A kihívás hete

Jun 27, '09 6:01 AM for everyone

Szalmák voltunk az előző héten. Sanyi Pesten volt betanulni az új melóba (igen, megint, de most már nagyon-nagyon remélem, hogy ez a cég nem csődöl be). Hát nem volt egy fáklyásmenet egyedül két gyerekkel. Az időjárásfelelős is úgy döntött, hogy teher alatt nő a pálma, így szinte minden reggel szakadt az eső. Csütörtöktől nem, de már esküszöm hiányzott. Ilyenkor Lilire gumicsizmát húztam, kapott esőkabátot meg esernyőt (természetesen mind pillangós és rózsaszín), Zalán magamra akasztottam kenguruban és vonultunk oviba. Na persze nem ez volt a nap első megpróbáltatása.Már az is némi átgondolást igényelt, hogy hogy lehet két gyereket szimultán reggeliztetni, öltöztetni, pisi-kaki-menetet letudni. Akikből egyik korából adódóan, a másik "miért ne? " önállótlan.
Az esti játszótérig különösebb megrázkódtatások nélkül túléltük a napot, ott Zalán újabban üvölte, magát feszítve követeli, hogy tegyem le a földre kavicsozni. Akkor meg az összes szemem rajta kell tartanom, mert gyöngyöző kacajjal pergeti egy darabig a kavicsokat az ujjai közül, aztán egy másodperc alatt be is kapja, ha eszébe jut. Persze simán nyerne a "legretkesebb 8 hónapos" kategóriában, ha indítanák. Marhára nem izgat néhány rosszalló tekintet, amikor kiszórakozta magát, letörlöm a kezét (lábát) és megy boldogan a babakocsiba vissza. Vagy hintázni. És akkor csend van, meg boldogság.
Közben Lili a jelen trendnek megfelelően verekszik Bencével, rohangál le a dombról (néha motorral gurul) és esik, időnként hegyes fadarabokkal rohangál, máskor azzal ás a sárban, fekve. Meg neki se elég a játszótér területe, folyton az odavezető járdákon motoroznak, rohangálnak a házak előtti bokrok között. Magyarán rá is kéne plusz pár szem.
Szerencsére mindig van néhány önjelölt anyuka, aki vagy Zazát veszi fel, amíg én Lili után rohanok, vagy Lilit is szemmel tartja, miközben a sajátját. Lassan már kommunkaként működünk a játszótéren, mindenki a hozzá közelebb eső gyerekre figyel, az rohan utána. És etetjük mindegyiket.
A legnagyobb próbatételt az esték jelentették: Lili álmos és nyűgös, Zaza éhes és álmos és türelmetlen. Igyekeztem gyorsan túlesni a fürdésen, aztán Lili kivételesen türelmesen megvárta, míg Zazát megszoptatom és lefektetem. Akkor elvonultunk ketten vacsorázni, utána ő is egész hamar elaludt.
Most kis szünet, aztán jön egy ugyanilyen hét.
Tegnap Zalán megkapta a BCG újraoltást. Egy nyikk hangzott csak el tőle, de nem sírt. Hőskivályfi volt. Ez már most vörös és duzzadt. Nem tudom attól ilyen nyűgös-e , vagy a szintén duzzadt felső fogsorától, de végignyüglődte az éjszakát, óránként felébedt és hosszú perceig sírt, semmivel sem lehetet megnyugtatni. Na, kb. ezt folytatja ma is, most kivételesen elaludt.
Lili meg Lilo és Stichet néz, de természetesen ezt is egyedi módon: csak és kizárólag a hula-táncos rész és az extrák közül a hula lecke érdekli, maga a mese egyáltalán nem. De ez a kettő ma már hatodszor megy, saccperkábé.
A fotón kiskorú gyermek étkezés utáni ábrázata. Valamiért úgy érzi, hogy állati jó poén kibrümmögni az ételt, majd egy mozdulattal megdörzsölni a száját és a szemét. Vagy a hajára kenni. Vagy a fülébe.