BRÉK

Van abban valami világmegváltós, amikor a majdnem 5 éves gyerekem szerda este fél 10-kor, hullafáradtan azért ordít magából kikelve, hogy ő egyáltalán nem akarja, hogy vége legyen az évnek, azt szeretné, ha örökké december lenne.
Úgyhogy gyenge, szar anya vagyok, ráhagytam.
Nálunk nem BUÉK lesz, hanem BRÉK. Boldog régi évet kívánunk, éljen december 32-e.

Végül lett interaktív hörcsög is..:-D

A kardos menyecske (alias testőr Barbie)majdnem le van tojva; a fagyikészítős gyurma, a balettszoknya, a favasút (fából vaskarika esete), Villám McQueen kamionostól ellenben nagyon bejött. A húgomtól kapott végül Zhu-Zhu Pet-et Lili, azzal az egész család jól eljátszott, anyukámékkal bezárólag:-).
Zalán nem akart a szülemtől hazajönni, éreztem, hogy a kutya ott van elásva, hogy nem tisztáztuk, hogy hazahozhaja a Verdás kamiont:-). Mikor ezt megbeszéltük, nem is ágált az indulás ellen.;-)

Amúgy talán ez a Karácsony az első, amit már mindketten élveznek. Fadíszítéssel, mézeskaláccsal, ajándékkal.

Boldog Karácsonyt kívánunk mindenkinek!

Personalize funny videos and birthday eCards at JibJab!

Dráma és X-Faktor

Jókat derülök a facebook/iwiw-üzenőfalon és egyéb fórumokon zajló X-Faktor vitákon, kinyilatkoztatásokon. Néztük mi is, de igazából nem éreztem szükségét, hogy bárkinek is drukkoljak bárki ellenében, pláne SMS-t küldjek:-) Néztük, mint műsort, véleményünk persze volt, egyesekkel megegyező, másokétól eltérő, hiszen az ízlésünk sem egyforma, de erről vitatkozni butaság.
Szóval nagyobb drámák nélkül jutottunk el a hármas döntőig, ahol kiesett Király L. Norbi. Lilinek ez már sok volt, nem elég, hogy a Non-Stop és Wolf Kati is kiesett, de hogy még a "bolond bácsi" is... Megsiratta. :-)
Meséltük másnap anyuéknál a sztorit, mire apukám: Ugyan már Lili, hát ez csak egy játék.
Mire Lili kvázi vérben forgó szemmel: nem, nem játék, igaziból kiesett. :-)
Most erre mit mondjunk? ;-)

Mondhatnám nyílt levél, de nem az:-)

Általánosságban azt gondolom, hogy a gyerekek egy kitűnő bölcsődébe, és egy elfogadható óvodába járnak. Amikor belegondolok, hogy kisebb-nagyobb bosszúságok miatt elvigyük-e akár egyiket, akár másikat máshová, nincs olyan érvem a távozás mellett, ami felülírná a maradás mellettieket.
Azt is sokszor érzékelem, hogy nem mindenki reagál ugyanúgy a helyzetre, ahogy én teszem, és korábban én is "lazábban" álltam a helyzethez.
Ennek esetemben egyetlen oka van. Az elmúlt 2 évben én sem vettem fel, ha utaltak arra, hogy akár lehetne itthon is Lili, vagy ő utálta meg annyira a helyzetet, hogy pl. nyáron kérte, hogy maradhasson. Itthon voltam, simán belefért, néha én adtam neki extra szüneteket - amit egyébként nem igényel.
Most már jó ideje kézzelfogható bizonyosság, hogy visszamegyek dolgozni, nincs alternatíva arra, hogy a gyerekek reggeltől délutánig óvodában vagy bölcsődében legyenek. Kénytelen vagyok rájuk bízni, kénytelen vagyok akkor is odavinni, ha nem akarnak menni; ha az óvónőknek-gondozónőknek ez nem tetszik, mert fáradtak, szabira mennének; ha nekem nem tetszik, ahogy beszélnek velük, vagy velem. Kvázi kényszerpályán vagyok, és vagyunk nagyon sokan. Ehhez kellene sokkal erősebb empátia és (érzelmi) intelligencia az adott pedagógusok (?) részéről, hogy ezen a kényszerpályán még ne azt éreztessék az emberrel, hogy nekik teher az mi gyerekünk bármilyen szempontból, hogy helyettünk, szívességből tesznek bármit is, és ezzel egyidejűleg azt is, hogy ezért mi szar szülők vagyunk.
Nem vagyok egy mimóza alkat, tudtam volna most is, máskor is olyat mondani, hogy a víz is égett volna, de mi értelme lenne? Annyi, hogy az én gyerekem lenne a "kekec anyuka gyereke", és seggel állnának hozzá.

Mission Impossible: Toy Store

Lili hivatalos Eszter mai szülinapi bulijára, amit enyhén elfelejtettem, így délelőtt két, továbbra is pofátlanul egészséges gyerekkel vágtam neki az ajándékbeszerzésnek. Nem mondom, hogy nem remegett meg a térdem arra gondolva, hogy mit fognak művelni ezek ketten oda beszabadulva, arra programozott aggyal, hogy a Mikulás meg a Jézuska nevében bármit lehet kérni.
De megint bebizonyították, hogy alulértékelem őket. Bár résen voltam, és a kisebbiket babakocsira ítéltem, hogy csak egy után kelljen szaladnom és pakolnom. Lili ugyan indításként levert egy fél sor puzzlet a bevásárlókosárral, de csak a Minnie egérre indult rá, amit meg egy éve minimum megígértünk neki, csak soha nem találtunk. Ráadásul akciós volt, úgyhogy még az ára is elviselhető. Zalánt meg el tudtam hülyíteni egy csomag Verdás matricával. Az eladók ott egyébként is készségesek és kedvesek, de látván, hogy két ötletteli gyerekkel vagyok, azért keringtek körülöttünk rendesen:-)
Közben a bulit lefújták, mert Eszter kishúga lebetegedett.
Benéztünk a H&M-be, ott meg a múlt héten kinézett, de drágának találtatott blúzt sikerült erősen akciós áron megvenni. Talán a heti balekség elszállt rólam (az Így jártam anyátokkal-ban volt egy ilyen rész), de valószínűleg a férjen landolt. :-) Reggel elment a kocsiért a szerelőhöz, de mivel a téli gumit csak holnap tudják rá felrakni, így nem mert vele elindulni dolgozni. Nem a szokásos időben ment, elnézte a buszt, és sikerrel landolt 1 településsel odébb, mint kellett volna :-D. Kolombusz is hasonlóképpen járt :-D
Hazafelé Lilivel átestünk a miért lesz a vízből jég és hó, és mikor olvad témakörön. Épp lelkesedett, hogy tök jó, hogy a jéggel szemben a hó nem csúszik, és azzal a lendülettel dobott egy olyan tripla leszúrt Rittbergert, hogy öröm volt nézni. :-)

Mission completed ;-)

A borsó meg a héja

Egyébként óriási gyerekek ám ezek ketten. Zaza elkezdett babázni, és ugye az az igazi tükör, hogy mit játszik a szerepjátékokban. Az előbb megetette uborkával, de többször figyelmezette: "jól rágd meg." Tibi macinak rendszeresen az orrát szívja (ugrókötéllel), tologatja babakocsiban, lefekteti aludni - és olyankor többször figyelmeztet, hogy legyek csendben. :-)
Lili tegnap megint hozott az oviból egy csomó színezőt, de egyet különösen meg kellett néznünk, ugyanis azt Zalánnak festette. Thomas. És nagyon odafigyelt, hogy most ne menjen ki a vonalból, mert ezt Zalánnak színezte. Kistulok meg úgy hozta hazáig, mint a véres kardot.

A bölcsis affér, kvázi higgadtan

11-en vannak talán Zalánék egy csoportban, két gondozónővel, akik között a gyerekek el vannak osztva. Zalán így "Zsuzsa gyereke", aminek én többnyire örülök. Fiatal, lelkes, kedves, szemben a kissé fásult, egrecíroztatós, de még mindig erősen az elviselhetőség határán belül mozgó Marikával. Utóbbi szemmel láthatóan nem bírja a búrámat, amit konstatáltam, de nem foglalkozom vele. Nem törekszem rá, hogy megosztó legyek, de tudom, hogy egyes emberek képesek mozgalomszerűen utálni. :-) A munkahelyeimen számos példa volt erre, ami egyrészt nem érdekel, mert nem azért járok oda, hogy szeressenek, másrészt meg általában olyan emberek ezek, hogy akkor kezdenék aggódni, ha szeretnének:-)
Szóval Marika jellemzően annyit kommunikál velem, amennyit nagyon muszáj, azt is foghegyről, kérdésre. Körülbelül olyan stílusban, mint, aki neheztel valamiért, és nekem magamtól rá kellene jönnöm, hogy miért. Ezekkel én nem szoktam foglalkozni, ivarérett felnőtt ember kommunikáljon felnőtt ember módjára, ne úgy, mint egy hisztis, 16 éves tinilány. Másrészt alapból ilyen lehet a stílusa, kb. 50, már így is marad, én arra a napi 5-10 percre simán elviselem.
De hétfőn bemelegítésként kiverte nálam a biztosítékot. Megint letojta, hogy ott vagyok a gyerekkel, egy másik apukával csacsogott éppen. Pár perc után meguntam, hogy várok rá, hogy átvegye a gyereket, Zalánt beengedtem, én meg elindultam. Ekkor utánam szólt, hogy "befizetéééééééés". Fölösleges volt rám szólnia, mert ha nem fizetni megyek, akkor kifelé indulok, nem az irodák felé. Mindegy.
Gondoltam, ha már így szóba áll velem, szólok, hogy Zalán 23-án nem jön bölcsibe, mert Liliéknél úgyis nevelés nélküli nap lesz. Válasz röhögve: hát te nem is hozhatnád. Kérdem: WTF?! Hát, mert aki nem dolgozik, az aznap nem hozhatja a gyereket. De mindezt kaján mosollyal. Erre már az előző posztban kitértem, hogy miért tartom ez rohadtul hülye kifogásnak. Nem tudom, mire számítottak? Beszoktatom a gyereket, aztán nem viszem, mert úgyis otthon vagyok? És ha ez ekkora probléma, akkor miért vették fel eredetileg augusztustól? Én kértem, hogy tegyék át októberre, mert sok a szabim, marhára ráérünk, ha van olyan, akinek "időre" kell szoktatni a gyereket, nyugodtan cseréljék meg vele.
Nem vagyok gyárilag egy nyalizós alkat, de azért a gyerek érdekében sok mindent megtesz az ember. Egyrészt percre mindig akkor mentem, jöttem, amikor kérték a beszoktatás alatt, most is ott vagyok, mire végeznek az uzsonnával. A kaját időben fizetem, a perselybe minden hónapban dobok, ezen felül sokezerért vettem nekik ikeás játékokat (elvileg csak úgy, de eltették Karácsonya), adtam az előzőleg kérten felül még pénzt is a "csoport karácsonyába". Mikuláskor sütöttem mézeskalácsot, egy fél napig díszítgettem, és a végén azt osztogatták a gyerekeknek ajándék gyanánt. Mindezt persze hogy nem elsősorban a szociális érzékem miatt, hanem azt várja az ember valahol, hogy talán egy hangyányit máshogy állnak a gyerekéhez ettől.
És akkor a áttételesen a pofádba vágják, hogy vidd innen a gyerekedet, úgyse dolgozol, csak azért hordod ide, mert - óvónők-gondozónők kedvenc szlogenje: - terhedre van a saját gyereked.
Igen, bizonyára van ilyen is, mint olyan óvónő és gondozónő is, akinek terhére van a más gyereke, és ezzel együtt akkor a munkáját is kifogásolhatóan végzi.
Ezzel egyidejűleg már hétfőn mondták, hogy Zalánnak folyik az orra. Látom, vizes, de úgy látom, mindegyiké folyik, ennyivel intéztem el. Marika öngólt lőtt egyébként mert mondja, hogy folyik a gyerek orra, de ő az egyetlen, aki nem köhög.
Kedden viszont Zsuzsa húzta ki a gyufát a célozgatással. Két dolgot utálok mocsok módon: ha a pofámba hazudnak és ha célozgatnak. Megint mondom: felnőtt ember lesz szíves felnőtt ember módjára nyíltan kommunikálni.
Megyek a gyerekért, nem mond semmit. Kérdem: minden rendben volt? Hát, mondhatná azt is, hogy rendben volt, de nem. Na most itt megállt az ütő, hogy mégis mi történt? Hát nagyon színes a gyerek orrváladéka - abban a pillanatban épp elkezdett belőle folyni a víz. Meg hát köhög is csúnyán. Erre felkaptam a fejem, hogy köhög, nofene, ez eddig nem volt. Zsuzsa észrevette, hogy rés van a pajzson, és gyorsan lecsapott. Hogy hát igen, köhög, és HA ÚGY GONDOLOM, akkor tartsam pár napig otthon, nehogy karácsonyra betegedjen le. Nekem ott akkor az nem is esett le, hogy legkevésbé akkor betegszik le karácsonyig, ha addig már nem engedem bölcsibe - ergo két hétig, plusz a szünet. Ami kurvára nem ezért bosszant fel, mert terhemre van a gyerek, hanem azért, mert az 3 hét kiesés, tekintve, hogy 2,5 hónapja jár bölcsibe, talán sok lenne neki. Másrészt meg mint említettem, nem a lábszőrőmet fonom itthon unalmamban, attól függetlenül, hogy szabin vagyok.
Oké, akkor elviszem orvoshoz, majd ő megmondja, hogy hozhatom-e, mondtam Zsuzsának. Ó, hát szerinte azt nem kell, PIHENJEN itthon pár napot a gyerek (mit pihenjen ki?!), adjak neki sok C vitamint, és ha úgy gondolom, akkor a jövő héten vihetem, ha vásárlás meg ilyenek vannak betervezve....Na itt akartam nagyon csúnyát mondani.
Az az igazság, hogyha nyíltan megkérdik, hogy meg tudnám-e oldani, mivel még úgyis otthon vagyok, mert szeretnének elmenni szabira, akkor megértem, és lehet találok megoldást. De hogy a gyerek persona non grata lett, én meg a hülye anyuka, aki otthon mereszti a seggét és a gyerekére meg nekik kell vigyázni, így egy kicsit sok. Nem mellékesen nekik ez a munkájuk. Nem szívességet tesznek nekem, a munkájukat végzik. Ha 1 gyerek van, ha 11.
Olyan rohadt módon felhúztam magam, hogy az elmúlt 5 évben először gondoltam arra, hogy rá kéne gyújtani.
Nálam jobban csak Sanyit idegesítették fel, tegnap reggel munkába menet betért a bölcsibe, hogy szóljon, hogy nem megy Zalán. Ott volt Zsuzsa is, Marika is, Marikának persze derogált odamenni, csak a háttérből fülelt és amikor gondolta, akkor közbeszólt. Sanyi elmondta nekik, hogy ugyan az orvos szerint a gyereknek kutya baja, nem köhög, nem folyik az orra abnormálisan (és örülne, ha minden bölcsődés ennyit lenne beteg, mint Zalán :-D), nyugodtan jöhetne. De mivel olyan szépen kérték, a héten nem hozzuk, ellenben a jövő héten kénytelenek vagyunk, mert...Nagyot néztek, hogy hát én nem mondtam, hogy ez a programom a jövő hétre, ők ezt nem tudták. Én meg úgy gondolom továbbra is, hogy nem kell nekik megmagyaráznom, hogy miért viszem a gyereket.
Itt már Marika exkuzálta volna magát (amúgy is szeret jóban lenni a magasan kvalifikált szülőkkel, és az uram épp öltönyben volt, ami neki erre utal:-D), hogy hát mindnek folyik az orra és fertőzik egymás össze-vissza. Sanyi meg közölte vele, hogy akkor azt kell hazaküldeni, amelyik beteg... Gondolom ez sem tetszett nekik, de innentől én bevettem két leszarom tablettát, és kb. ugyanezt a viszonzást várhatják el a továbbiakban.
Persze, nem egetrengető dolgok ezek, csak rohadt szarul esik az embernek.
Eddig úgy voltam vele, hogy oké, jó helyen van a gyerek, szereti a gyereket, a gondozónőket, szeret járni, nem lesz gond, nyugodt lélekkel hagytam ott. De most marha keserű lett ám a szám íze. Pedig rohamosan közeleg az az idő, amikor nincs más választásom, mint rájuk hagyni, és ezt most már nem maradéktalan bizalommal teszem.

Jupiter összeakad Marssal és Vénusz összeborzolta Szaturnusz gyűrűit

avagy: vagy mindenki hülye, vagy én

Kicsitörpe itthon van. Nem, igazán nem beteg, ellenben a bölcsiben mindent bevetettek annak érdekében, hogy ne vigyem - lehetőleg már idén egyáltalán ne. Mert mindenki egyenlő, de vannak az egyenlőbbek. Úgyhogy megsértődtem, illetve beláttam, hogy ha most ellenszegülök, akkor a gyerek szívhatja meg, és nem vittem, de a jövő héten muszáj lesz. Majd egyszer ha lehiggadok, megírom a sztorit, mert tanulságos. Egyelőre nem tudom elválasztani, hogy mi az érzelmi síkon felháborító benne és mi az racionálisan. Szóval fújnom kell kettőt, hogy kellő távolságból tudjam szemlélni az eseményeket.
Szóval itthon van. Ma még elvittem Lilit oviba, mert szerdánként korcsolyázni járnak, de holnap és holnapután ő is marad. Jobban eljátszanak ketten, nem nagyon igénylik az "anya csak az enyém" projektet. Természetesen reggel kiderült, hogy nincs korcsolya, csak jó szokás szerint elfelejtettek szólni. Szünet van, ez a kifogás... hol, a jégpályán?! Mert az oviban nincs, az ziher. Vagy ez is a szokásos történet: a hivatalos szünet előtt ők hetekkel megkezdik a szünidei hozzáállást, és látványosan éreztetik, hogy a gyereknek már nem kéne ott lenni. Különben minek volt tegnap (december 14-én, 10 nappal karácsony előtt) a karácsonyi ünnepség? Lili reggel ujjongott, hogy hurrá karácsony, de lehiggasztottam, hogy nem, ez még nem karácsony, addig még 10-et kell aludni. Erre az 5 évesek bölcsességével: akkor nem tudom hová sietnek az óvodában. Ma kérdezték, hogy beteg-e Zalán, hogy nem viszem bölcsibe, mire Lili szintén: á, nem, csak kiutálták a bölcsiből. :-D Gondolom tegnapi puffogásaim közben ez is elhagyta a számat, ő meg megjegyezte a lényeget. ;-)
Szóval ő azért vette, hogy igazából nincs karácsony, de Lilla barátnője pl. hazáig könyörgött az anyjának, hogy aznap díszítsék fel otthon a fát. :-D
Reggel elvittük Lilit oviba, Zalán sírt egy sort, hogy ő miért nem mehet bölcsibe. Besétáltunk a Sparba - közben legalább hatszor seggelt egyet a tükörjégen, egyem meg, utána pedig hazabuszoztunk. Na, az volt az igazi királyság. Szerintem még soha nem ült buszon, úgyhogy nagyon tetszett neki. Itthon még megmotoroztatta Tibi macit - ő az új totemállata, egy lépést se nélküle, utána kiszívta az orrát egy ugrókötéllel, majd lefektette aludni. Mindig elcsodálkozom azon, hogy képes félórákat is elhasalni a szőnyegen és tologatni a kisautókat és a mozdonyokat a legnagyobb nyugiban. Lili mai napig nem képes hasonló elmélyülésre, neki folyton ott kell lenni mindenhol, pörögni. Na persze nem egyformák. :-)
Délben egyedül lefeküdt aludni, úgyhogy most alszik.
Azon meg nem tudom, hogy sírjak, vagy röhögjek, hogy az elmúlt 21 órában, amit együtt töltöttünk, egyetlen egyszer nem köhögött, és az orrát is csak odakint töröltem a mínusz 10-ben. Merthogy a bölcsiben ez volt a kifogás: nagyon színes a taknya és köhög. És sokkal-sokkal jobb lesz neki otthon pihenni. Mert inkább most maradjon otthon, mint hogy karácsonyra legyen beteg. És 23-án nem hozhatja a gyereket az, aki nem dolgozik. Und so weiter...Mondom, még higgadok.
Papíron október 23-a óta dolgozom egyébként. ahhoz a kutyának sincs köze, hogy szabadságon vagyok. Ha ez ennyire probléma, akkor a túróért vették fel a gyereket október 1-től? Ha meg felvették, hogy lehet az kifogás bármire, hogy "nem dolgozom". Egyébként se a seggem vakarom itthon napszámban, van épp elég elfoglaltságom, de nem gondolom, hogy erről napi szinten fel kéne világosítanom a gondozónőt, megindokolandó, hogy a bölcsődébe felvett gyerekemet miért is viszem bölcsődébe.
Na, mondom, időnként kitör belőlem a gőz:-DD
Amúgy nem titok ez: vezetni járok. Meg közigazgatási versenyvizsgára tanulok. De ha szoláriumba járnék meg masszíroztatni, meg a műkörmömet fényeztetni, akkor is maximum kérhetne, és nem utasíthatna. Szerintem. De én egy rohadt liberális vagyok még mindig. :-D Az X faktorban se szurkolok senkinek, szerintem az fog győzni, akire az SMS-ezők döntő többsége szavaz. Ha ez nem egyezik az én ízlésemmel, akkor se történik semmi. :-) A Való világról is az a véleményem, hoyg nem nézem. Akit érdekel, felőlem nézze. De már mondták, nem fog ez így menni, hogy nem foglalok állást, hogy fekete vagy fehér, és igen hamar a gladiátolképzőben találom magam ilyen lohadt viselkedéssel;-)

A rózsaszín nadrág incidens avagy Pókember mindent visz

Zalán nő, mint a gomba. 104-es méretű ruhákat hord, 26-os a lába - ekkora volt a 2 év 8 hónappal (letöltendő ;-))idősebb nővére tavasszal. Szóval Zaza 2 évesen akkora, mint Lili 4 évesen volt.
Tegnap estére kinőtte az összes pizsamáját, a maradékot meg összepisilte, a még maradékabb száradt. Így ráhúztam Lili egyik pizsamagatyáját. Rózsaszín. Sanyi próbált tiltakozni, de közöltem vele, hogy nincs más, amúgy is trendi.
Gyerek persze nem hülye, tudja, hogy ami rózsaszín, az a nővéréjé, így nem akarta felvenni. Némi időbe telt, amíg meggyőztem, hogy Lili már kinőtte és neki adta. Felvette.
Erre bejött a bűdi boszorkány, és a röhögéstől pukkadozva közli az öccsével: "hát te meg úgy nézel ki, mint egy láááááány!" Azt hittem itt vége, leveszi. De nem, még nem érzi sértésnek, ha "lelányozzák". Lili azonban úgy érezte, hogy neki itt most muszáj aprítani az öccsét, úgyhogy időről időre közölte vele, hogy "ez a rózsaszín nadrág naggggyon ciki". De kiderült, hogy Zalánnak nincsenek averziói a rószaszínnel szemben, és nincs tisztában a ciki szó jelentésével, mert nem húzta fel magát. :-)
Egyébként is újabban megbolondít azzal, hogy csak olyan ruhát hajlandó felvenni, amin van valami felirat, kép, különös tekintettel Thomasra és a Verdákra. Mivel még olvasni nem tud, így kemény átverések áldozata, simán beveszi, hogy a zoknira az van írva, hogy "Thomas a barátom", nem pedig az, hogy "baby sport". :-D
Van egy mumus sapka, egy hónapja nem tudjuk ráadni, mert ordítva tépi le a fejéről, és toporzékolva követeli az "egyszervoltholnemvoltosat". Ami egyébként egy kisautó, fogalmam nincs honnan vette hozzá a dumát, de az kell.
Kitaláltuk, hogy veszünk rá vasalható matricát, hátha. És bejött. Fogalma nincs, hogy ki az a Pókember, de pókemberes sapkaként már le se szakad a fejéről. :-)
És ha már szuperhősök:
szombaton besétáltunk a városba, mondom Lilinek: megyünk, megnézzük a Betlehemet. Mire gyerekem csillogó szemmel: Batmant?!

Tündérszerkó

Lili valamelyik nap már a születésnapi ajándékait kezdte tervezni. Nem kezdtem anyázni, hanem ennek apropóján meggyőztem, hogy napoljuk el a ZhuZhuPetet, és inkább kérjen a Jézuskától koronát meg tündérszoknyát, és majd szülinapjára kap hörcsögöt autóval. Nem titkolt reményem, hogy addigra lemegy róla az a gurulós hörcsög-kórság.
Kérdeztem szeretne-e tündérszárnyakat és varázspálcát is? Erre elkedzett visítani, hogy ő rohadtul nem akar szárnyakat, mert nem akar innen elrepülni a messzeségbe. Ez a fóbiája már tavaly is megvolt. :-D De most sikerült elmagyarázni, hogy az nem igazi szárny, így némi gondolkodási időt kért, majd kibökte, hogy akar szárnyakat is.
Ja, hogy miért kell nekem még ajándékot vennem a gyurmakészlet mellé? Anyósom közölte, hogy vegyük meg mi az ajándékot, majd kifizeti...
Úgyhogy mentem koronát meg tündérszoknyát venni. A H&M-ben volt korona, kapott mellé tündérszárnyat varázspálcával. Volt szoknya is, de irreálisan drágának találtam. Úgyhogy vettem 2 méter tüllt és elkészítettem neki a tütüt. Így: http://justwemoms.blogspot.com/2009/06/easy-no-sew-tutu-tutorial.html (Aki belevágna: ha kb. egy 5 évesre való, térdig érő szoknyát szeretnétek készíteni, akkor legalább 3 méter kell, így lesz szép "dús".)
Hamar kész lett, de sikerült csillámos tüllt vennem, aminek a nagy része a művelet végére lepergett, beborított engem kb. manduláig, a fél szobát, majd sikeresen széthordtuk az egész lakásban. Este fogmosás közben észrevettem, hogy csillámosat is köpök:-)
De van tündérszerkó.:-)

Ver a gyerekem

A hétvégén kiderült, hogy nemek mentén pártokra szakadt a családunk. Sanyival csipkedtük, csiklandoztuk egymást - azaz hülyegyerek módjára viselkedtünk. Ezen Lili -halálfáradtan - bőgni kezdett, Zalán meg egy dramaturgiailag megfelelő pillanatban fejen húzott Emilyvel. Emily egy maroknyi kis FÉM mozdony, úgyhogy meglehetősen fájt, amikor fegyverként használta ellenem.

A Mikulás kitűnően sikerült a bölcsiben. Zaza vagány volt. Utána haza se akart jönni. :)

Apróságok

Minden gyereknevelési szakkönyv alaptétele: ne hasonlítgasd a gyereked senkihez, mind egyedi ütemben fejlődik. Ez simán be is tartható, amíg nem mész emberek közé, vagy az emberek nem jönnek hozzád. Mert a verseny és az összehasonlítás - minimum "az átlaghoz" ott kezdődik, hogy megszületik. Komolyan, sose értettem, hogy miért úgy megy minden születési SMS, hogy gyerek neve, születési idő percre pontosan, súly és hossz. Jó, mondjuk ennél többet nehéz mondani róluk, én megértem. :-) És innentől nincs megállás. Mert vagy nagyobb, mint a szomszéd Tibike, vagy hosszabb, mint te voltál. Többször eszik, mint anyád munkatársának az unokája, de kevesebbet alszik. És ez még csak a gyerekágy. Utána megy az igazi derby, a hasonkórúak anyukáival. A jástzótéren még csak-csak visszafogják magukat, de a virtuális térben (lásd babanet, nlc, velvet poronty) elszabadulnak a bezzeganyuk.Én pl. hülyére röhögtem magam, hogy amikor az én gyerekem legnagyobb rajzeredménye egy szőrös krumpli volt (és örültem, hogy végre tud görbe vonalat rajzolni), akkor egy fórumtárs hasonkorú gyereke már változatos színvilágot mutató figurális ábrákat rajzolt és vonalon belül maradva ki is színezte őket. :-D Zseni, na.

Lilit két évesen szerintem csak én értettem, mert valami hottentotta nyelvjárásban beszélte a magyart, és többet mutogatott, mint beszélt.
Zalán ezzel szemben mondatokban beszél, gyakorlatilag kristálytisztán. Piszkosul élvezem, hogy még egy kis zokni agyilag, ellenben el tudja mondani, hogy mit gondol, és fetrengek a röhögéstől amikor a maga szintjén értelmez dolgokat.
Köztudottan állandóan énekelnek, igazából teljesen mindegy nekik, hogy gyerekdal, vagy Quimby, ha tetszik nekik, akkor éneklik unásig. Valamelyik nap ezt hallom Zalántól: "boldogság, gyere haza. Késő van, gyere APA. " :-D Meséltem Eninek, szerinte a gyerek jobban felfogta a dal értelmét, mint Shodeinde Dorka az X faktorban :-).

Anyós itt volt tegnap, előtte Lili bejelentette, hogy ő haragszik rá. Kérdeztük miért?
"Azért, mert azt mondta nekem, hogy tündércsillag, amikor én hercegnő vagyok." :-) Sanyi ment ki anyósért, útközben figyelmeztette is, hogy ügyeljen a spanyol etikettre. :-)

Az oviban gondolom most a hónapokat, évszakokat tanulhatják, mert Lili központi témája a "milyen hónap van" és különböző esemény hónapszerinti eloszlása. Ezen apropóból kérdeztem tőle, hogy ő mikor is született? Válasz: "Nem emlékszem rá, még nagyon kicsi voltam.":-)

Néptáncon tanultak egy dalt, persze itthon is énekelte. Emígyen: "Új a csizmám most vették, most VÉRES a talpa." Kikerestem, meghallgattuk: hallod, nem véres, FÉNYES.
Szilárd meggyőződéssel állította, hogy nem, ők vérest énekelnek, nekik Erika néni így tanította. Anyós vére. Az autópályán ő megy jó irányban, az összes többi hülye jön forgalommal szemben. :-S
Ja, és persze az azóta klasszikussá vált megnevezése a lábfej nélküli harisnyára: láb nélküli fejlődő harisnya. :-)

Sellőpóni...

Mostanában sokat fordulok elő játékosztályok környékén, és ott bukkantam eme darabra.
Sellőpóni. Komolyan érdekelne, hogy mit szed, vagy mit nem szed, aki ilyet kitalál. Egy ló, ami hal.
De nem csikóhal ám, ami adná magát, ha valaki vízben élő lovat akar. Víziló nem jó, az disznóféle, azzal egy igazi cuki tündibündi nem játszhat.
Nem, sellőpóni, **szod. Akik zenélő, csúszdás, hintás palotában laknak (akciósan 13.890-ért) meg delfinvontatású kagylóhintón (érezd: ló a kagylóban áááá) közlekednek és tortát sütnek.
Lili mondta, hogy cuki, de leszereltem, hogy sajnos ez nincs a Mikulásnak, se a Jézuskának. Bár lehet, hogy kopik az ingerküszöböm, mert a muskétás Barbie-k láttan éppcsak felszaladt a szemöldöm egy millimétert. Pedig az is: női katona a XVII. században? Én értem, hogy Barbie egy self made woman, de a történelmi tények smafuk? Bár mit csodálkozom, a sellőpóni atyja a biológiának is hátat fordított már régen. :-)

Tiszta szoba, szobatiszta

Meglódult Zé gyerek a szobatisztaság felé vezető úton.
Igaz, alig kettő, de Lili ugyanennyi idős volt, amikor hasonló döntés eredményeképpen 3 nap alatt ledobta a pelust, nem sokkal utána éjszakára is. Sztori emitt olvasható.
Zalánnal is előfordult már, hogy produkált, ha ráültettem a bilire, de soha nem szólt eddig magától, hogy pisilni kell. Csak azért, hogy becsurgatott. A Szent Verdás Alsógatyába.
Szóval az én fogalmaim szerint ez egyszerű időzítés és helyrajz kérdése, nem valós szobatisztaság. Tudom mikor fog pisilni, kakilni és ráültetem a bilire, így nem a pelusba csorgat, hanem a bilibe. Van ilyen anyuka is, aki 15 percenként "pisilteti" a gyereket, jó lapjárás esetén egy-két pisit eltalál, a többinél lukra fut... És akkor a "gyerek szobatiszta, csak nem szól". (Ekkor sem röhögtem.)
A hét elején volt a bölcsiben valami szülőcsoportos megbeszélés, épp a szobatisztaság volt a téma. Maradjunk annyiban, hogy állati felnőtt módon viselkedtem ott is, nem röhögtem hangosan sem a hülyeségeken (az egész család összegyűlik és tapsol MINDIG, ha Izidorka a bilibe csurgat), sem az anyukák önkéntes glóriafényezési versenyén. És nem ám az elsőgyerekesek voltak a leglelkesebbek.... Mint valami anonim szuperanyák gyülekezete: "Mari vagyok, 32 éves, és a gyerekem ugyan csak 3 évesen lett szobatiszta, de 4 évesen már olvasott!!! " Meg a "ne hallgassatok senkire, minden gyerek más ütemben fejlődik, az se baj, ha csak későn lesz szobatiszta. Na persze az enyémmel nem így volt, (ez fontos hozzátennem.) " "Gizi vagyok, 35 éves, és egyszer rácsaptam a gyerekre, mert hisztizett a boltban. De soha máskor. Becsszó."Kissé karikírozva, de hasonló expozék hangzottak el.
Mindegy, ott a gondozónők egyértelműen azt hangsúlyozták, hogy majd tavasszal-nyáron mozdulnak rá jobban a bili témára, mert nagyon ráérnek még a gyerekek.
Ma reggel azért megkérdeztem a fiatalembert, nem ülne-e rá a wc-re, és nagyon lelkes lett. Egyébként is utálja a pelenkázást, állandóan elszalad, harcol ellene.
Üldögélt, Lili szórakoztatta (vitt be széket), olvasgatott, rajzolt a mágneses rajztáblán, és belekakilt mellékesen. :-) Délután megint felajánlottam neki a lehetőséget, akkor meg hallottuk, hogy csorog a pisi. Megint elüldögélt egy darabig, mindenkit kizavart (Mennyél be szobába!!!), és bele is kakilt. Most ismét Verdás gatyában tengeti, próbáltam motiválni, hogy szóljon, mert ha lepisili Villám McQueent, akkor az szomorú lesz. Nem tudom mennyire veszi be, nem nagyon hagyja hülyének nézni magát. :-)

Update: be is pisilt, de szólt. Időben, számban, személyben nyelvtanilag helyesen: pisilek. :-) És valóban, abban a pillanatban pisilt. :-DD De legyünk pozitívak: ragoz!

Jézus, Télapó, gyurma meg testőr Barbie a kamionban

Ja-ja, karácsony. Természetesen ha a gyerekeknek maguktól nem lenne ajándékötlete, akkor azért a kertévék gondoskodnak arról, hogy adjanak párat. A reggeli meseblokkban hétvégén szerintem a mese és a reklám aránya közel 50-50%. ( Jó, persze nekünk sincs tévénk, illetve van, de csak National Geographicet nézünk rajta Spektrummal felváltva, ill. DVD-n művészfilmeket; hallottam. ;-) )
Zalánnak szerintem tök mindegy, csak Thomasos és/vagy Verdás legyen. És lehetőleg kamion is. Meg kukásautó. A hétvégén vettünk is így 5000-ért Lilinek egy kabátot, 800-ért Zalánnak egy db zoknit a H&M-ben. Mondjuk hazáig kézben hordta, mint a győzelmi serleget, majd másnap abban ment bölcsibe és minden szembejövőnek megmutatta, hogy "nézd: Verdás".
Lili maga se tudja mit akar. Igazából semire nem vágyik aaaaannyira, de bármit meglát, az kell. Amit legtöbbet emleget, az a Play-Doh fagyis készlete. Tegnap azt akart rajzolni a Jézuskának levélben, de berágott, mert nem tudta lerajzolni, hiába győzködtem, hogy rajzoljon, ahogy tudja, a Jézuska fel fogja ismerni. A vége hiszti lett, nekem meg karácsonyhoz méltatlan szavak tolakodtak az elmémbe.
Aztán testőr Barbie-t is szeretne, de lehetőleg mind a négyet...
És ZuzuPets hörcsögöt autóval meg mittudoménmivel...
Meg táncoló-beszélő pszicho-Dorát (tök pszichopata feje van, plusz amikor véletlenül a Müllerben működésbe hoztuk, a dobozban tánc gyanánt olyan vergődést levágott, hogy Sanyi konkrétan megijedt tőle:-)))
És az ÖSSZES Pöttyös Panni könyvet...
És beteg kispónit - ezt mondjuk tavaly is megfutottuk, mondtam hogy én PELENKÁS, CUMIS, KEHES lovat nem veszek. Majd ha meggyógyul és szobatiszta lesz.
Meg valami gyöngyös izét, tudjátok, amiben hallucinogén-származékok voltak...
Meg bármit, amit épp meglát, és kellően cuki, meg flitteres meg rózsaszín. Ja persze, tütü is kéne neki, meg szárny és varázspálca - persze rózsaszín. És korona, és "anya, lehetek Lilo és Stich a farsangon és csinálsz nekem MOST (novemberben) hozzá szokynát meg virágdíszt?"
Hát hogyne.

Zalánszáj

-Hogy hívnak?
-Zalán Kettő.
(Úgyis az lesz a következő kérdés, hogy hány éves, letudja egyben:-))

-Nézd, Minimax. - mutat a Holdra.

Kukájozós autó. (Kukásautó)- szintén az házioltáron.

Jó éjszakádat!- köszön el lefekvéskor.

Nekem fel sem tűnt, de apája ledöbbent azon, hogy 10-ig számol magyarul és hatig angolul. :-))

Anaaa, mi az?

Ana vagyok. Nem elírtam, én ana vagyok. Mindkét gyerekem így hív, a kicsinél fel se tűnik, a nagynál időszakosan agylobot kapok tőle. Amikor rászólok, hogy nem vagyok ana, akkor korrigál, hogy "bocs, aNYUkám". Érdekes, akkor megy a "ny".
Zalán, ha nagyon be akar nyalni, akkor anucizik. :-)
Gyönyörűségesen okos 2 éves, elkezdődött nála a "mi az?" korszak. Egész nap képeskönyveket illetve termékkatalógusokat nézegetünk, ő a kettő között semmi különbséget nem érez, ugyanolyan lelkesedéssel lapozza. Az állatos könyvben cicákat keres, a Metro katalógusban Samsungot. Meg Villám Mac-et. Thomas mellé emeltük a családi oltáron a Verdákat is. Állandóan azt nézi DVD-ről. Elromlott a tévénk, mit össze nem udvaroltam egy szerelőnek, hogy még ma próbálja már megcsinálni, mert ki leszek nyúvasztva, ha holnap nem tudnak Dórát, Diegót meg X-faktort nézni:-)
Szóval nézegetjük a katalógust, mai gyerek, keni-vágja a márkaneveket. Samsung, LG, Nokia. (Megismeri a logót.)
A konyhában megkértem, hogy adja már ide a répát, erre behozta a mondókás könyvet. Répa, retek, mogyoró. Lili szerint: répa, paradicsom, krumpli. Mert bénák a rajzok, tényleg.
"Nézd mi van ott!" -visítottam debil, de lelkes óvónéni hangon: mire gyerekem: virág. Jogos. Virágmező közepén egy kismacska, de több volt a virág. :-)
Lilivel állati jól megvannak, a nővére talán még feljebb áll az oltárán, mint Thomas és barátai, meg az összes Verda együttvéve. Egyébként is nagyon közösségi gyerek, a körülmények nem nagyon érdeklik, inkább a társaság, az együttjátszás élménye fontos neki. Amúgy Lili is ilyen, annyira nem is bánom, hogy nem tárgyak, helyek kötik le a figyelmét, hanem események.
Egyébként imád rosszalkodni továbbra is, újabban minden és azonnal kell neki. Állandóan elszed Lilitől mindent, ő meg odaadja. Szoktam heccelni, hogy harcoljon már egy kicsit, nem kell első nyikkra odaadni mindent a kis buldózernek. :-) Lili időnként könnyen enged másoknak, és belenyugszik a helyzetbe. Egyébként meg piszok kitartó, szoktam volt mondani, hogy egy rózsaszín, habos-babos, flitterekkel és tüllökkel díszített TANK. :-)Cuki, édes, talpig kislány, de ha valamit a fejébe vesz, azt csinálja. Korcsolyán kész vannak tőle, hogy halálosan fáradt, de akkor sem panaszkodik, nem áll meg, nem ül le, megy és csinálja. :-)

Pitbullhercegnő

Tegnap Liliék korcsolyázni voltak. Az óvónője mesélte, hogy Lili a foglalkozás végén már sírva csinálta a feladatokat, annyira fáradt volt, de akkor sem adta fel. Hiába mondták neki, hogy üljön le pihenni, mert annyira le volt izzadva, hogy bugyiig ruhát cseréltek rajta, ő nem. Hihetetlen módon kitartó.
Soha nem fogja feladni, ez már a hisztijeiből is nyilvánvaló volt:-). Baltazár nem alkuszik. ;-)

Kés a vajban

Na és ne csak panaszkodjak már: Zalán múlt héten hétfőn ordított utoljára reggel. Olyan gyönyörűen megy be bölcsibe, mint a legnagyobbak. Napközben is jól érzi magát, sokat játszik, gyönyörűen eszik, alszik, szót fogad, rosszalkodik.
A hazajövetel még mindig kalandos, de egyszer csak elmúlik az is.

Lili-rajongóknak

- Anya, Halloween Hello Kitty barátja?
(Szerinte a rokonság és a barátság szinonimák. Időnként közli velem, hogy nem vagy a barátom! Szoktam mondani, hogy nem is, mer' az anyád vagyok. Akkor az anyám se vagy! És ekkor felvilágosítom, hogy ez nem opció, e' van.

- Anya, Amadé mindig piszkál.
-Biztos azért piszkál, mert szerelmes beléd.
-Nem szerelmes az, csak hülye.
(És igen! löki a kezét a levegőbe a bennem rejlő feminista. :-) Már 4, 5 évesen sem veszi be ezt a hülye maszlagot. Egy férfi udvaroljon úgy, mint egy férfi.
Jelzem Antalics Kendén kívül még mindig Kiss Tibire bukik; mióta rájött, hogy létezik Tibi csoki, azóta azt kell vennünk. Kiss Tibi csokit.)

Édesek

Lili papírt hajtogat.
-Mi lesz abból Lilikém? Csákó, hajó, repülő?
-Vízibicikli.

Zalán a játékkamion tetejére rajta Thomast, úgy tologatta.
-Mi történt Thomasszal?
-Beteg. Doktornéni.
-És a kamion viszi a doktonénihez?
-Igen, ölben. :-D

Challenge day

Lassan indulok Zalánért, és kezd gyomoridegem lenni. Kemény.:-) Erősen gondolkodom azon, hogy leszarom, hogy a bölcsiig hülyének néznek egy üres babakocsival, de el kéne vinni. Tegnap is azzal mentünk vissza az oviba. Tudom, gyáva szar vagyok, és nem tudok megnevelni egy kétévest. :-)) Meg a nyúl viszi a puskát und so weiter.
Szörpi üvegben, Túró Rudi zsebben, korpás kifli táskában. :-)) Nagy levegő, 10, 9, 8, 7, ......


Update: Úgy látszik sikerült a rinyálással kivívni az őrzőangyalom figyelmét, ugyanis kétség sem fér hozzá, hogy az én kisfiamtól szófogadóbb, együttműködőbb gyerek nincs, csak Bartos Bezzeg Erika örökbecsű regényciklusában, az AnnaPetiGergőben. :-)

Bezzeganyu stílusban:
Hát az én drágám a legédesebb gyerek a világon. Még csak 4. hete jár bölcsibe, de egy másodpercet sem sír. Ébren volt már, de feküdt az ágyában illedelmesen. Felöltöztünk pikk-pakk, hazajöttünk, útközben mindenki felragyogott, aki ránk nézett, szinte a fák is rügyezni kezdtek. Megbeszéltük a napi eseményeket, figyelemmel kísértük a természet változásait, napszaknak megfelelően köszöntöttük az ismerősöket. Nem tudok hibázni, szuperanya vagyok.

És a valóság:
Egész úton olyan voltam, mint egy oroszlánszelídítő. Első perctől etettem Túró Rudival, kiflivel. Folyamatosan pofáztam neki (született óvónéniket idéző lelkes fejhangon), hogy ne veszítsem el a kontaktust, nehogy unalmában gondolkodni kezdjen, és arra jusson, hogy tulajdonképpen nem kötelező neki mellettem kézenfogva, kiflit csócsálva baktatni, tulajdonképpen másfelé is mehetnénk, vagy akár a földön is ülhetne, fekhetne.
"Nézd, mennyi levél lehullott a fáról, bele akarsz menni?" Nem akart.
"Nahát, ott egy kutyus, gyere, nézzük meg közelebbről?" Pláne, hogy a kutya arra ment, amerre lakunk. Ellenkező irányban le van szarva. Kutya, kész. Láttunk már ilyet.
"Volt ma Fannika?" Csend. "Játszottál Kornéllal?" Csend. "Mi volt az ebéd?" Csend. De nem áll meg. Jön némán.
"Nézd, ott van Eszter, gyere, siessünk, köszönjünk neki."De meg nem állunk beszélgetni. Dehogy. Ritmusban vagyunk, ha megállnánk, tán kis is esnénk.
És megérkeztünk a ház elé. Nem, nem engedem el a kezét, nem állok meg, nem érdekel mi van a postaládában, beszélek tovább, jövök, nem esek ki a ritmusból. Az első emeletig nincs gond. Ott megáll, megnézi az autókat a rutinpályán. "Nahát, nézd, ott egy varjú. Gyere, menjünk fel, onnan jobban látjuk." A harmadikig beveszi. Ott megint megáll. Előveszem a matematikai fejlesztőprogramot: "gyere, számoljuk meg a lépcsőket". Nem. Hozzácsapom a testnevelést: "versenyezzünk, ki ér fel hamarabb. Elkészülni, vigyázz...." Mákom van, van benne versenyszellem. :-)
A lakásba megint nem akar bejönni, de ez már bagatell. Lepakolok, levetkőzöm, megunja, bejön. Bezárom az ajtót. Kulcsra, kétszer.
Lilit ma Eszterék hozzák haza az oviból, megy fel hozzájuk játszani. Sanyit meg felhívtam, hogy 6-ig fővesztés terhe mellett érjen haza, és útközben hozza el Ágiéktól Lilit. Így nem kell ma lemennünk.
Nem tudok hibázni :-DDDDDDDDDDD

Egyensúly meg univerzum

Nem, nem lesz ez szellemileg olyan magasröptű poszt, mint a címe sejteti, ahhoz túlzottan csikorognak a kerekek odabenn. Totálisan elhülyültem itthon, úgyhogy maxirespekt annak, aki nem, vagy netán még önnön épülésére is tudja fordítani a szőnyegen hasalva eltöltött időt. Nem mondom, hogy lehetetlen, -én hiszek a két gyerek szoptatása után peckesen álló 80 D-s mellekben is;-), - nekem egyik se ment.
Némi metafizikai kitérőt azért tegyünk: nem vagyok vallásos, viszont abban hiszek, hogy egyensúly van a világban, és semmi nem történik ok nélkül.
No, és akkor evezzünk póriasabb vizekre.
Zé két napja nem ordít reggelente, sőt önként és dalolva megy be a bölcsibe. Ma már puszit adni is úgy szaladt vissza. Juhé, és hurrá. Cserébe a jin és jang szellemiségében olyan cirkuszt levág hazafelé, hogy csomókban hullik a hajam, és gőz csap ki a fülemen.
Kezdi azzal, hogy röhögve ül a padon, és nem hajlandó öltözni. Tekereg, kihúzza a kezét a ruhából, lerúgja a cipőjét, hasrafekszik és hasonlók. Kérek, utasítok, figyelemelterelek, leszarja. Próbálnám erővel, de nevezett egy 15 kilós, 1 méteres 2 éves, kb. Herkules erejével. A kabátomat már azelőtt leveszem, hogy beszólnék érte, de eddigre bikiniben leizzadnék. Mondtam, hogy én aztán sose, aztán mégis viszek neki inni, Túró Rudit, kiflit, hogy amíg ezekkel elszórakozik, addig tudom öltöztetni.
15-20 perc alatt végzünk is, aztán jön a következő nehézségi szint: elindulás. Merthogy ő nem jön. Se Liliért, se boltba, se levelet szedni, se mogyorót keresni, se buszt nézni, se lépcsőzni. Ellenérve hangzatos: NEM! Jó, akkor én megyek. Csak nyugodtan, mondaná, ha lenne ennyi szókincse, ugyanis magasról tesz rá, hogy kimegyek az ajtón, és ott várom, hogy majd utánam szaladjon. Nem jön. Röhög. Kb. harmadszor megyek vissza érte, mire kegyeskedik elindulni. Ha megunom, ölbeveszem, de ilyenkor tekereg, karmol, leveri a szemüvegem, belekapaszkodik a hajamba. Leteszem, elmagyarázom az etikettet, nem érdekli.
Valahogy kijutunk a kapun, ekkor jön a cirkusz, hogy ő akkor ellenkező irányba menne. Ugyan, hiszen arra semmi, ellenben hazafelé galambok, kutyák, cicák, falevelek; otthon Thomas, építőzés, Hawaii, DJ. Ekkor jön el a rongyláb ideje. Nem ordít, nem visít, ellenben nem hajlandó egy lépést sem tenni, és ennek úgy ad hangot, hogy nem áll a lábára. Konkrétan ül, vagy fekszik a földön. Felállítom, eldől. Ő röhög, én gondolatban szidom az anyját. Otthagyom, nem érdekli. Ő nem az a gyerek, aki ilyenkor feláll és üvöltve rohan utánad. Biztos lenne egy pont, amikor feláll, csak van egy távolság, amitől tovább nem megyek el, gondolva arra, hogy mi van, ha felpattan és kirohan az utcára, nem érek addig oda.
Természetesen ha nem lennék alanyi jogon elég ideges, akkor mindig akad egy okostojás, akinek be kell szólni, vagy csak fejcsóválva elmenni mellettünk. Olyankor projektálva a dühömet, oda is be tudnék egyet mosni. :-) Párszor eljátsszuk ezt hazáig, én egyre idegesebb vagyok, egyre kisebb résen szűröm a fogaim között a mondanivalómat. Amikor épp hajlandó jönni, akkor némán húzom magam után, vagy cipelem az ölemben, ha tűri. Sokszor nyafog ilyenkor, de ez már nem hat meg. Nyafogni lehet, sőt felőlem visíthat is, csak jöjjön.
Időnként elkövetem azt a hibát, hogy magassarkú cipőben és/vagy szatyrokkal a kezemben próbálok hazajutni így. De amikor észnél vagyok, akkor alkalomhoz illően öltözöm: lapos cipő, nadrág, dzseki, semmi táska, semmi szatyor (max. hátizsák). Igen, a kisgyerekes anyukák elhanyagoltak. Minden ilyen kijelentéseket tévő férfit vagy nőt beutalnék talpig sminkben- frizurában, magas sarkúban és miniszoknyában, egy db. válltáskával és egy darab bevásárlószatyorral felfegyverkezve egy bölcsi-otthon túrára Zalánnal.
Ha eljutunk a házig, az már félsiker. De ott sem akar ám jönni. Mivel a lépcsőház egy zárt ököszisztéma, különösebben nem tud sehová eltűnni, így ott már inkább otthagyom, "jól van kisfiam, akkor ne gyere fel" felkiáltással. Simán fel tudok jönni a negyedkre úgy, hogy el sem mozdul a sarokból, ahová beplántálta magát. Ennyire izgatja, hogy otthagyom-e.
Nem kispályás hisztiző.
Néha meg tudom győzni, hogy számoljuk meg a lépcsőfokokat (simán elszámol 10-ig, csak mondom), nézzük meg kint van-e a cica a másodikon, menjünk Túró Rudit enni, Actimelt inni, Thomast nézni, kocsikulcsért, építőzni, rajzolni, gyurmázni, apámf*sza. Egy komplett motivációs tréning vagyok egész hazaúton, de különösebben nem izgatja.
Tudom, kinövi, elmúlik. Tudom. Omm. Omm. Om mani padme hum. ;-)

Amúgy imádom, mer' a világ legcsibészebb, legédesebb és legokosabb kölyke, csak akarat lehetne benne kevesebb. Meg a nővérében is. Aki ugyan nem játszik rongylábat, és nem veri magát a földre, de visítva szájal és csapkodja az ajtót, ugyanazon motivációs vonal mentén.

Korommal a kéménybe

Anyám szokta mondani, ha valami emlékezetes dolog történik: írjam fel korommal a kéménybe. Hát felírom: Zalán ma reggel mindennemű sírás nélkül ment be a bölcsibe! Van remény. ;-)

Anyád

Úgy tűnik mindenkinek könnyebb, ha Zalánt visszük először a megfelelő műintézménybe. Hősanyák persze ziher elítél(né)nek azért, hogy talán ebben az egészben nekem a legkönnyebb, mínusz egy leizzadás/nap. Mert mire reggel két gyereket felöltöztetek - különös tekintettel Zalánra, akihez epiteton ornansként odabiggyeszthetném, hogy "Ellenálló"; addigra egyszer tuti, hogy leiizadok. Aztán az oviban még egyszer, mert Lili bambul és tököl, Zalán meg szökik és rombol, tombol, pakol; aztán még egyszer a bölcsiben. Így az ovis verziót kihagyjuk. Nem mellékesen Zalán sem bőg, csak már a csoportszoba ajtajában - ott is csak fél percig, amíg lát.

Tegnap Zsuzsa megfejtette a napközbeni nyígás-nyafogás titkát. Valami fosós-hányós kórság van az bölcsiben (juhé), ezért nem jött a beszoktatós kisfiú, plusz az anyukája ugye, és így sem Zalán, sem hű szerelme Fannika nem kapott ihletet arra, hogy a saját anyja után nyígjon. Mert senki anyja nem volt benn a csoportban. Zalánt egyébként is zavarják - teljesen adequat reakcióként - az idegenek, a főiskolás gyakorlós lányokat se bírja. Pláne, hogy lelkesek és folyton "foglalkozni" akarnak vele, nem ismerték fel, hogy békén kell hagyni. Jobban szeret ő nyitni emberek felé. Anyámat is sokszor söpri le magáról, mert folyton nyalja, ölelgeti, prüntyög neki, ellenben koslat a folyton horgászó apám, és a folyton rajzoló húgom után. :-) Lili ugyanilyen volt. Anyámban és anyósban ez rögtön aktiválja a mártírgéneket, és zokon veszik, hogy a gyerek le se szarja őket, pedig ők az életüket odaadnák érte. Na, hát pont ezért. Őket már nem kell meghódítani, behódoltak. ;-) Gondolom hasonló elv alapján mondják hamarabb a gyerek azt, hogy apa, mint azt, hogy anya. Anyát nem kell hívni, anya mindig ott van. :-))

Na és hát tegnap Zalán két éves lett. :-)

Tervmódosítás

Eddig úgy gondoltam, hogy Zalánnak könnyebb, ha látja, hogy elvisszük Lilit oviba, ő ottmarad, és csak utána megyünk bölcsibe.
Ma késésben voltunk (8-ra be kell érnünk bölcsibe a reggeli miatt), így először Zalánt vittük el. És nem volt bőgés, csak közvetlenül akkor, amikor beadtam a csoportba. De mire kiértem Lilihez, már csend is lett. Most két verzió lehetséges: vagy egyébként se bőgött volna ma, vagy könnyebb így neki. Nem mellékesen nekem is könnyebb, mert Lili megáll, leül, vár sorára, amíg Zalánt elintézem, ellenben Zalán után az oviban folyton rohanok, mert vagy a fürdőszobában pocsol, vagy bemegy valamelyik cspoortba, vagy dévaj kacajjal egyszerűen szökik. Mer' élvezi.
Meglátjuk.

Köldökzsinór....

A héten már 8-tól ébredésig ott van Zalán a bölcsiben. Reggelente még hisztizve tiltakozik, de napközben már nagyon jól eljátszik, eszik, alszik.
Tegnap a bölcsi előtt kezdte a tiltakozást, ma már itthon is. Kérdezte, hogy megyünk-e Zsuzsához. Én meg nem szoktam nekik kíméletből hazudni még ilyen kicsi dolgokban sem, úgyhogy mondtam, hogy most még Marika lesz bent, Zsuzsa reggeli után jön. Erre elkezdett sírni. Nem hisztizett, sírt. Aztán befeküdt az ágyába. Szívem szakadt meg, mert láttam, hogy ez most nem hiszti, nem szokott ő ilyen csendben lenni, elhúzódni. Alig hüppögve felöltözött, aztán megnyugodott. A bölcsi előtt összefutottunk Kornélékkal, így simán bejött, de öltözéskor eltört a mécses, amikor bevittem, már toporzékolt.
Közben persze jönnek szinte naponta a kedves kérdések, hogy "miért adtam bölcsibe?!" Ilyenkor egyre inkább kitörni készül belőlem az állat, úgyhogy a következőnek lassan megmondom, hogy azért szültem mindkettőt, hogy kínozzam, azért.

Papírforma

A hétfői hiszti után voltak félelmeim azzal kapcsolatban, hogy Zalán beszokik-e végül....
Közben meg csak a papírformát hozza, amit egyébként Zsuzsa és Marika előre meg is jósolt. Mondták, hogy egy hét majd két nap szünet után hétfőn lesz balhé - volt, de kedden-szerdán már könnyebb lesz.
Ma, csütörtökön ott tartunk, hogy negyed kilencre már itthon voltam.:-)). Volt egy protokolláris felvonyítás, de mire kiértem, be is fejezte. Ott maradtam még vagy 10 percet és tényleg nem balhézott.
Délben visszamegyek, hogy ha nem alszik, elhozzam, de bízom benne, hogy nem lesz gond.
Reggel egyébként tiltakozott kicsit a bölcsi előtt, de inkább nyígás-nyafogás volt az, mert odabent már kiabált Fannika után, ott is hagyott, míg elpakoltam, és rohant be a csoportba.
Most meg egyedül vagyok itthon, gyerekek nélkül. Nem is tudom mikor volt ilyen utoljára. Okosok megkérdezték nem fogok-e unatkozni... De, rohadtul. Szerintem a szabadságom mind a 71 napjára van programom:-). Helyre kéne hoznom egy két gyerek által leamortizált lakást. ;-)

Ottalvós buli

Éhségsztrájnak vége, bőgés csak miheztartás végett fél percig, és ott is aludt ma! :) Én meg nem bíztam a gyerekben (minek szül az ilyen, ugye), kivettem a könyvem reggel, úgyhogy másfél órát töltöttem egy 2007-es Babamagazin és egy tavalyi Deichmann-katalógus társaságában. :-)

Kezd visszarázódni...

Elsősorban magam, másodsorban mások megnyugtatására közlöm, hogy ma már csak 10 percet hisztizett Zalán. És tényleg hiszti, és használ nála az itthoni módszer ott is: hagyják toporzékolni, kaibálni, nem vigasztalják, nem tötyügnek körülötte kéztördelve, és láss csodát: megnyugszik, és megy játszani.
Ma már csak akkor sírt, amikor kijöttem; pelenkázáskor, ebédkor is csendben volt, csak matrázta, hogy "menjünk anyához". Reggel tudta, hogy el fogok jönni, tapadt is rám, mint a matrica, de már nem hisztizett, mint tegnap. Vannak főiskolás lányok gyakorlaton a csoportban, ez sem tetszik neki igazán, mert Zsuzsát és Marikát már megszokta.
Viszont Balzatár inkább meghl, de nem alkuszik, ugye, úgyhogy nem eszik 2 napja a bölcsiben. Lázad. :-) De jó úton haladunk, Zsuzsa szerint nemhogy nem reménytelen, de igazán nem is problémás eset, gyerek.

A Nagy Ordítás Napja

Hát eljöve A Nagy Ordítás Napja. Mer' az nem úgy van, hogy belekényelmesedünk abba, hogy a mi gyerekünk (bezzeg) kicsit sírdogál, de utána vígan játszik a bölcsődei beszoktatás első hetének utolsó két napján anya nélkül is. Na, nem, majd ő megmutatja, hogy mire képes.
Szerintem egyébként elszúrtuk azzal, hogy amikor kiszaladtam a cumijáért, pityeregni kezdett, és ezért Zsuzsa azt mondta, hogy vigyem magammal. Így mentünk el befizetni az ebédjét is. Aztán amikor végleg kijöttem, akkor egy darabig szerintem azt hitte, hogy ha bőg, akkor visszamegyek. 30 percig tombolt, Ebből 10-et azt matrázta, hogy "anya-anya", aztán meg Zsuzsa annyira fellelkesítette, hogy mennek ki az udvarra, hogy 20-at már azért üvöltött, hogy menjenek. Az udvaron csend volt és béke, befelé már nagyon fáradt volt (hatkor kelt), úgyhogy ebédnél már behívtak, hogy leülni sem hajlandó. Mire hazaértünk, teljesen ki volt ütve, el is aludt rögtön.
Mikor felébredt, kérdeztem tőle, hogy miért sírt? Válasz: nem sírtam, hisztiztem. :-)) De azóta sem nagyon hajlandó beszélgetni velem a bölcsi kérdésről, sanda mosollyal hallgat, de bármit kérdezek, nem szól.

Először egyedül...

Egyelőre úgy tűnik, hogy Zalán lelkesen, ügyesen és zökkenőmentesen szokik az óvodába. Ma, amikor kimentek, Zsuzsa beküldött, hogy lássuk hogy reagál arra, ha nem vagyok a közelben. Kb. egy órát töltött nélkülem, és miután voyeurködtem az ablakból láttam, hogy egy másodpercig sem okozott nála fennakadást, hogy nem voltam ott. Jött-ment, mászott, motorozott, labdázott Zsuzsával. Holnap hosszabb időre is otthagyom, és ha minden jól megy, akkor az ebédhez sem megyek be. Ma is befeküdt Fanni ágyába, és erősen tiltakozott a hazamenetel ellen. Azért amikor elindultam az ajtó felé, gondolkodás nélkül felpattant. :-)
Reggel volt balhé, mert nem azonnal mentünk be, először elvittük Lilit (szóltam, hogy fél kilenc körül hozom a héten, mert nem fordulok egy órán belül kettőt a lakás meg az óvoda között), aztán elmentünk kifliért... Na itt már ordított, hogy "menjünk bölcsibeeeee". Még kicsit húztam az időt kavicsszedéssel (tipikus fiú, mindig tele az össze zsebe kaviccsal mogyoróval, gesztenyével), de kénytelen voltunk menni. Konkrétan otthagyott az öltözőben, rohant be, hogy "sziasztok".
Kornéllal együtt csinálnak minden hülyeséget, már csak úgy hívják őket, hogy a Hazard megye lordjai:-)). Meg Starsky és Hutch.
Nem tudom az könnyebbség-e neki, hogy ott van Kornél, de eddig tényleg nagyon ügyes. Nem mellékesen azért Zsuzsával piszok nagy szerencsénk van. Persze nem tudom milyenek a többiek, amennyit látok, velük sem nagyon lőttünk volna nagyon mellé, de Zalán rögtön megtalálta vele a közös hangot. (Most néztem az egyik közösségi oldalon, hogy 1 nappal fiatalabb tőlem, lehet ezért van valami azonos rezgésünk:-DD, amire a gyerek így reagál.)

Lilit nagyon érdeklik a bölcsődei történések - biztos azért, mert nála ez kimaradt. Pisilek be, amikor hazafelé faggatja Zalánt: jó volt? Jó. És mit csináltál? Mi volt az ebéd? Ki a barátod? Tipikusan azok a hülye szülői kérdések, amire ő maga sem válaszolt másfél évig. :-DD Most meg már mondja magától is, hogy mi történt.
Ma állatsimogató volt az oviban, volt vadászgörény meg teknős. És a vadászgörénynek Évike néni csinált sonkás szendvicset- bár ez utóbbi esemény lehet, hogy csak a túláradó fantáziája terméke.
Beindultak a különórák is, továbbra is jár angolra és néptáncra. Novembertől majd mennek korcsolyázni. Egyelőre neki ennyi bőven elég, most úgy gondoljuk, hogy iskolás koráig nem is nagyon akarjuk ovin kívüli különórára hordani. Nem igazán tervezzük, hogy sportról, zenéről szóljon az élete, amihez fontos lenne, hogy korán elkezdje ezeket a tevékenységeket űzni. Én szeretném, ha hobbi szinten sportolna valamit (vagy táncolna), illetve alapszinten, a maga szórakoztatására játszana valami hangszeren, de nincsenek nagyratörő terveink vele, velük. Ha kimagaslóan tehetséges, az meg majd úgyis kiderül.
Egyébként is elfárad még estére. Sokszor nem alszik az oviban, illetve közelebb állok az igazsághoz, ha azt mondom, hogy néha alszik. Ezért négykor, ötkor már irtózatosan nyűgös-hisztis.
Én személy szerint a korcsolyát is korainak tartanám neki, mert elég figyelmetlen, nem mellékesen képes a saját lábában nyílt terepen hasra esni, de szeretett volna menni. Úszni is megy, bár úgy kapkod a törölköző után, ha hajmosás közben víz fröccsen az arcára, mint aki épp megfulladni készül.

És ha már először egyedül: Lili újabban a lépcsőházat harsogja tele, hogy azért kell-e rohannunk, mert kakálnia kell, vagy azért, mert pisilni. Ma a kezébe nyomtam a lakáskulcsot a földszinten, mondtam, hogy Évike néni felé kell tekerni, és kíváncsi voltam, hogy megoldja-e. Megoldotta. :-)

Ja, minden napi vicce: ma jött egy kisfiú meg egy új kislány az oviba. Mivel elvileg nagycsoportosok (bár koruk alapján összesen 10-en mehetnének iskolába az egész csoportból), még el is hinném, de ha mindig igaza lenne, akkor mostanra kb. 50-en lennének a csoportban. :-)

Második nap

Szakad az eső egész nap, ezért nem volt szabadtéri játék a bölcsiben. Zalán így jobban elunta magát, és amikor már fáradni kezdett fél 12 magasságában, többször mondta, hogy menjünk haza. De utána beállt kisvasutat építeni Zsuzsához, mondókáztak, ezzel el is felejtette az ötletét. Aztán türelmetlen volt egy kicsit az ebéd miatt; itthon is alig bírja kivárni, míg megfőzöm vagy megmelegítem, a bölcsiben pedig nem teljesen egyszerre esznek, mert többen vannak, akinek segíteni kell. Aztán sikeresen benyomta a teljes tányér májas rizottót - holott eddig nem ette a májat, és természetesen még kért. :-) Utána le is feküdt az egyik ágyra, lehet nem sokat kellett volna kapacitálni az ottlavásra, de amikor mondtam, hogy jövünk haza, lelkesen jött azért. Itthon kb. 10 perc után ülve elaludt. :-)

Első nap a bölcsiben

A héten még kilencre járunk (Zsuzsa 9-kor kezd, valószínűleg ez az oka), nekem ez egy kicsit macerás, mivel Lilit 8-ra viszem oviba. Ma elvitte Sanyi, mivel hajnalban jött haza a választások miatt és szabadnapot kaptak, de holnap már "kétszer kell fordulnom".
Az indulás kicsit döcögősre sikerült, mert Zalán mindenáron a fehér cipőjét akarta felhúzni, én meg azt akartam ráadni, aminek gumis az orra, és emiatt hisztizett egy sort. De a motorozás ígéretével hajlandó volt felvenni. A fehér cipő orrát egyébként az első bölcsilátogatáskor feláldoztuk a műanyag motor oltárán.

Amikor megérkeztünk, hátra se nézett, úgy rohant be játszani Kornélhoz, és utána se érdekelte látszólag, hogy ott vagyok-e. Igyekeztem háttérbe húzódni, de simán elfogadja, hogy Zsuzsa irányítja, egyszer nem jött oda hozzám vigaszért, vagy védelemért. :-)
Ebéd előtt már nagyon fáradt volt, és személyes sértésnek vette, hogy nem ülhetett oda, ahová akart -más helye, akkor hisztizett egy sort, de hamar megnyugodott, és leült enni. Repetát is kért, sőt még kért volna, de már nem volt több hal:-)))
Utána közölte, hogy nem jön haza, sőt talán arra sem nagyon kellett volna kapacitálni, hogy lefeküdjön, mert gusztálta az ágyakat, csak éppen akkor jött Sanyi, hogy be kell mennie a hivatalba, nálam meg nincs lakáskulcs és a telefonom le van némítva. Szóval így volt kellő motiváció, hogy "megyünk apával kocsival", és eljöttünk. De délután már vissza akart menni, amikor Liliért mentünk bölcsibe.
Szóval összességében nagyon pozitív az első nap tapasztalata, bár gondolom jön még kutyára dér. :-)
Óra lett a jele, úgyhogy a tegnap bevésett PZ-k mellé most vésem az órát is.

Pasiügy

Lili lapozgatja az Éva magazinomat:

- Na, mit ír az újság? - kérdem tőle.
- Azt, hogy Kende még én szerelmesek vagyunk és csókolóztunk a babakonyhában

Anyám..

Néma Leventéné, született Makrancos Kata

Volt szeparációs szorongás, elmúlt. Volt terrible two, elmúlt. Most van very terrible four, és nem múlik. Nem azt mondom, hogy mindig hisztizik, mindig dacol, de rendszeresen visszatér, és ugyanazzal az intenzitással.
Többnyire azzal kezdődik, hogy dacol. Leginkább úgy, hogy egyszerűen nem válaszol arra, amit kérdezek tőle, vagy nem néz rám se, vagy flegmán és némán, időnként alig titkolt vigyorgással bámul a képembe. Szoktam mondani, hogy jó, akkor most megkérdezem még egyszer, és ha ismét nem válaszol, annak ez és ez lesz a következménye. Na, talán addig eljutottunk, hogy azt már néha érzi, hogy tényleg komolyan mondom, és ha ekkor sem reagál, akkor valóban beváltom, amit ígértem, nem hat meg se könny, se visítás, se esküdözés, hogy soha többet. Akkor általában nagy kegyesen odavet valami választ.
De sokszor akkor sem válaszol, ha belepusztul, nem és nem. Ilyenkor szoktam mondani, hogy rendben, akkor eldöntöm én, és közlöm vele, hogy most mit csinálunk. Na itt indul be nála a Lipótmező program, minden átmenet nélkül sikítani, visítani kezd, ugrál (toporzékol), rohangál utánam, totális kontrollvesztéskor rángat, de olyan is volt már, hogy ütni próbált. Érdekes módon nekem soha nem támadt, ellenben az apjának már nekirontott. Nem mondom, hogy nem kapott már a seggére egyszer-kétszer, ha nagyon kihúzta a gyufát, de nem verjük. Egyébként is abban az állapotában egy fenékrecsapás olyan neki, mint amikor a felvadult bikát megcsípi a bögöly: maximum jobban felidegesítjük vele, de semmi hatása nincs rá.
Ritkán jut el idáig, talán félévente egyszer, de ilyenkor tényleg tiszta Pszicho a nő. Ekkor szoktunk totálisan kétségbe esni, mert rá sem lehet ismerni. Viszont ha kitombolja magát, szemmel láthatóan jobban van. Egyszerűen mintha néha ki kéne sütni az akkumulátorát, ha kiadja az feszültséget magából, akkor megnyugszik. Kérdezgetem sokszor, hogy mi a baj, de semmi konkrétat nem mond. Én is tipikus szorongó gyerek voltam egyébként, lehet, hogy ő is ilyen.
Mindenesetre baromi fárasztó, hogy sokszor az utolsó pillanatig feszíti a húrt, és csak akkor csinálja azt, amit kérünk tőle, amikor érzi, hogy lassan elpattan. Bár ez még a jobbik eset;-)
Érdekes egyébként, hogy nem azért hisztizik, ha nem engedünk neki valamit, azt már régen tudomásul vette, hogy vannak szabályok, hanem többnyire abból indul ki a rapli, ha választási lehetősége van, és miután nem tud és nem akar dönteni, így mi döntünk helyette.
Sokszor mondtuk már, de egyre valószínűbb: a gyerek nem dackorszakát és hisztikorszakát éli, hanem dacos és hisztis. Jellem. Pont. (Férj itt buzgón bólogatna, állítólag van egy ilyen ismerőse :-DDD)

Mai gyerek

-Anya, képzeld el, Zsófinak kistestvére született, és úgy hívják, hogy SMS.
-Nem, szívem, Emesének hívják.
-MSN-nek?!- és röhög, mintha az évszázad poénját hallotta volna.
4,5 éves. 2010-ben. ;-) Anyám nem is értené. :-)

Pózolj Darth Vaderrel

Buktuk a projektet

Lili igazi tündibündi csecsemő volt, kisgyereknek (mert most mi, 4,5 évesen?!) is halk, illedelmes, nem kiabálós-rohangálós. Gondoltuk eladjuk valami népességgyarapítási program kampányarcának, mert sokaknak támadt kedve babázni, ha eltöltöttek vele egy kis időt, mer' olyan ééééédes.
Na, ezt buktuk. Az tuti.
Tegnap elmentünk a Deichmannba Sanyinak cipőt venni. Kb. 15 percet töltöttünk bent, de szerintem a végén hálát adtak, hogy fizettünk és távoztunk végre. Zalán volt az értelmi szerző, de visítozva rohangáltak a sorok között, én meg utánuk. Lili is kezelhetetlen volt, hiába mondtam neki, hogy ha az öccse elkezd száguldani, ne menjen utána, majd én, de azonnal visítva utánairamodott. Egyébként is szereti mutatni, hogy ő milyen figyelmes és gondoskodó nővér, és hogy a kis szélvész hozzá tartozik. Meg hát azért gyerekből van, szóval nem hagyott ki egy alkalmat, amikor visítva lehet rohanni.
Széken egy másodpercet nem ült Zalán, ha lefogtam visított. Ha ölbe vettem, visított és rúgkapált. Egyébként is napok óta meg van buggyanva, szerintem bennünket úgy ismernek a környéken, hogy a nő, akinek a gyereke folyton a földön ül. Merthogy földhöz veri magát, mert nem akar arra jönni, sőt jönni sem akar, egyébként is amarra szeretne menni mindig. Én meg hagyom. Hadd üljön, majd jön. Mondjuk ma estére már a hajam hullik, hogy napi kétszer olyan kampánybeszédet nyomok le, hogy feljöjjön a negyedikre, amilyet az összes polgármester-jelölt se. Ígérgetek én mindent: lesz Túró Rudi, Thomas, Actimel, körhinta, nyalóka, táncos lányok...

Ma volt családlátogatni Zsuzsa, a bölcsis gondozónője. Végül is az ő gyereke lesz Zalán. Örülök neki, nem mintha Marika kevésbé szimpatikus lenne, de Zalán inkább Zsuzsa felé nyitott. Most is befogta rögtön rajzolni, építőzni azonnal, egy picit sem volt vele szemben tartózkodó. Búcsúzáskor megkérdezte Zalántól: akkor jössz hétfőn bölcsibe, mire kisfiam megfogta a kezét és közölte: menjünk. :-))
Amikor megérkezett Zsuzsa, Zalán első kérdése: hol van Kornél? Ritkán találkoznak a fiúk, de így is annyit emlegeti Zalán, hogy ha napi szinten együtt töltenek majd 7-8 órát, szerintem vallást is alapítunk rá.
Szóval hétfőn megyünk. 9-re, aztán délig maradunk, egyelőre mindketten. Aztán majd ahogy a helyzet adja, de úgy tűnik, hogy az első héten ez lesz a menet, közben rövidebb-hosszabb időre megpróbálok kijönni. A második héten szerdán kezdjük az ottalvós bulit, először azt is úgy, hogy vele maradok.

Az ovi...Jaj. A "nem kapott enni" történetet faszán elkenték, amikor rákérdeztem, megmagyarázták, hogy a gyerek túloz. Benne van a pakliban, bár másik kettő ugyanezt mondta az esetről, és nem hiszem, hogy 4-5 évesen konspirálnának. Mindesetre remélem vették, hogy a gyerek elmondja, és nekem meg piszkosul nem tetszik, hogy így próbálnak fegyelmezni.
Bár Lili azt is mesélte, hogy tegnap az egyik barátnőjét átvitték a kiscsoportba, hogy majd ők megtanítják, hogy hogy kell viselkedni. Komolyan, ettől meg a nemlétező farkam kivan, utálom, rühellem, ütnék, amikor megszégyenítenek egy gyereket. Mert ez mi más? Amikor egy nagycsoportost az iskolaelőkészítő foglalkozásról büntetésből átvisznek a kicsikhez. Lilinek így is vörös posztó a földszint, mert tavaly ott voltak a kiscsoportosok, és azzal fenyegették őket, hogy ha nem viselkednek középsőshöz "méltón", akkor lemennek a kiscsoportba. Amikor összevonás volt már, Lili tiszta pánikban volt, hogy neki miért kell lemenni a földszintre, nem is viselkedett rosszul. :-S
Őszintén szólva erősen gondolkodom, hogy feldobom az ovis weboldal fórumán, mint témát...

"Nem rossz, csak eleven"

Eszter, a fodrászom a múltkor megjegyezte, hogy vannak ősz hajszálaim. Tuti Zalán miatt. :-) Ritka eleven egy kölyök, napok óta nem csak őszülök tőle, hanem csomókban hullik is a hajam. Egyszerűen olyan, mint egy kobold: rosszalkodik, és élvezi. Semmin nem kacag olyan jóízűen, mint a saját csínyein.
A mai nap egyik csúcspontja kétségtelenül az volt, amikor épp a wc-n ültem, ő meg becsattogott hozzám két tojással. Akkor vette ki a hűtőből. Utána már csak azt kellett megoldanom, hogy felálljak két tojással a kezemben. Sanyi szerint inkább örüljek annak, hogy nem hozott még kettőt lelkesen, amikor az elsőket ideadta.
Este pocsoltak a kádban, kb. negyedszer töröltem fel, amikor is antiősanyaként közöltem, hogy legközelebb lekaszabolom a fejét a felmosónyéllel annak a gyerekemnek, amelyik kipocsol. Lili nem aludt, fáradt, nyűgös, elkezdett nyafogni, hogy "nekem neeeeeem, neeeem is én voltam". Mire Zalán ránéz, "de, te is" és pocsol tovább. Ilyenkor mit lehet tenni? Takarásban rádőltem a felmosó nyelére és igyekeztem hangtalanul röhögni.

Twist Oliver 2010

Berágtam. Lehet attól fáj úgy az egész fejem, mintha felváltva csapkodnák szeneslapáttal meg fejszével...
Na szóval. Péntek este Lili azt mesélte, hogy mivel kiabált ebéd közben, ezért az óvónő felállította, és nem ebédelhetett. Hajlamos túlzásokba esni, így az első "akurvanénikéjét" reakciómat lenyelve kifaggattam a részletekről, és úgy tűnik, hogy valóban ez történt.
Nem az első alkalom ez, hogy azt meséli Lili, vagy más anyukák, hogy kajamegvonással büntetnek az óvodában. Volt, hogy levest nem ehetett ő és Kiara, mert beszélgettek; Sveni nem kapott repetát hasonló kihágásért.
Őszintén szólva #&@{ (botrányos jelzők helye) felhúztam ezen magam, és tenném ezt akkor is, ha a gyerekem nem lenne érintett az ügyben. Micsoda dolog azzal fegyelmezni egy gyereket, hogy ha nem viselkedik rendesen, akkor NEM KAP ENNI?! Nem nassolnivalót nem kap, hanem EBÉDET!
Hétfőn feltett szándékom megkérdezni az óvónőt, hogy szerinte mi történt, és megtisztelne, ha elmagyarázná, hogy szerinte mennyire korrekt kajamegvonással büntetni bármelyik gyereket?
Nem vagyok véranya, ha nem fogad szót, büntesse meg. De ne azzal, hogy nem ad neki enni.
Másrészt meg ha kérdezek, nem győzik dicsérni, hogy milyen precíz, szófogadó, együttműködő blablabla. Most akkor szófogadó, vagy annyira gáz, hogy éheztetni kell, mint egy kutyát?! Túlzásba esek? Lehet, de számomra ez akkor is elfogadhatatlan.

Tényleg nem hasad meg

Szinte az összes gyerek csak addig ordít, amíg anyuka otthagyja +2 perc - mondják gondozónők, óvónők, az anyukák meg fenntartásokkal fogadják. Hogy hát amikor leválasztották róla pajszerral a csoportszoba előtt, akkor még a szíve is épp meghasadni készült (anyu dobhártyájával egyetemben), kizárt, hogy 2 perc múlva nem hasadt meg.
Saját szememmel láttam tegnapelőtt két delikvensnél is: nem hasad meg. 2 perc múlva TÉNYLEG hasal a szőnyegen és úgy tologatja a kismozdonyokat a többiekkel, mintha 2 perccel azelőtt nem az Armageddon eljövetelét várta volna. :-)
Nincs közönség, nincs műsor. :-)

Bölcsi update

Tulajdonképpen ezt akartam leírni délután, csak Zalán felkelt, és borította a tervemet;-).
Szóval sikerült olyan két gondozónőt kifognunk, akiknek fenntartások nélkül oda tudom adni a gyereket, mert első pillanatban látszik, hogy szeretettel fordulnak a gyerekek felé, élvezik, amit csinálnak, nem fásultak bele. Nem mellékesen Zalán is azonnal elfogadta őket, és tulajdonképpen ez a lényeg, nem az, hogy nekem mennyire szimpatikusak. Első perctől zokszó és ellenkezés nélkül csinálta, avagy nem csinálta, amit Zsuzsa vagy Marika kért tőle. Nem lázadt fel, hogy egy idegen nő mit egrecíroztatja itt, sőt ő maga is kezdeményzett kontaktust velük. Egyelőre még nem tudjuk, hogy kettejük közül "melyik gyereke lesz", vagyis kinek a gondjaira lesz bízva elsősorban, de tulajdonképpen mindegy is. Egymás között ők is azzal viccelődnek, hogy "a te gyereked, az én gyerem, a mi gyerekünk".

Nincsenek illúzióm, fog ordítani, amikor ténylegesen ott hagyom, de azért az első benyomása a bölcsiről szerintem pozitív.

Bölcs bölcsis

Ma bementünk a bölcsibe elintézni az adminisztratív ügyeket és ha már ott voltunk, marasztaltak bennünket egy kis ismerkedésre. Első blikkre úgy tűnik, hogy nem lesz gond Zalánnal, meglepően rövid idő alatt feloldódott, és már hasalt a szőnyegen a többiekkel, bújt a kisházba, leült tízóraizni - majd áthúzta a székét egy asztalhoz, ahol a lányok ültek:-))). Az udvarra is kimentünk, ott aztán végképp le voltam tojva, motorozott (szevasz cipőorra), labdázott, bandázott. Haza se akart jönni, ordított és cipeltem felváltva, de leginkább fáradt volt. El is aludt azonnal.
Keveset aludt, de ébredés után vigyorogva mesélte, hogy a "bőcsiben" volt Kornél, Thomas, vonat, bicikli, motor, labda.

Ovis ügyek

- Mit csináltatok ma, Lilikém?
- Hát, ma a fiúk meg a lányok egész nap csókolóztak. :-OOOO
(Aztán kiderült, hogy egymás kezét csókolgatták.)

Alvás előtti mantra Zalántól

Anuka, jó éjszakádat, simogassál, pusziljál!

Lili finnyás

-Apa, az mi?
-Halacska.
-Élő?
-Nem.
-Akkor én azt nem eszem meg.

Apa szardíniát vacsorázott:-), Lilinek meg szerintem nem tudatosult, hogy kizárólag döglött állatokat eszünk.

Zalánság

Fürdök, bejön.
-Anya, hol a fütyid?
-Nekem nincs fütyim.
-Leesett?!

-Rajzolj Thomast!
Rajzolok. Pirossal.
-Anuka, ez nem Thomas, és James. :-)

"Neeeeemjóóóóóóóóóó"

Ez a mai jelszó.

- Háromnegyed nyolc van, fiam, álljál meg, hadd ganézzak ki alólad, mert a nővérednek oviba kell menni.
- Neeeeemjóóóó!
- Dehogynem jó. Az a nem jó, hogy tegnap hagymalevest ettél....

-Húzzuk fel a fehér cipődet!
-Neeeejóóó!
-Akkor se adok rád gumicsizmát.
-Neeeemjóóó - cumi kikap, eldob, rátapos.

-Gyere, sétáljunk kicsit, jó idő van.
-Neeeemjóóó.
-Menjünk haza?
-Neeeemjóóó- földreül, hisztizik. Nem pocsolyába ült, hagyom. Majd megunja.

-Gyere reggelizni.
Hűtő teljes tartalmának felajánlása, leveskockával bezárólag, válasz mindre:neeeemjóóó. Tújuji (túró rudi). Hogyne. Ló***. Ordít. Hadd ordítson. Szabályok tisztáz: Túró Rudi nincs, hűtőt önkezűleg kinyitni tilos. Méltatlankodva anyáz.


-Szörpit kérsz.
-Vizet kapsz.
-Neeeem jóóó.
-Nem baj, a szomjadat oltja. - Szomjas, megissza. Pohárból.

Fél 11-kor fél szelet kenyeret elfogyaszt, Túró Rudit megkap, kér másikat. Nincs. Illetve van, de nem adok.
12-ig ötven rendbeli neeeemjóóóó minden játékra és tevékenységre, kivéve íróasztalon állás ablakon vonatbámulás céljából.
12-kor aludni küldés, természetesen neeeemjóóó, de elalszik. Fél 2-ig alszik, ebédet melegítek. Neeemjóóó. Ez van, ezt eszed. Etetném, neeeemjóóó. Egyél egyedül. Neeemjóóó. Nem eszik. Biztos méregtelenít.

Háttértévézés, Viasat. Neeeemjóóóó. Átnyomom Minimaxra. Neeeemjóóóó. Megasztárt akar nézni. Mer' az úgy megy. Mondom nincs. Gyerek nem hülye, tudja Youtube, anya is onnan nézi, mivel szombat este real timeban az X faktor megy.:-)


"Jelszavaink valának...."

Az ovis mátrix

Az ovi egy másik világ, ez tuti. Egyrészt oda a mintagyerekem jár, lánykori nevén BezzegLili, haza meg a büdös kölköt küldik; másrészt ott más időszámítás van. Ahogy közeledünk az ovihoz, úgy lassul Lili. Reggel amúgy is fele sebességen pörög, mint egyébként, de az oviban aztán végképp megalszik a szájában a tej. Áll, ül, nézeget, ki jön, ki megy, köszön mindenkinek, én meg alig bírom kivárni, hogy kihozza (azt a rohadt) zsákját - a cipőjét már eleve beteszem délután, mert egy hétig rendszeresen otthagyta, és vissza kellett menni érte minden reggel. Nadrágot és cipőt cserél csak, de ez simán beletelik neki 10-15 percbe. Ma már odáig fajult a dolog, hogy ült benti nadrágban, cipője a földön, és megkérdezte, hogy miért nem adom oda a cipőjét!? Ami 43 centire van az orrától...

Liliségek

Nem volt ez egy jó nyár, igen rossz passzban kerültünk össze Lilivel. Neki az ovis nyüzsgés után kevés volt az itthoni inger, látványosan unatkozott, én még piszkosul le vagyok merülve. Nem ki, le. Sokszor automatán működök már egy ideje, etetek, altatok, főzök-mosok-takarítok, de belefáradtam 5 év itthonlétbe. Nem érzem ettől szar anyának magam, egyszerűen szükségem van másfajta ingerre, Mindamellett készséggel elismerem, hogy vannak, akiket ez az állapot teljesen kielégít, de én már nem tudok a szőnyegen hasalva, kacagva kisautókat tologatni meg testőr Barbie-ként lelkesedni napi 24 órában még évekig.
Hiába próbáltam Lilivel játszani, nem volt benne partner, nyígott-nyafogott, variált folyton - engem meg jól felhúzott vele. Nem volt türelme rajzolni, színezni, gyurmázni, építeni, másrészt Zalán mindig mást akart. Időnként már a tévé elé is leültettem volna őket, csak ne azt lássam, hogy 86 telepakolt táskával a vállán-kezében ül (saját elmondása szerint játszik), de abban sem jutottunk kompromisszumra. Zalán egyfolytában Thomast akart nézni, a Barbie-tól visított, Lili meg méltányolható módon nem akart folyton Thomast nézni. Így valamelyik ordított.
Lilinél iszonyatos dackorszak zajlott a nyáron és időnként enyhe pánikban gondolunk arra, hogy ez nem korszak nála, hanem jellemvonás. Dacos és hisztis alkat. Jelzem lenne kitől örökölni....
Egyfolytában ment volna valamerre, amiben nem is a cél volt a lényeg nekik, hanem az úton lét. Időnként több kilométert gyalogoltunk egy nap, és még ez sem volt elég ahhoz, hogy Lili elaludjon a fáradtságtól. Minden erejével azon volt, hogy ébren maradjon, nehogy történjen valami fontos addig, amiről lemarad. Nagyon szivacs lett az utóbbi időben, hallgat, figyel, kombinál, kommentál.
Szóval el nem aludt, de jól elfáradt, és sokszor négy órától már tiszta pszichó volt az egész helyzet. Nyígott, nyafogott, semmi nem volt jó. Elismerem, kevés volt az inger, én meg momentán nem tudtam megoldani, hogy egyszerre elégítsem ki egy 1,5 -2 éves meg egy 4,5 éves eltérő szükségleteit. Biztos lehet, de nekem most nem sikerült.
És igen, időnként piszok szarul éreztem magam, hogy már megint kiabálok; persze szóltam 15-ször szépen, meg se hallotta. Rengeteget fegyelmeztem - ő persze ellenállt, de nagyon elszaladt volna vele a ló, éreztük, hogy most "fogni" kell. Így is nagy harcok voltak.
Ehhez képest az oviban el vannak tőle ájulva, hogy milyen precíz, alapos, kezdeményező, feladatorientált...:-)
Nem lesz egyszerű dolgunk egymással, már látom. :-) Fogunk még harcolni.
Közben a nyáron az is világossá vált, hogy nemhogy jól terhelhető a gyerek, hanem igényli is, hogy folyton dolga, feladata legyen.Úgy tűnik különösen fogékony a zenére, mozgásra, de egyelőre úgy gondoljuk, hogy hallgassa, aztán ha 2-3 év múlva is így lesz, akkor talán tanuljon is zenét. Nem célunk, hogy zenész legyen belőle, egyszerűen tanuljon meg egy hangszeren úgy játszani, hogy élvezet legyen neki. Persze, ha ő is akarja. Piszok jó füle van egyébként - bár időnként úgy tűnik, hogy alkalmi süket :-)).

"kecsu lecsu véj dö géj"

A stand upos Hadházytól loptam a címet. Ő mesélte az egyik fellépésén, hogy kívánságműsorban vért izzadva próbálták kitalálni, hogy vajon melyik dalra gondol a tisztelt telefonáló, amikor a címét emígyen interpretálta. (Amúgy Shakira La tortura-ja volt, de ez a történet szempontjából mellékes:-))
Hasonlóképpen érzem magam pár napja én is, mert Zalán is egy-egy szóval jelzi, hogy éppen mit énekeljek el neki, vagy milyen zenét szeretne meghallgatni. Aztán az időnként "kecsu lecsu véj dö géj" szintű segítség. :-)
"bőjönd ödön köjöndön" - 5 Ft-os kérdés, egyértelmű. Bőrönd Ödön a Köröndön.
"pontoszan engedem"- ismerve Lili kedvenceit megint csak egyszerű: Most múlik pontosan. Engedem hadd menjen. (Quimby)
"tik-tak"- Így ketyeg az óra (egyes nyelvjárásokban Vígan jár az óra-ként ismerik :-))
"ejdő széjén"- Erdő szélén házikó
"uííí-uííí" - Ez a malac piacra ment... kezdetű mondóka.
"deje vissza" - Két kismadár ül a fán [...] gyere vissza Péter, gyere vissza Pál
"nyuszi" - na ez bukta, mert az összes nyulas dalt elénekeltem, amit ismerek, megtapsolt, majd közölte: nem jó, másik nyuszi.
"tanítani" - kis időbe telt az azonosítása, de megint Lili-kedvenc: a Csík zenekar tolmácsolásában József Attila Születésnapomra című verse ("nem középiskolás fokon/taní-/tani")

Egyébként nagyon sokat beszél, már egyszerűbb mondatokban kommunikál, időnként ragoz is. Pár napja elkezdett eseményeket elmesélni; azért azt elég nehéz szárazon elviselni, amikor belekezd, és kézzel-lábbal, hangutánzó szavakkal, de simán elmondja, hogy mi történt. :-)
Tegnap:
-Papó hol van?
-Dolgozik.
-Nem, papó nem dolgosz, apa dolgosz.
Mire Lili mégrá is tett egy lapátal:
-Papó nem dolgozik, papó pecázik.
Ebből is látszik, hogy ahányszor odamegyünk, apám horgászik, horgászni készül, vagy horgászni volt, mert Lili azt hiszi, hogy életvitelszerűen pecázik:-).

(Gyere nyuszi, tik-tak, Thomas - ez most hangzott el kérésként, de azt hiszem ezt a dalt nekem kell megírnom :-))

Pasiügy

Zalán elérkezettnek látta az időt, hogy a nagyapját bevezesse a pelenkázás rejtelmeibe.
Egy szál fütyiben, kezében egy pelekával odagyalogolt hozzá, hogy akkor lesz szíves a tolaettjén igazítani. Apukám enyhén pánikban közölte vele, hogy neki halvány segédfogalma sincs arról, hogy hogy kéne ezt kivitelezni, mire kisfiam terpeszbe vágta magát (állva), és közölte: pelust fütyire, ide, na. :-DDD

Principessa

- Anya, én hercegnő szeretnék lenni.
- Életem, annak születni kell.
- Jó, de én annak születtem.

Zalán rohan be, mutat a kezén valamit:
-Anya, mi az?
Mire Lili bekiabál a konyhából:
-Mi-mi?! A hajam, amit kitéptél, az!

Igekötők meg a pisi

Mondom nekik: pakoljanak! 10 perc múlva nagyobb a kupleráj, mint előtte. Én vétkem, elfelejtettem nekik mondani, hogy szét- vagy össze-.....

Zalán amúgy elkezdett valóban érdeklődni a wc-be pisilés művelete iránt. Mindenki után berohan, konstatálja, hogy "pisi, oda, be", ill. időnként rá is kérdezkedik a wc-re. Micimackós bilivel nem rombolja az image-ét, nem hajlandó ráülni. Amúgy se ül azon senki a családból, nincs előtte példa.
Produktum még semmi, de egyre többet üldögél wc-szűkítőn.
Egyébként a hétvégén lázas volt, most pöttyös. Vagy a gyógyszertől verte ki a ragya, vagy bárányhimlős, vagy a rohadt homokozóban szedett össze valamit.

Szólásmagyarázat

Lili levessel eteti Zalánt = Vak vezet világtalant.

Dr. Bözsi

Lilinek mindenre van újabban riposztja. Többnyire olyan arccal és hangsúllyal adja elő, hogy konkrétan röhögésbe fullad az egész fegyelmezés kérdés.

A szemébe lógó haja örök harc köztünk: ő dobálni szereti (liba:-D), én utálom, ha szemébe-szájába lóg, mert kiszedi a gumit.
-Ha még egyszer kiveszed a gumit a hajadból, esküszöm hozom az ollót és levágom.
-Nem vágod le, mert olyan gyorsan futok, hogy nem érsz utol.

Apjával harcolnak:
-Lili, ne bosszants már fel, csináld azt, amit kértem.
-Nem csinálom, és megyek anyához, majd ő megvéd.

Zalán veri Lilit, többszöri figyelmeztetés ellenére is, ráadásul viccesnek tartja. Sanyi bevitte a gyerekszobába, leültette az ágyra, mire Lili üvöltve rohan utána:
-Ne büntesd meg, ő még kicsi!!!! Nem érted, hogy félni fog ott bent egyedül?! Én is bemegyek vele!
Erre bentről azt halljuk: Na, most mindketten büntetésben vagyunk, így jó lesz?
Itt már nagyon lilult a fejünk a visszafojtott röhögéstől.

Tegnap elhagyta Zalán száját az első egyes szám első személyben ragozott alak (eddig ugye egyesszám második személyt használt: aludtál, kérsz inni stb.). Mit mondott? "Pukiztam". :-D

Vanity Fair

Ahhoz már szokva vagyok, hogy akárhová indulás előtt Lili perceket dilemmázik azon, hogy mit vegyen fel, milyen frizurája legyen, melyik sapkalap megy a ruhájához, vigyen-e táskát, vagy ne, melyik cipőt húzza, plusz sminkel - kiürült buborékfújó a szempillaspirálja, mekdöncis parfümszórója van vízzel, és az orvosi táska műanyag ampullájával rúzsoz...
De hogy Zalán képes visszaszaladni az ajtóból, mert hangos "psszs-psssz"-zéssel nem "fújt" lakkot a 2 centis hajára...Na az sok(k):-DDD

Off

Drogos zenét hallgat a gyerek. Megkaptam:-). Mert a Most múlik pontosan tudom-e, hogy a drogról szól? :-S Mer' a Kisstibi egy drogos. :-S
Ezt talán nem is az én tisztem megválaszolni, hanem a citált szerzőé: "Azt veszem észre, hogy az emberek egyre többet képzelnek bele a szövegekbe. Nyilvánvaló, hogy az emberek fejében lévő kapcsolódási pontok nem mindig egyeznek a mi gondolatainkkal. Azt szoktam mondani, hogy mi egy buszmegállóig visszük el az embereket, ahol mindenki felszállhat a saját járatára. Jó dalokat szeretnénk írni, melyek szólnak is valamiről, de semmiképpen sem olyanokat, amiket készpénznek kell venni. "
Szóval ha te úgy gondolod, hogy egy négy és fél éves ebből a szövegből drogozásra buzdító kampányt vél kiolvasni, akkor a hiba nem az én készülékemben van. Te szállsz rossz buszra, öregem.:-)
Egyébként lehúztam némi időt a pszichiátrián - nem pizsamában ;-), és ott az idősebb nővérek mondták sokszor: "mindenkinek van egy téglája a sárga házban". Úgyhogy óvatosan azokkal az előítéletekkel. ;-)

Hogy hívnak?

1. változat: Kornél
2. változat: Csenge
3. változat: Viasat

Zalán soha, semmilyen körülmények között.
A képen meg épp azt mutatja, hogy hogy csinál a csiga. :-)

Egy újabb korszak vége közeleg

Október elsejétől Zalán bölcsődés nagyfiú. Ha minden igaz, sikerült Kornéllal egy csoportba kerülni, így lesz egy ismerős arc számára. Hátha ez egy kicsit majd könnyebbé teszi majd a beszokást.

Álombeszéd

Mindkét gyerekem beszél álmában.
Zalán: "naaa, bántotta Lili" illetve:"anuka, kocsi, kocsi, kocsi"
Lili: "naaa, neeem, nyííí, nyááá"
Mintha csak ébren lennének. :-)

(Nem alszanak együtt, csak itt bevackoltak a mi ágyunkba, és elnyomta őket a buzgóság:-)) Amúgy tipikus, Lili mindig a hajába kapaszkodik elalváskor, ill. a szájtartása annak köszönhető, hogy álmában mai napig "cumizik" időnként. )

Szabad-e locsolni? Benzinnel...

Tudunk élni, szó se róla. Egyrészt svájci frank alapú hitelünk van, ami ugye már egyfajta luxus, másrészt 350 Ft-os benzinnel játszunk locsolókocsisat Egerben.
Történt vala, hogy családi program gyanánt felkerekedtünk, és megrohamoztuk az egri várat, mint Szulejmán. Próbáltunk Lilinél némi érdeklődést kiváltani a török sztori iránt, de igazából egy szabatéri színpad láttán lett lelkes, illetve a bástyáról kiszúrt egy hidat, amin mindenképpen át akart menni. Zalánt meg csak a híd alatt folyó víz érdekelte. Őt mindenhol csak a víz érdekli. :-)
Hazafelé már a parkolóházban feltűnt, hogy irdatlan benzinszag van, de azt hittük hogy más autója bűzlik. De a benzinszag csak jött velünk, így leálltunk egy parkolóban, ahol láttuk, hogy nem csak a szag jön velünk, hanem konkrétan folyik a benzin az autónkból. Szerencsére sikerült elérnünk az autószerelőt, aki generálozni szokta a dögöt, és telefonos segítséggel felfedeztük, hogy a motortérben tört el valami 10 centis cső, és azon spriccelt az üzemanyag. Mák, hogy autókozmetikás múltjában Eger Sanyihoz tartozott, és még odafelé felfedeze, hogy az egyik szalonból autóalkatrész-üzlet lett, nem is volt messze, így elszalad oda némi segítségért.
Közben Lili hulla álmosan pánikolt, hogy most mi lesz, hogy megyünk haza, ő nem akar gyalog hazamenni, alig tudtuk megnyugtatni. Nem mellékesen mikor kicseréltük azt a kis szart, mi is felsóhajtottunk, hogy egyrészt irtó szerencse, hogy mindez nem a pusztában történt valahol, másrészt nem forró motornál - mert a zajvédő kárpit is elég emberesen megszívta magát.
Lili nem is mert elaludni hazáig, minden erejével azon volt, hogy ébren maradjon. Énekelt, hülyeségeket besélt, csak azért ájult el a végén, mert már nem bírta.

Na, hát élni tudni kell. Kb. negyed tank benzinünk folyt el egyébként....