Első hét az óvodában

Mar 7, '09 7:28 AM for everyone

Nos, kérem szépen, Lili március 2-tól óvódás. Mondhatnám: ovisok vagyunk, ha nem rázna ki a hideg az anyukás többes szám első személytől. A doktornő kérdezte egyszer még Lilinél, hogy "na és hány fogunk van?" Mondtam, hogy Lilinek 6, nekem 32. Azóta máshogy kérdez. Vagy amikor egy ismerős apuka kifejtette, hogy " lázasok voltunk, hánytunk, hasmenésünk volt" - itt kezdtem sajnálni az egész családot, majd folytatta - "naponta 2-szer cseréltünk ágyneműt, mert kifostunk a pelenkából"I. tt éreztem, hogy nem az incontinentia alvi egy családi halmozódásának esete forog fenn, csak megint az anyukás - jelen esetben apukás - többes szám első személy.
Na, de vissza az óvodához.
Első nap csak 2 órát töltött ott a leányzó, a második naptól ebédig maradt, és mély megdöbbenésünkre kisebb pityogással - az is csak szolidaritásból a másik beszoktatós kislánnyal - vígan megy be a csoportba. Elég tartózkodó tud lenni idegenekkel, de az óvónénit rögtön elfogadta, első reggel probléma nélkül elment vele a csoportszobába.
Vannak, akik fújnak az óvodára itt a környéken, tele vannak kritikával és kifogással, de nekem elég volt az, hogy láttam, hogy az óvónő tudja kezelni Lilit, olyan szépen beduruzsolta magát a bizalmába, hogy hihetetlen. Amikor két reggel sírt Lili, akkor is gyorsan elvitte és elterelte a figyelmét, és nem is volt később gond.
Lili nem sokat mesél, hogy miket csináltak, csak annyit, hogy játszottak, néha-néha eldob némi információt.
Nekem bőven elég az, hogy elmondja, hogy szeret menni, jól érzi magát, ill. ma reggel zokon vette, hogy nem megyünk oviba. De végül megértette, hogy ma szombat van, és szombaton és vasárnap nincs nyitva az ovi.
Csütörtökön volt egy emlékezetes affér. Sanyi ment érte délben, mire Lili kiverte a balhét, hogy nem jön haza az apjával, mert én megígértem neki, hogy megyek érte. Úgyhogy a mi gyerekünk hazafelé ordított. Leült a lépcsőre, hogy ő bizony egy tapodtat se, az apja jöjjön haza, vagy hívjon fel és menjek érte én. Ő addig visszamegy. Szegény uram égett, mint a rongy, mondta, hogy még az a szerencse, hogy az óvőnő ismeri, különben tuti azt hitték volna, hogy épp gyereket rabol.
De más szempotnból meg örülök, hogy Lili tudja már most, hogy nem beszélek a levegőbe, amit megígérek neki, azt be is tartom. Nos, ennek van egy ilyen hátránya, hogy számon is kéri.
Voltunk a héten státuszvizsgálaton, Lili 15 kiló és 97 centi.
Zalán meg 8 kiló 15 deka. (Lili 6,80 volt ennyi idősen és ő sem az apróbbak közé tartozott.)
A fiatalúr megkapta az utolsó kötelező oltásait - ill. egy időre utolsókat, ill. a 3. Prevenart. Viszont úgy néz ki, hogy a BCG-jét újra kell majd oltani, mert nem eredt meg.
Pár napja nagyon nyűgös, rág, nyáladzik - éltem a gyanúperrel, hogy jön a foga. Ebben a doktornő is megerősített, de tegnap végképp bizonyosságot nyertem. Fél óra sikítós üvöltés után bekentem az ínyét Dentinox-szal és csend lett. Majd aludt 2,5 órát. Előtte hülyére nyomogattam a fülét, hasát, hátha ott fáj valami- de ez csak a jó öreg fogacska.
Ma már 5-ször ganéztam alóla műsoron kívül, ez Lilinél is biztos jele volt mindig az áttörni készülő fogaknak. Úgyhogy most rettegve várom az első gyöngyszemet, mert így is harap szoptatás közben. (Remélem értékelitek az eufemizmusaimat és hogy nem használom az anyukás szlenget: fosizunk és szopizunk tejcit. )