for everyone |
Gondoltam adjunk az érzésnek, hogy gyerek nélkül vagyok és magassarkú cipőt húztam. Kis túlzással négy éve nem volt ilyen a lábamon.
Odafelé elvitt Sanyi autóval, lefelé úgy gondoltam sétálok a belvárosig; élvezem, hogy egyik irányba se rángatnak, nem kell tátott szájjal csuklós buszokat bámulnom meg "előre nézz már" mantráznom.
Nos hát Sanyi telefonja, hogy haza is tud vinni, úgy jött, mint deus ex machina, mert már félúton éreztem, hogy a bal kisujjamon lett egy vízhólyag. Mikor megpihentem az anyósülésen, rájöttem, hogy a másik kisujjam is necces. Rutinos exkörömcipősként lehúzni nem mertem, mert tudtam, hogy akkor egy hétig tuti nem tudom visszahúzni, és a lakásig meg kéne őriznem az image-met.
Itthon örömmel konstatáltam, hogy lábanként 3 (kisujj, nagyujj, sarok), azaz összesen 6 db vízhólyagot sikerült beszereznem a durván 1-1,5 kilométeres sétám alatt. De nem ám kisipariakat... Akkora volt mindegyik, mint egy pofásabb mogyorószem. Azóta papucsban járok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése