Dekorálunk

Nos, kérem szépen átestünk némi fazonigazításon, így már Lilisebb a kép - elvégre valahol róla szól ez a történet.
Közben rájöttem, hogy inkább Word-ben kellene írnom, és azt bemásolni, de természetesen most sem azt teszem. Hogy miért jutottam erre a következtetésre? Mert eddig kb. 3-szor írtam (elég sokat), mire Lili nemes egyszerűséggel resetelte a gépet. Az off gombot már kiktattuk, de a gyerek első feladata ugye az, hogy folyton szellemi kihívások elé állítsa a szüleit. (Jelzem: tegnap néztem a műsort, és szomorúan kell bejelentenem: nem vagyok okosabb, mint egy ötödikes)
Megvolt az első nyíltszíni hiszti. Pár napja Lili a játszótéren kitalálta, hogy beleül Léna műanyag bevásárlókocsijába. Persze nem engedtük neki, és ekkor jött a fölrefekvős, ordítós-csuklós-visítós borzalom. Kemény volt. Elvittem onnan a fák közé, de nem nagyon hagyta abba, lefeküdt a földre és csak visított. Kb. az az érzésem volt vele, hogy olyan, mint akit meglöktek egy leejtőn: egyszerűen nem bírta abbahagyni. Próbáltam az otthagyós módszert, erre ültében hanyattvágta magát, és mivel lejtett a talaj, átbucskázott. Tiszta föld lett, én meg egyre idegesebb...Végül elmentünk a házak közé, hogy ne is lássa a játszóteret, és ott megnyugodott végre. Utána úgy játszott tovább, mintha mi sem történt volna.
Ilyen mértékű és hosszúságú hiszti még soha nem volt, itthon nyíg, nyafog, földre fekszik, de max. 5 perc és abbahagyja. Igaz, a lakásban otthagyom, de a hanyattesés után a játszótéren nem mertem. Na meg volt közönsége....
Gyarapodtunk pár absztrakt faliképpel is, az egyiken a művész állítása szerint Shrek van. Természetesen nem ceruzával, hanem filctollal, és nem eldugott, hanem jól látható helyre rajzol a kis büdös.
Szerelmeinek száma is gyarapodik. Eddig azt hittük, hogy alapvetően nem érdeklik a gyerekek, most azt kell mondanom: nem érdeklik a lányok. Ellenben a 2 év alatti B-vel kezdődő keresztnevű fiúkért rajong:
Eni Benijét puszilgatja a monitoron (napi progam a fotótár nézegetése), a szomszéd Boldival sikkangatnak egymásnak (még kicsi...) Bencével viszont közel egykorúak, úgyhogy már volt simogatás, egymás etetése, sőt cumicsere is lett volna, de mi mamák megakadályoztuk. Bár lehet, hogy ez bébiéknél olyan, mint a felnőtteknél a gyűrűváltás.
Továbbra is ezerrel nőből van: már van karkötője és nyaklánca is (abban járunk kérem homokozni), tegnap örökölt Pannitól egy cipőt, ma egész nap azt hurcolja a bevásárlókosarában. Bár a nagyanyjától kapott cipőt még a délutáni lefekvéshez is magával vitte. Tiszta Carrie Bradshow...
Most megígérem magamnak (az jó szám), hoyg sűrűbben jövök, aztán majd én tervezek, Lili meg....