Nehéz az élet :-)

Reggel fél hétkor felcsendülnek a Tavasz hangjai Vivaldi Négy évszakjából, erre kelek. Aztán belép a szobalány és tájékoztat, hogy a komornyik már felébresztette a dedeket, a szakácsnő elkészítette a reggelijüket és az én kávémat, valamint A Férj már távozott a hivatalba és csókjait küldi.
Könnyed tánclépésben kilibbenek a konyhába, ahol a gyerekek felöltözve, késsel-villával reggeliznek; elfogyasztom a frissen pörkölt és őrölt kávészemekből készített kávémat, miközben 3 nyelven könnyed társalgást folytatok gyermekeimmel és szelíd őzikék néznek be az ablakon.
Ezután a nevelőnő felöltözteti őket, leviszi a negyedikről és beülteti a limuzinba. A sofőr elvisz bennünket az óvodáig, ahol a csomagtartóból előugrik 2 núbiai néger egy darab uszadékfából faragott hordszékkel, és felvisz bennünket az emeleti csoportszobához...

Esküszöm, sok nő kb. hasonlót mozizik le az agyában, amikor arról nyávog, hogy neki annyira nehéz és szörnyű az élete gyerekkel, bezzeg másnak...És általában nem az panaszkodik, akinek reggel 8-ra két gyereket kell eljutattni 2 különböző intézménybe, ill. önmagának is be kell érnie a munkahelyére, mert azok mennek és csinálják. Mert ez az élet rendje, mondhatnám: nincs idejük azon elmélkedni, hogy esetleg miért is szar nekik.
Rendszeresen belefutok a "hogy bírod?!" kérdésbe. Én meg rendszeresen nem értem, hogy mit?! Nem érzem úgy, hogy bármit is ki kéne bírnom. Nem igényel tőlem heroikus helytállást, hogy naponta kétszer elmenjek az óvodába (na persze nem nehezítettem meg a pályát magamnak, hogy a város másik végére hordjam a gyereket); nem szakadok bele a házimunkába (bár magasról teszek rá, hogy netán nincs kiállításra való rend, vagy este kell gyorsan vasalnom egy inget, hogy másnap ember mégse gyűröttben menjen dolgozni), általában több napra főzök, úgyis csak ketten eszünk Zalánnal, és ha mégsem jön össze, egy nap lehet virslit, sült krumplit vagy bármi hasonlót enni, anélkül, hogy a Föld megállna a forgásban.
Na igen, időnként összesűrűsödnek a dolgok, vagy összütköznek, de ettől az élet nem lesz nehéz. Egy-egy óra, nap, hét igen, de maga az egész élet nem.