (amikor a páciens azt hiszi, hogy követik, róla beszél mindenki az utcán, vagy lehallgatják a telefonját). Gyakori a házastárs hűtlenségével kapcsolatos téveszme, de előfordulhatnak még bűnösség-érzési vagy nagyzásos tartalmak is, mint befolyásos barátok („látogatóba jön hozzám a miniszterelnök”) vagy megalomán, világmegváltó tervek („én vagyok Napóleon”).

Gyakran vezetik be a fenti, egyértelmű (ú.n. pozitív) tüneteket kevésbé felismerhető, körülhatárolható ú.n. negatív tünetek. Ekkor a beteg kezdeményezőkészsége, új dolgok iránti érdeklődése csökken, vagy teljesen megszűnik; visszahúzódik az emberi kapcsolatoktól, egyre inkább elszigetelődik. Nem érez örömet, gondolkodása pesszimistává válik, csökken az önbizalma, megváltozik az étvágya és az alvása is. Ezek a depresszió tünetei, amelyeket gyakran észlelnek a skizofrénia belobbanása, vagy a tünetek újbóli fellángolása előtt. Depressziós állapotban az öngyilkosság esélye jelentősen növekszik! Skizofréniások között nagyon magas (10 százalék körüli) a befejezett öngyilkosságot elkövetők aránya.

Korai figyelmeztető tünetek lehetnek még a hosszabb időszakon keresztül fennálló, kiváltó ok nélküli feszültség, idegesség, ingerlékenység, nyugtalanság, mozgáskényszer, figyelemzavar, feledékenység, „furcsa” viselkedés, korábban nem tapasztalt ezoterikus vagy vallási érdeklődés.

A viselkedésbeli eltéréseket rendszerint a család vagy a tágabb környezet szokta felfedezni - ritkább, hogy a beteg maga kér orvosi segítséget. Bizonytalan esetekben célzott pszichológiai tesztvizsgálatok segítik az orvos munkáját.

A kezeletlen skizofrénia hosszú távon rontja a gondolkodásbeli funkciókat, alkohol- és drogproblémákhoz vezethet, ill. növeli az öngyilkosság előfordulását.

A kezelés alapját a gyógyszeres terápiák képezik. A gyógyszeres kezelésben nélkülözhetetlen az antipszichotikumok (pszichózis elleni gyógyszerek) szerepe. A terápiás cél a tünetek (hallucinációk, téveszmék, gondolkodásbeli zavarok) megszüntetése és egy esetleges újabb epizód kivédése.

Gyógyszeres kezelés mellett a betegek 75%-ának állapota jelentősen javul. A páciensek egyharmada fenntartó kezelés mellett tünetmentes, néhányan teljesen meggyógyulnak. A páciensek egyharmada fenntartó kezelés mellett önálló életvitelt folytat, de nem teljesen tünetmentes. A páciensek egyharmada a gyógyszeres kezelés ellenére sem képes támogatás és felügyelet nélkül élni, de együttes gyógyszeres, pszichoterápiás és társadalmi segítséggel ez az arány 10-15%-ra csökkenthető! A nem gyógyszeres terápia körébe tartozik a rehabilitáció, a családterápia, a szociális készségeket fejlesztő tréning, a pszichoedukáció,valamint a kognitív terápia.

A szélsőséges eseteket kivéve a betegek nem szorulnak állandó kórházi felügyeletre. Ha az aktív fázisokat sikerül leküzdeni, a betegek gyakorlatilag teljesen tünetmentessé válnak, teljes életet élhetnek.  

A következő videó pedig Louis Wain rajzait mutatja. Wain grafikus volt, és - gondolom nem lepek meg vele senkit - skizofrén.  Az ő rajzain keresztül is lehet látni, hogy nagyjából mit tesz a világlátással, az érzelmekkel és a kifejezőkészséggel a skizofrénia.   Louis Wain macskái