Szüléstörténet

Nov 6, '08 5:27 AM for everyone

Tudom, tudom, "illik" leírni, tulajdonképpen évek múlva a gyerekeknek is érdekes lesz visszaolvasni - hiszen nekik szólna ez a napló valahol.
Miután sokat fordulok elő "babás-kismamás" oldalakon, sokszor olyan érzésem volt, mintha egy orvosi szaklapot olvasnék ilyenkor: hány óra alatt lett hány ujjnyi, mennyi egység oxitocint kapott, hányadik tolásra jött ki a gyerek, hány öltése van a gáton stb. Na, ezt igyekszem elkerülni.
Szóval az úgy kezdődött, hogy október 22-én NST-re mentem 11 órára. Aznap már 3 nappal voltam a terminus után, négynapos ünnep előtt álltunk, a dokim meg ügyeletes volt aznap. Megvizsgált, mondta, hogy elvileg vannak előjelei a szülésnek, és megtudakolta, hogy mi az elképzelésem a szülésre vonatkozóan: ragaszkodom-e a hagyományoshoz, vagy elfogadom a javaslatát, mert ő biztonságosabbnak látja esetemben a császárt? Mondtam, hogy nekem mindegy, csak szüljünk már. Úgyhogy felvettek a szülőszobára, rámapplikáltak egy NST-gépet, és a szülésznő bájosan megjegyezte 10 percenként, hogy itt aztán semmi nincs, megyek én haza. Fél óra után közölték, hogy szükség lenne az ágyra, úgyhogy szíveskedjek már kiülni egy székre és várni soromra.
Ekkor jött be a dokim megnézni, hogy mi a helyzet, és megkérdezte, hogy mi legyen? Hazamegyek, vagy menjünk a műtőbe? Mondtam neki, hogy én a a kórházból gyerek nélkül már ki nem megyek, úgyhogy hajrá. Közben Sanyi is megérkezett, átöltöztették kék ruhába; engem teletűzdeltek infúzióval és egyebekkel és rekordsebességgel a műtőben voltunk. Megkaptam az érzéstelenítőt - előtte egy dicséretet a gyönyörű pózra, amivel odatartottam a hátam a tűnek - hja kérem, a rutin. Aztán némi nehézségek adódtak a letapadások és összenövések okán, amit tiszta fejjel hallgatva (Lilinél be voltam nyomva a gáztól) kicsit betojtam, de a dokim nyugtatgatta a férjem, ő meg engem. Ja, a nagyon okos pont úgy ült le, hogy premier plánban látta a műtétet -ezt csak napokkal később vallotta be - így már értettem, hogy mitől sápadt el időnként.
Aztán egyszer csak hallottam, hogy valaki ordít, majd a dokim közli, hogy "na látom, vese működik" és a paraván fölé emelte Zalán buksiját, hogy "szia anyu, jó nagy fütyim van". Zalán meg csak ráncolta a homlokát, nagy szemeket meresztve a világra. A veseműködést úgy sikerült helyből ellenőrizni, hogy lepisilte a dokit is meg végiglocsolta a műtőt. Akkor rettentő kicsinek láttam, időnként még ma is meglep, hogy Lili mennyire nagynak és Zalán mennyire kicsinek tűnik - persze a másikhoz képest.
Aztán összeraktak, közben Zazát még odahozták kicsit, elmondták a paramétereit, és lekerültem az őrzőbe. Onnan a fájdalomcsillapítás hatása alatt gyorsan elintéztem az ilyenkor szokásos SMS, MMS és telefonáradatot. Hárman tudták, hogy szülőszobán vagyok, őket jól megleptem a 2 órán belüli "megvan a gyerek" bejelentkezésemmel...Nem is nagyon értették először, hogy miről beszélek.
Szerencsére ismerős csecsemősnővér volt épp szolgálatban, így Zazit némi megfigyelés után már az őrzőbe kihozta. Akkor még nem akart szopizni, viszont laza 3 órácskát aludt az ölemben, éjszakára vitték csak el. Másnap reggel már kereste a cicit, és olyan ügyesen tette a dolgát, hogy délre tejem volt. Azóta már két hetes, de továbbra is a natúr tejbár nagy rajongója.
Két gyerek esetén óhatatlan, hogy hasonlítgat az ember, ami ha nem megy át rangsorolásba, nem is hiszem, hogy baj. Lili a műtéti komplikációk és az arra adott gyógyszerek miatt csak 36 óra elteltével került mellre, így vele az elején nagyon sokat kínlódtunk az evéssel. Félórákig
szenvedtünk, hogy egyáltalán jól kapja be a bekapnivalót. Szerencsére néhány hét elteltével belejött, és majd' egy évig anyatejes volt. Ő soha nem lógott rajtam, csak evésre használta a cicit. Ha cumisüvegből kapta a tejet, akkor abból itta meg, ha cumit kapott, cumizott - egyik sem zavarta meg. Szóval cáfolnám a "cumi és etetőcumi MINDEN gyereknél cumizavart okoz" című tételt. Neki nem okozott.
Ezzel szemben Zalán első másodpercben rátalált a helyes útra és technikára, és azóta is lelkes rajongója eme tevékenységnek. Néha próbálom leszerelni cumival, de kiköpi. Pedig mondtam neki, hogy a mai trendet elnézve, jobb ha szokja a szilikon ízét.