2009. október 19., hétfő

Mikulás

Dec 8, '08 3:54 AM
for everyone
Nálunk egy hete Mikulás van, de szerencsére már vége. Tegnapig Lili csak másodkézből kommunikált az öreg Télapóval, mert minden ajándékot úgy kapott meg, hogy az illető "találkozott a Mikulással" és ő küldte neki, ill. mi szombat reggelre a cipőjébe csempésztük.
Vasárnap viszont meglátogattuk az erdőben az öreget. A Dúdolós csoportunk szervezte, emeletes busszal mentünk ki a Vadasparkba (Zazát azért nem mertem ennyi gyerek közé bezárni még, úgyhogy ő apával ment autóval). Ott mindenkit megajándékozott a Mikulás, utána lehetett állatokat simogatni, etetni, arcfestést kérni (Lili meglepő módon nem akarta).
Lili először - mint minden szabványgyerek 5 év alatt - természetesen be volt tojva tőle, de odakint már kézenfogva, puszilkodva fotózkodott a Mikulással.
Az állatoktól kicsit tartott, a nyuszit merte csak megsimogatni, meg lelkesen hordta a répát, almát Sanyinak, hogy etesse a lovakat, de ő maga igyekezett biztonságos távolban maradni. Régóta azzal "kedveskedik" , hogy kismalacnak titulálja a szívének kedves embereket (nyuszika, cicuska és egyebek helyett). Tegnap láttam, hogy tudatosult benne, hogy a mangalica a malac (sima házisertés nem volt), azóta áttért a kiscica megszólításra. Gondolom annyira nem tetszett neki, pedig kismalacai is voltak.
Tegnap az volt nála a sláger, hogy újrajátszotta a Mikulással folytatott rendkívül épületes eszmecseréjét, és mindenkitől megkérdezte, hogy hogy hívják. Mikor választ kapott, akkor megdicsérte az illetőt, hogy "nagyon szép neved van".
Zalán gyakorlatilag az egész hétvégét átaludta.
Ja, a cumiprojektet meg bebuktuk, nem voltunk elég kemények. Lili kategorikusan nemet mondott arra, hogy odaadja a cumiját, én meg nem akartam rákenni a Mikulásra a balhét, másrészt meg most nincs lelkierőm a hisztijéhez, amit levágott volna a cumi miatt. Úgyhogy majd ünnepek után felvértezem magam néhány nap hisztire, és elkobzom a cumit. Csak előtte tréningeznem kell Sanyit, mert ő egy óra masszív hiszti után képes lenne neki visszaadni. Az összes kényszerintézkedésem apuka lágyszívűségén bukik meg egyébként...Ő annyira sajnálja az ő kis hercegnőjét, hogy kénytelen vagyok én lenni a "rossz zsaru" folyton...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése