for everyone |
Emily Bronté megírta az Üvöltő szeleket, én tuti megírom az Üvöltő gyereket. Jelentős tapasztalati anyagom gyűlt össze hozzá.Lehet nekem is nagymamásodik az emlékezetem (szelektál, a "csak a szépre emlékezem"-jegyében), de nem emlékszem arra, hogy Lili is ennyit üvöltött volna, mint Zalán. Nem sír, pityog, pityereg, hanem üvölt,mint a sakál. Egész nap. Kivéve ha az utcán vagyunk vagy az ölemben hurcolom.
Teszteltem több átlagproblémára; tele bugyor, szomjúság, éhség, cicizhetnék, álmosság, fogzás, fül-has-és egyéb testrészek fájdalma - negatív. Egyszerűen ölben akar lenni. És álljak vele minimum, vagy sétáljak, de le nem ülhetek. Szívatnak anyám, stop.
Mivel vannak időigényes és kétkezes dolgaim, így jobb híján időnként üvölt. Gondolom a gyámhivatal lassan megjelenik nálunk, ugyanis a konyhai elfoglaltságaimat egy 10 kilós üvöltő lábsúlyzóval végzem, a konyha meg a bejárati ajtó mellett van, ergo minden kihallatszik a lépcsőházba.
És ugye a szomszédoknak mintagyerekei, mintaunokái és mintadédunokái vannak. Igen, jól sejtjük, a ház átlagéletkorát a mi beköltözésünk kb. 10 évvel csökkentette. 
Egy dologgal tudok nála 15 perc csendet elérni: Barbie, A sziget hercegnője című opusszal. Nem érdekel, hogy pedagógilailag helytelen, tátott szájjal, csendben nézi.
Lili szegény meg unatkozik.... És várja, hogy Zalán elaludjon - itt most egy hisztérikus kacaj következik, csak nincs olyan smiley...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése