for everyone |
Úgy félúton hazafelé közölte, hogy most már eleget autókáztunk, most már menjünk haza.
És utána ötpercenként megkérdezte, hogy most már végre hazafelé megyünk?
Olyan jól érezte magát, hogy haza sem akart jönni, már a ház előtt mondta, hogy menjünk másnap is. A távolság miatt ritkán, olyan 3-4 havonta szoktunk találkozni, de Benedekkel hamar egy hullámhosszra kerülnek, jókat játszanak. A tegnapi nap utolsó két óráját vagy egymást átölelve, vagy a gyerekszobába bezárkózva töltötték.
Természetesen formánkat hoztuk: félúton kérdeztem Sanyit, hogy ugye, eltette azt a szatyrot, amiben az ajándékok vannak? Naná, hogy nem, úgyhogy égő fejjel és Happy Meallel felszerelkezve érkeztünk meg, hogy azért vigyünk valamit, ma meg postára adtam, amit eredetileg szántunk nekik.
Janka egy gyönyörűség, Zalán nagyon szívesen meggyurmázta volna, de már csak azért sem engedtük, mert csak 2,5 hónapos és pont a fele Zalánnak súlyban. Pici kora ellenére a legnagyobb harcos, akit ismerek. Egy vesefejlődési rendellenességgel született, ami még magzati korában hónapról hónapra javult. Sajnos nem gyógyult meg teljesen, így nemsokára egy műtét válik szükségessé nála, ami után valószínűleg teljesen egészséges lesz már.
Az anyukájával sok szempontból nagyon párhuzamosan fut az életünk - mert vagy ezért a legjobb barátnőm - , és bizony ebben is. Zalánnak is van egy húgycsőfejlődési rendellenessége, amit majd pár éves korában műtétileg kell korrigálni. Laikus nyelven az történt, hogy a húgycsöve picit rövidebb lett, mint kellene, így nem a fütyi közepén, hanem lejebb pisil. Kisfiúknál ez egy gyakori rendellenesség, és nála szerencsére ennek a legenyhébb változatával van dolgunk, pár milliméternyi csak az eltérés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése