Karácsony képekben

Boldog Karácsonyt!

Minden kedves barátunknak és ismerősünknek boldog karácsonyt kívánunk.

Elvan a gyerek

Fogok kapni a pofámra....
10 perce keresem a hatodik rénszarvast az nlc.hu adventi játékán, és nem tűnt fel a csend. Ha Zalán 2 perce nem jelent meg egy méteres körzetemben,vagy nem kiabál, hogy "anaaaaa", annak minimum gyanúsnak kell lennie.
Szóval mikor észbe kaptam, egy halom letépett matrica között találtam, amit Lili hosszú évek munkájával ragasztott az ajtóra, és közben a játék pénztárgéppel olvasta le a vonalkódokat a matricacafatokról. 14 hónaposan.


Update:mire ezt megírtam, letépte a vonalkódolvasót a pénztárgépről... :-(

Vacsora

Á, én nem vagyok már éhes, nem kérek vacsorát -mondta Lili.
Majd megevett négy padlizsánkrémes pirítóst.
Mi lett volna, ha éhes?

Szomorú vasárnap

...száz fehér virággal, vártalak kedvesem templomi imával ...
Na, jó, azért ennyire mégsem dráma a helyzet:-D, de kissé szomorúra sikeredett ez a Mikulás-reggel.
Az aprónép ébredés után megtalálta a cipők környékén az ajándékát, volt nagy öröm. Este meg kínlódás, mert Zalán elaludt hétkor, viszont felkelt fél nyolckor és jó fél 10-ig csak énekelgetett, szórakozott. Már azt hittük soha nem tudjuk elővarázsolni a csomagokat, mert hamarabb elalszunk, mint a gyerek:-D.
Igazából ez az első év, amikor Lilin látom, hogy érdekli, élvezi a felhajtást. Meg egyértelműen beveszi a mesét. Mondtuk, hogy a Mikulás olyan kicsire varázsolja magát, hogy befér a kulcslyukon, mire konstatálta, hogy az oviban viszont olyan Mikulás volt, aki nem tud varázsolni, ezért jár ő az ovikba, nem pedig az ajándékokat hordja éjszaka. :-D
Lili szerette volna megnézni a Hamupipőkét, amit most kapott, megnéztük. Nem tudom mire számított, de teljesen letört attól, ahogy Hamupipőkével bántak a mesében. Amikor a nővérek letépték róla a báli ruhát, majdnem sírt, és egyfolytában azt kérdezgette, hogy mikor lesz már vége. Őszintén szólva valahol igaza van, tényleg nincs arányban egymással a rossz és a jó, ami éri Hamupipőt a filmben, egy négy éves magasról letojja, hogy a herceg őt választja. :-D Úgyhogy nagy gyorsan megnéztük a második részét is, ami már a szokásos ezredfordulós Disney-s cukormázzal van leöntve, csillog-villog, énekelnek-táncolnak, kis konfliktusok, csipetnyi dráma. És ezzel helyre is állt kismókus lelkivilága. Neki EZ a Hamupipőke. Amikor hercegnő, és szép ruhája van, és énekel-táncol, nem pedig a cselédsorba taszajtott, pszichikailag bántalmazott árváé. :-) Neki az egerek bohóckodása, a jótündér, meg a herceg nem tudja ellensúlyozni az egy órás "szívatást".
Úgyhogy mi az eredeti Hamupipőkét egyelőre jegeljük, nézzük helyette a szirupos folytatást.Ez utóbbit egyébként karácsonyra táraztuk be, a harmadik résszel együtt. De azt inkább megnézem, mielőtt odaadjuk neki, mert a fülszöveg szerint valami olyanról szól, hogy a mostoha elvarázsol mindenkit és Hamupipő újra cseléd lesz... :-S Hiányzik itt, hogy karácsonykor is depis legyen :-)

Étlap

Hazajött oviból Lili, feltettem neki a klasszikus kérdést:
-Mi volt az ebéd?
Mire ránéz a pólóját"díszítő" foltokra, elgondolkodik, és rábök egyre:
-Paradicsomos káposzta....

Ügyesokosnagyfiam, ügyesokosnagylányom

Zalán villámsebességgel fejlődik. Ennek a korosztálynak ez a specialitása, de mégis időnként a szám is tátva marad, amikor bemutatja egy-egy új tudományát. Egy hónapig csak tolta a bébitaxit, de ma előzetes figyelmeztetés nélkül ráült, és szabályosan kigurult vele a konyhába. :-D
Aztán a formabedobós játékból eddig "csak" a hengereket tuszkolta nagy elánnal a megfelelő lyukba, de pár perce láttam, hogy már az összes forma helyét megtalálja, max. kicsit forgatni kell neki segíteni.

Közben kiderült, hogy Lili tud rajzolni, csak sumákol. Itthon max. "krumplikat" rajzol, de az ovis faliújságra egy tökéletesen korrekt családrajza volt kitűzve. Volt rajta négy emberszerű figura, volt fejük, abban szemük-szájuk, kezeik, lábaik. Büdösbanya:-).

Sékszpír,vagy amit akartok

Zalán hipersebességgel száguld a szavak sztrádáján( magyar szak, kérem, magyar szak;-)). Ma reggeli behozta Lili babáját, és magabiztosan közölte, hogy Bogyó. És valóban úgy hívják. Aztán az orrom alá nyomta az üvegét, hogy tea. Mondjuk víz volt benne, de ez igazán mellékes most. :-)

Sanyival van egy játéka. Vigyorogva néz az apja szemébe, és röhögve kijelenti: aaanya. Sanyi szuggerálja: apa. Mire Zalán ismét csak vigyorogva: aaanya. Így elbeszélgetnek hosszú percekig, és mikor az apja már feladja, akkor Zalán kitűnő időzítéssel közli, hogy apa. Erre az apja újult erővel megpróbálja kicsikarni belőle az ismétlést, amire kisfiam teliszájas vigyorral kísért anyázással reagál. Cseppet sem szórakozik az apjával, dehogy. ;-)

Lili várja a Mikulást. Az oviba pénteken jön, de ha megveszek se értem, hogy miért kell ehhez egyenruhában menni. Már tavaly kínom volt, hogy egy 3 éves gyerekre fekete szoknyát-fehér blúzt kell adnom március 15-én, de azt végképp nem értem, hogy a Mikulás elé miért csak ilyen öltözetben lehet járulni. :-S Mindegy, "több dolgok vannak földön és egen Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes", hogy stílszerű legyek. Nem ez lesz az a dolog, amiért polgári engedetlenségi mozgalmat kezdeményezek. :-)

Eltűnt Lili pónija az oviban, aztán előkerült. Ennek kapcsán hallgattam meg egy anyukától, hogy az ő lánya is nyíg "ezért az undorító lóért", (országomat egy lóért, ugye, ha már Shakespeare:-D) de ő elvből nem vesz ilyet, mert "ennek semmi köze a valósághoz". Visszanyeltem, hogy akkor vegyen neki preparált hörcsögöt, az egész valósághű; de tudjuk, hogy újabban jólnevelt vagyok.
Meg hát mi is felnőttünk kicsipóni és Barbie baba nélkül - érvelt tovább. Ilyenkor mindig állati jókat röhögök magamban,mert egyrészt nem értem miért és miről akar meggyőzni, másrészt kutyául bírom azokat a szülőket, akik a saját gyerekkoruk javított kiadását kívánják újrajátszatni a gyerekükkel. Nincs dvd, csak diafilm, nincs Bartos Erika és társai, a mesefigurás magazinokat elégetné, mert bezzeg a Dörmögő Dömötör:-D.
Én meg hiszem, hogy van gyermekirodalom (az egyébként zseniális) Marék Veronikán túl is, Thomas ugyanannyira kedves figura, mint Mazsola, és egy percig sem bánom, hogy az én lányom már játszhat kedves arcú Götz és Chou-chou babákkal, ellenben az én gyerekkorom enyhén pszichopata tekintetű darabjaival. Amúgy a mi gyerekkorunkban is voltak iszonyatok, pl. örök traumaként él bennem a Varjúdombi mesék. :-)
Ezek a szülők -persze tagadhatatlanul jó szándékkal - megveszik a gyereknek, amire ők vágytak, és közben elvből ugyanazt teszik a gyerekeikkel, amit velük a szüleik: figyelmen kívül hagyják a vágyaikat.
Természetes, hogy válogatnunk kell a gyerek helyett, mert ő még nem tudja eldönteni, hogy mi az érték és mi a szenny, de nem hiszem, hogy minden új dolog szar, és csak 20-30 évvel ezelőtt teremtődtek értékek. Persze, nekem is vannak heppjeim, pl. nálunk nincs Cartoon Network, csak Minimax; Hannah Montanát Lili felismeri bárhol és kommentálja: ez még nem nekem való:-D. És már magától elkapcsol a Disney (igen, igen, fúj) csatornáról, amint feltűnik a képernyőn.

Anyád 2

Ismét leanyázta Zalán Lilit, mire ő:
-Én nem vagyok anya. Az ott anya, az a szemüveges.

Anyád

Írtam, hogy Zalánnak nagyjából minden családtag anya. Így Lili is időnként. Tegnap is bőszen anyázott neki, mire Lili:
-Zalán értsd már meg, hogy nem én vagyok az anyád. A te anyád kint van a konyhában.

Lili mondta

"Ma van az ovi szülinapja, 5 éves. (Nem annyi. (a szerk. megj.)) Kapott tortát, de ajándékot nem, mert az ovinak nincs keze. "

Ana

Szürke Patás kisöccse, Szőke Herceg elképesztően verbális fazon.
Lilit mostanság elhallgatva persze nehéz elhinni, de ő nagyjából két évesen kezdett beszélni, addig csak egy-két szót lökött oda nekünk, hadd örüljünk.
Zalán ezzel szemben halandzsázik vég nélkül, és láthatóan igyekszik elismételni szavakat.
Pár napja anyázik, tőle ez "ana"ként hangzik, és az apjára, ill. időnként Lilire is vonatkozik. :-D

Szalonna

Erre a bejegyzésre ismét csak kitenném a táblát, hogy öko-bio-és ősanyák számára a a lelki békéjük megzavarása alkalmas verbális elemeket tartalmaz.

Szóval az én kisfiam étvágya semmi kívánnivalót nem hagy maga után, köztudott.
Számára olyan, hogy "édesaranybogaram, ez olyan, amit még nem ehetsz" nem létezik. Üvölt, mászik érte, sikít, verekszik. Miután elmúlt egy éves, különösebben nem is faxnizok vele, hogy mit ehet - bár a figyelmeztetés ellenére olvasó ÖBŐ (t.i.:öko-bio-ős) anyákat megnyugtathatom:tejet, mogyóróféléket, aprómagvasokat egyelőre nem fogyaszt. És kávét sem, bár igénye az lenne rá. :-)
Na szóval: rákaptunk az egyik hiperben kapható táblás baconre, ami valóban az, ami; nem halszálvékonyra szelt k.drága vákumfóliázott hártyák, hanem igazi szalonna. És Zalán imádja. Nincs az a kaja, ami után nem jönne a boldogságtól sikítozva, ha meglátja a tányérunkon. Igazából fogalmam nincs mennyit bírna megenni belőle, mert olyan még nem történt, hogy magától abbahagyta volna az evését, egyszerűen egy idő után el kell előle venni. :-)

Anyu egyik rongyosra mesélt története, hogy 1,5 évesen megkérdezték tőlem, hogy mit szeretek enni, mire üdvözült mosollyal közöltem, hogy "nanonnát".
Az én fiam. :-D

má'megint

Ma elvágtam az ujjam egy lábassal. Nem ér röhögni.

Halandzsa

Lili soha nem halandzsázott, úgyhogy az újdonság erejével hat ránk, hogy Zalán igen. Hosszú perceken át képes grimaszolva, gesztikulálva, intonálva hablatyolni, mintha egy olyan nyelvet beszélne, amit mi értünk. Bár valószínűleg ez így is van.Viszont kompatibilis a magyarral, mert ha válaszolunk a halandzsáira akár kérdéssel, akár egy-egy "na ne mondd, már, tényleg?"-gel, azonnal gördül tovább a halandzsa. :-D
Én őszintén szólva néha értelmes szavakat vélek felfedezni abban, amit mond. Ma is megörült egy mesének a Minimaxon, mondtam neki Benjámin az, a kismackó. Mire rámutatott a tévére és közölte: bennyá

Zazanyűg,Lilizsizsi

Az előző postban leírt öncsonkításaim persze nincsenek hatással a gyerekeim fejlődésére, ők hozzák a saját bevett formájukat.
Zalán ma extrán nyűgös, csak úgy jó minden, ahogy ő elképzeli. Az egyik elképzelése az volt, hogy bújjunk össze, és így nézzük Jessica Fletcher örökbecsű tevékenységét a Gyilkos sorok című opusban. Na most én nem akartam nézni. De kellett. Aztán ordítva-csücsörítve jön utánam, hogy "duduja-duduja". Nem, nem furulyázni akar, szopizni. (Utálom az anyukás szlenget, de miután leírtam azt, hogy "szopni", valahogy nem éreztem helyénvalónak :-D). Aztán ebédkor az volt a baja, hogy nem olyat adok, ami kézzel ehető. Tiltakozása jeléül torkaszakadtából üvölt és krokodilkönnyeket potyogtat. Gondolom a foga jön, mert nyáladzik mint egy bullmasztiff, rág mindent. Erről jut eszembe: Éva mesélte, hogy az egyik lovuk nem eszik, lázas és aggódnak érte. Kihívták az állatorvost, aki megállapította, hogy szegény jószág csak fogzik. :-D Szóval a lovaknak se könnyű. :-)
Lili oviban. Készülnek a Mikulásra, engem is énekeltet egész délután, Hull a pelyhest meg egyebeket.
Készítenék róluk karácsonyi képet, de nem olyan egyszerű. Ehhez van két rénszarvasagancsunk, Lili nem régen a fejére tette, és a következő beszélgetést hallottam a gyerekszobából:
-Szia, én vagyok a szürke patás, hát te ki vagy?
Zalán: brrrghuhuk
Mire Lili: - Á, szia Szőke herceg! :-D

Vírusom van

Nem kell izgulni, nem h1n1. Sőt, dacolva a mai trenddel, arra se térek ki, hogy oltattunk-e vagy sem, és milyen érvek alapján hoztuk meg a döntésünket. :-P Dafke.
Nekem Jean D' Arc vírusom van - én fedeztem fel, így az elnevezés joga is az enyém szerintem. De az is lehet persze, hogy bakteriális. Mindenesetre egy hét óta 2 naponta megégetem magam valahol, ez már tuti nem lehet véletlen. :-D Ez vagy vírus, vagy az előző életem... Egyesek szerintem eskü alatt vallanák, hogy valamikor boszorkány voltam. :-D
A felkaromat pl. egy diszkrét 10 centis csík díszíti -vasaló. Az egyik tenyeremen már gyógyul - sült alma közepéből felcsapó olaj. A másik gyűrűsujjam hólyagos - forró lábas forró füle. Ja, hogy lehet az embernek megvasalni a felkarját? Állítsd a forró vasalót az asztalra, és hajolj át felette egy pohárért. Voilá.

Nem bírja idegekkel...

Mármint a blogpost, a Mozilla, vagy a gép.
Nagyjából hatodszor próbáltam feltenni egy képet arról, hogy hogyan alszik Lili, és pont ennyi alkalommal ugrott elém az ablak, hogy "ajaj, összeomlott a Mozilla"....
Akkor elmondom mi van a képen: Lili 165*75 cm-es méretű, Ikea Kritter típusú ágya, amiben van egy darab gyermek és a továbbiak, egyenként kb. 30 cm-es nagyságban: 1 Mickey egér, 1 bárány, 1 kutya,1 Chou-Chou baba, 1 Füles, 1 maci, 1 Fifi, 2 db kispárna, egy paplan, 1 pléd. És bármelyiket próbáljuk kicsempészni, észreveszi.
Csakhogy élünk a gyanúperrel, hogy éjszaka azért nyög, nyíg, beszél, forgolódik mostanában annyit, mert nem fér el tőlük.

Boltos hiszti

Említettem, hogy Lilinél megúsztuk ezt a jelenséget, nem egy követelőző típus, annak örül, amit kap. Na Zalán minap megcsillantotta, hogy ő ebben is másik pályán mozog.
Elmentünk a játéknagykerbe a múlt héten, és elé tettem egy piszkosul egyszerű játékot: kis cölöpöket kell kicsi kalapáccsal beverni egy deszkába, majd amikor jól beleverte, megfordítja és újra. Nagyon tetszett neki, így amikor elvettem tőle, olyan hisztibe kezdett, hogy zengett tőle az egész csarnok...
Ki lehet találni ezek után mit hoz neki a Jézuska.

Beszélő képek 1

-Kisfiam, foglald már el magad,amíg anyád megpucolja a krumplit!
3 perc múlva:

Liliszáj

Valamelyik nap az óvodában nem nagyon akarózott neki öltözni, bámészkodott, cseverészett a többiekkel. Rászóltam, hogy igyekezzen már, mert ma még boltba is kell mennünk. Válasz:
-Menjünk a Tescoba, az mindig nyitva van. :-D
Lehet PR-os lesz ez a gyerek.

Kérdem: írt-e a Jézuskának levelet, hogy mit szeretne a fa alá. A válasz ismét váratlan:
-Nem, még gyakorolnom kell Hamupipőkét rajzolni, mert a Jézuska nem ismeri meg.
(Amúgy feleslegesen izgul, mert Hamupipő már ott figyel a gardrób legfelső polcán...)
Egyébként egy-két hete Hamupipőke láz van nála, bárhol látja a figurát, kijelenti, hogy ott van "Hamupipőkém", sőt időnként ő maga Hamupipőke. Én meg vettem lencsét:-D.

Lili olvas

Olvasós család vagyunk. Igen, "ott" is.
Ma reggel mit találtam a wc mellett? A 77 magyar népmesét... :-D

Zalán arcai

Lili arcai

Egy kép többet mond...

A gumimaci szerszáma

-Apa, ez mi?
-Egy gumiszerviz reklámja.

2 perccel később:
-Apa, ideadod a gumimaci szerszámját?

Vízválasztó

Tegnap volt a 20 éves osztálytalálkozónk (általános iskola), ennek örömére az aprónép először aludt a nagyinál. Sanyi persze próbált pushingolni kedvesen, hogy "áá, úgyse alszanak el, úgyis haza kell jönnünk", de a gyerekek rendesek voltak, és rácáfoltak az egészre.
Jó volt egy kicsit kiszabadulni a 24/24-es anyaságból - bárSanyi 3-szor hívta fel anyámat, hogy mi újság:-D. Meg jó volt látni azokat az embereket, akikkel 8 évig közös mederben folydogált az életem, felidézni a régi sztorikat.

Amíg nem volt gyerekem...

Kering ilyen lista a virtuális térben egy pár, én is olvastam az olvadozós meg a vicces verziót is (attól függ melyik kezd el keringeni, hogy hány napra vagyunk az anyák napjától:-)).
Íme az enyém, így hevenyészve:
Amíg nem volt gyerekem
-fogalmam nem volt arról, mekkora adomány egy olyan éjszaka, amikor nem kel felkelni
-nem tudtam, hogy budin ülve is lehet beszélgetni
-még csak megbecsülni sem tudtam, hogy hány millió önjelölt szoptatási és gyereknevelési tanácsadó él az országban
-azt hittem, hogy a "sziszifuszi munka" kifejezés valóban egy metafora, nem a valóság (megvilágosodásom pillanatát lásd itt )
-soha nem gondoltam volna, hogy egy 4 éven aluli jobb kondiban van nálam
-nem értékeltem a csöndet
-láttam egy filmet, elejétől a végéig
-a kádban olvasás realitás volt, nem beteljesületlen vágy
-minden nap fésülködtem
-nem tudtam felsorolni a Hupikék törpikék jelentősebb személyiségeit
-a Minimax be sem volt állítva a tévénken

Első vérig

Na, ez is megvan :-S, az első véres baleset Zalánnál.
Már jár olyan magabiztosan, hogy nem kell 100%-osan erre koncetrálnia, úgyhogy tegnap új elfoglaltságot talált magának:hurcol. Fél nap azzal szórakozott, hogy táskákat, könyveket cipeljen egyik helyről a másikra - azért gondoljunk bele micsoda hatalom ez. ;-) Estére már elég fáradt lehetett és elesett egy hajráffal a kezében. Pechünkre pont lefejelte a hajráfot díszítő macska fülét, ami kicsit kihasította a homlokán a bőrét, és lett körülötte egy emberes duzzanat is. Nem viselte meg túlzottan, 5 perc múlva újra rótta a köreit.
Na igen, belőlük még hiányzik a jelentős idő- és energiaigényű önsajnálat. ;-)

Liliszáj

Lili rájött, hogy a termékekre jellemző íz-vagy illatanyag általában képként megjelenik a csomagoláson is. Így tudja, hogy a samponja narancs illatú, a fogkrém málna ízű etc.
Ezen vonal mentén szerinte a a habfürdőjüknek egyértelmű szívecske illata van. :-)



Fényképeink dátuma köztudottam mérvadó...:-PEz sem Lili születése előtt készült, hanem pár napja.

Horoszkóp :-D

Előrebocsátom, hogy nem követem rendszeresen figyelemmel, néha szórakozásképp beleolvasok, ha elém kerül. Pláne, hogy Mérleg vagyok, de nem tipikus.
A heti horoszkópomon viszont jót derültem:

Fodrászhoz mész, vagy nélkülözhetetlen kozmetikai terméket szeretnél megvásárolni magadnak. Egy társasági esemény lehetősége felvillanyoz, talán még új ruhadarabot is beszerzel erre az alkalomra. Nagyon jól fogod magad érezni, hiszen kiváló társalkodó vagy, és az ellenkező neműek tekintetét is magadra vonod.

Valóban készülök fodrászhoz, és ma vettem is egy ruhát magamnak, mert szombaton osztálytalálkozóm lesz. :-D

Jelzem Zalán is Mérleg, rá gondolom már ennyire nem igaz a sztori, hacsak a pelenka és popsitörlő,valamint a fürdető nem számít nélkülözhetetlen kozmetikai kelléknek. :-D. Mert azt momentán vettem neki. Meg két harisnyát. Ez kimeríti az "új ruhadarab" definícióját? :-D

Ezek a mai idősek....

Egy idős hölgy telefonbeszélgetésének egy részletébe csöppentem ma bele:

-Most mondd meg Erzsikém, normálisak ezek?Lehet így házasodni? Udvaroltak egymásnak (sic!) vagy 1 évet, utána meg összeházasodtak. Ahelyett, hogy éltek volna együtt előtte évekig, mint minden normális ember. Nem, Erzsikém, nem akartak. Szerintem ezek nem is szexeltek esküvő előtt, érted te ezt? Most meg Erzsikém, hogy lehet valaki ilyen felelőtlen a mai világban?! És ha nem illenek össze szexuálisan? Akkor elválnak? És tudod mit mondtak nekem? "Nagyi, te ebbe ne szóljál bele, ez a mi magánügyünk. " Érted te ezt, Erzsikém?


Na most ehhez képzeljetek el egy erős hatvanas, kerekes bevásárlótáskás, kötött svájcisapkás pirospozsgás nagyit, aki mindezt mobiltelefonba nyomta az utcán. :-)

Igény szerint

Mint tudjuk, a gyermeknevelésben, a róluk való gondoskodásban is vannak trendek és elvárások, amelynek illik megfelelni. Én "a feles tej" érában voltam csecsemő, a 7 évvel fiatalabb húgom már a tápszertől nőtt szép nagyra, a gyerekeim pedig az igény szerinti szoptatás égisze alatt működnek. Na most ez, így, ebben a formában nem igaz, mert Lili kizárólag rendszeres, 3-4 óránkénti időközökkel evett; ugyanis ő -kevés kivételtől eltekintve -soha nem rendezett balhét a ciciért, nem azon aludt el, nem kellett vigasztalásra, időtöltésnek, hanem kizárólag evés céljára. 10 hónapos volt, amikor úgy döntött: nem is kell többet egyáltalán.
Aztán itt van Zalán, aki viszont maximálisan igény szerint nyomja a mai napig. Vagy úgy is mondhatnám: az erősebb kutya él nemi életet alapon. :-D Merthogy ő akár óránként is el tudná képzelni, nekem viszont ez már terhemre van, úgyhogy amíg tudok, ellenállok neki, igyekszem napi 3-4 alkalomra csökkenteni. Nem az zavar, hogy még szopik, hanem az, hogy milyen gyakran igényelné. Mindamellett, hogy többet eszik, mint az egyébként abszolúte jó étvággyal rendelkező közel 4 éves nővére. :-S
Az az igazság, hogy elég kitartó ("Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik", ahogy a családban mondjuk) és szédületes hisztiket és visításokat képes rendezni, ha nem kapja meg a kedvenc ikreit.
Nem vagyok szoptatásfetisiszta, nem célom, hogy minél tovább szoptassam, nem gondolom úgy, hogy ez a bizalmas és szeretetteli kapcsolatunk alfája és omegája. Pláne nem önigazolása annak, hogy mennyire vagyok jó anya. A lényeg az, hogy a gyerek egyen. Ha van rá mód, akkor jó ideig anyatejet, de ha valakinél nem így alakul, akkor sem szabad ezt kudarcként megélni. A szoptatás képessége vagy hossza nem tesz jobb anyává, ugyanúgy, mint a fájdalomcsillapítás nélküli vajúdással eltöltött órák száma. Nem ezek az anyaság mértékegységei. :-)
Elképzelésem szerint a szoptatás arra való, hogy azzal tápláljuk a gyereket, amíg mást nem tud enni - lásd állatvilág.
Ennek ellenére tudomásul veszem azt, hogy Zalán ezt még igényli, és megpróbálom összhangba hozni az ő cicinlógási igényét az én igényeimmel. Merthogy arról nem szól a tan, hogy kinek az igényeiszerint szoptatunk ;-).És amíg én vagyok a cici másik végén, addig én is kell, hogy számítsak. nem vagyok mártír. Azokat úgyis csak az oroszlánok szeretik:-).

Karácsonyi fejtörő

Ambivalens viszonyom van a karácsonyhoz. Egyrészt állatira bírnám a kommersz, amerikai karácsonyi filmek által sugallt hangulatot, másrészt falnak megyek ennek a magyar változatától;a "na, vegyünk már valamit"-típusú ajándékoktól; attól, hogy 3 napig a konyhában állok ha nem vigyázok; a felénk irányuló elvárásoktól.
Most talán már mindkét gyerekünk abban a korban van, hogy élvezni fogják a karácsonyt. Lili máris készül, írt levelet a Mikulásnak, Jézuskának, és biztos, ami biztos anyámat is felhívta azzal, hogy mit szeretne kapni. :-) Igazából nem szokott vágyni dolgokra, örül annak, amit kap. A boltos hisztit is megúsztuk eddig, nem volt őrjöngés amiatt, hogy nem vettem meg a nyolcadik kicsipónit. Most viszont következetesen emlegeti az egyik katalógusban látott (ó, igen, mindet akkurátusan felhordja és átlapozza) Barbie-s hintót. Meg még Barbie-t szeretne. Nincs elég... :-S
Mikulásra megrendeltem neki két Pöttyös Panni könyvet, szerintem már élvezni fogja.
Aztán itt meg is állt a tudományom. Vagy nincs ötletem, vagy az ötletem nincs összhangban a pénztárcámmal. Ötleteim persze vannak, meg időm is. :-)

Egy év +1 hét számokban

3600-ról 10700 grammra hízott
56-ról 86 centire nőtt
7 foga van
1 hete jár
372 napja szopik ;-)

Jépa, jetek...

Előre is elnézést kérek minden hozzám hasonlótól, akinek a hátán áll fel a szőr attól, amikor anyukák-apukák-nagyszülők úgy adják vissza a gyerekek aranyköpéseit, hogy utánozzák a beszédstílusukat is, de ennek csak így lesz értelme.
Szóval Lili pösze. Szóeleji helyzetben egyáltalán nem képes "r" hang kiejtésére, de gyakorol bőszen, így a közismert mondóka az ő szájából így hangzik:
"Jépa, jetek, mogyojó. Koján jeggel jitkán jikkant a jigó". :-D

Öszi szünet, első felvonás

Lili negyedik napja itthon, és az őszi szünetre való tekintettel itthon is marad egész héten.
Várat épít , Zalán meg - mint egy K-kategóriás horrorfilmben Godzilla, - előretartott kézzel és merev lábakkal belegyalogol rendszeresen. Én csak a kismozdonyt tessékeltem el az útból, az meg azzal a lendülettel beleszáguldott a várba. Még jó, hogy csak 10 óra, és Lili már és még nem nyűgös, különben már vonyítana, hogy "anyaaaa, Zalán összeromboltaaaaa, meg te is".

Csúnya

Mint minden rendes óvodás, Lili is hoz haza "szalonképtelen" szavakat, de előfordul, hogy itthon is hall egyet-kettőt. Legutóbb a "szarházi"-ról kellett leszoktatni, mert egyszer hallotta, hogy ezt mondtam az öccsének, és megtetszett neki. Nem győztük magyarázni, hogy időnként anya is mond csúnyát, és ez nem szép dolog tőle(m).
Ma az autóban szólt a rádió, mire Lili a szája elé kapja a kezét:"Anya,hallottad mit mondott?!" Nem. Mit? "Csúnyát."És mi volt az a csúnya? "Műjégpálya."
Nyugi, én se értem...:-D

(off: Nálam a "te kis szarházi" kedveskedés volt, bár így kívülről hallva biztos nehéz elhinni. :-) )

Milyenek az egy évesek?

Időnként meg szoktam nézni a babaszobán, hogy hol tartanak a fejlődésben a gyerekeim az "átlaghoz képest". Piszkosul nem okoz számomra sem aggodalmat, sem elégtételt, ha valamelyik szegmensben jobban, vagy rosszabbul teljesítenek az átlagnál. Azt látom, hogy nagy baj nincs, némi eltérés pedig nem ad okot arra, hogy alul- vagy túlértékeljem a gyerekeimet. Első gyerekesként elvből nem álltam be a "Mátékának már négy foga van, bibíííí", "Petike meg elmondja A walesi bárdok első négy versszakát beeee" licitálóklubba, most meg már nem is érdekel. Lili például sokáig fejlettebbnek tűnt a kortársainál, a beszéd kérdésnél azonban "lemaradt" egy időre.
Szóval igyekszem, hogy se túl, se alul ne értékeljem a gyerekeimet. Természetesen sokat dicsérünk, de figyelve arra, hogy ettől azért a kölyök ne szálljon el. Ez most persze Lilire vonatkozik. Igazából nem tud rajzolni, csak firkál. Tegnap viszont hazaállított az oviból egy stóc papírral. aminek jelentős részen tökéletesen felismerhető napocska volt. Sugárral, szemmel, szájjal. Örültünk neki nagyon, kitettük a hűtőre is. De ha pl. sima érdektelenségből és unalomból összefirkál egy színezőt, akkor nem rogyok aléltan a lábai elé, hogy mi csodát alkotott, hanem megmondom, hogy kár volt összefirkálni, ha nem akart színezni.
Na, de végül is Zalánról akartam írni.
Szóval a babaszoba nyomán a tények:
-önllóan áll
-jár, kb. 2 méter egybefüggő megtételére van hitelesítve jelenleg
-önállóan eszik, főként villával (babavillával, nem kell kétségbe esni) és kézzel
-Rendszeresen és mindent ki- és bepakol, rámol. Ehhez hozzáfűznivalóm mindössze annyi, hogy igen.
-labdázik. Elkapja a gurított labdát és visszadobja.
-imádja a zenét, mindenre táncol. Értsd ezalatt: a mikrosütő és a kávéfőző csipogására is.
-igen, MINDEN érdekli, mindent meg kell fognia, néznie - és orális fixációjából kifolyólag - megkóstolnia.
-ceruzával firkál
-na a képeskönyv nézegetés nem érdekli, de a kisautókat hosszú percekig eltologatja
-nincs veszélyérzete? Én úgy látom, hogy azért tisztában van azokkal a helyzetekkel, amikor sérülhet és óvatos. Az ágyra már fel tud mászni, és gyönyörűen megtanulta, hogy mindenről hátrafelé tolatva jövünk le. Idegen helyen a szőnyegről is letolat. :-)
-nem tűnik úgy, hoyg nehezebben barátkozna. Kicsit visszafogottabb, mint korábban, de még mindig a "nagyon barátságos" kategóriába sorolnám.
-dumál, az tuti. Folyamatosan megy a hablatyolás, de értelmes szó kevés van. Talán a "mama", "gyere", "hallo" szavakat használja tudatosan. Igen, telefonál. Mindennel. Mindig.
Lilhez vizsonyítva (máshoz nem tudok), sokkal bújósabb, hízelgőbb, anyásabb. Egy éve alatt már több kárt okozott a lakásban, mint Lili 3,5 év alatt; minden érdekli, meg kell néznie, szétszednie. Nagyon szeret Lilivel játszani, a családból ő neki a No.1. Ha ő itthon van, akkor semmi nem számít.
No és az étvágya...Nos, az nem egyszerű. Hihetetlen mennyiségeket képes enni, jóízűen, önállóan. Mellette még mindig szopik, azt kell mondjam kis túlzással igény szerint, mert ha egyszer eldöntötte, hogy neki cici kell, akkor elég kitartóan ragaszkodik az elképzeléshez. Semmivel nem tudom leszerelni, eltántorítani.
A tiltást érti. Amint rászólok, már görbül is a szája, és potyognak a krokodilkönnyek. Ha Lilire szólok, szolidaritásból bőg. :-) Minden tekintetben jól megvannak ők ketten. :-)

Ajándékok

Azon gondolkodom, hogy ha karácsonyra Lili mozdonyt kapna, Zalán meg Barbie babát, akkor vajon Szenteste mindegyik azzal játszana, ami a neméhez és korához "illő"?
Tegnap Zalán kapott egy babytaxit, Lili meg egy kifestőkönyvet. Lili le nem száll a bébitaxiról, Zalán meg Lili kifestőkönyvéért eddig kb.hatszor rántotta le a polc teljes tartalmát.

Szülinapi rally

Szülinapi torta blues

Mindenkinek van gasztronómia keresztje. Valami, ami soha nem sikerül. Nekem ilyen a zselatin. 3-ból egyszer, ha jó. Ennek ellenére különös perverzióm zselatinos tortákat készíteni. Naná, hogy Zalánnak is Túró Rudi tortát csináltam.
Írtam anno a Lili 3 éves tortájáról? Nem hiszem, de mivel abszolúte témába vág, ezért elmesélem itt.
Szóval neki is Túró Rudi torta készült, mivel a tortát nem szereti, nevezett csokifélét pedig igen. Recept szerint őzgerinc formában kellett volna sütni. Van nekem ilyenem? Nincs. Van viszont gyümölcskenyér formám. Tudjátok, az a hasáb alakú. Abban készült el a túró. Amit aztán ki kell borítani (vizualizáljunk: alul szélesebb, felül keskenyebb...), majd leönteni csokival. Ekkor még nem is lett volna annyira nagy gáz, de amikor beleszúrtam ebbe a sötétbarna képződménybe a három gyertyát és meggyújtottam... Mint egy koporsó. Gyorsan bevizeztem a mázat, és szórtam rá némi rózsaszín cukorgyöngyöt, de ez sem sokat segített rajta.
Na, ezek tudatában Zalánnak már sima kerek formában akartam készíteni a tortát, de én tervezek, a zselatin meg szívat. Nem szilárdult meg annyira, hogy amikor kiöntöttem, ne kezdjen el limbózni. De annyira, hogy a mozgástól elkezdtek belőle darabok leválni. Nem baj, elmentem és vettem kakakós tortalapot. Tisztában vagyok a határaimmal, éreztem, hogy a sütést nem kéne erőltetnem. A tortalapot megkentem a túrókrémmel, így egész elfogadható lett. Vettem rá bolti cukormázat, kettőt. Dr. V.ker. Örültem, hogy lassan vége, szép fehér cukormáz lesz a tortán, amire végre ráírhatom, hogy "Zalán 1 éves". Ráöntöttem, beitta. Itt már kezdtem gondolkodni, hogy valaki rontást küldött rám. De nem adtam fel. Még mindig. Vettem 2 tábla fehér csokit, felolvasztottam, ráöntöttem. Egész jó lett, kivéve az oldalát. Oda nem nagyon jutott. Nem baj, beszórom kakaóporral. Majdnem a végéig eljutottam, amikor már annyira elbíztam magam, hogy egy vehemensebb mozdulattal a több lépésben előállított fehér tetejét is beszórtam. Már fel se idegesített. Amit sikerült, egy késsel lehúztam, a többi ott maradt. De a nevét már hiba nélkül sikerült ráírni, és a gumicukrok is tapadtak. Utólag kiderült, ez volt az egész torta legjobb húzása, mivel Zalán kizárólag a gumicukrot ette le róla. Meg mindenkiéről.
A kegyelemdöfést megint Lili adta meg. Mondta, hogy nagyon szép lett a torta. Mondom:persze, mert együtt csináltuk. Nem az, hanem amit Valinagyi hozott.

2009. október 22.

13:55-kor egy éve lesz annak, hogy Zalán megszületett. Ennek örömére tegnap elindult. Eddig is lépegetett egyet-kettőt, de tegnaptól jelentős távokat küzd le két lábon, és élvezi. Egyúttal képes kanyarodni, sőt megfordulni is. :-) Mint az olajozott villám.

Október címszavakban

Valamelyik mindig taknyos. Most épp mindkettő. De ettől függetlenül Lili jól bírja az ovit, eddig még egy napot se hiányzott. Hétfőn néptánc van, kedden angol, csütörtökön torna, így szinte mindig van valami, ami feldobja. Idén szeret oviba járni. Valami dalt is költött, hogy ő már középsős és ott alszik az oviban. Jó, ez utóbbi enyhe költői túlzás, szerintem a napok nagy részében fekszik, időnként elszunyókál. De az tuti, hogy nem alszik 1-től 3-ig.
Tegnap levelet írt a Mikulásnak, borítékba tettük, meg is címezte. Amennyire utál rajzolni, annyira szeret "írni". Színezni se szeret, nincs hozzá türelme. Sanyival beszélgettünk arról, hoyg ha így marad - persze még van 3 éve -, akkor ő nem lesz az a típus, aki "beseggeli" az anyagot. Szereti a foglalkoztatós füzeteket, számítógépes programokat, a logikai készsége döbbenetes. Ellenben a színezős, színkeresős feladatok nem érdeklik - a színeket se tudja biztonsággal, de látom rajta, hogy azért, mert nem is vesz erőt magán, hogy megjegyezze. Nem érdekli. Rózsaszín, narancssárga, citromsárga, lila, ciklámen (igen!) az megy, de hogy kék vagy zöld, vagy piros - nem érdekli. Halványan röhögök magamban, hogy kvázi a kedvenc színeit ismeri, a többivel nem is foglalkozik.
A számítógépen is játszik egy ovisoknak való fejlesztő játékot (brrr, fejlesztő), időnként gutaütést kapok attól, hogy nem hagyja, hogy végigmondja mi a feladat, hanem elkezd csinálni valamit, amiről úgy gondolja, hogy azt kell.
Szóval alapvetően türelmetlen, nem egy szöszmötölős fajta. Bármit csinálunk, nem tud benne igazán elmerülni, sokszor az érdekli, hogy mi a következő lépés. Persze ez előny is, hátrány is, de kicsi még ahhoz, hogy ebből bármilyen következtetést levonjunk.
Amúgy ovisLili meg itthoniLili tiszta Jekyll és Hyde. Óvónénik hülyére dicsérik, hogy precíz, szófogadó, nyugodt.... Itthon meg kibújik belőle a sárkány. Na persze még mindig jobb, mint ha itthon "viselkedne" és az oviban lazulna el.

3 nap, és apróság 1 éves lesz. Elvileg a mai napon kellett volna születnie. Róla majd az ominózus napra tervezek egy összefoglalót.

Foglalkozások

Sep 30, '09 5:10 AM for everyone

Lili szerint:
számítózós =informatikus
csipognéni = pénztáros

Egy kis vidéki romantika Bencével

Sep 29, '09 2:15 AM for everyone

Logikus

Sep 25, '09 6:21 AM for everyone

Sokszor főzök krémlevest. Ha nincs maradék fagyasztott alaplé, akkor leveskockát szoktam beletenni.
Ennek ellenére nem értettem, amikor Lili azt kérdezte:
-Ez kockaleves?
Pedig logikus: ami húsból főtt, az húsleves, ami zöldségekből, az zöldségleves, ami leveskockából az a kockaleves.

Tiszteletem

Sep 17, '09 7:36 AM for everyone

"A kötelék mely igaz családot összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.(Richard Bach)


Hiszem azt, hogy időnként egy-egy vers, dal, két sor egy regényből akkor találja meg az embert, amikor szüksége van rá. Számos ilyen volt már az életemben. Ez a mondat is betalált.
Pár perce egy ismerőssel beszélgettem, és megint elszomorodtam azon, hogy anyák hogyan képesek mérgezni a saját gyerekük életét kizárólag önzőségből. Soha nem értettem, és remélem soha nem fogom megérteni azokat az embereket, akik szeretetet, tiszteletet, gondoskodást követelnek a gyermekeiktől azon az elven, hogy ők adtak neki életet/felnevelték/taníttatták/gondoskodtak róla/ápolták, ha beteg volt.
Kérdem én: ez nem természetes? Hogy valakiről, akit én akartam, gondoskodom csak és kizárólag szeretetből? És nem tükör-e az nekem, mint szülőnek, ha a gyerekemtől a viszonzás nem természetes, hanem ki kell kényszerítenem, zsarolnom, követelnem? Vagy nem várok-e tőle sokat? Miért várom el tőle, hogy az én igényeimhez idomulva forgassa fel az életét? Nem tudhatom hogy fogok 60-70 évesen vélekedni erről, de most úgy gondolom, hogy ha a gyerekem nem lesz rám kíváncsi, akkor ideje mélyen magamba néznem. Valami kismama könyvben olvastam ezt, és minden betűjével egyetértek:A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni és szabadságban kell elbocsátani.
Tudni kell tisztelni a gyermekemben az önálló embert, az "én szartalak a világra"-érvtől világéletemben kinyílt a bicska a zsebemben. A gyerekem nem egy pipa az életemben elvégzendő feladatok listáján, nem a térbeli és időbeli meghosszabbításom. Nem szolgám, nem uram - társam kell, hogy legyen. Egy olyan társam, akit egész közös életünkben szeretettel nevelek, majd amikor már megneveltem, akkor szárnyára bocsátom. Nem irányítom, nevelem. És nem kötök rá sem érzelmi, sem anyagi, sem lelkiismereti pórázt, amivel időről időre visszaránthatom, ellenőrizhetem, hanem bízom abban, hogy megtaláljuk az új helyünket egymás életében.
Nehéz, biztosan.
Irtózatosan könnyű szeretni egy totyogót, aki odabukdácsol hozzád és átöleli a nyakadat. Neki még mi vagyunk az egész világ. Aztán jönnek a "nem"-ek, a "nemszeretem" barátok, zenekarok, filmek, az "én nem így csináltam volna, fiam", meg "csak meg akarlak óvni a hibáktól, kislányom". De felelős szülőként az a dolgom, hogy felkészítsem az önálló életre, ehhez hozzátartozik az is, hogy döntéseket kell hoznia, és a döntések következményével is neki kell boldogulnia. Akkor is, ha hibázott, akkor is, ha rosszul döntött. Nem intézhetek helyette egy idő után el mindent, nem mondhatom meg mit csináljon, meg kell tanulnia a döntés felelősségét. Tudnunk kell külön életet élni, amiben nem vagyunk semmilyen formában egymásra utalva, és csakis a szeretet a kötelék köztünk. Ha ezt ki kell kényszerítenem, akkor valahol nagyot hibáztam.
Nem szeretném, ha bármikor is előkerülne a tekintély szava , mint utolsó érv, hogy "azért, mert én vagyok az anyád, és én azt mondtam".
És tűzzel-vassal irtom a tabukat, a "nem beszélünk róla" -történeteket, a csontvázakat a szekrényben. Ami az egész családot érinti, az a család minden tagjára vonatkozik, független ez életkortól, vagy attól, hogy ő a gyerek. Rá tartozik, ha nehézségeink vannak, rá tartozik ha hibáztam; én nem féltem az image-met, nekem nem kell a tévedhetetlen, jobban tudó szülő mítosza, nem félek attól, hogy elveszítem a gyerekem tiszteletét és szeretetét attól, ha megtudja, hogy én is ember vagyok. A tekintély meg nem kell. Szeretetkapcsolatban nem. Nincs rá szükségem a társamtól, a gyerekemtől, a barátomtól. Voltam pedagógus, voltam vezető:ott szükség van némi tekintélyre, de ez csak egy bizonyos érzelmi távolságból működik. Érzelmi távolságra meg semmi szükség egy általam családnak nevezett kapcsolatban.

Tudnék még erről napokat beszélni, de a lényeget már elmondtam. Tulajdonképpen a címben.

Anyu meg a körömcipő

Sep 16, '09 9:45 AM for everyone

A múlt héten fodrászhoz mentem.
Gondoltam adjunk az érzésnek, hogy gyerek nélkül vagyok és magassarkú cipőt húztam. Kis túlzással négy éve nem volt ilyen a lábamon.
Odafelé elvitt Sanyi autóval, lefelé úgy gondoltam sétálok a belvárosig; élvezem, hogy egyik irányba se rángatnak, nem kell tátott szájjal csuklós buszokat bámulnom meg "előre nézz már" mantráznom.
Nos hát Sanyi telefonja, hogy haza is tud vinni, úgy jött, mint deus ex machina, mert már félúton éreztem, hogy a bal kisujjamon lett egy vízhólyag. Mikor megpihentem az anyósülésen, rájöttem, hogy a másik kisujjam is necces. Rutinos exkörömcipősként lehúzni nem mertem, mert tudtam, hogy akkor egy hétig tuti nem tudom visszahúzni, és a lakásig meg kéne őriznem az image-met.
Itthon örömmel konstatáltam, hogy lábanként 3 (kisujj, nagyujj, sarok), azaz összesen 6 db vízhólyagot sikerült beszereznem a durván 1-1,5 kilométeres sétám alatt. De nem ám kisipariakat... Akkora volt mindegyik, mint egy pofásabb mogyorószem. Azóta papucsban járok.

Dirty Dancing és barátság

Sep 15, '09 1:19 PM for everyone

Férjeink mondogatták még évekkel ezelőtt, hogy abból fognak meggazdagodni, hogy kiadják a levelezésünket Enivel. Tény és való, jobbára a virtuális térben zajlik a kommunikációnk, jönnek-mennek a bitek köztünk. Beszélünk mindenről, nem csak büfiről, zöld kakiról, beteg vesékről, óvodáról; sőt ezekről igazán nem is, ellenben beszélünk minden másról.

Nem vagyunk egyformák, nagyon nem. Sok mindenről máshogy gondolkodunk, arról azonban egyformán, hogy nem nyomjuk le egymás torkán a saját véleményünket, hanem maximálisan elfogadva a másikét megmutatunk egy újabb aspektust. Én cinikus vagyok és józan, míg Eni érzelmekkel túltelített, kissé romantikus-drámai alkat. Én véresre karmolom magam Robert Redford minden egyes filmjén - ő telesírja a lavórt közben.

Hülyéskedtünk azon, hogy egyszer írunk egy regényt, ketten, csak e-mailekből. Na, Cecila Ahern lenyúlta az ötletünket. Nem, nem a számomra kissé kiforratlan, bár a kritikusok által magasztalt P.S. I love You-val, hanem az Ahol a szivárvány véget ér című könyvével.
A P.S: I love you-ból szerintem klasszisokkal jobb a film, a forgatókönyvíró gondolkodásmódja sokkal közelebb áll hozzám, mint az írónőé. Ugyanazt mondja, csak máshogy. Épp az a nyelvi-gondolati érettség van meg a filmben, ami nekem a regényben fekete pont. Nem 23 (annyi volt, Eni?) évesen kellett volna ezt megírnia, bár az alapötlete zseniális.

Eni mai postja ezt az ötletünket juttatta eszembe, mert van hozzáfűznivalóm, csak ehhez kell olvasni őt is.
Szóval elment Patrick Swayze.A Dirty Dancer.. Szerintem az én korosztályomnak alapélmény. Emlékszem, bölcsészkaron volt egy csoporttársam, aki hermeneutikai és egyéb irodalomelméleti nézetekkel akarta alátámasztani, hogy mitől is zseniális a film, mert cikinek érezte "csak úgy" rajongani érte. Persze, ott volt a Ghost is, sírtunk (én cinikusan, Eni biztos zokogott) amikor felcsendült az Unchained melody. Emlékszem, egyszer szakíthatnékom volt,és megnéztem a Ghostot. Elképzeltem, milyen lenne az adott férfi nélkül, és lettem róla. Így aztán engem dobtak, mert ő nem nézte meg a Ghostot.

De Patrick Swayze nekem a Dirty Dancing. Igen Eni, én is németül láttam először, ill. német felirattal angolul, reszketős VHS-en. Aztán láttam magyarul. Aztán megvettem DVD-n új szikronnal. Nekem mítoszromboló. Na persze az első szinkront fejből mondom, hisz ezerszer láttam, a mostani csalódás. Ugyanígy a Van, aki forrón szereti. Szintén reszketős VHS-en, Várady Hédivel, Bodrogi Gyulával (talán), mikor újra láttam, új szikronnal, már nem ugyanaz volt.
Nem 89 volt- amúgy milyen ovi?! Nyolcadikos voltam, Baby. Szerintem hozzám már gimiben jutott el. Imádtam. De nekem nem a She's like a wind a Dirty Dancing. Mondom, hogy különbözünk.
Nekem ez a Dirty Dancing
A különbözőségünk ellenére persze alapvetően hasonlóan gondolkodunk az élethez alapvetően szükséges dolgokról, őszinteségről, bizalomról, toleranciáról, megértésről, elfogadásról. Értjük egymást, akkor is, ha nem értünk egyet. Barátok vagyunk. Nem barátnők, pláne nem barinők, barátok. Aki akkor is a barátom marad, ha máshogy dönt, mint én tettem volna, ha mást mond, mást gondol. Mert ő nem én. A barátokban szerintem nem a klónunkat kell keresnünk, hanem a kiegészítésünket.
Asszem. De hogy jutottam el ide Patrick Swayze-től?

Ezek a mai gyerekek

Sep 15, '09 3:56 AM for everyone

Anyám szokta mondani:ezek a mai gyerekek már nem olyanok, mint a régiek. Na ja, Lili 3,5 évesen tökéletesen képes egy számítógép beindítására, a saját profiljának, majd a Paintnek az elindítására. Internetezik is, a múltkor valami washingtoni könyvtárból szedtem ki.
Zalánnak mostanában vannak felismerhető tevékenységei:integet, puszit dob, kisautót tologat, szerel, de az utóbbi napok legnagyobb derültségét az váltotta ki, amikor rájöttünk, hogy telefonál. Időnként telefont, gyakrabban kisautót, elefántot a tarkójára tesz és hablatyol hosszú percekig.

Lili keze

Sep 12, '09 1:11 PM for everyone

hüvelykujj - mutató ujj - középsőS ujj - gyűrűujj - kicsi ujj

Amikor kifogyok az érvekből

Sep 12, '09 8:50 AM for everyone

Lili rosszalkodik. Nem fogad szót, szemtelenkedik, visszabeszél. Egész nap "nevelem", délután kettőkor elhagyja a számat egy "mi vagy te?!" -kérdés. A válasz meglepő:"Én egy állat vagyok".
Nagyon igyekeztem nem röhögni, és biztosítottam rólam, hogy ő nem állat, hanem egy kislány, aki momentán elszomorít azzal, hogy nem fogad szót.


Majonézes kenyeret eszik. Megkérem rá, hogy ne adjon Zalánnak belőle. Persze rögtön jön a evergreen kérdés:Miéééért?
-Mert tojás van benne, és azt Zalán még nem ehet.
-A majonézben nincs tojás.
-De van Lilike, hidd el, hogy én tudom.
-Jó, de én meg nem hiszem el - vágja rá.

Szót fogad

Sep 10, '09 5:45 AM for everyone

(A Tuc keksztől a gyerek tök nyugodt, így ráérek írni ...)

Lili az utóbbi időmben az agyamra ment a minden anya által ismert, kissé fejhangon elnyújtott, némiképp számonkérő és sürgető "anyaaaaaaaaaaa"-val. Egy idő után mondtam neki, hogy ne anyázzon már folyton, mert tényleg 1 percenként nyomta kb. átlagban.
Gyerek megértette, ugyanazzal a hangsúllyal: "anyuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu"

Bírtam egy darabig, aztán mondtam, hogy nem kell kiabálni percenként, se anyát, se anyut, hallom elsőre is, fogok menni, ne ismételgesse addig míg odaérek.
Megint megértette, egy hete: "Edinaaaaaaaaaaaaa".

Tucc valamit, amit végre megenne a gyerek?

Sep 10, '09 5:23 AM for everyone

Figyelmeztetés! Védőnők, gyerekorvosok, öko-bio-és szuperanyuk a következő bejegyzést ne olvassák, mert a lelkiviláguk megzavarására alkalmas képi és verbális elemeket tartalmaz!
(Avagy:Én szóltam...)

Gyerekem - a kisebbik- 1,5 óra (ó, igen) alvás után jelezte, hogy éhes. Megkínáltam kiflivel (tudom, bio köleskásával kellett volna, ami lelkigondozott vízzel főtt), körberöhögött, és mutatott a nálunk csak Noémikeksszé avanzsált, egyébként is hülye nevű Tuc kekszre.

Petőfi Noémi hozta ezt be a játszótéri köztudatba, azóta ez a Noémikeksz nekik, mint ahogy a Nimm2 Soft cukorka meg a Noémicukor.

Szóval az én gyerekem sonkás (hahahahaha, ami sonkát az láthatott) Tuc kekszet eszik. Most tart a harmadiknál, előtte nyomott egy kis anyatejet - és boldog. Dumál, vigyorog és Tuc (Tuc barát lenne a névadó a Robin Hood-ból? De azt 'ták'-nak ejtik.)kekszet eszik. Délben spagettit kap.

Má'megintelegemvan

Sep 10, '09 4:16 AM for everyone

Komolyan mondom az agyamra megy, hogy Zalán periodikusan zizi. Ha folyton az lenne, jobban bírnám. De nem. 1 hónapig tündér, eszik, mint a parancsolat; alszik nagyokat; játszik, kacag - és mire eltespedek a jólétben, orrba vág egy kiadós "rossz időszak". Bár most sokan mondják, hogy nyűgös, hisztis, sokszor ébredős, étvágytalan a gyerek. Biztos a Plútó seggbe rúgta a Marsot, vagy valami ilyesmi.
Na, de ez nem vigasztal, amikor kb. 10 napja Zalán üvölt. Oké, persze, vannak mentségei: fogzik, taknyos, 10 hónapos, de megbolondulok lassan attól, hogy semmi nem jó neki. Ha nem látom, el sem hiszem, hogy hisztizik. Simán hanyatt vágja magát, ha valami nem úgy van, ahogy ő elképzeli és üvölt.
Reggel ordít, mert csak Lili és apa megy ki az ajtón, mi nem. Nem, nem miattuk sír, ne tessék "de édes"-ezni, azért ordít, mert mi maradunk. A vérében van a csavargás.
Aztán ordít, mert mosogatok, főzök, mosógépet pakolok - ergo nem vele foglalkozok, és amúgy is álmos, de aludni persze nem akar. Ordít, ha lefektetem. Ordít, hogy vegyem ölbe, Ölbeveszem, ordít, hogy tegyem le, Naná, rájött, hogy ha ölben van, altatnám. Aztán azért ordít, hogy vegyem ölbe, de járkáljak vele - ez az ő súlya+a tüdőkapacitásom hiányosságai (allergiás asztma gyógyszer nélkül, mert szoptatok)ismertében rövid távú program. Aztán ordít, mert leteszem. Majd ordít, mert a piros autó nem zenél, csak a lila, de ő azt akarja, hogy a piros zenéljen. Jól oda is vágja a földhöz vagy 30-szor, hátha attól dalra fakad.
Odaadom a lila autót - 10 perc nyugi. Pisi, fogmosás, fésülködés. Aha, túl sokáig van csendben, és a fürdőbe se jött be, tuti rosszat csinál. Naná, hol a nyitott hűtő előtt találom egy üveg borral vagy sütőrummal (tud élni, na)a kezében, hol a kukát pakolja ki, hol az erkélyre menekített cserepek(virágot már kipuszította) tartalmát borítja be a szobába. Elveszem -ó, igen: ordít.
Nagy nehezen elaltatom (itt tartunk most), alszik 20 percet és rázendít. Éhes? Persze.Eszik? Nem. Csak szopna. Egyfolytában. Adnék kaját, kiveri a kezemből. Rászólok, ordít. Teszek még kísérleteket a megetetésére, elfordítja a fejét és ordít. No persze Danoninot meg kukit adhatnék bármikor, de lófütty.
Adok cicit, elvan egy darabig, addig talán jutok is valamire. Elvan egy darabig, értsd: kipakolja a gardróbot, a cipős szekrényt, megeszi a felmosót, kihúzgálja a számítógépből a madzagokat, és kopácsol mindennel a földön, amit talál. Közben kacag.
Délben nem óhajt aludni, ölben is feszít (vágná magát hanyatt), ráhagyom. Negyed négy körül elindulunk Liliért, aztán elalszik a babakocsiban. Így haza se jövünk, megyünk a játszóra, ahol újabban szintén nyíg, ha felébredt - de nem üvölt, haladunk.
Este megyünk boltba -Sanyi akkor ér haza. Sietünk, mert újabban a sötétben is üvölt...
Autótól a házig én hozzam, vagy üvölt. Vagy én hozom, vagy üvölt.
Itthon leteszem, hogy pakoljak, vizet engedjek, vetkőztessem - üvölt. A vízben röhög.
Kivesszük a vízből, pelenkázás, öltözés - üvölt. Kap cicit, feléled, röhög, jön-megy. Egyszer csak elalszik és 4-5 óráig csend van. Aztán persze arra ébredek, hogy üvölt. Kap cicit, de úgy gondolja, hogy már nem is aludna, mászik rám, tép, rúg, nyúz. Miért marad a mi ágyunkban? (Hisztérikus kacaj smiley)Há' mer ha visszateszem a sajátjába, akkor üvölt. És felüvölti Lilit.
Akinek szintén beborult a Jupiter a Szaturnuszba, és a héten bőgve jár óvodába. De amúgy szeret ott lenni, csak odamenni nem szeret. Ha hazajön, akkor nem fogad szót, visszebszél, ha fegyelmezem -ó, igen - ő is üvölt.
Mit csináljak? Őrüljek meg csendben, mint Ophelia, vagy ordítsak én is?
Inkább morgok egy sort, aztán röhögök a nyomoromon. Majd elmúlik. Amúgy meg ettől a strapától fogyok, szóval van benne jó is.

Lili megint megragadja a lényeget

Sep 7, '09 3:36 PM for everyone

Zalán nagyon nyűgös, minden eddigit felülmúlóan. Én is az vagyok, mert tombol az allergiám, és vagy amiatt nem alszom, vagy Zalán miatt.
Az egyik ordítás közepette (le mertem tenni, hogy megágyazzak), pedagógiailag nem túl helyesen rámordultam, hogy fejezze be, mert kivágom az ablakon. Lili meg figyelmeztetett, hogy nem fog menni, mert le van engedve a redőny.
Ebben a pulóverben meg úgy néz ki, mint egy hercegnő. Ő mondta.