for everyone |
A helyettesítő doki tavaly elmagyarázta, hogy a gyerekek szoktak ám lázasak lenni, ezért kár velük orvoshoz szaladni, mint hülyegyereknek elmondta hogy kell fizikálisan lázat csillapítani; majd helyzetünk bagetellségét hangsúlyozó monológja után felírt egy antibiotikumot a gyerek piros torkára. Életemben először felülbíráltam egy orvost, és nem adtam be Lilinek.
A másik húzása az volt: adjak Lilinek "jó forró, jó cukros, jó citromos teát". Mondtam neki, hogy Lili nem teázik. Erre az asszisztensével együtt úgy nézett rám, mintha két fejem lenne: akkor mit iszik a gyerek?! (Alig másfél éves volt). Mondtam vizet. Vizeeeeet?! Kb. mintha azt mondtam volna, hogy harmatos lópisit. Azt, meg hígított gyümölcslevet akkoriban. Szerintem teát mai napig nem ivott meg egy litert. Nem azért mert elveim vannak, hanem mert nem szereti. Ha víz meg gyömölcslé közül választhat, akkor többnyire a vizet kéri. Ilyen, ez van. Ha gyümölcsléihatnékja van, akkor gyümölcslevet kér.
Na, ezek után nem mentem hozzá - aztán persze kiderült, hogy kivételesen nem ez a drága ember helyettesíti a mi Arankánkat, de már mindegy.
Szombat délutánra nyoma sem volt az egésznek, de aztán hétfőn Hangababa is lebetegedett (pénteken a betegség kirobbanása előtt voltunk náluk), kedden én is kidőltem. szegény kis törpék, ha csak fele olyan szarul érezték magukat, mint én....Rázott a hideg (meg az ideg, hogy Zalánnak is baja lesz), semmi erőm nem volt, pedig az én lázam se ment 38 fölé - nem is engedtem neki. Én fél nappal úsztam meg a lázas állapotot, szerda reggelre semmi bajom nem volt. Aztán Lilivel duóban köhögni kezdtünk...itt tartunk most. A Tantum verde az egyetlen, amit hajlandó a szájába tenni; ez a torokfájásra ugyan jó volt, de a huruttal sok mindent nem tud kezdeni. Viszont beleerőltetni se tudok semmit, mert simán visszahányja, ha belenyomom - már tapasztaltam. Persze játszótér-moratórium van - nem akarván lefertőzni az egész környéket - amit ma már nehezen tűr: nyíg és hisztizik egész nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése