folytköv

Jan 3, '08 4:15 PM for everyone

Amikor Lili megszületett természetesen azonnal imádtam, övé volt minden gondolatom, de Eninek fogalmaztam meg egyszer: mintha ő a maga kis babavilágában élne még sokáig, nem a miénkben. Aztán ahogy nőtt, egyre inkább azt éreztem, hogy lelkileg is egyre inkább megérkezik hozzánk. Számomra mindig azok voltak a csodálatos pillanatok, amikor láttam Lilin, hogy minden erejével igyekszik kapcsolatot teremteni, kommunikálni. Ezen az úton tett meg jelentős lépéseket Lili, és 2007 végére eljutottunk oda, hogy már nem a szemeinkkel beszélgetünk, hanem szavakkal.
Kicsi bogár egyelőre egészen anyanyelven beszél, a szónak a "csak az anyja érti" mivoltában. Na, jó, azért ez enyhe túlzás:egészen korrekten elmondja ő, hogy mit akar: ami fontos azt egyértelműen egy szóval, ami mese azt vég nélküli halandzsával. Néhány gyöngyszem a legújabban használt szavaiból: patkány (láttuk a L'ecsót), fázik, fáj, félsz, forró, hideg, hó, épít, joghurt, túró...Állítólag ilyen tájban megközelítőleg 50 szót használnak, Lili is valahol akörül tart.
Pár hete, talán hónapja a "kismajom-korszakot" éljük: legfőképpen engem utánoz, de úgy alapvetően mindenkit. Emlékszem, amikor egy csekkel a kezében kiabált a játéktelefonjába. Akkor döbbentem rá, hogy azelőtt pár perccel én ugyanezt tettem élesben - számlareklamáció kontra "nem én voltam, hanem a gép"- ügyfélszolgálatos esete. Na, azóta vigyázunk, hogy mit mondunk, mit teszünk előtte. Mostanában kezdett felfigyelni arra, hogy a fiúk és a lányok nem egyformák, a testrészeinek megmutogatásából ez soha nem maradhat ki.
Legszívesebben babázik, Susu jó választás volt, Lili nagyon szereti. De a többi babát is eteti, öltözteti, pelenkázza, sőt mesél is nekik. Máskor egész nap építőzünk, nagyon ügyesen játszik a kockákkal. Egyszem (egyelőre) gyerek lévén általában velem játszik, szerencsére hamar megtalálom magamban a gyereket.
Szeret rajzolni is, leginkább azt kéri, hogy rajzoljunk neki, utána ő szerintem másolni próbálja. Általában felismeri a rajzokat, tudja, hogy az nyuszi (Lili szerint nyuszu), vagy cica, vagy kutya.
Szereti a mesekönyveket, de nem a leírt történetre figyel - illetve arra egyáltalán nem figyel, hanem mutogatja hogy mi micsoda, vannak kedvenc oldalai, ahová mindig visszatér. A kisvakondos könyvebn pl. az, amikor az árvíz elönti az egér házát, és a kéménybe kapaszkodva kuporog a tetőn. Lili jókat nevet rajta, mondja, hogy kisegér fél, és mutatja, hogy hol a víz.
Lépcsőzik váltott lábbal - bár mostanában lusta Dick, és cipelteti magát lefelé.
Egyébként szerintem szenzációs humora van, sokat viccelődik, és szívből jövően tud kacagni. Természetesen próbálgatja a határokat, naponta 300-szor mondom el, hogy "ne vedd le, ne vedd a szádba, tedd vissza", ő meg a képembe vigyorogva csak azért is megteszi.

Nagyon sokszor kapok kedves üzeneteket innen, ill. azokról az internetes fórumokról, ahol jelen vagyok, vagy állítanak meg az utcán idegenek, hogy mennyire szép Lili. Kerestek már meg olyan céllal is, hogy fotózást, egyéb nyilvános megjelenési lehetőséget ajánljanak ennek okán.
Természetesen azon túl, hogy minden anyának a maga gyereke kell, hogy a legszebb legyen, azért tisztában vagyok azzal, hogy Lili valóban egy bűbájos teremtés. De ennek ellenére nem hiszem, hogy ez bármire is okot kellene, hogy adjon, legyen ez akár folyton hangoztatott büszkeség, vagy akár a minél több embernek való megmutatás igénye. Egyesek szerint hülye vagyok, amiért ennyire ellenállok ennek... Majd ha Lili félig felnőttnek is szép marad, és meglesz a magához való esze, akkor eldönti, hogy akr-e élni a fizikai adottságaival. Én nem dönthetek helyette . Még annak az okán sem, hogy momentán azt se tudja, hogy mit jelent a "döntés" szó.