Just a little coming out

Jun 8, '09 10:14 AM for everyone

Akik valami szaftosra vágytak, azok most jóóó nagyot csalódtak.
Egyszerűen csak arról van szó, hogy tele a hócipőm a két gyerekkel, most épp meg akarok szökni. De úgyse szökök, csak legalább hadd nyávogjak. Amúgy se arról vagyok híres, hogy kizárólag kaki-pisi-puki-büfi témakörben megnyilatkozva hessegetem a szemem elől a csillámporos szárnyú pillangókat, de ez a 3 hét tömény hiszti Lilitől, a szeparációs szorongás Zalántól és a két beteg - és ennek folyományaként kötelező jelleggel nyűgös gyerek, valamint a hozzám hasonlóan mostanság kicsit türelemgyenge férj betette a kaput. Szóval elegem van. Ja, megfejelve szüléim tegnapi bölcsességeivel, miszerint
ad1: túlságosan szigorúan fogom a gyereket, mert nem engedem neki, hogy frissen gyógyult kötőhártyagyulladással, valamit még mindig taknyosan több hektoliternyi kúthideg vizet öntsön a homokozóba várépítés céljából. A hokomozó egyébként is arról híres, hogy oda jár pisilni a környék összes macskája.
ad2: ők bezzegemegmondták (sic!), hogy eljön az az idő, amikor alig várom, hogy megszabaduljak Lilitől, pedig évekig ki sem adtam a kezemből. És "maradj itt nálunk kisunokám, nincs már otthon helyed". Mondtam, hogy ilyeneket nem mondunk a gyerek előtt, mert ugyan kicsi, de nem hülye. De hát csak vicc volt. Igen, csak a gyerek humorérzéke addig terjed, hogy harsányan röhög egy pukin és a kaki szón - ezzel írhatna is amerikai vígjátékokat. Mindezt azért, hogy röhögve megjegyeztem, hogy igen, hál' az égnek, meggyógyult, mehet megint oviba.
Mert ugye mint minden szülőnek, az enyémeknek is szelektív a memóriája.Bezzeg mi soha nem hisztiztünk, mindent megettünk, magunktól lefeküdtünk, még mesét is mondtunk egymásnak, 1 évesen biliztünk és többszörösen összetett tagmondatokban beszéltünk. Mindamellett ők soha nem maradtak el a házimunkával, minden patent volt, élire, időre. És még kis kézimunkára is futotta.
Csak pl. jelen esetben az én anyám azt felejti el, hogy neki nem volt egyszerre két kisgyereke, lévén 6,5 év köztünk a korkülönbség. Meg azt, hogy mi kertes házban laktunk, így a levegőzés, játszóterezés nem volt neki napi program, ami mellett mást csinálni nem lehet.
Na és persze férj is ezt az időpontot választotta a besokallásra, úgyhogy egymásra licitálunk, hogy ki a nyűgösebb, mert a vesztesnek kell bemenni a "nem vagyoook áááálmos" Lilihez, meg ölbe venni a 10 kilóst, akinek kizátrólag olyan problémái vannak, amik emelés hatására elmúlnak.
Amúgy imádom a büdös kölyekeit, csak most pár órára jó lenne őket a távolból imádni.
De holnap tényleg ovi.


Update: mit kapok erre Enitől ma?! Ezt:

"Legyen ma béke belül. Bízz abban, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne feledkezz meg a végtelen lehetőségekről, amelyek a hitből születnek benned és másokban. Használd az ajándékokat, amiket adnak neked, és add tovább a szeretetet, amelyet kapsz. Légy elégedett önmagaddal, úgy ahogy vagy. Hagyd ezt a tudást beépülni a csontjaidba, és add meg a lelkednek az éneklés, a tánc, az ima és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunk számára létezik. "

Vazzeg...