for everyone |
A néniket mindenki ismeri, akinek van gyereke. Ők azok a többnyire 50 feletti rokon, szomszéd, ismerős avagy ismeretlen hölgyek, akik nálunk sokkal jobban tudják nevelni a mi gyerekünket és nálunk százszorta jobban tisztában vannak csemeténk hőérzetével. Ki ne találkozott volna már a lépcsőházban lefelé baktatva, vagy babakocsit tolva a "nem kéne rá egy sapka?" kérdéssel? 
Én napok óta a zokni kérdésbe futok bele, valamiért irritálja őket, hogy Zalán mezítláb van. Tegnap a következő beszélgetés zajlott le a későbbiekben majd részletesen tárgyalt nénivel.-Mennyi idős a kicsi?
-Lassan kilenc hónapos.
-És már mezítláb van?
Mivel újabban ritkán szólok be, így visszanyeltem a "mi kéne rá 36 fokban, hótaposó?!" kérdést.
Szóval ezek a nénik állandó kényszert éreznek arra, hogy tanácsokkal lássanak el - jobb esetben, ezt el szoktam engedni egy mosollyal a fülem mellett; néhányuk viszont kérés és kérdés nélkül nevelni kezd a gyerekedet. Na, ez utóbbi típusba futottunk bele tegnap este. Láttam már akcióban korábban, de engem eddig elkerült. Kezdődött azzal, hogy az unokája összetűzésbe keveredett Bencével motorügyben: a kisfiú elvette, Bence meg üvöltve rángatta le róla. Ezért Bence az anyukájától természetesen megkapta a dorgálást, de a néni már akcióba lépett. Közölte Bencével, hogy nem szabad irigynek lenni, és csak a buta gyerekek irigyek.
Ezt még szó nélkül hagytuk, bár ugrok, ha "lebutáznak" egy gyereket. Később az unokája elvette Lili motorját - jelzem kérés nélkül, de én nem vagyok annyira érzékeny az etikettre - és legurult vele a dombról. Többször. Lili valahogy visszaszerezte a motort és elindult ő is a domb felé, mire a néni háromszor szólt rá, hogy "ne menj fel, nem szabad felmenni". És háromszor szóltam a néninek,hogy "de, szabad neki". Arra már nem tértem ki, hogy ha az unokájának szabad, aki rá van bízva, akkor az én gyerekemnek, akihez semmi köze, miért ne lenne? Erre odajön nekem, hogy ő egy nagymama és nagyon félti. Na itt már bepöccentem, és mondtam neki, hogy én meg az anyja vagyok, és majd én nevelem. Na, ezen természetesen megsértődött, de legalább békén hagyott minket, csak ilyen "üzeneteket" hallottunk, hogy mondta az unokájának, hogy menjen jobbra a játszótéren, mert erre mennek az okos kisfiúk. A mi gyerekeink balra mentek, értettük a célzást. 
Amúgy tipikusan az a fajta nevelési módszer, amitől hidegrázásom van. Baromira félti a gyereket, és ezért percenként hagyja el a száját egy "nem szabad". Ami nem érdekel, ha csak azon a gyereken alkalmazza, akit rábíztak, és nem óhajt játszótéri kultúrmissziót ellátni. Többször hallottam már a nénit egyébként megnyilatkozni, tartott már kiselőadást 2 éveseknek a homokszórás és a butaság összefüggéseiről,külön kutatási területe az "irigység". Egyébként ennek vélhetően az az oka, hogy nincs tisztában a játszótéri etikettel: amit leviszünk, az mindenkié természetesen, de 1. illik cserealapot biztosítani, ergo nem üres kézzel érkezni, 2. amennyiben az "elvihetem" kérdésre "nem" a válasz, akkor tiszteletben tartjuk a 2-3 évesek magántulajdonhoz fűződő jogát és nem kezdünk akadémiai székfoglalóba az irigység témakörében. Tegnap egyébként is meg voltak gajdulva a kölykök. Bence a szokásosnál is többet verekedett, lassan kiérdemli a játszótér réme címet, mert már ketten vannak, akik sikítva menekülnek az anyjukhoz, ha elindul feléjük. Dávidban mindig partnerre talán a kekeckedéshez, így az két anyuka felváltva ugrál fel, hogy szétválassza őket. Lili meg megunja, és elvonul valamelyik lánnyal hintázni.
Tegnap addig veszekedtek a motoron, amíg Dávidmama felrakta egy fára, így rögtön egységfrontba tömörültek, hogy kiötöljék hogy is szedjék le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése