for everyone |
Nem vagyunk egyformák, nagyon nem. Sok mindenről máshogy gondolkodunk, arról azonban egyformán, hogy nem nyomjuk le egymás torkán a saját véleményünket, hanem maximálisan elfogadva a másikét megmutatunk egy újabb aspektust. Én cinikus vagyok és józan, míg Eni érzelmekkel túltelített, kissé romantikus-drámai alkat. Én véresre karmolom magam Robert Redford minden egyes filmjén - ő telesírja a lavórt közben.
Hülyéskedtünk azon, hogy egyszer írunk egy regényt, ketten, csak e-mailekből. Na, Cecila Ahern lenyúlta az ötletünket. Nem, nem a számomra kissé kiforratlan, bár a kritikusok által magasztalt P.S. I love You-val, hanem az Ahol a szivárvány véget ér című könyvével.
A P.S: I love you-ból szerintem klasszisokkal jobb a film, a forgatókönyvíró gondolkodásmódja sokkal közelebb áll hozzám, mint az írónőé. Ugyanazt mondja, csak máshogy. Épp az a nyelvi-gondolati érettség van meg a filmben, ami nekem a regényben fekete pont. Nem 23 (annyi volt, Eni?) évesen kellett volna ezt megírnia, bár az alapötlete zseniális.
Eni mai postja ezt az ötletünket juttatta eszembe, mert van hozzáfűznivalóm, csak ehhez kell olvasni őt is.
Szóval elment Patrick Swayze.A Dirty Dancer.. Szerintem az én korosztályomnak alapélmény. Emlékszem, bölcsészkaron volt egy csoporttársam, aki hermeneutikai és egyéb irodalomelméleti nézetekkel akarta alátámasztani, hogy mitől is zseniális a film, mert cikinek érezte "csak úgy" rajongani érte. Persze, ott volt a Ghost is, sírtunk (én cinikusan, Eni biztos zokogott) amikor felcsendült az Unchained melody. Emlékszem, egyszer szakíthatnékom volt,és megnéztem a Ghostot. Elképzeltem, milyen lenne az adott férfi nélkül, és lettem róla. Így aztán engem dobtak, mert ő nem nézte meg a Ghostot.
De Patrick Swayze nekem a Dirty Dancing. Igen Eni, én is németül láttam először, ill. német felirattal angolul, reszketős VHS-en. Aztán láttam magyarul. Aztán megvettem DVD-n új szikronnal. Nekem mítoszromboló. Na persze az első szinkront fejből mondom, hisz ezerszer láttam, a mostani csalódás. Ugyanígy a Van, aki forrón szereti. Szintén reszketős VHS-en, Várady Hédivel, Bodrogi Gyulával (talán), mikor újra láttam, új szikronnal, már nem ugyanaz volt.
Nem 89 volt- amúgy milyen ovi?! Nyolcadikos voltam, Baby. Szerintem hozzám már gimiben jutott el. Imádtam. De nekem nem a She's like a wind a Dirty Dancing. Mondom, hogy különbözünk.
Nekem ez a Dirty Dancing
A különbözőségünk ellenére persze alapvetően hasonlóan gondolkodunk az élethez alapvetően szükséges dolgokról, őszinteségről, bizalomról, toleranciáról, megértésről, elfogadásról. Értjük egymást, akkor is, ha nem értünk egyet. Barátok vagyunk. Nem barátnők, pláne nem barinők, barátok. Aki akkor is a barátom marad, ha máshogy dönt, mint én tettem volna, ha mást mond, mást gondol. Mert ő nem én. A barátokban szerintem nem a klónunkat kell keresnünk, hanem a kiegészítésünket.
Asszem. De hogy jutottam el ide Patrick Swayze-től?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése