for everyone |
A mai napom maga volt a káosz, meg a Canossa meg az ámokfutás...Tököm volt már ordítási szintig tele. Dokim nem volt ma, NST-ben hagyott nekem üzenetet, hogy mutassam meg valakinek a leletet, szerinte legegyszerűbb ha a terhes-rendelésen. Gondolta ő - itt hibázott nagyot.
Na ott az én személyes kedvenc főorvosnőm rendelt, aki egyrészt másfél órán keresztül evidens, hogy a saját betegeit hívta be, másrészt meg mikor bejutottam, akkor olyan műsort adott elő, hogy szívem szerint fejberúgtam volna. Kezdte azzal, hogy elkezdte dobálni a papírom, hogy hát ez neki nem tetszik, ő ezt nem írja alá, meg különben is, utolsó UH lelet? És azon miért nincsenek magzati méretek?! (hát mert nem én mértem, így talán nem tőlem kéne kérdezni), és ne oda tegyem a papírt és amoda üljek. Meg mit képzelek én felelőtlen, III-as lepénnyel, egy farfekvéses gyerekkel, túlhordásban, aki nem is mozog 8 percig csak hármat, és azonnal megyünk a szülőszobára. (Kb. minden leletet kevert mindennel, képtelen volt sorrendben látni....) Na, itt közöltem vele, hogy én nem megyek VELE sehová, plusz mi lenne, ha normális stílust venne elő? El lehet ezt mondani olyan stílusban is, hoyg az ember ne kapjon helyben infarctust. Na erre ő: akkor elmeséli nekem, hogy volt itt egy kismama és reggel még jó volt az NST-je, és estére meghalt a gyerek, ezt akarom?! (És mindezt példaként az én SZAR NST-mre...) Na itt emeltem fel a hangom, hogy engem ne ijesztgessen. Erre megkaptam, hogy ahelyett, hogy hálás lennék neki, amiért ennyire figyel rám....Az UH jó volt, annyi gáz lehet, hogy Zazi köldökzsinórja az álla alatt van, amivel ugye nem lehet csinálni semmit, csak fokozottan figyelni, amit a túlhordás miatt úgyis megtesznek. Az NST is jó volt másodszorra. De természetesen a mélts. asszony a nagy irántam való aggódásban elhúzott ebédelni, és vissza se jött ezeket már az ügyeletes nézte meg.
Na, szóval kurvára kibuktam, hogy 4 és fél órán keresztül b.tam ott a rezet - amit még meg is értenék, de ebben a bicskanyitogató stílusban beszéljen azzal, aki tűri. Az egyetlen nő az egész szülészeten, de szerintem belé szorult a nőgyógyászaton a legkevesebb udvariasság, türelem, figyelem, empátia. Kb. 8 éve ismerem, de pozitív élményem még nem volt vele kapcsolatban, sem személyes tapasztalat útján, sem normálisan viselkedni nem láttam. A saját betegeivel (ki választja ezt a nőt önként, az nekem rejtély) hányásig mézesmázos, mindenki mással lekezelő.
Eldöntöttem, hogy soha többet nem megyek úgy be, hogy nincs ott a dokim. Emiatt fosok a hosszú hétvégétől is, ha minden nap mennem kéne NST-re, hogy mikor futok bele ebbe az empátiabajnokba megint vagy hozzá hasonlóba....Úgyhogy holnap megpendítem a dokimnak, hogy mi lenne, ha szülnénk egyet. Épp ráérek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése