Boldogság

Minden kedves blogolvasónak kívánunk boldog ünnepet, és élete legjobb évét 2012-re!
Legújabb klipünk

Takony

Takony egy idő van errefelé, nagyon úgy néz ki, hogy az idei december érdeklődés hiányában elmarad, ellenben két november van. Köszönhetően ennek az időjárásnak, Lili és Zalán megint betegek, pedig rájuk ez nem jellemző, max. 1-1 felső légúti klasszikusok jut egy télre, most egy hónapon belül másodszor dőlnek ki.
Lilinél előrehaladottabb a dolog, de ő jól disszimulált, Zalán viszont tegnap még teljesen jól volt, ma reggel meg telehányta a markát slejmmel. (Bocsi.....)
Viszont Zalán végre nem üvöltött a dokinál, nyitotta a száját, sóhajtozott, majd kikövetelte a matricát.
Én meg természetesen megint bemutattam egy Szent István-áldozatot a patikában.

Mondóka a la Zazi

Ecc-pecc, kimehetsz, holnap után bejöhetsz. Cérnára, cinegére, ugorj cica az egérre; fuss. Jött egy busz, kiesett a Rocktenors :-))))

Gyaur Barbie :-)

Úgy néz ki, hogy a gyerek (egyelőre) ateista. :-)
Naponta többször felvilágosít arról, hogy a Jézuska egy mese, a karácsonyi ajándékokat igazából az anyukák vásárolják, és becsomagolják, és eldugják.
Ezzel szemben a Mikulást, a húsvéti nyulat meg a Fogtündért simán elhiszi. :-) 

Hogy mennyire és miben különböző a két gyerek, azt jól mutatja a nemrég lezajlott párbeszéd.

Lilivel iskolaelőkészítős feladatlapokkal szórakoztunk (bár némelyik olyan bonyolult, hogy helyből egyetemi felkészítőnek tűnik, lásd a "melyik madár költöző?" című feladatot, ahol én már a madarak felismerésénél kihívásokkal küzdöttem :-D).

Pereceket vontunk ki perecekből (megy neki, szó se róla, de ha már előkészítőn kivonni kell, mi lesz elsőben: logaritmus?), az eredményt le kellett rajzolni. Mire Lili:
-Ne mááár, én nem tudok perecet rajzolniiiii. Ezt még nem tanultuk az oviban.
Erre Zalán lelkesen:
-Majd én, én tudok! Hogy kell? :-)

Egyébként méltatlanul kimaradt a megemlékezésből, hogy a Mikulás elvitte Zalán alvós cumiját is. Két napig még pityergett este érte, de meg lehetett vigasztalni; tegnap viszont már szóba sem hozta. Ebben is különböznek persze: Lili magától kidobta őket a kukába, Zalántól viszont ki kellett csalni. Nem volt vészes persze, mert csak itthon és csak éjszaka cumizott már több, mint egy éve, már a bölcsibe se hordtuk; na de épp itt volt az ideje.

Neeeem, nem tűntem el

ÁÁÁ, dehogy. ;-) Csak alig jut időm a bármire.
Új feladatkört kaptam a kórházban - a régi pénzért. Szeretem, bár keményebb, de közvetlen kapcsolatban vagyok a betegekkel. Egyelőre még kb. alsegédhelyettesi pozícióban működöm, de lesz ez máshogy is a későbbiekben. Némi tudásom és tapasztalatom van a dologban, de konkrét szakmai képzettségem nincs, így ha minden jól megy szeptembertől újra főiskolás leszek, hogy ezt is megszerezzem. Gyakorlatilag mentálhigiénés, egészségnevelő, szociális foglalkoztató munkát végzek.

A bent történtek kapcsán rájöttem, hogy mi a legnagyobb előnye a gyeses létformának a dolgozó anya létformával szemben: kikerülheted azokat az embereket, akiket akarsz. Ha lefáraszt az egyik anyuka a játszótéren - beszélgetsz másikkal. Ha idegel a kisboltos - mész másikba. Ha töketlen a gyerekorvos - keresel másikat. És így tovább. Ez az, amit nem tudok megtenni a munkahelyemen. Persze, tudom, kereshetnék másikat, de hagyjuk az önmegvalósító könyvek hurráoptimizmusát, és vegyünk elő egy közhelyet: ez Borsod megye. Meg a világgazdasági válság akárhanyadik felvonása, itt és most mindent meg kell becsülni.
Úgyhogy időnként bármennyire is szeretnék hollywoodi módon végigvonulni a kolléganőim között, és mindenkinek kiosztani egy jelzőt, majd utoljára bevágni magam mögött a bejárati ajtót, felelősséggel nem tehetem. Pedig lassan  utálok oda bejárni.
Piszok szar az általános hangulat, frontvonalak és lövészárkok alakultak ki az új főnök érkezésével, és én vagyok az egyik célpont. Ráadásul úgy, hogy csak a hátam mögött köpködnek, áskálódnak a becses kolléganők, egy mondta a szemembe, hogy mi baja, de az annyira abszurd és bizarr volt, hogy igazából értelmezhetetlen számomra.
Amúgy igazából nem is érdekel, meg nagyjából tudom: mozgalomban kellene velük utálnom az új főnököt, meg az egyik kolléganőt, akivel most közvetlenül együtt dolgozom, de utóbbit tudom kezelni, a főnökömet meg kifejezetten bírom. Hogy ők miért utálják, erre azt hiszem nincs magyarázat, max. az, hogy nem a régi. A régi  egy 36 éves, kifejezetten macsó habitusú pasas volt, akik kalálában imádtak, és aki férfinyelven kommunikált a férfidominanciához szokott nőkkel. A mostani egy nő, aki igazából nem is vezető alkat, és a maga finom eszközeivel próbál beilleszkedni.
Óvodás és gusztustalan szinteken zajlik az egész történet, tiszta szappanopera. Van benne ármány, szarkavarás a négyzeten, pletykák, rágalmak, hazugságok, sértettség a köbön....

A múlt héten az életünk során ránkszórt összes átok beérett. Először az anyósomat ütötték le fényes nappal az utcán, úgy, hogy az arccsontja és a térde is szilánkosra tört. Hozta a formáját, szóval ebből is káosz kerekedett, mely az Ózd-Miskolc vonalon zajlott, onnan ide, innen oda szállították, közben a Sanyival rendszeresen elkerülték egymást; némiképp ennek köszönhetően Sanyi összetörte apámék autóját. Ő szerencsére karcolás nélkül megúszta, de apám problémakezelése hagy némi kívánnivalót maga után.
Közben anyós is hozta a szokásos önfejű cirkuszokat, napokig nem tudták megoperálni, mert hol megadta a műtéti beleegyezést, hol visszavonta. Közben készült egy koponya CT is róla, ami azért egy-két kérdésre választ adott. Többek között arra, hogy a vizsgálatkor észlelt zavartsága nem a trauma következménye, hanem megint igazam volt :-P: rohamléptekben dementálódik, van agykérgi sorvadása, meszesedése, agylágyulása, szóval szó nem lehet arról, hogy a továbbiakban is egyedül éljen. Már most is nehezen látja el magát, de a későbbiekben ez csak rosszabb lesz. Úgyhogy próbáljuk az ő sorsát is rendezni.

Szerencsére a gyerekek jól vannak, van némi hiszti és feleselés, de belefér, még ha abban a pillanatban meg is ölnek vele.
Lilinek kiesett az első foga, rém boldog tőle. :-)

Az én 3 évesem

Nagyobb évfordulókon meg szoktam nézni, hogy nagyjából milyen fejlettségi szinten illik járnia a gyerekeknek. Zalán 3. szülinapja pl. egy ilyen apropó.
Azt mondják: utánoz másokat -ajaj, de még hogy. Rendszerint a nővérét utánozza, de szerepjátékokban meg rendszerint az óvónőit, vagy a bölcsis gondozónéniket - akiket amúgy meg sem említ, és soha nem utalt arra, hogy óvoda helyett bölcsibe szeretne járni.Nagyon szereti a csoporttársait és a nagyobb gyerekeket is, minden ódzkodás nélkül beáll közéjük játszani. Ennek én kifejezetten örülök, mert Lilin nagyon sokszor látom, hogy menne játszani, de nem "mer".
Érti azt, hogy valami az övé, vagy másé, szerencsére nem kifejezettten irigy, bár néha visít, hogy "az az enyéééém", de a Lili játékait például elkéri. Többnyire:-))).
Igen széles az érzelmi skálája, és szeretem benne, hogy ki is tudja fejezni, pl. mondja, hogy "most mérges vagyok rád". Nagyon igényli a dicséretet, rendszeresen kérdezi, hogy "anya, büszke vagy rám?". Egyébként Lili is ilyen, amin én jókat derülök, mert én pl. kívülről motiválhatatlan vagyok, ergo leszarom, hogy valaki dicsérget-e vagy sem. Lili viszont végtelenül boldog az úszáson kapott virtuális aranyhaltól, az angolos okosmatricától:-)). Jó iskolás lesz. :-)
Nekem úgy tűnik, hogy inkább apás most.
Azt még mindig nem szereti, ha a napirendjében valami nagyobb változás van, például Lili nem jön velünk haza az oviból, mert egy barátnőjéhez megy játszani, vagy logopédián van. Ahová egyébkét Zalán szerint Lili azért jár, hogy ki tudja mondani, hogy "jóka". :-)))
Nagyon ügyes, pl. peonzázik. Fel tudja egyedül tekerni a madzagot, eldobja, pörgeti, néha fel is tudja venni. Lilivel nagyon sokat játszanak szerepjátékokat, de Lili "foglalkoztatós" feladataiba is lelkesen beszáll. Képről szinte mindent felismer.
Az óvónője szerint is nagyon érett gyerek, mind mozgásában, mind szociálisan, mind érzelmileg.

A Mikulás mobilja

"Imádom" hétvégén a gyerekműsorok közben - vagy inkább már helyett- felbukkanó reklámokat.
(Tudom, én vagyok a hibás, mert manapság az a menő, ha nincs tévéd, de ha mégis van,  a gyerekeknek véletlenül sem szabad azt néznie.)
Ez a reklámdömping azért is jó, mert  ha a gyereknek nem lenne elég ihlete karácsonyi ajándék tekintetében magától, vagy mert Tóthpannának vagy Kamillának olyan van,  akkor innen tuti kap.
Lilinél nem is veszem komolyan a kérdést, mert neki minden kéne, amikor látja, de 2 perccel később már nem is emlékszik rá.
Az egyik ilyen "veszel nekem mágneses gömböt, ami terhes a kisgömbbel?!"-nél mondtam nekik, hogy írjanak levelet a Mikulásnak, rajzolják le, hogy mit szeretnének. Mire Lili:

-Inkább hívd fel telefonon.
-Én? Nem is tudom a Mikulás számát.
-Tavaly még tudtad...

Szerintem a Mikulásos mobiltelefonnal buktuk be ezt a kérdést, amin hosszas csevelyt folytattam tényleg az öreggel, amikor is a P. gyereknek azt üzente, hogy csak akkor látogatja meg őket, ha igazán szófogadóak lesznek. ;-)

Szóval modern gyerekek. Ez abból is látszik, hogy amikor Sanyi kihúzta éjszakára a rootert a 220-ból, mert a szomszéd lopja a netünket, Lili mondta meg, hogy mit hová kell dugnom...:-DDDD
És amikor ezért megdicsértem, akkor jött a válasz:
-Hja, kis tudós vagyok. :-D

Az, kis tudós, csak írni nem fog megtanulni az életben, legalábbis most úgy tűnik. Zalán a 3 éves Lilihez képest Picasso, minden túlzás nélkül. Felismerhető halacskát, fejet rajzol. Ez a két témája van a művészetének egyébként: ha hengeres izét rajzol, akkor az halacska, ha fejet, akkor Sándorkornél. Aki A Barátja. Nagy A-val, nagy B-vel.
Amúgy meg gyagyákok, ahogy a mellékelt ábra is mutatja. :)))

Anyád...

Épp ma jutott eszembe, hogy amikor anyám annyi idős volt, mint most én, akkor volt egy 16 éves lánya - én. És eszembe jutott pár mondat, amit akkoriban sűrűn hallottam tőle, és megállapítottam, hogy ezeket én soha nem mondanám. Ergo nem vagyok olyan, mint az anyám! :-)) Ezen a felismerésen olyan jót röhögtünk Enivel. :-))) Mert persze senki sem akar olyan lenni, mint az anyja, aztán mégis olyan lesz. Időnként én is döbbenettel konstatálom, hogy anyám beszél belőlem:-). Főként Lilivel kapcsolatban érzem ezt, mert a liba kiköpött olyan, mint én, amire én úgy reagálok, mint az anyám. ÁÁÁÁÁ. :-)) De legalább felismerem. Az félsiker. :-)

3

 

P. Zalán, leendő rocksztár és basszusgitáros

Ezt kérte születésnapjára. Meg mentőautót és  rendőrautót. Előbbiből villogós-szirénázós változatot kapott, szerintem 3. napig ezzel a szirénázással fogok álmodni, mert nem unja. :-S

Csalóóóó

Lili hord haza a logopédiai foglalkozásról feladatlapokat. Ezeknek egy része arról szól, amit ott, együtt csináltak, és gyakorolni kell, más része "házi feladat". Utóbbiban volt egy olyan, amikor azokat a szavakat kellett megjelölni, amiben "r" hang van. Ott volt a tárgy képe, ill. föléírva a neve (a rozson magamtól gondolkodam volna egy ideig...). Az instrukciók szerint nekem kellett felolvasni, Lilinek megjelölni. Feltűnt, hogy nem engem figyel, hanem a papírt, és egy idő után rájöttem, hogy nem hallja az "r"-t, hanem a betűt keresi a szóban. :-))) Hamarabb fog olvasni, mint berregni.....

Futok magam után

Na szóval már megint az van, hogy lemaradok a krónikaírással, mint a borravaló. Ez frappáns volt ugye, sose hallottátok?;-)
Ahogy visszanéztem, legutóbb a logopédia-helyzet miatt morogtam. Nos, kérlek alássan, ez megoldódott. Igaz, hogy a kirendelt Scsipovicsné Sipos Krisztina ( nem is így hívják, forrás 2 perctől.)) csak januártól vállalta, de vannak nekünk nagyon kedves ismerőseink, és rövid időn belül két szakember elérhetőségét is megkaptuk. Az első megkérdezett el is vállalta Lilit, úgyhogy szerdánként az ő Panna barátnőjével karöltve járnak "r"-t gyakorolni. Igen, r-t. Mert az újabb logopédus szerint is csak az a problémás hang, bár ő egyetértett velem abban, hogy valóban renyhén artikulál a lány, de ez a gyakorlatok hatására úgyis "feszesedni" fog.

És úszni is jár, Jony (ejtsd dzsoni) bácsihoz. (Ma láttam leírva az anyakönyvezett nevét, jobb a dzsoni.....-))))
Természetesen a logopédiától és az úszástól is szorong, többnyire pityeregve megy be, de hosszas tanakodás után arra jutottunk, hogy logopédushoz mindenképpen kell járnia, ez nem kívánságműsor. Az úszásból meg azért nem engedünk, mert ha már bent van, akkor jól érzi magát és élvezi (minden új dologgal így van egyébként), másrészt viszont valamikor meg kell tanulnia, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekben nem feltétlen 100%-os lelkesedéssel vesz részt, ellenben attól, hogy nincs hozzá kedve, meg kell csinálni - gondolunk itt elsősorban az iskolára. Harmadrészt kudarcot vallottunk azzal, hogy a tüdőnket kibeszélve próbáljuk oldani az új helyzetektől való szorongását, úgyhogy most némiképp sokkterápiára váltottunk, és kitesszük újabb és újabb helyzeteknek, hátha "beleszokik", és nem fog ennyire szorongani mindentől.
Egyébként totál bipoláris a gyerek, mert kifelé menet le kell lőni, úgy fel van dobva....:-))) Úgyhogy csak mérsékelten vagyok hajlandó aggódni miatta. Én is ilyen voltam egyébként, kinőttem. :-) Más tészta lenne, ha folyamatosan és végig a sarokban ülne, de pl. az úszástól az edzés megkezdéséig fosik - saját bevallása szerint attól, hogy Jony bácsi rászól, hogy valamit nem csinál jól. Megbeszéltük, hogy Jony bácsi azért van ott, hogy tanítsa, ő meg azért, hogy gyakorolja, és semmi probléma nincs azzal, ha valami nem megy elsőre, próbálgassa, és egyszer sikerülni fog. :-) Tegnap dobálták őket a vízbe, Lili az első csobbanás után elsunnyogott, és nem állt be többé a sorba, mert nem jött be neki. Kíváncsi voltam, ma is lecsalja-e a dolgot, de ma csúszdáról zúgtak a vízbe, és önszántából többször is ment, és láthatóan piszkosul élvezte. :-)

Kistök meg.. Jaj, hát F.I.Ú. Jövő héten 3 éves, annak minden bájával és kínjával együtt. Imádnivaló apafüggő, csajozós, nagydumás pocok, a nővére szeme fénye. :-)) Természetesen úszni akar járni - elvileg tavasszal jöhet majd, bár szerintem még kicsi ahhoz, hogy megértse, hogy mit akarnak tőle. Tegnap meguntam a több hetes nyígást, és vettem Lilinek egy peonzát - persze neki is kellett. Majdnem olyan ügyes vele, mint Lili:-)))
Egyébként az óvodának jár egy hatalmas halleluja, hihetetlen módon szeret oda járni. A múltkor találkoztunk a bölcsődei gondozónőjével, a nyakamba kapaszkodva rá se nézett, és amikor elment, azt kérdezgette, hogy "ugye nem megyek bölcsibe?". No comment. De mindegy is, elmúlt végre, itt most tényleg jó neki. Vannak barátai, szereti az óvónőket, akik tényleg lelkesen terelgetik őket. Csak egy adalék: Lilit viszem a csoportba, óvónők ülnek az asztaluknál, beszélgetnek, adminisztrálnak MINDIG. Zalánéknál óvónénit  a szőnyegen ülve találom, közöttük, mesél, játszanak, mondókáznak, énekelnek MINDIG.
Amúgy Lilinél  talpraesettebb, vagányabb - na persze második gyerek, és így edzettebb - nem hiszem, hogy nála lesz ilyen szorongós gondunk. :-)

Én meg...Bah....Kb. 15-20 NŐvel dolgozom együtt. Egy darab pasas nincs az osztályon, és ez rohadtul meglátszik, ösztrogéntúltengés van:-). Nálam most pénteken telt be a pohár, úgyhogy minden pozitív hozadék ellenére (5 percre vagyok az ovitól, iskolától; én bírom az új főnökömet, ellenben az osztály jelentős hányadával, akik rosszul értelmezett lojalitásból csípőből utálják...)úgy döntöttem, hogy keresek másik állást. Valljuk be, nagyobb kihívásoknak is eleget tudok tenni, mint, ami a hivatalos munkaköröm most, másrészt a fizetésem is egy vicc, bár már annak is örülni kell, hogy van. De leginkább a légkört utálom.
Kb. úgy képzeljétek el, hogy reggel felkel a kolléganő, megélesíti a körmeit, majd egy vitriolfiltert leforráz és megissza. Utána eszik egy kis epés joghurtot, lezuhanyzik ellenkezésben, és fúj magára sértődöttségből bőven. Na és persze van, aki mindehhez alkatilag egy közönséges bunkó, az a kedvencem.Meg az inkompetens bunkók. Némelyiket még a klimax is színesíti, szóval gyönyörű. Egy felüdülés oda bemenni.
Szóval jótanács: soha ne dolgozz csak nőkkel. Soha. Kell legalább egy pasi, aki előtt nőnek, és nem hisztériás picsának kell látszani.

Ne beszéljünk egyszerre!

Emlékeztek az Illetékes elvtársra? Manapság sokszor eszembe jut :-)))

Az van, hogy a gyerekeim lassan kollektív tudattal rendelkeznek, mint Sanyi valamelyik általam utált kedvenc filmjében az űrlények, mert  a "na és mi volt ma az oviban?" kérdésre egyrészt egyszerre kezdnek beszélni, másrészt befejezik egymás mondatait, én meg teljesen összezavarodok.:-)  Hogy most akkor hová jött az új gyerek? És kit csípett meg a darázs? És mondják. Olyan nincs, hogy az egyik beszél, a másik hallgat. Vagy mind a kettő hallgat - "most nincs kedvem beszélni", vagy egymás szavába vágva mondják, mert az ő sztorija sokkal fontosabb, mint a tesójáé. És ha összezavarodok, és netán megkérdem, hogy és mit szólt Gabi néni ahhoz, hogy Bence megrugdosta Kornélt, akkor  mindkettő felháborodik, mert Gabi néni a Zalán óvónője, a verekedés meg Liliéknél történt. És én vagyok a hülye - mondja a tekintetük,mit nem lehet ezen érteni?! :-))

Lilit beszéltetenem kell, mert a dyslexia szűrésen megint az jött ki, hogy kicsi a szókincse. Ami amúgy nem igaz, csak valóban nehezen megy az neki, hogy elmondjon egy eseményt elejétől a végéig, pláne elmesélje egy történet lényegét.

A logopédus is "megnyugtatott", hogy szerinte Lilinek csak egy betűvel van problémája - ekkor finoman a szívemhez kaptam, hogy egy logopédus a "betű" kifejezést használja a "hang" helyett, de betudom annak, hogy nem folyton nyelvészanyukkal beszél, és hozzászokott, mert így érthetőbb. Szerinte Lilinél csak az "r" hang probléma, az meg pár hónap alatt helyrehozható, neki meg kurvasok dolga van, és hát majd januárban menjünk, mert hát olyan sok gyerek van, akinek több hanggal is problémája van. Csodálatos. Mondtam neki, hogy szerintem a palatálisokkal is vannak gondok, gy, ty, ny-t is igen szarul ejti. Hát pedig amikor szavakat mondott utána, neki nem tűnt fel. Ezt készséggel el is hiszem, csak ha folyamatosan beszéltetné, akkor fetűnne a renyhe artikulációja - aminek eredménye szerintem a "r" hibája is. Ha szavakt mondat vele, akkor meg simán hiperkorrekt a gyerek, pláne feladathelyzetben.
Óvónéni (nem a miénk, az tojjik rá, a másik csoporté, aki dyslexiát szűrt) meg arról próbált meggyőzni, hogy a szókincsbővítésre is lennének nagyon jó ötletei a logopédusnak. Ezt is aláírom, csak épp nem ér ránk. Így megpróbálok Lilivel itthon "barkácsolni. "

Jézuskérdés

Ma a fiúk fodrászhoz mentek (de csak egyikük haja lett rövidebb, lehet tippelni ki állt ellen:-)), mi meg takarítottunk Lilivel.

-Anya, veszel nekem olyan Barbie-t, aminek rajzolni lehet a ruhájára?
-Most nem, de Karácsonyra lehet róla szó.
-Jó, akkor majd megírom a Jézuskának. Tényleg, a Jézuska lány?
-Nem, fiú. Tudod van nagyon sok ember, aki úgy gondolja, hogy az embereket, meg az egész világot az Isten teremtette, és az ő fia Jézus, aki Karácsonykor született, és ilyenkor ezt ünnepeljük; és ez a szeretet ünnepe is, ezért ajándékozzuk meg egymást, hogy örömet okozzunk a másiknak.
-Értem, de ez szerintem csak egy mese. 

Szerintem is, de adok neki esélyt, hogy megismerje a másik világnézetet. :-)

Óvodáról, bölcsődéről

Nem vagyok túlzottam érzelmeskedős típus, helyzetekből adódó meghatottság nálam nem játszik, szóval én  nem bőgök az anyák napján, esküvőkön.
Ennek ellenére képes vagyok bőgni egy jól sikerült dalon, életem első operájával úgy jártam, mint a Julia Roberts a Pretty womanben - bár azóta sem járok operába:-).
De ha nagyon ki vagyok akadva, és "ki kéne, hogy jöjjön", akkor van egy kombó, ami mindig megrígat: egy dal+egy vers(nem, nem a youtube-on "olvasok" Radnótit, de most találtam, és klassz. Nekem elég a Bori noteszből bármi. Radnótiból írtam a szakdolgozatom :-))

Ennek ellenére tegnap mégis összeszorult a torkom az örömtől. Pedig a világ leghétköznapibb dolgát mondta Gabi néni. Mégpedig azt, hogy Zalán annyira mélyen és jóízűen alszik, az óvodában, mint nagyon kevesen.
Tényleg úgy tud aludni, hogy műteni lehetne közben, ezért volt nekem nagyon furcsa az, hogy a bölcsiben mindig azt mondták, hogy nagyon éberen alszik, keveset, hamar ébred.
Ezzel szemben az oviban mélyen, jóízűen. Ennél nagyobb bizonyíték nekem nem kell arról, hogy Zalán végre jól érzi magát ott, ahol van.
Persze vannak más jelek is. Régen azt kérdezgette, hogy mikor nem kell bölcsibe menni, most azt kérdezi, hogy "holnap is megyek oviba?". Reggelente nem csendes, és csendesül el egyre jobban, ahogy közeledünk a megfelelő intézményhez, hanem jár a szája, vidáman jön-megy, játszik, készülődik.  A bölcsiről minden infot harapófogóval kellett kihúzni belőle, vagy egyenesen azt mondta, hogy "most nem akarok beszélni", az ovis élményeit magától meséli.

Jó ez így. Megnyugtató.
Féltem kicsit, hogy rossz lesz neki a váltás, az új óvónénik a régi megszokottak helyett, de első perctől bizalommal van irántuk. Az is furcsa, hogy egyáltalán nem emlegeti a bölcsődét, soha meg nem kérdezi, hogy hol van Zsuzsa, vagy Marika. Nem érdekli, most már látom, hogy nem kötődött hozzájuk egy picit sem. És azt is be kell látnom, hogy ők sem kötődtek hozzá. Csütörtökön bementünk elköszönni, és bár előző nap jeleztük érkezésünk, Zsuzsa már elment, Marika is elmenőben volt, csak épp elkaptuk. Átadtuk a virágot, feszengve beszélgettünk pár percet, és kész. Nem hiányzik, de Zsuzsa helyében én felhívtam volna magamat :-)), hogy köszönöm szépen a virágot, bár elkerültük egymást, de blablabla. Ennyi se. Ezek után kicsit sajnálom is azt az x forintot, amit a csokrokra költöttem, és nem a gyerekeimre.
Soha nem volt titok, nekem sem volt bizalmam hozzájuk, nyígtam itt eleget miattuk.
Tartottam az óvónőktől is kicsit, hogy Gabi néni  too much lesz neki. Amikor az ember néha-néha összefut vele, akkor azt érzi, hogy igen, ezt a gömbölyű, mosolygós nagyifazont kérné óvónéninek, és ha lehet örökre. Aztán nap mint nap egy kicsit sok. Sok a "kedveském", az állandó harsogó jókedv, és tartottam attól, hogy Zalánnak is sok lesz. Nem szereti, ha valaki nyomul rá, jobban szereti a visszafogottabb ismerkedést. De nagyon jól megvan Gabi nénivel. Ennek ellenére, ha megkérdezzük, hogy ki a kedvenc óvónénije (jó, ettől finomabban szoktuk, de ez a lényege), akkor Zita nénit mondja. Akitől az anyukák meg tartanak, mert marha szigorúnak tűnik. Bár szerintem nem csak annak tűnik, az :-)) De ez nem feltétlenül hátrány, a legtöbb gyerek nemcsak jól tűri, hanem igényli is a szabályokat, és díjazza a következetességet. Zalán legalábbis tuti. :-)
Meg hát a nyitása sem volt rossz. Kijött a gyerekhez, bemutatkozott neki, elmondta, hogy ő fog rá vigyázni itt az oviban, együtt megkeresték a jelét, felakasztották a zsákot, megnézték a wc-t, mosdót, helyére tették a törölközőt, mjad Zalán adott egy puszit és bementek. Első nap, sírás nélkül.
Zita néni engem is megvett.

Első heti tapasztalatok

Mondjuk ez így több, mint nagyképű kijelentés, mert az első hét 2 napból állt. Ezeken Zalán meg hazajött az oviból, mától már maradt aludni is. A dadus mesélte, hogy negyed négykor úgy kellett felrázni a bandát, ugyanis aludtak, mintha fizetnének nekik érte:-)))
Pénteken már mondtam neki hazafelé, hogy akkor hétfőn ottalvós buli, viszünk párnát, takarót, Kisstibort (az alvós macija). Mire a hős rezignáltan: "tuuudom, már mondtad, de most nem akarok róla beszélni". :-))))
Egyébként Lilivel ellentétben Zalán mesél az oviról, úgyhogy tudom, hogy inkább Zita néni pártinak tűnik, Gabi néni zsongjon másnak. :-)))Ügyesen eszik, iszik, pisil, már kakilt is ott, ezt meg tudjuk, hogy a megszokás egyértelmű jele. :-)))

P. Zalán kiscsoportos naplója

2011. szeptember 1.

"A zóvoda nagyon jó volt. Megyek holnap is. Most pedig megyek aludni."

Egy szegény allergiás panaszai ötös riasztásnál

Kétféle ember van: aki allergiás, meg aki nem.
A nem allergiásoknak van egy - számomra - felettébb idegesítő altípusa, akik szerint az allergia csak kényeskedés, úri huncutság. Meg hát ugyan mi bajom lehet egy kis tüsszögéstől, orrfolyástól.
A másik kedvenc csoportom az, aki egy tüsszögő-köhögő-taknyos ember láttán nem allergiára gondol, hanem minimum tbc-re. Ez utóbbiba futottam bele a gyerekorvosnál pár napja. Súlyosbítva azzal, hogy tanácsadásra - azaz egészséges rendelésre mentem, és érintett szülők minden kétséget kizáróan elsőgyerekesek voltak, kb. 1 hónapnyi tapasztalattal. Egyrészt ketten hozták el a babát a rendelőbe, másrészt a pelenkázóra sem tette le anyuka, mert "ki tudja ki feküdt rajta előtte" (szerintem kutya, bazmeg - gondoltam, de visszanyeltem). A popsitörlőt hűtőtáskában hozták (valaki magyarázza meg), és a babakocsiban békésen alvó gyereket felkeltették, hogy "ébresztőőőőő, fél kettőőőőő". Ezt mondjuk abszolúte nem értettem, mert igaz, hogy fél kettő volt, de orvos egy szál se, utána meg nem bírták megnyugtatni szegény babát semmivel, annyira zokon vette az ébresztést. Az már csak hab a tortán, hogy a rota oltást is hűtőtáskában hozták, majd azzal együtt adták be a védőnőnek, hogy tegye a hűtőbe, nehogy fél perc szobahőmérsékleten gond legyen.
Ezek után gondolom érthető, hogy az első tüsszentésemnél még csak csúnyán néztek, a másodiknál összesúgtak, a harmadiknál már félhangosan morogtak, és szájat húzgáltak. Eközben apuka kétszer tolta át a lábamon a kb. 25 kilós babakocsit, mert úgy gondolta, hogy azzal meg tudja nyugtatni az ordító gyereket, hogy ülve tologatja. Ami egy olyan darab, ami elöl kisebb bolygókerekekkel rendelkezik, ergo ülve ráncigálva megy össze-vissza.
A másodiknál már én is csúnyán néztem, de mikor félhangos megjegyzéseket tettek arra, hogy miattam tör ki az újabb spanyolnátha járvány (jó, túlzásba estem, csak rondán néztek rám, és közben egymással sugdolóztak rém intelligensen), már kissé ingerülten közöltem velük, hogy nem kell aggódni, allergiás vagyok, az meg kurvára nem fertőző. Ellenben igazán boldoggá tenne, ha a babakocsit nem tolná rá mégegyszer a lábamra, plusz ha elfogad egy szakmai tanácsot: ilyen padlófelületen, pláne ülve, célszerű rögzíteni a bolygókereket és akkor kitűnően lehet tolni a babakocsit. Eljátszották, hogy nem hallanak.


Komolyan, most tetováltassam a homlokomra, hogy allergiás vagyok?

Egyébként meg ha ez bárhol elhangzik, minden második embernek van egy tuti gyógyszere, homeopátiás cucca, aloe verás terméke  a problémára, ami egy ismerősének kiválóan bevált. :-O Meg "szedsz rá valamit"? Á, dehogy, élvezem, hogy 1 hónapja folyik az orrom és a nyálkahártyámat már szétbuzerálta az orrcsepp;  imádom, hogy időnként olyan, mintha üvegszilánkokat szórtak volna a szemembe és reggelre összeragad a szempillám a csipától. Már ha alszok. Mert ha beindul a dolog igazán, akkor még köhögök és fulladok is.  Gyógyszerrel is.

Zalán, az óvodás

Trash van. Zalán holnap kezdi az ovit. Mostanában nagy ellenálló, úgyhogy már fel vagyok készülve a hisztire. Szó szerint születése óta ismeri az óvónőket a nővére révén, de hát az mégsem ugyanolyan.
Van Gabi néni, aki kerek-kontyos-mosolygós cukorborsó. Már látom, hogy Zalánnak sok lesz. :-)) Nekem messziről nagyon szimpatikus volt, így közelről már néha nekem is sok. :-P
De ott van ellenpólusnak Zita néni, aki jóval szigorúbb, "keményebb", de a gyerekek szeretik, mert következetes. Szerintem a barátkozási fázis után Zalánnak ő jobban be fog jönni. Engem  korábban a víz vert tőle, ő volt az egyik ellenérv a csoport mellett (kettőből választhattunk), de most már elvagyunk. A gumifétise ellenére. :-)) Rávarrtam mindenre. Zsákra, törölközőre. :-)))
Melinda a dajka, akit elvileg ismernem kéne, mert falumbeli, de nem ismerem:-)))De vele is elvan Zalán, mert egész jól felismerte, hogy mikor kell nála közeledni, kezdeményezni, mikor kell békén hagyni.


Ma volt utoljára bölcsiben Z, 3 hét felújítás miatti összevonás, átköltöztetés után utolsó nap a "saját" helyükön. Mikor bementünk, Zalán értetlenkedve kérdezte: most akkor megint bölcsis vagyok?! 
Gondolom azt hitte, ez valami átmeneti állapot volt az ovi és a bölcsi között (pláne, hogy fizikailag is az ő csoportszobájuk és az óvoda között voltak, Lilivel minden nap a kerítésen át kommunikáltak), és ezt a helyzetet talán visszalépésként értékelte. :-)))

Meglátjuk. Bízom benne, hogy nem lesz nagy gáz, mert megy a két országos cimborája: "Sándorkornélbarátom" és Fannikaacsajom". :-)))

Lili is megnyugszik lassan, mert ott is vége az összevonásoknak, és végre csak ők lesznek a csoportban (pedig a földszintre most nem is kellett menni, de volt néha pityizés). Pár hete azzal sokkolt le egyébként, hogy kétségbeesve "ismerte fel", hogy neki nem is választottunk iskolát. És most ő így hová fog menni szeptemberben?! Nehezen letisztáztuk, hogy oviba. :-)))

Melóban is változások vannak, főnök meglép Svédországba, jön helyette egy Franciaországból, aztán meg vagy bezárnak mindket, vagy nem.  Senki sem tudja, vagy aki tudja, az megtartja magának.

Amúgy gyerekek voltak nyaralni nagyinál egy hetet, nekünk Sanyival az volt a nyaralás:-))). Na persze hiányoztak, de azért jól esett egy kis nyugi. Meg rend. .-))

(A képen épp örökölt ruhákat próbálnak, amik szerintem nagyok, szerintük nem. :-))

P.S.

..azaz post scriptum: voltam ám influenzás is. :-))) Szabadság alatt, augusztusban. Tudok élni.

Távirati stílusban

Vége a nyárnak. A naptárban. Amúgy 39 fok. Meg sötétbordó riasztás parlagfűből. Döglök megfele.
Liliék voltak egy hetet anyáméknál. Ők nem akarnak többet menni, anyám meg nem nyíg azóta, hogy mikor, mikor, mikor alszanak már ott végre? :-)))
Zalán jövő csütörtöktől óvodás. Nem akar. Bölcsibe sem akar járni. De azért elmegy. Robotkutyával. Ő az új totemállat.

Life is wonderful

Cukimuki és darázs

Lili mostanában remekel aranyköpések tekintetében, úgyhogy lassan alapítok neki valami díjat. :-)))
Délelőtt lélekszakadva rohant be a konyhába:
-Anya, dugd el a mézet, megint bejött egy darázs. :-))))

Majd közölte, hogy az ebédre pucolt zöldségnek igazán aranyos neve van.
-Mármint?
-Hát a cukimuki.
Cukkini volt, de azt hiszem nálunk már csak cukimuki marad. :-))) Amit lelkesen pucoltak is, ahogy a mellékelt ábrák mutatják.
Leendő menyemnek melegen ajánlanám, hogy legyen majd nekem nagyon hálás, mert olyan fiút nevelek (neki :-DD), aki tud cukkinit pucolni, sőt azt is tudja, hogy "pisilek, visszahajtom a deszkát, kezet mosok".;-)

Egocentrikus diplomácia

Ha bezzeganyu lennék, akkor most azzal villognék, hogy micsoda szókincse van ennek a gyereknek. A nagyobbiknak, bár a kicsi se kutya. Olyan szavakat használ, mint egocentrikus, meg diplomácia. Közben meg tiszta gáz, hogy az elmúlt egy hétben annyit nézett tévét, hogy kívülről fújja a tévés filmajánlókat meg a reklámokat. Bár csak mérsékelten vagyok hajlandó szégyellni magam érte, mert nem hiszem, hogy mély nyomot hagyna a lelkivilágukon az az egy hét, amit én a létrán állva töltöttem, és örültem, hogy elvannak a Disney junior előtt. Amiből persze olyan kérdések származnak, mint hogy ha Mickey egér összes barátja két lábon jár, és van ruhája - azaz antropomorfizált, akkor Plútó miért "csak kutya", azaz négy lábon jár, és nem beszél, hanem ugat? (Bár tegye fel a kezét, aki Donald kacsa minden szavát érti....) És rögtön párhuzamba állította Goofyval, aki szintén kutya, de van ruhája és beszél. (Bár erősen debil alkat, egy osztályba járhatott Donalddal. ;-))
Aztán meg jött a tündérkórság, kb. minden második kérdése (és igen sokat kérdez ám) a tündérekre vonatkozik. Megállapította, hogy állati szerencsém van azzal, hogy csak a virágporra vagyok allergiás, a tündérporra pedig nem; tegnap ebédkor meg benyögte, hogy az uborkasalátának olyan szaga van, mint a tündéreknek.
De a legnagyobbat akkor röhögtem rajta, amikor pakolás helyett megpróbált varázsolni (van varászpálcája persze), és amikor az apja kissé ingerülten megpróbálta neki elmagyarázni, hogy varázslás helyett hatékonyabb lenne a pakolás, akkor becsukta a szemét, és fejhangon elkezdett visítani meg a varázspálcával hadonászni, hogy az apját is elvarászolja. (Nem mellékesen hatkor kelt, nem aludt délben és ez este 8-kor volt, amikor már saját bevallása szerint is nyűgös.)
Ja, hogy honnan az egocentrikus meg a diplomácia? A Dr. House ajánlójában szavakat társítanak a HOUSE betűihez, a többit is tudja, de erre kaptam fel a fejem:-)). A diplomáciát meg tőlem tanulták, mert 2-3 napig szinte csak verekedtek, és egyszer közöltem, hogy most már ideje lenne a diplomáciának a harc helyett, üljenek le, és beszéljék meg. Tetszett nekik - a szó. Úgyhogy egy ideig csépelték egymást, majd az egyik felüvöltött, hogy diplomácia (Zalánnál diszlomácia), röhögtek rajta 1 percig, majd újra verekedtek.
Egyébként ezt a verekedős időszakot leszámítva állati jól elvannak egymással, órákig eljátszanak együtt. Érdekes módon Lili most nőtt bele a szerepjátékokba, de a majdnem 3 éves meg kitűnő partnere ebben. Hiába, második gyerek:-))).

Nyár?

Utálom az összenemzeti nyígásokat, de most már tényleg feltenném a kérdést, hogy mikor is lesz már nyár? A múlt héten még jól is jött, mert lakásfelújítottunk, és sokat javított a komfortérzetemen, hogy nem 9, csak 3 patakban folyt rólam a veríték, amikor a festéket kapartam a plafonról. Szinte mindenkinek van egy "leesett a plafon" sztorija, most már nekem is. Bónuszként festés után tette mindezt. De most már szépek vagyunk.
És az internet, és a számítógép is helyrejött, így újra bekapcsolódhatok a virtuális vérkeringésbe;-).

Strandikám

A címet a kb. 5 éves húgomtól nyúltam. Azóta több mint 5, de anno így becézgette a strandot. :-)
Tegnap tesztelési céllal elmerészkedtünk a munkahelyem szabadidőparkjába, ahol van egy klassz medence is. Lili előre közölte, hogy ő konkrétan nem fog belemenni, max. a lábát lógatja bele, meg különben is. Ehhez képest átöltözés után sikítva-kacagva rohant bele, magasról tett arra, hogy úszni még nem nagyon tud, a víz meg mindenhol 1 méter 40. Ebben a lelkiállapotban telt el két óra, amikor végre sikerült őket kiimádkozni. Hazafelé Zalán okozott pár derűs pillanatot a szembejövőknek, mert annyira fáradt volt, hogy felkéredzkedett az apja nyakába, hol 2 percen belül el is aludt. :-)) A nagy sikerre való tekintettel már beruházásokat eszközöltünk karúszók (Verdás és Csingilinges ofkórsz) és vízipisztolyok terén.
Talán jövőre nyaralni is elmerészkedünk Lady Darabossal:-)) Hátha akkor már nem lesz ennyire darabos:-)

Ősanya, nyár, ilyesmi

Lilinek van egy kedvenc babája, sírós-nevetős, apa-anyázós. Kimostam, ezért kivettem belőle azt a kis dobozt, ami a hangokat adja ki, és elfelejtettem visszatenni. Mikor észrevettem, kértem a babát, hogy megműtsem, mire a nő: "á, nem kell, jobban szeretem, ha csendben van". :-P Született anya. :-)))

Mostanában Lilivel folyton "gondoltam egy... " játékot játszunk. Kb. barkochba, csak nem kérdéseket teszünk fel egyelőre, hanem információkat adunk, és abból kell kitalálni, hogy mire gondolt a másik. Az egyik ilyen esetnél hangzott el: "gondoltam egy színre. Ilyen a lámpa, amikor piros." :-)))

Amúgy meg beütötte a hüvelyklábujját. :-)))

Volt egy depis (értsd: szipog-mibaj-semmi-szipogtovább-monddmármiértsírsz-nincsemmi-miabaj-semmi-azabajhogylekellmenniaföldszintre?-igen-ésmitőlfélsz?-nemtudom-denemleszsemmiugyanazazóvodagyerekekóvónők-bőg tovább-áááááá)reggelünk megint, amikor 3 nappal korábban elkezdett azon aggódni, hogy mi lesz vele, ha az oviban le kell menni a földszintre. Én már megint az örökbeadáson és /vagy sokkterápián gondolkodtam, de az élet ezt is megoldotta: a héten még nem mennek le. A jövő héttől meg bölcsis szünet van, amit természetesen Lili is kivesz, mert szerinte Zalán egyedül unatkozna itthon. (Ha valakinek van valami használható ötlete ezeknek az új helyzettől való szorongásoknak a kezelésére, vevő lennék rá, az én tudományom egyelőre feladta...)
Úgyhogy mivel ketten lesznek, fővesztés terhe mellett tilos lesz az unatkozás. :-)) Az első hetet Sanyi viszi, utána velem vannak kettőt, majd mennek nyaralni. Aztán reméljük kinyit a bölcsi, és akkor csak Lilit és Lilla barátnőjét kell pesztrálnunk egy-egy hétig felváltva Lilla anyukájával, ha mégsem, akkor súlyosbodik a feladat 2 db 3 éves fiúgyermekkel. Mondtam: hozok bentről valami szedatívumot a kölyköknek, magunknak meg nyugtatót, aztán csak kibírjuk valahogy. (Nem fogok, na:-)))

Amikor a gyerek feladja a leckét

Lili folyton számol.
Nagyjából ezres nagyságrendig "el tudja olvasni" a számokat (tudja, hogy a mobiltelefon a Telenornál csak 9900 Ft, mert ki volt írva:-)))tízes számkörben simán összead. (Imádom, amikor úgy ad össze, hogy az ujjait az arcához érinti, és ezzel számolja meg:-))) Mert ugye a kezével nem tudja:-)))
A "keresd a hiányzó darabot, keresd a különbséget" típusú feladatokat gyorsabban megoldja, mint én.
Nagyjából egy hete elővettem a fa építőjátékot (időnként elpakolok előlük játékokat, és amikor újra előveszem, akkor nagy az öröm). Egyrészt konstruktivista installációkat gyárt belőle, külön ügyelve a komplementer formákra(Van ilyen kifejezés? Szóval rájött, hogy ha két "kaput összeilleszt, akkor középen van egy kör alakú lyuk, amibe viszont simán belefér 2 összeillesztett félkör), másrészt felfedezte a síkidomokat és ezek térbeli alakzatait. Mutattam neki, hogy a háromszögből mennyiféle formát ki lehet rakni, és természetesen rögtön kérdezte, hogy melyiket hogy hívják. Háromszög, téglalap, négyzet, kocka, gömb ilyesmik már mennek neki is, most megismerte a rombuszt, a trapézt, a paralelogrammát, de a deltoid nekem se jutott eszembe, "rá kellett gugliznom". :-)))
Szóval kezdődik. :-))) Amikor a gyerek matekleckéje felett majd tanácstalanul ül a család, nem beszélve a fizikáról, kémiáról. :-))
Bár már korábban is neten kellett utánanéznem, hogy a háromszarvú kaméleonnak van-e foga. (Nincs :-DDD)

Mázlista

- Anya, tudod mi volt az ebéd az oviban? Krumplifőzelék.
- Az jó, mert ma én is azt akartam csinálni, csak meggondoltam magam.
- Na, akkor ezt megúsztam. Ha kétszer ettem volna egy nap, tuti befosok.

Játszótéri esetek

Egyszer, ha öregasszony leszek (bár 14 évesen rohadt öregnek gondoltam a 35 éveseket..) talán megértem....

A "lakótelepünkön" (zöldövezet, vazze') 3 játszótér van egymástól egy-egy házzal elválasztva, ezek közül egy, amit "unióssá" alakítottak. Oda jár a környék apraja-nagyja, tavalyelőtt bekeríteni is sikerült, így már az apraja se szökik ki egy óvatlan pillanatban.
Egyrészt nem értem, hogy egyes szülők miért tekintik nevelésmentes övezetnek a játszóteret, ahol a gyerek úgy ordít, randalírozik, ahogy akar. Egyik ilyen lassez-fair (aka beleszarok) anyuka példul kijelentette, hoyg ő nem azért hozza le a játszótérre a gyereket, hogy "bekorlátozza". Szóval a kettő-ötéves korosztály kaviccsal dobálása és "kisgecizése" egy nyolcévestől neki belefér. Nekem nem.
Másrészt azt se értem, hogy a francért kell egy harmadikost lehozni biciklizni felnőtt biciklivel egy olyan játszótérre, ami kb. a 2-6 éves korosztály igényeit elégíti ki, plusz emiatt tele van apróságokkal, és fizikailag nincs hely a biciklizésre. Ha nagyon el akarják játszani a rendest, akkor annyit mondanak a gyereknek: figyelj ám a kicsikre. Ja, egy versenyző 8 éves figyeljen egy hektikusan irányt változtató 1,5 évesre.
Én tavaly nem egyszer szóltam, hogy ezt rohadtul nem itt kéne, de szarnak rá. Majd fog ő a gyerekkel a parkba menni, ami 100 méterre van, és le se tud ülni... Én speciel a 16 colossal nem engedem Lilit ott biciklizni, mert fel tud úgy gyorsulni vele, hogy nem biztos, hogy meg tud állni egy eléugró 2 éves előtt...

És amitől végképp ki tudok akadni, azok a bagózó nyugdíjas nyanyák. Nem értem, de nem is akarom érteni, hogy amikor van 2 másik árnyékos, padokkal ellátott játszótér a környéken, ahol a kutya se jár, miért kell testületileg levonulni egy szál unoka nélkül 5-en 6-an és BAGÓZNI az egyetlen forgalmas játszótérre. Lehetőleg délután 4 és 6 között, amikor egyébként is tele van. Mivel maguktól nincs ennyi eszük, ezért csőre van töltve a gépemen az önkormányzati rendelet, ami a játszótereken és azok 10 méteres körzetében megtiltja a dohányzást július 1-jétől. Szórólapként fogom nekik osztogatni. Nagybetűvel kinyomtatva, nehogy ne legyen náluk épp szemüveg. :-P
Másrészt azt se értem, hogy kinek jutott eszébe egyáltalán CSIKKTARTÓS kukákat felszerelni egy játszótéren. Láttunk már 1-2 évest, simán odamegy, és kiszedi. Jobbik esetben meg is eszi...
Sokszor túl optimista vagyok, és azt gondolom, hogy az embereknek nincs szükségük írott szabályokra, mert megvan a magukhoz való eszük, de amint a mellékelt ábra mutatja, nincs. :-S

Válogatott gyerekszáj

Lili:
Zalán, nekem kell Minnie egérnek lennem, mert ő nő, és én is nő vagyok.

Anya, én úgy megennék egy kaszlikus Magnumot. (klaszikus)

Neeeeeem, Harry Potter nem mesefigura, igaziból élt! Nekem a bohóc mondta az oviban, hogy tőle kapta varázserejét!

Kő, papír, olló, ceruza ragasztó. (lizard, Spock ;-))

Anya, azért kell sietnünk reggel, mert Ramez bácsi szétrúgja a segged, ha elkésel? (említett úr a főnököm, és ebből a szempontból tök jó fej, így nem tudom, honnan vette Lili a seggszétrúgás veszélyét)


Zalán:
Én nem verekedtem, csak meglöktem Szabolcsot, mert bántotta Kornélt! És Kornél még kicsi. (Fél évvel idősebb Zalánnál, bár tényleg alacsonyabb, de ez Prince Kong ismeretében nem meglepő)

ÉÉÉÉÉn vagyok a szörnyűűűű tigris, és megharapom Jankát!Nem nagyon, csak kicsit.

Anya:- Akkor mondd meg, hogy csúnyán viselkedett veled, és szégyellje magát.
Zalán: Jó, megmondom, vagy leköpöm.


És egy ráadás:
Anya: Akkor majd írok a Mikulásnak, hogy rossz gyerek vagy.
Lili: A Facebookon?
Anya: Igen, a Facebookon, és majd lájkolja a Jézuska, a húsvéti nyúl meg a fogtündér is, és lesheted az ajándékot!

Élünk még

Azt se tudom már, hogy hol hagytam abba. Ja, úszás. Hát azt utálta Lili. Amit egyébként azért sem értek, mert amikor ott voltunk megnézni, akkor pocsolt, bohóckodott a vízben (eddig azt hittük, hogy fél), amikor lehetett, amikor azt kellett, akkor csinálta a feladatokat nagyon ügyesen, szóval passz. Engem a frász kerülgetett, amikor a versenymedencében nyomta, de ő ott sem félt.
Bár talán megbékélt a dologgal, mert már egyszer elhagyta a száját az, hogy szeptembertől szeretne járni úszni. Meglátjuk.

A bölcsiben volt össznépi gyereknap, tűzoltó autóval, rendőrautóval, ahogy kell. Az oviban megtartották Zazáék első szülői értekezletét, ahol megbizonyosodhattunk róla, hogy Zita néninek tényleg gumifétise van:-))) (Egyik ismerős anyuka mesélte, hogy mindenre gumit kell varrni, sima akasztó nem jó. Ha nem gumi van a cuccon, képes hazaküldeni. :-))) Erre szokták mondani, hogy "apád f-ra kellett volna gumi..." ;-))
Mivel óra nem volt a választható jelek között, így praktikussági okokból a halacskát választottam. Lilié is az. Uniszex, és legalább nem tudom összekeverni:-)))

Dóra, a mocskosszájú;-)

Gondolom nagyjából mind ismeritek a Dóra, a felfedező című rajzfilmet. Gyakorlatilag egy angol nyelvoktató mese, Lili nagyon szereti.
Ma reggel is azt nézte, amikor felháborodva rámnéz:
-Hallottad mit mondott Dóra!?
-Nem, mit?
-Csúnyát.
-De mit?
-Hát azt, hogy "lóf@szt" - súgja.
Sejtettem, hogy valamit félreértett, úgyhogy figyeltem.
Naná. Csónakkal mentek éppen irtó fontos küldetésükre, és az volt a feladat: ha azt akarják, hogy gyorsabban menjen a csónak, mondják neki: go fast! :-D

Nagyszülők

Újra és újra meg kell állapítanom, hogy a szüleim jobb fejek nagyszülőként, mint szülőként voltak. Példának okáért az összes zene, amit hallgattam baromság, zaj, ricsaj volt, halkítsam le, de leginkább kapcsoljam ki, pedig nem trash metálban nyomtam, halálosan kommersz ízlésem volt. :-)
Ma meg leültek a Youtube elé, hogy megnézzék Lilivel a Mizut... És "nem is rossz nóta, olyan fülbemászó". :-)) A Quimby meg kifejezetten tetszik nekik, mert bár Lili időnként kirándul a kommersz tinidiszkóvonalra, azért még mindig Kiss Tibi a No1. nála. :-)

Vastagon 18-as karika;-)

Nem akarnám Kedves Olvasóimat ily mélyen beavatni az életünkbe, hogy intim szőrtelenítési szokásainkról is képet kapjon, de muszáj megörökítenem Zalán mai kijelentését.
Épp bölcsibe baktattunk reggel, amikor egyszer csak bejelentette:
-Apának van fütyije. Van rajta haj. XD

Úszás

Tavaly nem engedtük, mert minden arcába hulló vízcsepptől hisztériás és/vagy pánikrohamot kapott, és azonnal törölközőért visított.
Idén érettebbnek gondoltuk, rágta is a fülünket is a korcsolyáért, úszásért, elengedtük. 2 hét Szikszón délelőttönként, 13.000-ért.
Utálja.
Hétfőn délután nem akart mondani semmit az úszásról, voltak, kész. Amúgy meg az orrába ment a víz. Bazz. Sapkája van, szemüvege van, orrcsipeszt már csak nem veszek.
Kedden reggel teljesen el volt anyátlanodva, látszott rajta, hogy bármikor elsírja magát. Kérdeztem mi baj, természetesen semmi. Ismerjük, stresszgombóc minden újdonságtól, megspékelve a teljesítménykényszerrel, ami óvónéniknek persze úgy jön le, hogy "olyaaan ügyes, és aaaannyira igyekszik". Így is fel lehet fogni, csak épp engem q-ra idegel, hogy szorong minden új helyzetben, és állandó megfelelési kényszere van. Meg rágja a körmét. Nyáriszünetben meg nem rágja. :-S
Visszatérve az úszásra: konkrétan rákérdeztem nála, hogy az-e a gond, és persze, hogy az. Szíve szerint nem menne többet, közben meg mégiscsak menni akar, és köztudottan soha nem adja fel. Megtárgyaltuk, hogy attól ne féljen, hogy mély a víz (van tán 70 centi is), mert leér a lába, és az edző bácsi (Johnny bazzeg:-D) is nagyon vigyáz rájuk. Nem mellékesen persze, hogy nem tud úszni, hát azért van ott, korizni, meg biciklizni se tudott először, mégis milyen szépen megtanult. Azért óvónéninek is elmondtam a helyzetet, amire ők azt az egy megoldást látják, hogy dicsérgetik, hogy milyen ügyes és igyekvő... Megint bazzegnocomment.
Délután már jobbnak tűnt a helyzet, mesélte, hogy csillagot is kapott, meg gumicukrot, ennek ellenére ma reggel még az ágyban pityeregni kezdett ébredés után, és gyakorlatilag az azt követő egy órában is ezt tette. Sőt, ma már konkrétan ki is mondta, hogy nem akar menni. Végül abban egyeztünk meg, hogy ezt a hetet, meg a jövő hetet végigjárja, adjon időt magának, hogy megszeresse, és ha akkor sem tetszik neki, akkor nem megy többet. Persze nagyfa.. pénisz vagyok, mert 2 hét a tanfolyam, de nem mondhatom neki, hogy "kifizettük, leúszod, ha belegunnyadsz is."
Ma már nyugodtabb, de szerintem csak azért, mert holnap valami karbantartás miatt nem mennek...:-DD

Helyi britniszpírsz

Fülében az Mp4 lejátszó és énekel az ugrókötélbe...Úgy látszik ez örök, csak mi MP4 helyett Sokol rádióra nyomtuk:-))) "Csak az én hangomat hallod egész életedben, egész éjszaka énekelek éééén, hallgatod a furcsa harangomaaat" - ezt énekli.
Naná, a lejátszó lemerült és elhányták valahová az USB csatlakozót. A "furcsa harang" szerintem a Gyűlölöm a vadvirágos rétet-ből van:-))

Évzárók

Lili:
-Azt hiszem meglangyosodott a cipőfűzőm.

Zaza:
-Meg kell mosni a kezem, tiszta játszótér lett. (Ugyanez az indok néhány szennyesbe dobott halálkoszos ruha esetén is, "játszóteres lett". )

-Leebédeltem a pólóm.

Egyébként Kriszta mesélte, hogy a bölcsődében Zalán, Kornél és Janka eltűntek a játéktároló garázs mögé, és amikor előkerültek, Jankán nem volt pelenka. :-)) Sanyi csak abban bízik, hogy Jankaapu bármekkora is, azért Kornél apukájával ketten csak kiütnék, ha verekedésre kerülne a sor. :-D.

Liliéknél túl vagyunk a néptáncos és az angol bemutató órán is. Néptáncon nem igazán tudtam osztani Erika néni lelkesedését, hogy mennyit ügyesedtek a tavalyihoz képest, mert én egy káosznak láttam az egészet... 3 csoport volt együtt és szinte csak az idétlenkedés ment. Úgy látom, hogy mindig a kezdő csoport van külön, a többieket már egyben foglalkoztatják.
Ilyenkor egyébként Sanyival mindig megnyugszunk és önkritikát gyakorolunk, mert Lili bármilyen fegyelmezetlen és kabóca itthon, ilyen helyzetben az egyik legegyüttműködöbb, legfegyelmezettebb. Meg ügyes is. :-) És okos. És szép. És nem vagyunk elfogultak. :-)

Az angol foglalkozáson viszont tényleg látszott a fejlődés, már az utasításokat és a visszajelzéseket is angolul kapták többnyire, nem csak egyes szavakat tanultak meg, hanem konkrét dalokat, mondókákat, sőt a végén a mesét is angolul olvasta a tanító néni. Akit egyébként Lili imád, és ahogy látom, az imádatuk kölcsönös. Meg van egy Tündike nénink, aki szülőből átmenetileg dajkává avanzsált - sejtem, hogy valami gyakorlat lehetett neki, mert csak pár hetet volt velük. Őt szereti még nagyon Lili. Én sose voltam egy rajongó típus, de örülök, hogy látom, hogy Lili végre képes lelkesedni egy pedagógusért. Elvan ő a saját óvónőivel is, de nem érzem úgy, hogy nyomot fognak benne hagyni.
Természetesen az összes párválasztós történetben Kende volt a párja, ki más. :-)
Ja, és megtanult cipőt kötni. Fel is írták a Cipőfűző Dicsőségtáblára az oviban. Hihetetlen módon lehet ilyenekkel motiválni, ezt már megfigyeltem, ebben nem rám ütött, az tuti. :-) Engem az ilyenek sose doppingoltak, a dicsőségtáblák meg címek nem izgatnak. Lili iskolába is azért akar menni, hogy kapjon két csillagot, mint Panna bátyja. :-)

A nő

Gyönyörű, okos nagylány, és már az l hang is megy neki. Sőt, készségesen kioktat bárkit a helyes képzéséről. :-) Egyébként ez tényleg nagyon könnyen ment neki, és csak itthon gyakoroltuk Montágh Imre könyvéből, egyelőre logopédus nem látta.
Megint az évzárók időszakát éljük, és megint megállapítjuk, hogy bár egy büdös banyának tűnik itthon; a többiekhez képest baromi figyelmes, fegyelmezett, feladatorientált. És inkább megfelelni akar, kitűnni, mint l'art pour l'art idétlenkedni.
Anyák napján ügyes cukorborsó volt, ma a néptáncon is általában ritmusban volt,a dalok szövegét is ismerte, és jobbára úgy táncolt, ahogy kellett. :-) Meg hát piszkosul csini volt, erre külön ügyelt. :-))

Pasi

Egyértelműen az.
Minden okos táblázat szerint akkora, mint egy közepesen fejlett négy éves, mellékesen egy éves kora óta nem babás, hanem kisfiús (Eni mondta az első szülinapos képei láttán, hogy látja benne az 5 évest, de tényleg) - így egyre többször futok bele kissé lesajnáló tekintetekbe, mert kicsit debil 4 évesnek nézik. :-)Ugyan okos, mint a Nap, de akkor is csak 2,5 éves, és ennek megfelelően reagál és válaszol helyzetekre.
Minap mondom neki: Ölelj már meg! A válasz félvállról érkezik: Már megöleltelek ma.
Fog itt érzelmeskedni, amikor nincs hozzá hangulata...;-)Amikor van, akkor meg ölel, simogat, bújik és mellé felvilágosít: MOST anyás vagyok. Mert amúgy apaistenhit van (komolyan, hogy fogok így anyucipicifiát nevelni belőle?! :-P).

Összefoglaló

Vagy ilyesmi.
Ez a blogolósdi tényleg othon ülő (aka unatkozó) anyukáknak van kitalálva, én vasárnap esténként annak is tudok örülni, hogy lyuk van a ...fülemen, na. Igen, vasárnap. Merthogy egész hétvégén megyek, mint a mérgezett egér, és általában vasárnap este 7-8 óra magasságában fejezem be a vasalást. És hétfőn elpihengetek a melóban. :-) Ott mindig a kedd a húzós, hétfőn lazázunk. Húzós, na jó, viszonyítás kérdése. Most éppen auditálnak minket a jövő héten, úgyhogy volt mit csinálni. Az elődöm-helyettesem egy lusta dög volt, a kollegina meg 23 éves, ahhoz alkalmazkodik, akivel dolgozik... Úgyhogy jó nagy szarkupacot kellett helyrepofozni, és még most se 100%-os. Egyébként meg továbbra sem temet el a munka.
Húsvétot túléltük, Zazókám szűk körben locsolkodott, én nem támogatom a locsolkodásnak nevezett össznépi zsarolósdit, amit egy üveg kibiztosított Krasznaja Moszkvával nyomtak félig (vagy tán egészen az?) részeg szomszédbácsik. Hát meg "nem sajnálom, el ne hervadjon ez a lyány", és folyt a seggemen is. Falusi lány vagyok, semmi pozitív élményem a locsolásról. A fiúk a lóvéra mentek, a bácsik a piára, én meg megúszni akartam. :-)) Szerencsére felénk is kiment már az divatból. Meg vegyespáros anyjaként és megrögzött liberálisként (tudom, gladiátolképző;-)) valahogy nekem hülyén vette volna ki magát az, hogy Zaza kap pénzt, paripát, fegyvert, Lilit meg elgázosítják. Úgyhogy mi a nyugati hagyományt követtük. Jött a nyúl és tojt némi ajándékot: csokitojást, Verdás meg Csingilinges kártyát. Kész. A fűben tojáskeresős balhé volt a bölcsiben, annyira nem hozta őket lázba. Zalán talált egy csokitojást, kibontotta, megette; más meg marékszámra gyűjtögette. :-)Volt állatsimogató is, a vezetőnő szerint azért, mert ezek a "városi gyerekek" még nem láttak állatot csak mesekönyvben. Ezt nyilatkozta a tévének, na, nem én találtam ki. :-) Ja, tessék, akit érdekel, meg is nézheti.
Ma az enyémek találtak vagy 6 csigát egy csomóban, azt kinevezték csigafalunak, és oda betelepítették a környék összes csigáját. Azon röhögtünk Sanyival, hogy csóringer csigák mi munkával mentek el vagy 3 métert, erre a büdös kölykeink visszavitték őket, így kezdhetik elölről. :-)) Anyáméknak tyúkjaik is vannak, azoknak Zalán azzal szokott kedveskedni, hogy letépi anyám széltől is óvott tulipánjait, meg a nefelejcseket, és azzal etetné őket. Persze nem hülyéből vannak, nem eszik meg és ezt Zalán zokon veszi.
Egyébként büdös kutyakölyök mostanában, megkockáztatom, hogy rossz. És élvezi.
Jövő héten anyáknapi műsor, utána megindul a "nyitva van az óvoda, de minek" projekt, úgyhogy vagy én kezdek el szedni valamit, vagy az óvónőknek hozok...
Lili most egész helyén van, bár sokat ellenkezik Zalánnal, de eldönthetetlen, hogy melyik kezdi. Én meg hagyom, hadd játsszák le egymás közt.

Vidámak és nem vidámak

Valaki írta a Facebookon, hogy Lili szerelmi sztorija tiszta szappanopera. Pláne, hogy tegnap kiderült, hogy kizárólag a féltékenységből eredő női ármány próbált konkolyt vetni gyermekem virágzó szerelmi életébe. :-) Szó nincs arról, hogy Kende más nőt akarna, sőt kifejezetten bosszantja a "másik nő" nyomulása. :-) Állítólag még meg is verte, csak hagyja békén, de az ifjú hölgy erőszakos, nem adja fel. :-)Egyébként tényleg az. A múltkor szanaszét dobálta a homokot és kavicsot a játszótéren, vüdürszámra borította a kavicsot ahomozóba meg a járdára; megkértem, hogy ne tegye, vagy négyszer. De ő akkor is, és majd rámborítja. :-O 5 éves. Mondtam: nem baj, akkor majd ha befejezte, hozok neki egy seprőt, hogy összetakarítsa, amit szétdobált, hogy más ne essen hasra benne. Akkor majd széttöri rajtam a seprőt. :-O Ritkán verek gyereket, másét soha, de most lett volna igény. Azt hiszem azt javasoltam neki, hogy húzzon el a játszótér másik végébe, ne várja meg, hogy felálljak.
Aztán meg némi kisebbségi konfliktusba is belekeverte Lilit, amikor bőszen "büdöscigányozásra" buzdította a játszótéren, az én hülye gyerekem meg nem is tudta, hogy mit mond, buzgón szajkózta.
Szívem szerint konkrétan eltiltanám ettől a kislánytól egyébként, mert semmi pozitívumot nem kap tőle, de Lili nem elég bunkó ahhoz, hogy elküldje a pitlibe, amikor a kis despota vele akar "barátkozni". És kedves anyukája is marhára tudja egrecíroztatni Zalánt, amikor véletlenül a nagy lapátolásban lehomokozza a másodszülöttjét, de a lánya cigányozását annyival kommentálja, hogy "miért, nem azok? fáj nekik az igazság?". Persze nem face to face, nekem suttogva, amikor megérkezett a 2 méteres férje is hátvédként. Kösz.

Na, és vidámabb dolgok: Zalán nappalra teljesen szobatiszta lett, alvásidőben sincs pelus, és minden előzetes várakozás ellenére gyönyörű sugárban pisili le a fákat. :-)

Pozitív

Annyit rinyáltam mostanában errefelé, hogy most csupa pozitív dolgot fogok mondani.

Pozitív 1: Egyre nyilvánvalóbb, hogy eljön az a pillanat, amikor vitustáncot járhatok az utolsó pár darab pelenka elégett teteme felett. Zalán ugyanis szinte szobatiszta nappalra, mióta a bölcsiben is hajlandóak belátni. Magyarán ha nincs rajta pelenka, akkor nem pisil bele. Ezzel egyidejűleg - állítólag - 180 fokos fordulatot vett bent, kinyílt, dumál, rosszalkodik, eddig meg ő töltötte be a csendes, szemlélődő gyerek pozícióját. (Miután ma pozitív nap van, nem teszem hozzá, hogy talán máshogy állnak hozzá...) Egyébként van ám jelszó is a pisivészhelyzetre. Nem, nem kék kód; siskamáté. :-) Siskamáté a csoport nagyfiúja, ő lett legelőször szobatiszta, a kód a "wc-be pisilek, mint Siskamáté"-ból rövidült.

Pozitív 2: Lili átesett az 5 éves státuszvizsgálathoz szükséges minden fingatáson, hős volt, de tényleg. Bár "komolyan mondja", hogy "undorító volt", amikor a lámpát"a szemébe nyomták" a látásvizsgálaton, és "tökre" folyt a könnye. Mostanában a "komolyan mondom" a szlogenje. :-)

Pozitív 3: Ma megvolt ez első komoly beszélgetésünk Lilivel a férfi-női kapcsolatokról, a hűség kérdéséről, és fel kellett világosítanom, hogy vannak szarkavaró nők (aka fapina) akik imádnak belerondítani működő kapcsolatokba. :-D Nem röhög, én se röhögtem. :-))
Van egy állati erőszakos, nyomulós, packáztatós kislány a csoportban, akit gyakorlatilag megleckéztetni se nagyon mernek a többiek, mert rögtön beárulja őket, és még ők kapnak büntetést. Pozitív vagyok, nem kommentálom. ;-) Most ez a leányzó azt találta mondani az én lányomnak, hogy A. Kende nagycsoportos már nem a Lili szerelme, hanem az övé. És ez elsőszülöttemnek olyan rosszul esett, hogy könnyeit nyeldesve mesélte a történetet. Meg kellett a szívnek szakadni, komolyan mondom. :-) És mivel elvette tőle a csábító Kendét, így ő úgy döntött, hogy Rafiba lesz szerelmes. Vagy P. Botondba, aki mindig megsimogatja őt. (Kiscsoportban konkrétan verte, de úgy látszik 3 év alatt sokat fejlődött az udvarlási technikája.)
De láttam, hogy ez olyan édes hoteles (nézem és?!:-D) megoldás. Elvitték a paliját, így ő most kénytelen mást választani, de csak a régi kéne.
Úgyhogy letisztáztuk, hogy attól, hogy egy lány azt mondja, hogy az ő szerelme már nem az ő szerelme, az lehet simán csak gonoszkodás is, amivel meg akarja őt bántani, mert irigykedik rá. Az lesz a legjobb, ha magát Kendét kérdezi meg, hogy lecserélte-e ő az új nőre, vagy nem. Illetve felajánlottam, hogy megkérdem én Kende anyukáját erről a nagy drámáról, ő is hozzám fordult, amikor Lili miatt szakítottak a fiatalok. :-)) De Lili szeretné ezt maga intézni. És azzal aludt el, hogy adott kislány hazudik és gonosz, mint a mostoha a Hamupipőkében. Ez van. :-)
És még mondja valaki, hogy a gyerekeknek nincsenek érzelmeik...

Eredmény

Na, az megvolt anélkül, hogy megbeszéltük volna, hogy
1.ők nem is értik, hogy nekünk mi bajunk van, mert
2. ők semmiben sem érzik magukat hibásnak. Mindkettő szó szerint elhangzott.
Mikor hétfőn kijött belőlem az állat, érdekes módon Marika kedd reggeltől sokkal kommunikatívabb lett, a gyerekkel nem közölte, hogy nem érdekelsz, hanem hallottam, hogy tőle telhető módon megpróbálta megnyugtatni. Sőt levették a Zalánról a pelenkát, mert milyen ügyes. És Zalán se üvölt azóta. Ezt azzal magyarázták, hogy Zalán keddtől 360 (Sic!!!!) fordulatot vett, pedig ők nem állnak máshogy hozzá, de sokkal nyitottabb, kommunikatívabb lett 24 óra alatt. Ismerem a gyereket, láttam már különféle helyzetekben, tudom, hogy mindenkihez úgy viszonyul, ahogy hozzá viszonyulnak.
Egyébként az tök természetes, hogy a saját gondozónőjét a gyerek jobban szereti. Az igen, de az nem, hogy a másik láttan 3 hónap bölcsibejárás után ordítani kezd. Ja, hát, hogy a gyerek miket idézget otthon Marikától, arra közölte: én ilyen vagyok. :-O Én meg ilyen, bazzeg...
Magyarán meg akarták magyarázni, hogy ők mintértékűen viselkednek, ha nem, abban mindig más a hibás, a vezetőnő és védőnő, sőt a háziorvosunk is belekeveredett a történetbe, mert mindenki hibás, csak ők nem. Nem ők egrecíroztatnak minket, hanem a vezetőnő a hülye, vagy a háziorvos nem tud megfelelő igazolást kiadni. És mi túlreagálunk dolgokat, mondták elnéző mosollyal. Meg ha problémánk van, beszéljünk meg, hát vagyunk olyan viszonyban. És hát nyugodtan veszekedhetünk is akár. Mert persze ők nem hibásak.
Én csak röhögtem, leszarom. Annyit remélem levettek a történetből, hogy nem fogok mindent szó nélkül hagyni.

Túsztárgyalás

Nos, tegnap kissé zaklatottan sikerült Zsuzsa tudomására hozni, hogy mennyire tele van a hócipőm Marikával. Ő megdöbbent, de leadta Marikának a drótot, aki ma reggel kissé ugyan sértődötten, de mondta, hogy hallja gondunk van, üljünk le, beszéljük meg. Majd kimérten megkérdezte, hogy óhajtom-e, hogy a vezetőnő ott legyen, ill. ő ragaszkodik a férjemhez. És ne várjunk ezzel, beszéljük meg. Gondolom azt hiszi, hogy kizárólag a pénteki-hétfői dolgokról van szó, ezért nem akar várni, talán nem sejti, hogy ezt hónapok munkájával érte el. Meg gondolom most magyarázná a bizonyítványát, hoyg neki volt igaza, és mi reagáltuk túl, holott az tényleg csak az utolsó csepp volt a pohárban. Megmondom őszintén semmi eredményt nem várok ettől, igazán neki a személyisége és a stílusa az, ami nekem nem szimpatikus, ezen meg nem fog változtatni, pláne nem ötvenakárhány évesen. Igazából most kristályosodott ki az, hogy Marika tőlem csak megőrzésre veszi át a gyereket, amíg nem jön Zsuzsa, bármit mondok, azt úgy veszi, hogy Zsuzsának üzenem, bármit kérek, majd megmondja Zsuzsának. Ennyi a reakciója. Semmit nem mond a gyerekemről, ha ő van délután fogalmam sincs arról, hogy mi történt vele egész nap, max. kérdésre annyit bök oda, hogy "nem volt vele semmi". Illetve ha mond valamit, az kizárólag negatívum. Soha, semmi pozítvumot nem mondott még Zalánról, és ez tegnap esett le. És a gyereknek sincs pozitív élménye vele kapcsolatban. Az, hogy nekem szarul esik sok dolog, amit mond, az egy, de hogy a gyerek -talán - tart tőle, mert üvölt, ha meglátja, és nem akar ott maradni, az már több kettőnél. És az meg végképp, hogy ezért kvázi a gyereket hibáztatja, holott ő a felnőtt, az ő gondjaira bíztam, neki kellene mindent megtenni, hogy elfogadtassa magát Zalánnal. De semmit nem tesz ezért, sőt gyakorlatilag képes zokon venni egy 2 éves elutasítását, és megsértődni rá. Másrészt, ami mindig is problémás volt nekem, az a kommunikációja. De arra nem én fogom megtanítani ötvenegynéhány évesen, ez biztos. Ő már így marad. A pénteki és tegnapi akciója meg azért esett kifejezetten szarul, mert a nagyon-nagyon sok előzmény után már nem szimplán kommunikációs hibaként, hanem egyértelmű támadásként értékeltem. De megint mondom: nekem nem feladatom őt megérteni, nem tisztem feltárni annak az okait, hogy miért viselkedik így a gyerekemmel. Egyértelműen az ő hibája, hogy a gyerek nem fogadta a bizalmába, sőt mi sem szívesen bízzuk rá a gyerekünket. Első perctől az a benyomásunk vele, hogy Zalán szempontjából ő csak ott van, őrzi, "nem az ő gyereke", ő kívül áll a Zalán-Zsuzsa-mi kapcsolaton. Csak akkor ne várja el, hogy bizonyos helyzetekben pedig ne úgy kezeljük, mint egy kívülállót, és ne vegyük extrán zokon, ha pl. kitiltja a bölcsiből a gyereket. Zsuzsának elmondtam azt is, hogy igen, kurva zokon vettük azt is, hogy TALÁN TETVES diagnózissal kitiltották a gyereket a bölcsődéből, és nekem kellett az ellenkezőjét bizonyítanom, és az pl. 2 nap szabadságomba került. Mint kiderült, ez a vezetőnő sara volt, mert ők Adélkával azt mondták, hogy nem tetves Zalán, a vezetőnő megnézte és közölte, hogy de. Erre csak annyit kérdeztem, hogy ebben az esetben akkor ezt így kellett volna kommunikálni. Nem úgy, hogy AZONNAL vigyem el, és pénteken ne is hozzam, és hétfőn is csak igazolással, hanem úgy, hogy TALÁN tetves, mutassam meg orvosnak, hozzak igazolást, és ha minden oké, akkor persze jöhet reggel. Vagy akár azonnal is visszavihetem, ha megnézi az orvos. Erre persze megint nincs érdemi válasz. Amúgy mondom, semmi eredményt nem várok ettől a beszélgetéstől, igazából csak a feszültség jött ki belőlem, de természetesen leülünk. Mert ne az legyen, hogy ők meg akarták beszélni, és mi álltunk ellen. Meg igenis vegyék tudomásul, hogy nem lehet bármit, és pláne nem lehet bármilyen hangnemben és hangsúllyal kommunikálni. Könyörgöm, fogják már fel, hogy az ember a gyerekét bízná rájuk, nem a libákat kell őrizniük napszámban. Tényleg ezt érzem, hogy ő nem együttműködik, hanem harcol ellenünk, velünk az irányításért. Ez nem nagyon nem helyénvaló. Nem külsőségekben kell behozni az otthont, nem az alvósállatkától, meg a cumitól lesz a gyereknek biztonságérzete, hanem attól, hogy biztonságban érzi magát. És az nem az én kudarcom, hogy az egyik gondozónőt teljes mellszélességgel elfogadta Zalán, a másiktól üvölt. És nem első perctől, hanem 3-4 hónapnyi bölcsődébe járás után... Azért ezen Marikának dolgozni kellett. A gyerek meg kicsi, és nem hülye. Valamit akkor is érez, amit mi is. És nem azért bizalmatlan vele a gyerek, mert rajtam érzi netán, hanem én vagyok azért bizalmatlan Marikával, mert látom, hoyg a gyerekben zsigeri ellenállás van vele szemben.

Elég volt

Azt hiszem most jött el az a pillanat, amikor hivatalosan panaszt fogok tenni a gondozónőre. Ez már undorító, amit művel. Reggel Sanyi vitte be a gyereket, és Marika hepciáskodni kezdett, hogy ezt az igazolást ő ha akarja elfogadja, ha akarja nem. mert hogy nincs rajta, hogy mikor voltunk ott, nincs rajta, hogy mikortól jöhet a gyerek, és az van rajta, hogy FERTŐZŐ. Nem, az van rajta, hogy conjunctivitis, ami ugye attól is lehet, hogy "szakember" létére illatosított, nedvesített törlőkendővel törli meg a gyerek szemét. Plusz vajon mikor lehettünk orvosnál, ha pénteken délután ő dobta ki saját kezűleg Zalánt a bölcsiből azzal, hogy hétfőn reggel igazolás nélkül nem jöhet? Vagy netán finoman és úriasan igazolás hamisításával vádol? Nem érdekel az indok, nem érdekel az ok, most már tényleg elég.

Üzengetünk, üzengetünk

A múlt héten Zsuzsa ideadta Zalán "fejlődési füzetét", ami azt tartalmazza, hogy ők mit tapasztaltak, mióta oda jár. Új info nincs benne, maradjunk ennyiben.
Mondjuk azt nem értem, hogy miért fontos és kiemelendő tény az, hogy a szégyenérzete és a bűntudata kezd kialakulni. Merthogy ez így konkrétan benne van. Illetve lehet, hogy értem mit akar mondani, de ez így marha hülyén hangzik. Mindegy, nem is érdekel, megmondom őszintén. Elolvastam, egyértelműen érződik, hogy feladatot hajtott végre azzal, hogy megírta egy itiner alapján, ennyi.
Annak idején én kezdtem meg a füzetet azzal, hogy leírtam benne Zalán szokásait, fontosabb személyiségjegyeit, némi kezelési útmutatót. Most ismét írhattam bele, ha van valami változás azóta - mondták. Nos, én szép gyöngybetűkkel belekanyírottam, hogy a gyerek mindent elmond, ami a bölcsődében történik, sőt, ha valami frusztráció éri ott, akkor itthon kijátssza magából (erre visszatérek később, döbbenetes egyébként*). Továbbá, hogy itthon nincs rajta pelenka, és gyönyörűen szól, ha pisilnie kell. ;-)

* Na szóval. Zalán sokszor játssza el azt, ami a bölcsiben volt, és én sokat döbbenek. Azon például, hogy "Luca menjél inkább diszkóba". Kérdem ki mondta ezt? Hát Marika. Meg hogy "D.Janka szégyelld magadat", és "S.Máté viselkedjél". Ilyen szólamokat ismételget szinte vég nélkül. Egyszer sem hallom, hogy "XY ügyes voltál", "ZW nagyon jól viselkedtél".
De a mai játékkal végképp megdöbbentett. Lilivel azt játszották, hogy Zalán Zsuzsa, Lili pedig Melinda (a "technikai dolgozó" a csoportban, ő takarít, hordja a kaját nekik). Zalán vezényelte a játékot, öltöztették, etették, udvarra vitték a babákat, aztán én lettem Marika. Kérdeztem: mit csináljak? Zalán: mondjad, hogy viselkedjél!.... No comment? No, mert értelmetlen lenne. Azt se értené, hogy mi a bajom.

Lilihős

Mekkora se...popsi vagyok, nem is mondom, hogy Lili mekkora hős volt. Átesett az 5 éves státuszvizsgálathoz szükséges vérvételen, és egy nyikk nélkül tűrte. Mert egy hőskirálylány. :-) Felajánlottuk neki, hogy ne menjen oviba utána, apa úgyis szabin van, de menni akart. Naná, ő volt a nap hőse, mindenki megnézte a tűszúrás helyét. :-))

Doktor úr, engem tényleg üldöznek

Ma épp azon röhögtünk, hogy a legtöbb kollégára simán rá tudnánk húzni valami pszichiátriai diagnózist, de esküszöm tényleg nem vagyok paranoiás, engem ez a vén.... izé.... idős hölgy valóban szívat. :-DD
Ma mentem Zalánért, Marika trónolt a csoport közepén, fel se állt, úgy közölte, hogy Zalán szeme ébredéskor nagyon csipás volt, megtörölte törlőkendővel (!!! illatosított popsitörlőről beszélünk, bazzeg), de vigyük el orvoshoz, mert Ő IGAZOLÁS NÉLKÜL NEM ENGEDI VISSZA, NEKI IGAZOLÁS KELL. Kétszer mondta el ugyanezekkel a szavakkal, majd gyakorlatilag röhögve hozzátette, hogy már biztos nincs orvos, de igazolás nélkül nem jöhetünk hétfőn. Azt hiszem finoman rábasztam az ajtót, és rögtön hívtam a rendelőt, ahol helyettesítés volt, meg már rendelés vége, de megvártak minket, gyorsan átszaladtunk, és megnézték Zazát. Mondta a doktornő, hogy valóban piros és könnyes Zalán szeme, sanszos, hogy elindult valami fertőzés, kaptunk cseppet, igazolást, hétfőn mehetünk, ha nincs gáz. Anyuka egyébként is egészségügyis, meg nem hülye, fel tudja mérni. Köszi, van még, aki bízik bennem ;-).
Ezzel megint nem az a bajom, hogy jelzi, hogy ezt tapasztalta a gyereknél, sőt; hanem ez a stílus. Hogy ismét kitiltotta a bölcsiből a saját diagnózisa alapján.
Ha azt mondja, hogy ez van, vigyük már el, nehogy kötőhártyagyulladás legyen, akkor azt mondom, persze. De ez, hogy ő, mint élet és halál ura, nem engedi be igazolás nélkül....Ritka egy kompetenciazavaros nőszemély. Amúgy meg lehet örüljek, hogy nem hívott 3 órakor, hogy mánjelleggel menjek a gyerekért, várt fél négyig, amikor mentem egyébként is érte.

A stafétagyerek

Persze, hogy nem tetves egyik kölyköm se.
Reggel a doktornő meg az asszisztense alaposan átbogarászták Zalán haját, amit Kerekfejű Porontyom egy hang és fintor nélkül tűrt, és írásba adták, hogy ez a gyerek biza nem tetves. Megdicsérték a frizuráját, és kapott matricát is, ami jár az jár.
Anyukámmal hazaküldtem őket, én meg mentem melózni. Délben anyu behozta hozzám, mert neki is mennie kellett valami oktatásra, vagy értekezletre, ott csövelt Zé másfél órát, utána hazafelé bejött érte Sanyi.
Tényleg olyan volt ma csórikám, mint valami családi stafétaváltó eszköze, adtunk kézről kézre.
Az irodában meglepően hamar feltalálta magát, leginkább húszas éveinek elején járó kolléganőmre zizzent rá :-)Konkrétan kijelentette, hogy tetszik neki, és mikor átmentem egy másik irodába, közölte, hogy nem jön velem, marad Anitával:-). Utána átjöttek EGYÜTT kézenfogva, pedig ilyen könnyen azért nem szokott barátkozni. :-)

Hazafelé besétáltak a bölcsibe, mert a kurva nagy aggódásban olyan pl. nem jutott eszükbe, hogy ideadják az ágyneműt, ha már tetves, de állítólag az már ki van mosva, ellenben a kinti ruhát hazaküldték.
És Sándorom úgy gondolta, hogy akkor ő most helyretesz néhány dolgot. Egyértelművé tette, hogy nehézményezzük az eljárást, hogy engem a habokra kirántanak a munkahelyemről mánjelleggel, és gyakorlatilag kidobják és kitiltják a gyereket a bölcsődéből, plusz még nekem kell bizonyítani azt, hogy nemhogy kiírtottam belőle a tetveket, nem is volt tetves. Sőt még a testvére se. Másrészt finoman jelezte, hogy nem hivatalosan, de a felügyelőjük tud a dologról, és az a véleménye, hogy elég erősen túlreagálták, ennek nem ez az elintézési módja. Egyébként ő mondta, hogy menjen be inkább Sanyi, mert az apukákat "nem merik" úgy egrecíroztatni a gondozónők, mint az anyukákat. Otthagyta a szemüvegét, így hazafelé nekem is be kellett mennem, velem már Zsuzsa megint bepróbálkozott, hogy "hát akkor kenjük Zalán fejét valamivel, mert nagyon hámlik". Jól van, ha valaki hülye, akkor hülye, erre már nem tudok mást mondani. Elmondtuk legalább 10-szer, hogy mitől hámlik a feje MOMENTÁN. Annyit tudtam erre reagálni, hogy ma látta a gyerekorvos, ő nem aggódik a hámlás miatt, addig én se fogok. Remélem értett belőle, bár lassan kételkedem benne. Aranka valóban csak annyit mondott, amikor kérdeztem, hogy mit csináljunk esetleg Zalán fejbőrével, hogy mossam a Babé samponjával, úgyis lett egy kis koszmó is megint.
Komolyan mondom, nem értem. Kurva nehéz lenne azt mondani, hogy "tévedtünk, bocs"? Nem, öregem, ő akkor is harcol, hogy az övé legyen az utolsó szó.
Én meg már kurvára unom bizonygatni, hogy a gyerek nem taknyos, nem köhög, nem tetves...

Rettentő mérges

vagyok.
Gyakorlatilag folyamatosan tudnék káromkodni, és ez ismételten a bölcsinek köszönhető.
Nagyjából 10 körül csörgött a telefonom, Zsuzsa 8 körmondatban közölte, hogy hát NAGYON KÍNOS, amit mondania kell, de AZONNAL menjek a gyerekért, mert valószínűleg tetves. És hát nagyon sok tetves gyerek van, már kifejlett állatkákkal, Zalánnál talán serkék vannak, de ebben sem biztosak. De hát el kell vinnem. És hát lehet a játszótéren kapta el, vagy valahol máshol. Már akkor se értettem, hogy ha több tetves gyerek van, akkor miért nem a bölcsi az elsődleges fertőzésforrás a gondolatmenetében, miért azt keresi, hogy Zalán honnan VITTE BE? Meg ebben mi a kínos? Komolyan döbbenetes, hogy embereknek milyen képzavaraik vannak az intimitás határairól meg a ciki fogalmáról.
Szóltam bent, hogy ez van, megyek. Mondták menjek, persze.
Bementem a bölcsibe, ahol ugyan már egy másik csoporttársat is öltöztetett az anyukája, mondta, hogy ők is "bogarasak". Röhögtünk, mit tudunk csinálni, ez van.
De ami utána jött, olyan szinten húzott fel, hogy egyszerre bőgnék, láncdohányoznék és rugdosnék tehetetlen dühömben, és nem is óhajtom megválogatni a szavaimat, és nem várom meg, hogy elszálljon a dühöm. Mert mindennel együtt ez már sok, kurva sok, és azt hiszem, hogy nálam most betelt a pohár. Utálom ezt az egész kicseszett bölcsődét, úgy, ahogy van. Már csak azért imádkozom, hogy Zalán szeptemberben mintaszerűen szobatiszta legyen, és húzhassunk el onnan a vérbe, át az óvodába.
Mondta Zsuzsa, hogy hát nem biztos, hogy serke, nem tudják megállapítani, mert hát Zalánnak koszmós is a feje. Egyrészt a koszmó az nem serke, másrészt az nem koszmó, hanem 4 héttel ezelőtt volt 400 bárányhimlős kiütés csak a hajas fejbőrén, és hát ja, az így gyógyul. Hámlik. (Mint ahogy az egész teste hámlik, és még sok kiütése látszik, ahogy ezt azért szintén kurvatapintatosan megjegyezték vagy kétszer. Nem azért, mert szar anya vagyok, és nem törődök vele, hanem azért, mert 2000 kiütése volt. )
Akkor is le kellett volna vágni a haját, hogy levegőzzön a fejbőre. Merész a csaj, hogy annyi kiütéssel ő hajat akar vágni, hátha belekap a gép egy kiütésbe, vagy letép egy pörköt, mi az, nem? Nem tudom, hogy mi hogy jött, bejött erősítésnek a vezetőnő is, és a végén oda lyukadtunk ki, hogy BIZTOS LILI HOZTA AZ ÓVODÁBÓL A TETVET, mert olyan sok a haja. :-O Na, itt felkaptam a gyereket, és eljöttem, mert ott még csak 150 volt a vérnyomásom, de házáig felment 220-ra. Ha logikusan érvelnék, akkor azt mondanám, hogy ha az én gyerekemben (talán) serke van, akkor hogy fertőzhette ő le az egész bölcsődét úgy, hogy másban már kifejlett tetvek vannak? Plusz a serkék nem terjednek, ahhoz kell minima egy kifejlett tetű, aki lepetézi őket.
Felhívtam a védőnőt, hogy ilyenkor mi van? Hát, nem én vagyok az első, aki telefonál, és kezeljem le, igazolást a doktornő ad, és igazolásig nem vihetem. Mondtam neki, hogy anyám már jön holnap, de hétfőn vihetem-e? Persze, nyugodtan. Azért rákérdeztem, hogy ha nem lenne egy nyugdíjas anyám, akkor ilyenkor mi van? Gondolom táppénz nincs. Hát az erre nincs.
A gyógyszertárban már NEM VOLT az ajánlott tetűírtó, mondta a gyógyszerésznő, hogy járvány van a bölcsiben. Elpanaszoltam neki, hogy állítólag mi vittük be, bár az se biztos, hogy serke van a gyerek hajában. Mire a gyógyszerésznő megerősített abban, hogy ha csak serke van a hajában, akkor ő másodlagosan fertőződött meg, ott.
Mindegy, leszarnám, gyerekközösség, ezzel jár. De hogy ilyen módon kommunikálták ezt le, az felháborító.
Hazajöttünk, nagy sírás közepette letoltam Zalán haját 5 mm-esre, megmostuk, lekezeltük, fésülgettük, csak és kizárólag elhalt bőr volt a tetűfésűben, serke egy fél se.
Komolyan mondom, ez az érzelmi imbecillitás, ami árad ebből a bandából, borzasztó.
Tényleg nem vettem személyes sértésnek, hogy netán tetű van a gyerekben, de ahogy kommunikáltak, azt igen. Egyszerűen felháborítóan tapintatlan. Nem a ténnyel van bajom, hogy farkast kiáltottak, még az is lehet, hogy volt serke, csak levágtam a hajával (bár azok tudomásom szerint a hajtöveken vannak, és fél centisre vágtam a haját, szép kuglifeje van), hanem ez a bunkó kommunikáció az, ami lassan teljesen kivágja nálam a biztosítékot. Valahogy folyton azt érzem, hogy szívatnak. És ugye kurva tehetetlen vagyok, mert nem partnerek semmiben, semmi értelme megbeszélni velük a dolgot, fel se fogják mi bajom; ellenben rá vagyok kényszerítve, hogy oda vigyem a gyereket.
Nem mellékesen ők úgy döntenek, hogy a gyerek tetves, és vigyem el. Ez belekerül egy nap szabimba (minimum), meg egy halom telefonba, plusz én bizonyítsam, hogy nem, a gyerek nem tetves, nem is volt. Mert ők úgy döntöttek...
És kikötötték, hogy HOLNAP NEM VIHETEM. De miért?! Ha ma adna a doktornő egy igazolást, akkor vihetném, nem? Kétféle tetűírtó szer van itthon, mindkettőre az van írva, hogy X percen belül elpusztítja a tetveket. Ergo, ha tetves is lenne (bár mondom, szerintem nem az), akkor ha ma lekezelem megfelelő módon és holnap nincs a hajában semmi, akkor miért is nem vihetem?! Már megint mire megy ki a játék?
Amúgy azt kellett volna: ma elvinni az orvoshoz, igazolást kérni, és holnap odatolni az arcukba. Ha hápognak, akkor meg tényleg szólni az őket felügyelő szervnek, amelynek a vezetőjét Sanyi egyébként is ismeri, és eddig csak azért nem panaszkodtunk neki, mert "olyan nagy baj" nincs.

Pisiügy

Tudom, nekem egy jóízűt már sz**ni sem lehet, de megint tele van a tököm a bölcsődével. Komolyan mondom, amilyen bizalommal mentünk hozzájuk az elején, annyira keseredtünk meg Sanyival mindketten az események hatására. Én személy szerint már rohadt módon várom a szeptembert, amikor Zaza oviba mehet, és kikerül onnan. Baromi szar a szájízem. Most épp ezért:
Zalán kb. másfél-két hete nagyon ügyesen megy a wc-re. Olyannyira, hogy itthon már csak alváshoz van rajta pelenka, egyébként (természetesen Verdás) kisgatyában nyomja.
Gondoltam naivan, hogy a bölcsődei gondozónőkkel azonos cél vezérel minket, "együtt nevelünk" - mondták ők, így jeleztem ezt nekik még a múlt héten szerdán, és szóltam, hogy tettem plusz melegítőket, atlétát meg kisgatyát is a szekrénybe. De úgy lepattantam róluk, mint kecsekszar a járdáról. Természetesen nem azt vártam, hogy kintre vegyék le róla a pelenkát, vagy alváshoz, de pl. beérkezéstől a délelőtti kimenetelig meg lehetne próbálni. Erre az ötletemre Zsuzsa közölte, hogy még nem Zalán jön kor szerint a szobatisztaságban (azaz van tőle idősebb, és még pelenkás), és különben sem szól, hogy vegyék le róla a pelust. Háromszor mondtam el szépen, hogy ha pelenka van rajta, abba pisil, ha leveszik róla, szólni fog. Mire Marika: ne higgyem már, hogy a gyerek szobatiszta, ha kérdezgetni kell. (WTF?!) Úgyhogy minden úri modoromat előszedve elmondtam neki szombaton, hogy én nem csinálok ebből pisálóversenyt (hihi), de ha a gyerek affinitást érez a dologra, akkor rohadtul nem kéne visszatartani, netán az ő kényelmük miatt. Ez utóbbit már csak gondoltam persze, de remélem enélkül is értették. Bár a mai reakciók alapján nem hiszem. Minden nap azt játszuk, hogy én elmondom, hogy otthon nincs a gyereken pelenka, szól; sőt ma már ott tart, hogy nem pisil bele a pelenkába, hiába rajta van. Zsuzsa saját bevallása szerint szárazon vette le róla délben, és én is, amikor hazajöttünk. Pedig az oviban szólt, hogy pisilnie kell, mondtam, hogy csorgasson bele, de ezek szerint kb. fél órát vissza is tudta tartani, mert száraz pelenkában hazahozta.
De a gyerek nem szobatiszta. Persze, hogy nem, én ezt egy szóval sem mondtam, de rálépett az ahhoz vezető útra. Magától.
És piszok módon zavar, hogy elvárnám, hogy partnerek legyenek benne, és azt látom, hogy az ő elképzelésük fontosabb. Ha ők úgy döntöttek, hogy a gyerek még ráér (eddig 9-szer mondták el, számolom), meg hát pelenkával a fenekén nem szólt, hogy vegyék le róla, mert wc-re akar menni, akkor nem kell erőltetni. Ergo szerintük én erőltetem. Ja, és ennyi idősen a gyerekek még nem szobatiszták, ez túl korai. Lassan 2,5 évesen. Mondják nekem, aki akkor se hinném el, ha nem lenne egy másik gyerekem, aki 25 hónaposan ágytiszta is volt. 3 nap alatt. Ja, hát az első nap 7 bugyit pisilt össze, a másodikon 3-at, a 3. naptól pedig egyetlen egyszer sem pisilt be. Se ébren, se álmában, soha. Azóta se. Tudom, nem ez az általános, nem is ezt várnám el Zalántól, de látom, hogy ő kezdeményezi a dolgot, felfogja, érti, akarja, nem érzi kényszernek, már neki is igénye, hogy ne pisiben ázzon a feneke, akkor miért állnak az útjába?! Tényleg nem értem. Másrészt én hónapok óta nem érzek megint semmi szagot, de Sanyi pl. ritka zabos attól, hogy Zalánnak folyton pisiszaga van. Valószínűleg ha csak pisis a pelenka, akkor nem törlik meg a fenekét, csak leveszik róla a pelust...:-S És annak előbb-utóbb szaga lesz, még egy 2,5 éves esetében is.