Hercegnő

Lilitől készen vagyok: felosztották egymás között a fiúkat a csoportban... Neki ugye ki jutott volna más, mint antalicskende (azért írtam kisbetűvel, mert ő nálunk fogalom), aki Pókember-herceg. De megtudtam, hogy az apja számítózós herceg (sir megabyte :-D) , az öccse meg porszívózós herceg, én meg pedig vasalós Barbie vagyok. Csak szólok: ha a Mattel ezek után legyártja ezeket, jogdíjat fogok kérni :-).
Tegnap a játszótéren így kiabáltak egymásnak a párok: hercegem-hercegnőm...Kész. :-D
Lili ebben az interakcióban egyébként Belle, a Szépség és szörnyetegből.

Terrible 1,5....

Ha őszülni kezdek, annak Zalán lesz az oka. Egyrészt olyan akaratos és hisztis továbbra is, hogy lassan már a "haha, csak nyomjad öcsém, túléltem a nővéred hisztikorszakát is, te sem fogsz ki rajtam" -mantra sem segít. Ma ugyan pléhpofával hagytam a harmadik és negyedik emelet fordulójában a földön fekve, de szerintem ez nem a higgadtságomnak, hanem a rezignáltságomnak tudható be.
Történt ugyanis, hogy elmentünk műanyag motort venni. Nem is volt gond addig, amíg rá nem ültettem a motorra, hogy megnézzem jó-e a méret. Igen, rutinos anyukák már sejtik: láb a motor alatt összekulcsol, marok rászorít és visít, hogy nem száll le. Valahogy leválasztottam azért róla, betuszkoltam a babakocsiba (nem ér röhögni, amíg bekötöttem, a térdemmel nyomtam bele), megmutattam neki, hogy visszük a motort, így hamar elhallgatott. Na persze ez a későbbiekre nézve nem túl üdvös, hogy akkor fejezi be a visítást, ha eléri, amit akar, de most kifejezetten meg akartam venni a motort.
Félúton elkezdett esni az eső, de különösebb megrázkódtatások nélkül hazaértünk. Míg eltettem a babakocsit, addig motorozott a lépcsőházban. Utána persze megint ment a cirkusz, hogy nem akar leszállni. Így hátamon a zsákom, vállamon a szatyrom, benne vagy 3 kilónyi zöldség meg egy sonka, kezemben a motor, másik kezemben meg a hisztitől feszítő, rugdosó, visító gyerekem, akit próbáltam nem elejteni. Ha letettem, lefeküdt a földre, hogy nem jön tovább. Mondom, a végén ott hagytam. Feljöttem, kinyitottam az ajtót, lepakoltam a cuccokat (láttam mit csinál, nem köll aggódni), akkor rájött, hogy feleslegesen cirkuszol, így elindult felfelé: "anuka, segítesz?" :-D
Szóval: hullik, őszül, a maradékot kitépem....

"Anya, így olyan gyönyörű vagyok, mint Hamupipőke."
Valóban, csak erre a frizurára sapkát nem tudunk venni...

Kicsike

Zalán legújabb szlogenje:"segítesz? ... kicsike...."Fordítom: segítesz nekem? mert én kicsike vagyok, és még ezt nem tudom egyedül. Ezzel a dumával bárkinél elér bámit. :-D Egyébként Liliről ragadhatott rá, mert ő indít a lakásba belépve azonnal azzal, hogy "anya, segítesz?"Lusta öltözni, amivel az őrületbe kerget amúgy. Ja, bocs: anyuS...Újabban így hív.
Tegnap este talpig az esküvői fátylamban zenét válogatott a youtube-on az Antalics Kendével kötendő esküvőjére. Magától értetődő számára, hogy ő a szerelme, és egyébként egy Pókember-herceg, csak hogy tudjátok. :-) Válogatás közben eljutott a Honey, honey című Abba-dalig a Mamma Miából, úgyhogy ma azt kellett néznünk:-). Azért ha Pierce Brosnant nem hallom énekelni, nem lett volna hiányérzetem. :-P

http://www.youtube.com/watch?v=c74BSImG4xM Ez tuti szerepel a kiválasztott dalai között. :-D

Zalán vetkőzik

Ügyesokosnagyfiam már nagyon ügyesen vetkőzik, segít az öltözésben stb.
Tegnap a rendelőben jót derültek rajta, mert levettük a sapkát, kardigánt, mellényt, és míg ezeket pakoltam a babakocsi aljába, addig ő leült és lehúzta a cipőjét is. Végül is vetkőzünk, nem? :-D

Alakul

Hörghurut, torokgyulladás. Juhé. Ahhoz képest jól van Zalán, a tegnapi napot lázcsillapító nélkül vészeltük át, csak éjszakára kellett. Anyahőmérő (homlokpuszi) szerint kis hőemelkedése volt nappal is, de részemről ez még nem ok beavatkozásra. Orra folyik, a trutymák szépen felszakad, alakulgat.
Tegnap reggel Lilit Éva vitte oviba, mert Zalán épp abban az időben üvöltött nyakig lázasan és ő is hozta haza, mert épp akkor voltunk orvosnál. Tartottam tőle, hogy hiába ismeri és szereti őket Lili, azért lesz kis nyüsz' miatta, de bebizonyította, hogy megint alulértékeltem. :-) Szó nélkül jött-ment velük, bár Bencével épp fasírtban vannak, mert Lili két napja megrúgta a játszótéren véletlenül csúszdázás közben. Szerencsére ezt többnyire Bence is elfelejti. :-)
Megkaptuk az ovis anyák napi képeket, a Lilié a tavalyihoz hasonlóan "a nem jutott dinnyeföld" tematikában indulhatna. :-) Pedig a karácsonyin már mosolygott.
Szorítós délelőtt van: Jankaszáva ma van izotópos vizsgálaton.

39,5

Egy nagyon nyugtalan éjszaka után megmértem ma reggel Zalán lázát, és ennyi volt. 39,5. Kapott lázcsillapítót, azóta teljesen jól van, de azért teszünk egy látogatást ma a dokinál, mert ez nem az "egy kis hőemelkedés" kategória.

Égetnivaló

"...és akkor a lányt meggyújtották az iskola udvarán, és majdnem olyan nagyon égett, mint amikor te felgyújtottad a konyhát!".
Ezt mondtaLili. Én meg néztem hülyén. Az csak egy pillanatig futott át az agyamon, hogy valóban felgyújtottak valakit az iskola udvarán, sejtettem, hogy valami produkció lehetett. Gondoltam én tűzzsonglőrtől kezdve tűznyelőig mindenre, és beletelt némi időbe, míg megvilágosodtam, hogy valószínűleg a kisze bábut égették el. Ez egy téltemető-tavaszköszöntő népszokás.

Gondolom a mondat másik felének magyarázata is érdekel pár embert. Igen, valóban volt tűz a konyhában, de feleannyira sem volt nagy, mint ahogy Lili meséli mindenkinek. :-D Forró olaj, vizes hal interakcióban felcsapó lángról van szó. :-)

Díj

Marcsitól kaptunk egy kedves blogos díjat. Köszönöm. A logót kiteszem, amint megoldom a letöltését. :-) Nem, nem vagyok teljesen béna, csak az uram linuxot tett a gépre, és még nem minden funkcióját kenem-vágom. ;-)
Nem nagyon vagyok én ezeknek a blogos díjaknak a híve, nem is fogadtam el eddig egyet sem, mert előbb-utóbb körbeér, mindenki megkapja, és mitől díj akkor? Ám ennek tetszik az a kitétele, hogy el kell árulnom 7 titkot magamról.

A díj szabályai:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam.
2. A logót ki kell tennem a blogba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom 7 embernek.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

A 7 dolog rólam...
1. Gyengém a csülök és a füstölt hús
2. A terhességek alatt sötétebb lett a hajam és nőtt a lábam egy méretet, és már így is maradt
3. Utálom a hazugság minden formáját
4. Nem szánok időt energiarabló, rosszindulatú, folyton panaszkodó emberekre
5. Hiszem, hogy semmi sem történik véletlenül és cél nélkül
6. Utálom a Jackie Chan, Chuck Norris és Piedone/Terence Hill filmeket
7. Ekcémás vagyok

És akkor: the winner is:

Enike, A Barátom (nagy B-vel)
az erroljuteszembe csapata, akinek sok-sok elmélyült percet köszönhetek
Judit, aki másodállásban a húgom, és valóban kreatív
presh, csak mert szeretem a gondolatait
Edit, akikkel az esküvőnk tervezése óta együtt vagyunk jóban-rosszban
A nő a tükörben csapata, a feleszmélésekért és a ráeszmélesékért
Ancsa, akitól sok hasznos ötletet kaptam

Nehéz az élet :-)

Reggel fél hétkor felcsendülnek a Tavasz hangjai Vivaldi Négy évszakjából, erre kelek. Aztán belép a szobalány és tájékoztat, hogy a komornyik már felébresztette a dedeket, a szakácsnő elkészítette a reggelijüket és az én kávémat, valamint A Férj már távozott a hivatalba és csókjait küldi.
Könnyed tánclépésben kilibbenek a konyhába, ahol a gyerekek felöltözve, késsel-villával reggeliznek; elfogyasztom a frissen pörkölt és őrölt kávészemekből készített kávémat, miközben 3 nyelven könnyed társalgást folytatok gyermekeimmel és szelíd őzikék néznek be az ablakon.
Ezután a nevelőnő felöltözteti őket, leviszi a negyedikről és beülteti a limuzinba. A sofőr elvisz bennünket az óvodáig, ahol a csomagtartóból előugrik 2 núbiai néger egy darab uszadékfából faragott hordszékkel, és felvisz bennünket az emeleti csoportszobához...

Esküszöm, sok nő kb. hasonlót mozizik le az agyában, amikor arról nyávog, hogy neki annyira nehéz és szörnyű az élete gyerekkel, bezzeg másnak...És általában nem az panaszkodik, akinek reggel 8-ra két gyereket kell eljutattni 2 különböző intézménybe, ill. önmagának is be kell érnie a munkahelyére, mert azok mennek és csinálják. Mert ez az élet rendje, mondhatnám: nincs idejük azon elmélkedni, hogy esetleg miért is szar nekik.
Rendszeresen belefutok a "hogy bírod?!" kérdésbe. Én meg rendszeresen nem értem, hogy mit?! Nem érzem úgy, hogy bármit is ki kéne bírnom. Nem igényel tőlem heroikus helytállást, hogy naponta kétszer elmenjek az óvodába (na persze nem nehezítettem meg a pályát magamnak, hogy a város másik végére hordjam a gyereket); nem szakadok bele a házimunkába (bár magasról teszek rá, hogy netán nincs kiállításra való rend, vagy este kell gyorsan vasalnom egy inget, hogy másnap ember mégse gyűröttben menjen dolgozni), általában több napra főzök, úgyis csak ketten eszünk Zalánnal, és ha mégsem jön össze, egy nap lehet virslit, sült krumplit vagy bármi hasonlót enni, anélkül, hogy a Föld megállna a forgásban.
Na igen, időnként összesűrűsödnek a dolgok, vagy összütköznek, de ettől az élet nem lesz nehéz. Egy-egy óra, nap, hét igen, de maga az egész élet nem.

Liliszáj

uzsgyi kábel = USB kábel

Beindult a szezon

Kornéééél

A pénteki lányos buliról Zalán nagyon hiányolta Lilla öccsét, a 2 éves Kornélt. Ezen érzésen azóta sem bír felülemelkedni, mert folyamatosan Kornélt keresi mindenhol (itthon, játszótéren), ma reggel bejelentette az ajtóban állva, hogy "apucika megyek Kornél". Időnként KornélKA. :-)
Mondom neki, hogy nincs itt Kornél, mire rámnéz: Bence? Benedek? Úgy látom férfitársaságra vágyik, elege van a Barbiekból meg a kicsi pónikból. :-)
Miután beindult a játszótéri szezon, kissé megnyugodhattunk, mert egyrészt simán megy a többiek után, egy percet nem ül rajtam, nem is keres; másrészt NEM VEREKSZIK. Tartottunk tőle őszintén szólva, mert itthon pillanatok alatt odacsap -főként Lilinek, meg a rendelőben is meglökött és fejen vágott egy kislányt, csak mert meg akarta nézni a maciját. De a játszótér ezek szerint más. Nagyfiúk (3 évesek :-D) rohangáltak vele, csúszdáztak, lökdösték egymást, mi a rajtgépben állva figyeltük, de semmi. Röhög, játszik tovább. Halleluja. Bár igazán mostanában itthon sem verekszik. Talán csak korszak volt nála, és nem jellemvonás :-).
És megvan a második átaludt éjszaka. 6-ig. Ez kicsit ront az összeképen, de nem vagyok telhetetlen.

Banzáááj

Nevelés nélküli nap van ma az oviban. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki azt csinál, amit akar, mer' máma nem nevelünk, hanem konkrétan zárva van. Így volt ma "nevelés nélküli nap party" nálunk. Teljesen konszolidáltak voltak a csajok, panasz nem lehet rájuk, és mi anyák is jól eltöltöttük az időt. Zalán volt kissé társtalan, lévén egyszem fiú, és rendszeresen számon is kérte Krisztát, hogy hol hagyta Kornélt. A lakásban is körülnézett alaposan, mert nem tudta elképzelni, hogy kisbarátja lemaradt. Egyébként bölcsiben volt, ott ma is nevelnek.
Miután reggel hatkor keltek, és a partyzás is lefárasztotta őket, így most alszanak, mint a kisangyal. Zalán egészen konkrétan belefejelt az ebédjébe (a szemöldökén látható a maradványa némi töltelék formájában), olyan fáradt volt.

Azt mondja nekem Lili reggel:
-Anya, mittudoménmilyen (mondta a vezetéknevét, csak nem jegyeztem meg) Judit van a tévében.
Kérdem: ki az a mittudoménmilyen Judit?
-Hát a Hajas László felesége. :-O :-D
Asszem túlzottan rákattant a Mr. és Mrs. című műsorra. :-D Amúgy tavaly is nézte, mindig haza kellett érni a játszótérról, mert kezdődik a "miszterésminisz".
A múltkor meg ezt hallom a gyerekszobából hamísítatlan felkonf stílusban:
".....ééééééééééééééés a stúdióban: Liptai Klóóóóóóóóóóódia és Kárász Róbeeeeert!" :-D

Ma reggel megkérdezte tőlem, hogy mi az a párt. Megpróbáltam elmagyarázni. Jött a következő kérdés: de mi az a politika. Mi vagyok én, politológus?! :-) Ilyen ismeretelméleti kérdéseket már, na...

Így március tájékán amúgy tavaly vért izzadtam vele, mert az oviban a március 15-éből érthető módon a Petőfi sztorit nyomják le nekik, meg mennek a szoborhoz zászlócskákkal. Na most nekünk van egy Petőfi Sándor nevű ismerősünk. És nem értette, hogy most akkor mi van?!
Idén már simán mondja, hogy "és akkor Petőfi Sándor - nem a Noémi apukája, hanem egy másik :-))
Tegnap összefutottunk velük, erre Lili: "anya, nézd, ott jön Sanyi. Nem apasanyi, hanem Petőfi. De nem az anyámtyúkjás, hanem a doktor. " :-D Mert az apja ezzel magyarázta neki, hogy van Petőfi Sándor, akit meg mi ismerünk az Dr. Petőfi Sándor. Úgyse tudja mi az. :-) Amúgy meg tényleg az.

Bulifotók

...

Igen, máma vitriolt reggeliztem. :-)

:-DDD

Akkor most kéne bejelentenem, hogy bilizik a gyerek, nem? Sok szuperanyu így szokta...;-)

"Bandika már ismerkedik a bilivel"= Bandika a bilibe pakolja az építőkockákat.

"Józsika kéri a bilit" =...az építőkockáknak

Egyébként mellékelt kiskorúnak fogalma nincs mire való a bili, lévén nagytesó már wc-használó, azt hiszi róla, hogy szék. Én meg addig nem látom értelmét ráültetni, amíg fogalma nincs, hoyg mi ezzel a célom. Amúgy meg 17 hónapos sincs, mit erőlködjek. Csak hogy tartsam a rekordot ;-) ?

Március 15

Akiket kizártak az oviból. Március 15-én. A képen nem látszik, de Zalán még rugdosta is a kaput.












Az első motoros szabadtéri élmény,amely azonnali függőséget alakított ki. Igen, tudjuk, hogy rózsaszín a motor, a Lilié volt. Engem nem zavar, de Sanyi legnagyobb örömére már csak Papó csavarjai tartják a lelket a kerékben, úgyhogy vehetünk végre férfias színűt.

Családi fotó kukákkal.

Ez erős volt, Antónia....

Újabb sztáranyu, anyusztár érezte úgy, hogy bezzegelni kell... Pedig a csaj eddig valahogy elkerülte a bulvárt, de most gondolom a csatornája kiadta neki, hogy visszatérése okán fokozni lehetne a híradó nézettségét, legyen kedves nyilatkozzék. Megtette.
Mondják szexisebb és nőiesebb, mint valaha - mondja jó gének. Egy pont oda. Szimpi.
Nem volt-e fáradt-szól a következő kérdés, lévén ikrei születtek. Nem, jó babák -mondja anyja. Ez nem jó babaság kérdése -szerintem. Aki 24 órás figyelmet igényel, az rossz baba?
És akkor, mint egy izlandi gejzír, kitört belőle Bezzegantónia:
"Persze nem is hagytam el magam, hiába voltak fájdalmaim a császármetszés után, már az első napoktól felöltöztem rendesen, kisminkeltem magam, mentem a babakocsival sétálni."
Tehát aki orvosi utasításra kifekszi egy hasi nagyműtét következményeit, nem talpig sminkben és trendi cuccban rója babakocsival a köröket az utcán, az elhagyja magát....Köszönjük Antónia.
Aztán kiderül, hogy apa egész nap otthon volt segítségnek (otthonról dolgozott), akivel azért valljuk be egyszerűbb boldogulni, mint egy nagyival, akinek az ötleteit hárítani külön energiát igényel. Már ha van nagyi, és nem egyedül van az ember egy-két-három gyerekkel.
Másrészt lehet, hogy az újságírói hiba, de a cikk elvileg az anyaságról szól, csak én nem látom benne Bezzegantóniát, mint anyát. Csinos maradt, nem hagyta el magát, sok elfoglatságuk ellenére mégis van idejük egymásra a férjével. Örülünk. Tényleg. Gyerekek, jól vannak?....

Love

Akármit is mond Aigner Szilárd, hiába esik a hó, akkor is tavasz van - ahogy utóbbit Kriszta bölcsen megjegyezte Lillája Bencével kapcsolatos romantikus álmai kapcsán.
Lilinél is vége a nyafinak, ma reggel úgy szökdécselt kacarászva, kézen fogva Kendével az oviban, mint két őzike a mezőn. Csakhogy az én őzikém még a haját is dobálta közben. :-D Négy évesen...Bár négy nem volt egyik se, amikor a játszótéren tátott szájjal bámulták az azóta nagycsoportossá minősített Márkot Csengével. Bármit mondtunk, nem hallották. Én bedobtam a "lányok, kértek csokit?" kérdést is, de hasztalan. Továbbra is tátott szájjal bámulták Márkot a mászókán. :-D
Zalán tegnap ordítva rúgdosta az ovi kapuját séta közben, mert nem mentünk be. Minden reggel és délután, míg én Lilit öltöztetem, ő bemegy, és leül építőzni.

Rontombontom

Lassan úgy érzem magam, mint egy haditudósító...
Zalán momentán a gyerekszobában szedte le alapos munkával az egyik matricát, és vele együtt a falat is.

Apasanyi

Apasanyit immáron ismét a köz alkalmazza, ill. köztiszt visel. De megengedte, hogy itthon továbbra is apának/Sanyinak szólítsuk, nem ragaszkodik a főtanácsos úr megnevezéshez. :-D
Igen, meguntuk a vállalkozósdit, hogy minden nap vasvillával hányjuk a milliókat a padlásra, meg kinőttünk a sportfogadásból is (na, kifizet, nem fizet? vajon hány százalékát a megállapodottnak? és hány napot késik?).
Úgyhogy minden nap én viszem-hozom Lilit az oviból, Zalánnal karöltve. Két gyerekkel, overallal-bakanccsal a negyedik emeletről, lift nélkül simán extrém sport. És szerencsére a Liliék csoportszobája is emeleten van. :-) Mire Zalán megtanul lépcsőzni, olyan vádlim lesz, hogy Rubint Réka elbújhat mögötte. Zsinórtangában.

Szívbaj

-Anya, beleléptem egy szögbe.
-Jaj, milyen szögbe?!
-Hát a háromszögbe -mutat elsőszülöttem a szőnyegen szanaszét szórt fa építockákra.
(Na ilyenkor nyeli vissza az ember, hogy "anyád", mert az önvád nem vezet jóra :-D. )

Egyébként másodszülött ma végiggurított 3 tekercs wc-papírt a folyosón, csokival összemázolta a falat, mert le akarta venni a maradék csokit, majd alkoholos filccel kidekorálta az íróasztalt. Hol volt ilyenkor az anyja?! -teszi fel a kérdést a művelt olvasó. Wc-n, konyhában...

Képek

gordonremzi jr.

hepibörzdéj

Tévét néznek

Gyurmáznak

Avatar 2, összesküvéselmélet és paranoia

Ma a két gyereket beküldtem a szobájukba, míg én szellőztettem a nappaliban. Meglepi várt: Lili békésen rajzolgatott, és nem vette észre, hogy Zalán mellette az ujjfestékkel (amit b. nővére vett le neki a polcról, mert ő nem éri fel :-S) kipingálta a szekrény 2/3-át, a falat, a játékok nagy részét, és természetesen önmagát is. Olyan szinten volt kék a gyerek feje-keze, hogy az Avatar maszkmestere szerintem sírva könyörögne a módszerért. :-D Nem mellékesen épp egy zsírkrétát rágott. Ráadásként még a festékes flakont is eldugta a büdös kölyke az egyik fiókba...

Amúgy szavam sem lehet, mindkettő végigaludta az éjszakát. 6-ig, de nem vagyok telhetetlen. Pláne Zalán egész heti éjszakai bulizós akciói után. Este mondtam neki, hogy ennyire - és akkor nagyon picit mutattam - van attól, hogy örökbe adjam, úgyhogy jól gondolja meg hányszor kel fel éjjel. :-)
Volt már rá precedens, hogy a saját ágyában feküdt és kelt (egy időben fél hatkor jött közénk, és még egy órát aludt itt), de akkor Lili ordított fél négytől fél ötig, hogy ő nem akar rövidnadrágot venni az oviban, és ígérjem meg, hogy szoknyát vehet. A gyerekes lét szépségei, ugye.
Akkor vázoltam hitvesemnek az alábbi elméletemet, amit ő paranoiának minősített ugyan, de én ismerem a gyerekeimet.
Szerintem megbeszélték, hogy Zalán már igencsak kimerült a sok hónapja tartó éjszakai cirkuszban, ideje kialudnia magát, úgyhogy most legyen kedves Lili átválallni tőle az éjjeli műszakot. :-D Ő meg megtette. És mivel négy éves és nő, kénytelen volt egy hozzá illő probléma miatt felkelteni és ébren tartani, ő nem ordíthatott, hogy "keeeell ciciiiii".

Hamupipike

"Anya, képzeld el, a gonosz mostoNa megGABONÁZTA a herceget."

(Akinek elmeséltem a sztorit, megkérdezte, hogy mi helyett mondta a gabonát, úgyhogy inkább leírom ide is : megbabonázta helyett. :-D)

1 hisztis +1 hisztis

Azt hittem, hogy Lilivel letudtuk a gyereknevelés szívatós fázisát, és mivel ketteskénk fiú, így talán a hisztinek búcsút is inthetünk úgy 10 évre, amikor majd kezdődik a "tökszarahajamígynemmegyekiskolába" korszak. De nem. Az univerzum a véremre szomjazik. Szorozzuk be Lili terrible two (rettenetes kétéves, az angolszász terminológia szerint) hisztirohamait kettővel, és megkapjuk a 16 hónapos Zalánt. Időnként elgondolkodok azon, hogy felveszem videóra és jó pénzért árulni fogom, mint kutatási eszköz, mert olyan szabályos, tankönyvi hisztiket produkál. Egyelőre ott még nem tartunk, hogy ő keresi az alkalmat a hisztizésre, de bármilyen ellenkezés beindítja nála a mechanizmust. Átmenet nélkül torkaszakadtából ordít; hozzámvágja azt, ami a kezében van vagy a cumiját; földhöz vágja magát, hasra, hanyatt - mikor mihez van kedve. Egyébként állati édes, amikor pukkancs, úgyhogy sokszor erőt kell venni magamon, hogy ne röhögjek - nehogy biztatásnak vegye. Amúgy ez a gyereknevelés egyik anomáliája: szíved szerint visítva röhögnél a gyereken, de halál komoly arccal el kell neki magyarázni, hogy ilyet nem csinálunk, nem mondunk.
.

Szóvivő

Zalán nagy dumás, ezt már mondtam párszor. Tegnap az ölembe ült, és közölte: anyuka, szeret. :-D
Ma viszont a maradék szülinapi tortának mondta, hogy szereti. :-)
Esti programjuk a bukfencezés. De Zalán már jobban élvezi, mint Lili. Rántja le a paplant az ágyról, és már fújja is: egy-kettő. (etty-keddő). Ez egyértelmű utalás arra, hoyg bukfencezni akar.

Lili 4

Boldog 4. szülinapot, királylányom!