2009. október 23., péntek
Szülinapi torta blues
Mindenkinek van gasztronómia keresztje. Valami, ami soha nem sikerül. Nekem ilyen a zselatin. 3-ból egyszer, ha jó. Ennek ellenére különös perverzióm zselatinos tortákat készíteni. Naná, hogy Zalánnak is Túró Rudi tortát csináltam.
Írtam anno a Lili 3 éves tortájáról? Nem hiszem, de mivel abszolúte témába vág, ezért elmesélem itt.
Szóval neki is Túró Rudi torta készült, mivel a tortát nem szereti, nevezett csokifélét pedig igen. Recept szerint őzgerinc formában kellett volna sütni. Van nekem ilyenem? Nincs. Van viszont gyümölcskenyér formám. Tudjátok, az a hasáb alakú. Abban készült el a túró. Amit aztán ki kell borítani (vizualizáljunk: alul szélesebb, felül keskenyebb...), majd leönteni csokival. Ekkor még nem is lett volna annyira nagy gáz, de amikor beleszúrtam ebbe a sötétbarna képződménybe a három gyertyát és meggyújtottam... Mint egy koporsó. Gyorsan bevizeztem a mázat, és szórtam rá némi rózsaszín cukorgyöngyöt, de ez sem sokat segített rajta.
Na, ezek tudatában Zalánnak már sima kerek formában akartam készíteni a tortát, de én tervezek, a zselatin meg szívat. Nem szilárdult meg annyira, hogy amikor kiöntöttem, ne kezdjen el limbózni. De annyira, hogy a mozgástól elkezdtek belőle darabok leválni. Nem baj, elmentem és vettem kakakós tortalapot. Tisztában vagyok a határaimmal, éreztem, hogy a sütést nem kéne erőltetnem. A tortalapot megkentem a túrókrémmel, így egész elfogadható lett. Vettem rá bolti cukormázat, kettőt. Dr. V.ker. Örültem, hogy lassan vége, szép fehér cukormáz lesz a tortán, amire végre ráírhatom, hogy "Zalán 1 éves". Ráöntöttem, beitta. Itt már kezdtem gondolkodni, hogy valaki rontást küldött rám. De nem adtam fel. Még mindig. Vettem 2 tábla fehér csokit, felolvasztottam, ráöntöttem. Egész jó lett, kivéve az oldalát. Oda nem nagyon jutott. Nem baj, beszórom kakaóporral. Majdnem a végéig eljutottam, amikor már annyira elbíztam magam, hogy egy vehemensebb mozdulattal a több lépésben előállított fehér tetejét is beszórtam. Már fel se idegesített. Amit sikerült, egy késsel lehúztam, a többi ott maradt. De a nevét már hiba nélkül sikerült ráírni, és a gumicukrok is tapadtak. Utólag kiderült, ez volt az egész torta legjobb húzása, mivel Zalán kizárólag a gumicukrot ette le róla. Meg mindenkiéről.
A kegyelemdöfést megint Lili adta meg. Mondta, hogy nagyon szép lett a torta. Mondom:persze, mert együtt csináltuk. Nem az, hanem amit Valinagyi hozott.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Edim, nekem még egy dobozos vakondtúrás-torta sem ment, pedig annak aztán nem kellett szépnek lennie... Emlékszem, Bencivel 36. hetet tapostam, december 26, István szülinapja, én meg szentségelek a konyhában... mennyből az angyal:-) Nyilván egy dolgot kért akkor Férjem, mégpedig, hogy soha többet ne süssek neki tortát. Betartva.
VálaszTörlésErre emlékszem. :-D Meg arra is, hogy közben a habverőd is leégett:-D. Karácsonykor. :-D
VálaszTörlés