Esik

Apr 30, '08 9:22 AM for everyone

Mi meg bent gubbasztunk. Lili babázik rendületlenül; a szobája megint olyan, mint ahol hurrikán söpört végig, ha felébred, befogom a rendrakásba. Bár lehet addig kellene megcsinálni, amíg alszik, így nem kell háromszor bepakolnom, feltennem mindet. Mert persze mindig az az izgi, amit épp a helyére tennék. Most látom: egy szatyor hajcsavaró van a szék mellett. Egyáltalán: honnan hozta?!
Baromi önálló:poharat, kanalat viszi a mosogatóba, szennyest dobja a tartóba (az apja tanulhatna tőle...), ha összekoszolja magát, kiveszi a szekrényből a tiszta ruhát. Sajnos egy filctollpötty (mosható, van rutin) is kosznak minősül neki, így néha egész nap öltözik. Én meg mosok, teregetek némán...Ha nem áll a szoba közepén a szárító, szinte hiányzik. Komolyan desingelem lett a lakásban, épp néztem, hogy hasonlóan kovácsoltvas hatású, mint az ebédlőszékek. Meg szép emlékek fűznek hozzá: Lili amellett állt fel...Na nem először. Először az Eniék kanapéjába kapaszkodva mutatta be a tudományát.

Az egész terhesgondozásban azt utálom, a legjobban, hogy nincs nevem. Kismama, anyuka, maga (! kedvencem...), következő, NST-n: valaki. A terhesgondozáson kívüli életem meg a bolt, játszótér, lakás bermuda-háromszögben zajlik, így maradtam "Lili anyukája", "kedveském a negyedikről", meg "mamaaaa". Sajnos ez utóbbit Sanyi is kezdi átvenni...Mondtam neki, hogy elég baj, hogy az anyját mamikázza 33 évesen, engem hanyagoljon...
Erre még Lili is rátesz néhány lapáttal, mert azonosítjuk be a gyerekekhez tartozó szülőket, és nemes egyszerűséggel mindenki "valaki anyukája". Nincs Éva néni, Ica néni, Marcsi néni, csak Benceanyukája, Rolianyukája, Boldianyukája. Ma mindezt megfejelte azzal, hogy engem Lilianyukájának vagy énanyukájának hívnak. Mert felváltva használja magára a Lili és az én kifejezéseket.