for everyone |
Na, de ez nem vigasztal, amikor kb. 10 napja Zalán üvölt. Oké, persze, vannak mentségei: fogzik, taknyos, 10 hónapos, de megbolondulok lassan attól, hogy semmi nem jó neki. Ha nem látom, el sem hiszem, hogy hisztizik. Simán hanyatt vágja magát, ha valami nem úgy van, ahogy ő elképzeli és üvölt.
Reggel ordít, mert csak Lili és apa megy ki az ajtón, mi nem. Nem, nem miattuk sír, ne tessék "de édes"-ezni, azért ordít, mert mi maradunk. A vérében van a csavargás.
Aztán ordít, mert mosogatok, főzök, mosógépet pakolok - ergo nem vele foglalkozok, és amúgy is álmos, de aludni persze nem akar. Ordít, ha lefektetem. Ordít, hogy vegyem ölbe, Ölbeveszem, ordít, hogy tegyem le, Naná, rájött, hogy ha ölben van, altatnám. Aztán azért ordít, hogy vegyem ölbe, de járkáljak vele - ez az ő súlya+a tüdőkapacitásom hiányosságai (allergiás asztma gyógyszer nélkül, mert szoptatok)ismertében rövid távú program. Aztán ordít, mert leteszem. Majd ordít, mert a piros autó nem zenél, csak a lila, de ő azt akarja, hogy a piros zenéljen. Jól oda is vágja a földhöz vagy 30-szor, hátha attól dalra fakad.
Odaadom a lila autót - 10 perc nyugi. Pisi, fogmosás, fésülködés. Aha, túl sokáig van csendben, és a fürdőbe se jött be, tuti rosszat csinál. Naná, hol a nyitott hűtő előtt találom egy üveg borral vagy sütőrummal (tud élni, na)a kezében, hol a kukát pakolja ki, hol az erkélyre menekített cserepek(virágot már kipuszította) tartalmát borítja be a szobába. Elveszem -ó, igen: ordít.
Nagy nehezen elaltatom (itt tartunk most), alszik 20 percet és rázendít. Éhes? Persze.Eszik? Nem. Csak szopna. Egyfolytában. Adnék kaját, kiveri a kezemből. Rászólok, ordít. Teszek még kísérleteket a megetetésére, elfordítja a fejét és ordít. No persze Danoninot meg kukit adhatnék bármikor, de lófütty.
Adok cicit, elvan egy darabig, addig talán jutok is valamire. Elvan egy darabig, értsd: kipakolja a gardróbot, a cipős szekrényt, megeszi a felmosót, kihúzgálja a számítógépből a madzagokat, és kopácsol mindennel a földön, amit talál. Közben kacag.
Délben nem óhajt aludni, ölben is feszít (vágná magát hanyatt), ráhagyom. Negyed négy körül elindulunk Liliért, aztán elalszik a babakocsiban. Így haza se jövünk, megyünk a játszóra, ahol újabban szintén nyíg, ha felébredt - de nem üvölt, haladunk.
Este megyünk boltba -Sanyi akkor ér haza. Sietünk, mert újabban a sötétben is üvölt...
Autótól a házig én hozzam, vagy üvölt. Vagy én hozom, vagy üvölt.
Itthon leteszem, hogy pakoljak, vizet engedjek, vetkőztessem - üvölt. A vízben röhög.
Kivesszük a vízből, pelenkázás, öltözés - üvölt. Kap cicit, feléled, röhög, jön-megy. Egyszer csak elalszik és 4-5 óráig csend van. Aztán persze arra ébredek, hogy üvölt. Kap cicit, de úgy gondolja, hogy már nem is aludna, mászik rám, tép, rúg, nyúz. Miért marad a mi ágyunkban? (Hisztérikus kacaj smiley)Há' mer ha visszateszem a sajátjába, akkor üvölt. És felüvölti Lilit.
Akinek szintén beborult a Jupiter a Szaturnuszba, és a héten bőgve jár óvodába. De amúgy szeret ott lenni, csak odamenni nem szeret. Ha hazajön, akkor nem fogad szót, visszebszél, ha fegyelmezem -ó, igen - ő is üvölt.
Mit csináljak? Őrüljek meg csendben, mint Ophelia, vagy ordítsak én is?
Inkább morgok egy sort, aztán röhögök a nyomoromon. Majd elmúlik. Amúgy meg ettől a strapától fogyok, szóval van benne jó is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése