Úgy szeretem édesapámat, mint az emberek a súúút ;-)

Jan 21, '08 1:39 PM for everyone

Lili nagy sórajongó, az étkezés fénypontja neki a sózás. Szinte az első szavak egyike volt nála. Egy ideig beérte azzal, hogy mi "sóztuk" az ő ételét - akkurátusan befogva a lyukakat persze, de egy idő után ő maga szerette volna. Akko rmég megvezethető volt egy üres sószóróval, de tegnap bosszúsan rázta meg: nincs. Mármint benne só.
De köztudottan kreatív vagyok, úgyhogy feltaláltam a sómentes szószórót: alulról szigetelőszalaggal beragasztottam a lyukait , így már simán meg mertem tölteni, a banyatanonc meg rázhatja.
(Kerestem ide egy jó hasonlatot, nem találtam és erről jutott eszembe régi kollégám két örökbecsűje: Megfejellek, mint menekülő vakond a kerticsapot, és Szétcincállak, mint hülye gyerek a meséskönyvet. )
Lilinél ma amúgy is esés és röhögés világnap van: ha nem visítva vagy gurgulázva röhög, akkor vagy a saját lábában esik hasra, vagy felborul egy székkel, vagy orra bukik a járdaszegélyben.
Én meg fordulok le a székről, mert a tegnapi éjszakám horror volt (új olvasóknak: mi nem tudjuk mi az éjszakázás, Lili első perctől jó alvó. Ezért akaszt ki, ha havonta egyszer-kétszer mégsem.). 11 órakor átjött "aludni" közénk. Forgott, mint a ventillátor, nyöszörgött, állandóan felriadt. Mire ő nyugodtan aludt végre, addigra az apja kezdett a fülembe horkolni. Úgyhogy kettőig tévéztem. Lili meg 3/4 nyolckor ugrált a fejemen. Szóval reggel megijedtem a tükörben attól a lestrapált nőtől.