Antibiotikum, orvos, választás meg ilyenek

Jun 3, '09 7:01 AM for everyone

Doki nénink tegnap sajnálkozóan mondta, hogy hát most már sajnos antibiotikumot kell felírnia a gyerekeknek, mert nem nagyon akarnak a szelíd terápiától gyógyulni, úgy tűnik, hogy felülfertőződtek. Hát, nekem is úgy tűnt.
Nem tartozom azok közé, akik minden problémát egy tabletta beszedésével akarnak megoldani, de a másik végletbe sem, aki teljesen elutasítja az antibiotikumokat. Szerencsére a mi doktornőnk tökéletesen ezt az elvet vallja, soha nem írt még fel feleslegesen antibiotikumot - Lili 3 év alatt másodszor szed. Legalábbis gondolom én, hogy nem írja fel feleslegesen, merthogy ő a szakember, ő tudja. Mi megtaláltuk azt a gyerekorvost, akinek a szakértelmében tökéletesen megbízunk, így nem hogy jogom, okom sincs felülbírálni az ő döntéseit. Meg egyébként is úgy gondolom, hogy ha odaviszem a gyerekemet, akkor ezzel BIZALOMMAL letettem a kezébe, és köteles vagyok elfogadni, amit javasol. Eni mondja erre, hogy alázat. Tudjuk alázattal elfogadni azt is, ami "nem tetszik", ismerjük fel, hogy ez valami nagyobb jó érdekében történik.
Igen, erre valóban nem alkalmas minden orvos, de azért van szabad orvosválasztás, hogy ne csak jogunk legyen választani, hanem kötelességünk is. Nem feltétlenül jó mindenkinek ugyanaz, döntsük el, hogy mi a jó nekünk, és keressük meg a megfelelőt, ne háborogjunk. Semmit nem utálok jobban, mint amikor szidják a háziorvost, óvodát, bölcsődét, nőgyógyászt, kisboltost - de egy lépést sem tesznek annak érdekében, hogy megváltozzon. Nem beszélik meg elsősorban az érintettel, hogy mi zavarja, mit szeretnének. Ha nem nyitott erre, akkor nem váltanak. Mert háborogni könnyebb, meg szidni, mint azt mondani: nekem ez nem jött be, keresek másikat. És sokan azt sem veszik figyelembe,hogy attól, hogy NEKI nem felel meg valami, attól az még nem kell ítélkezni és kinyilatkoztatni, hogy EZ SZAR, hanem azt illene mondani:én mást várok ettől. Pont.
A szülészünk (mondhatnám családi, hiszen én is nála születtem, meg a gyerekeim is) ilyen "megosztó" személyiség. 25 évesen hozzá "vitt" anyám a cisztámmal (az én dokim Debrecenben maradt), és mivel vele is kitűnően együtt tudtunk működni, értettük egymást, így nála maradtam. Nagyon szeretem, mégsem szoktam ajánlgatni, ha megkérdezik: kinél szüljek? Mert nem olyan, amilyennek sokan várják. Egy ismerős anyukát kifejezetten eltiltottak tőle "udvarol" címkével. Ja, szokott. Aki érti érti, aki nem az nem. Ha az udvarlás, hogy megdicsér, hogy ma is nagyon csinos vagy, amikor 10 napos túlhordással totál bálnának érzed magad. Ha azt mondja: most szép őzikebokád van, és nem azt, hogy "látom anyuka most nem dagad a lába, mint legutóbb". Vagy amikor totál be vagy tojva, hogy kihúzza a draint, és mond egy annyira oda nem illő dolgot, hogy a röhögéstől nem érzed. Persze, aki akarja félreérti.
Soha nem vizsgált feleslegesen, nem medikalizálta túl a terhességeimet. Pedig az előzmények ismeretében megtehette volna, de tudta, hogy nekem ez nem kell. Anélkül tudta, hogy mik az elképzeléseim, hogy erről direktben beszélgettünk volna. Épp annyira volt jelen a terhességemben, amennyire én szerettem volna.
Az a híre, hogy szeret császározni. Nem tudom. Lilinél egy anyuka szült mellettem vele, 3 kilós ikreket, akik közül az egyik farfekvéses volt. Velem Lilinél mindent megpróbált, hogy simán menjen, 14 óra vajúdás után mondta, hogy "felviszünk picikém a műtőbe, jó?". Nem azt, hogy "anyuka, illeszkedési zavar van, ami sectio elvégzését teszi szükségessé".
Zalánnál végig a szemem előtt tartotta a császár lehetőségét, de soha nem mondta egyértelműen ki, hogy egyértelműen az lesz. Még a szülés előtt is megkérdezte, hogy megpróbálom-e "simán", vagy menjen a protokoll szerinti császár a túlhordás és a kórelőzmények miatt. Ebben a kórházban az én esetemben csakis programozott császár lehetett volna. Kicsit vaskalapos a fődoki...
A gyerekorvosunk fiatal, maga is anya. Szeretem benne, hogy nem fölérendelt pozícióból prédikál, hanem partnerként kezeli a szülőket. Csak a hülyeség hozza ki a béketűrésből, meg amikor felül akarják bírálni. Követi a változásokat, nyitott az alternatívák iránt, de kiválóan tudja, hogy mikor van helye a homeopátiának és a gyógynövényeknek, és mikor kell gyógyszerhez nyúlni. Nem javasolja minden választható védőoltás beadatását, de van, amihez "ragaszkodik", és érvei vannak mellette. Soha nem felejti el megemlíteni, hogy antibiotikum mellé adjunk probiotikumot is.
Zalánnak még keresem azt a sebészt, akinek a kezébe bizalommal le tudom majd egyszer tenni, akiről tudni fogom, hogy maximálisan megtesz mindent érte. Nem értem, érte. Nekem nem kell, hogy velem szépen beszéljen, hogy az én seggemet nyalja, hogy beengedjen a műtőbe a gyerekem mellé. De kell az, hogy tudjam, hogy a legjobbat akarja Zalánnak.
Lehet, hogy Dr. House-t akarom?Na persze ő nem sebész.