for everyone |
Pssszz....Lábujjhegyen merek csak gépelni....
Mai délelőttünk a sárkányok, várak és varázspálcák bűvöletében telt. Konkrétan megint a "ha egy méterre eltávolodsz tőlem anyukám, ordítani fogok" című lemezt tette fel. Úgyhogy építőztünk. Elég rapszodikusan nyomogatta egymásra az elemeket, így ami garázsnak indult a végén inkább vár lett. A Shrek óta tudjuk, hogy a várba kell egy királylány -Csontilány épp megfelelő volt erre a célra. (Csontilány a Fisher Price Little People dinós játékának egyik darabja). Na meg ugye sárkány is kell. Momentán az pont nem volt kéznél, de azt meg a Jurassic Park óta tudjuk, hogy a sárkányok ősei éppen a dinoszauruszok. Úgyhogy beköltöztettük a zöld tricera...izét a várba. Gyermekünk szociális érzéke igen fejlett, mivel a tricera... mama, így mellé költöztette a kicsinyét is, majd úgy gondolta, hogy a többieknek is jár a kényelmi szolgáltatás, az egész őslényparkot bezsúfolta. Naná, hogy kidőlt a vár oldala. Így már nem is volt érdekes. Az építőjáték oszlopaiból varázspálcát csináltam neki, így lelkesen "hóóóóó-kusss"-olt legalább 10 percig. Utána az ölembe kérdezkedett és tárlatvezetést tartottunk a szobában. Megcsodáltuk apa és anya esküvői képét, Lilit anyával, Lilit apával, Lilit egyedül, hosszan elemezgettük a sminkeskosár tartalmát,majd egyszer csak felfedezte a füstölőtartót, ami történetesen egy sárkányfigura. Rámutatott: "sárkány".
Honnan tudta?!Bár erről mindig a módszertan tanárnőnk pedagógiai alaptétele jut eszembe: attól, hogy a gyerek kicsi, még nem hülye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése