Ez nem katasztrófa...

Dec 29, '08 3:47 AM for everyone

...csak karácsony... Van egy ilyesmi szövegű dal, na most saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy milyen is az.
Kezdődött a pechszéria azzal, hogy a mosógép kifolyócsöve kiugrott a helyéről és mire észrevettük, kb. 2 centi víz állt az egész lakásban. Ez vagy egy hete történt, azóta az alattunk lakó még nem jelezte, hogy beázott volna, úgyhogy remélhetőleg megúsztuk. A járólap vízzáró fugás - életem párja szerint, a padlólapok sem púposodtak fel, remélem ez azt jelenti, hogy nem állt ahhoz eleget a vízben, hogy átszivárogjon.
Aztán volt 2 élesztőnk, gondoltam megsütöm bundás virsli. Nekiálltunk, mire kiderült, hogy penészes az élesztő. Sanyi boltba le...aznap harmadszor (szabin van). Zalán kaját követelt, így megkértem az uramat, rakja össze a tésztát -benézte a receptet, és 1 helyett 4 evőkanál sót tett a tésztába. Konkrétan nem sós volt, hanem keserű a tészta. Na de ez csak akkor derült ki, amikor enni akartunk belőle. Állította, hogy négy kanál kell bele, amikor érdeklődtem, hogy mitől ilyen sós. Megnéztem a receptet, naná, hogy nem 4 volt odaírva. Egy másikhoz igen, de az 4 kávéskanál volt. A második adagot egyszerűen benn felejtettük a sütőben, végül is úgyis ehetetlen, miért ne csináltunk volna brikettet belőle, csak a hecc kedvéért. Na persze égett mézeskalácsunk is van vagy 2 tepsinyi. Soha többet nem sütök mézeskalácsot szopós gyerek mellett. Miután nem tervezünk több csemetét, így vélhetően ezen fogadalmamat be is fogom tartani.
23-án sem adtuk sokkal alább, ami a katasztrófahelyzeteket illeti. Gondoltam megsütöm előre a süteményeket. Nekiálltam a gesztenyetortának, és nem tudtam felverni a tojásfehérjét. Közben a sárgáját összekevertem a sütőporral (amiért Sanyiak megint külön kellett menni, mert mikor megkértem, hogy nézze meg, hogy van-e, a vaníliáscukrot nézte sütőpornak, így nem vettünk. Na, nem tudom milyen sütőpor volt, de a tojássárgája kifutott tőle a tálból. Itt éreztem, hogy be kell vennem két leszarom tablettát, összekevrtem a folyós fehérjét a habos sárgájával, megsütöttem, és csodák csodájára tökéletes piskóta lett belőle a sütőben.
Aztán nekiálltam a gesztenyekrémnek, szokásomtól eltérően recept szerint akartam, nehogy ezt is elrontsam, mert van önkritikám, és beláttam, hogy ez nem az én karácsonyom. Nem is volt a krémnek semmi baja addig, amíg úgy csináltam, ahogy máskor szoktam. Mikor beletettem a recept szerinti zselatint, az egészet összekapta és folyóssá vált. Ekkor Sanyi megint ment a Tescoba, 23-án este 7-kor, gesztenyéért és tejszínért.
24-én a -nálunk hagyományos- fehérboros pulykamellet készítettem. Amikor levettem róla a fóliát, úgy gondoltam túl sok rajta a folyadék, így lekanalaztam. Hát így ettünk mi taplót karácsony délben...
A gyertyagyújtásig kihúztuk különösebb megrázkódtatások nélkül, de akkor jött a feketeleves. Lili kibontotta az ajándékát - ugye Liana hercegnő Barbie - és szemmel láthatóen bepánikolt az éneklő babától. A tisztesség kedvéért közölte, hogy szép, majd két ujjal fogva bevitte a szobájába, hogy ne is lássa. Végül megegyeztünk, hogy kivesszük belőle az elemet, és akkor nem énekel. Mondjuk így sem fenyegeti az a veszély, hogy elkopik. Elvitte megmutatni a nagyanyjának, meg ha jön valaki, annak megmutatja, de egyébként jól elüldögél az a gyerekszobában a polcon. Szóval ajándék egyértelmű bukta, amit azért nem értek, mert kifejezetten ezt a babát kérte, meg a boltokban nyomogatta veszettül a kezét a kiállított daraboknak, hogy énekeljenek.
Zalán projektoros zenélős forgót kapott, az legalább mindkettőnek tetszik.
25-én az én szüleimnél voltunk, ott különösebb problémák nélkül átvészeltük a napot. Bár a porcelán teáskészlet nem éppen egy 3 évesnek való, de legalább tetszik Lilinek. Meg a húgomtól kapott mágneses rajztábla.
És az elátkozott karácsony 26-án is megmutatkozott. Elvileg jött az anyósom. Már hetekkel ezelőtt megbeszélték Sanyival, idejött ajándékot venni, nem vitte haza, hanem eldugtuk mi a spajzban.
Reggel Sanyi felhívta fél 8 körül, hogy háromnegyed kilenckor indul a busza - szerintem érzett valamit. Én nekiálltam megint főzni, mert ugyan rengeteg kaja volt, de úgy voltam vele,hogy ne adjunk már maradékot karácsonykor az asztalra. Fél 11-re itt kellett volna lenni az anyósnak, de még 11-kor se volt sehol. Sanyi felhívta, hogy hol van?! Válasz: otthon, majd holnap jön. Állítja, hogy ezt beszélték meg Sanyival, Sanyi meg állítja, hogy péntekről volt szó. Ami egyébként evidens, hiszen szombaton már nem is volt karácsony, miért hívtuk volna akkorra?!
Lilit reggel óta pushingoltuk, hogy jön a nagyanyja, meg hoz neki ajándékot, és már nagyon várta. Úgyhogy úgy döntöttünk, mivel úgyis itt van az ajándék, odaadjuk neki. Kerekítettünk egy mesét arról, hogy a nagyi most nem jön, de az ajándékot elhozta a Jézuska. Volt öröm - addig míg fel nem ajánlottuk neki, hogy akkor nézzük meg hogyan sétál a baba. Ekkor megint jött a "neeeem akajooom". De délutánra csak sikerült megbarátkoztatni vele, bár ez a játék is csak a polcon ül, és max. megmutatja, ha jön valaki.
Ja, persze volt kajabaki is: a krumpli alatt elzártam a gázt, és ezzel egyidejűleg a hús alatt is a sütőt. Csak ez egy óra múlva tűnt fel...
Aztán már csak attól kaptam lábrázást, hogy miután olyan fáradt voltam, mint a dög, 27-én már csak tespedni szerettem volna, erre az anyós emígyen egy nappal meghosszabbította nekem a bulit.
Na persze ezek után állva is tudtam volna aludni, de a gyerekeim ezt az éjszakát választották, hogy leteszteljék, hogy mennyit bírok ki alvás nélkül. Felváltva kiabáltak utánam fél 5-ig. Hát, ez volt az a pillanat, amikor már bőgni kezdtem a fáradtságtól...
Szóval nem volt épp tökéletes a karácsony, na de miért is kéne annak lennie.
Majd legközelebb.