Anyád

Úgy tűnik mindenkinek könnyebb, ha Zalánt visszük először a megfelelő műintézménybe. Hősanyák persze ziher elítél(né)nek azért, hogy talán ebben az egészben nekem a legkönnyebb, mínusz egy leizzadás/nap. Mert mire reggel két gyereket felöltöztetek - különös tekintettel Zalánra, akihez epiteton ornansként odabiggyeszthetném, hogy "Ellenálló"; addigra egyszer tuti, hogy leiizadok. Aztán az oviban még egyszer, mert Lili bambul és tököl, Zalán meg szökik és rombol, tombol, pakol; aztán még egyszer a bölcsiben. Így az ovis verziót kihagyjuk. Nem mellékesen Zalán sem bőg, csak már a csoportszoba ajtajában - ott is csak fél percig, amíg lát.

Tegnap Zsuzsa megfejtette a napközbeni nyígás-nyafogás titkát. Valami fosós-hányós kórság van az bölcsiben (juhé), ezért nem jött a beszoktatós kisfiú, plusz az anyukája ugye, és így sem Zalán, sem hű szerelme Fannika nem kapott ihletet arra, hogy a saját anyja után nyígjon. Mert senki anyja nem volt benn a csoportban. Zalánt egyébként is zavarják - teljesen adequat reakcióként - az idegenek, a főiskolás gyakorlós lányokat se bírja. Pláne, hogy lelkesek és folyton "foglalkozni" akarnak vele, nem ismerték fel, hogy békén kell hagyni. Jobban szeret ő nyitni emberek felé. Anyámat is sokszor söpri le magáról, mert folyton nyalja, ölelgeti, prüntyög neki, ellenben koslat a folyton horgászó apám, és a folyton rajzoló húgom után. :-) Lili ugyanilyen volt. Anyámban és anyósban ez rögtön aktiválja a mártírgéneket, és zokon veszik, hogy a gyerek le se szarja őket, pedig ők az életüket odaadnák érte. Na, hát pont ezért. Őket már nem kell meghódítani, behódoltak. ;-) Gondolom hasonló elv alapján mondják hamarabb a gyerek azt, hogy apa, mint azt, hogy anya. Anyát nem kell hívni, anya mindig ott van. :-))

Na és hát tegnap Zalán két éves lett. :-)