Dacol

Jan 17, '08 1:57 PM for everyone

A mai napunk egy merő hatalmi harc volt. Lili úgy döntött, hogy ma ellenáll. Már a Dúdolón sem vett részt tevékenyen, inkább csak figyelte a többieket. Hazafelé az utolsó párszáz méteren kezdett hullani a hajam: megállt, pimaszul rámnézett, hogy ő most nem jön. Hiába kértem, akkor se. Ha ölbe akartam venni, hogy most már igazán haladjunk, akkor meg rúgkapált. Természetesen anyuka hatalmas nagy eszével fehér kabátban ment, de már nem érdekelt akkor, a házig ölben hoztam. A kapuhoz vezető lépcsőkön sem óhajtott feljönni, felhoztam. A földszinten megint elkezdte a balhét: nem jön, a karjait kihúzta a kabát ujjából, és kiabált, hogy neeeem.Na, itt már elindultam felfelé, hátha az "itthagylak, kutyaütő"-elv bejön nála - bejött. Egész az első emeletig, ott újra kezdte a műsort. Szerencsére találkoztunk egy ismerőssel, és az efeletti csodálkozás eltartott a másodikig és elfelejtett tiltakozni. Onnantól a negyedikig cipeltem. Az ajtó előtt újra kezdődött a cirkusz: ő nem jön be. Állt a falnál, rám se nézett. Otthagytam, naná, hogy utánam rohant. Itthon nem bírta eldönteni, hogy mit eszik, aztán nem akart aludni... Úgy egyáltalán semmit sem akart és mindent, de mindent máshogy. Egész nap.
Megkönnyebbültem mikor elaludt.