2009. október 19., hétfő

Építész leszel...

Dec 14, '07 1:40 PM
for everyone
..és koreográfus, óvónő, festő, fodrász vagy takarítónő. A mi Altatónk talán így szólhatna. Már ha Lilit egyáltalán lehetne altatni.
Mostanában nagyon sokat építőzünk, készült torony, vasútállomás (Thomas forever...), házikó ("Erdő szélén házikó, ablakában nagyapó...") és vár. Többnyire pillanatok átveszi az irányítást, és megrendezi, hogy ki hová álljon, üljön, feküdjön játék közben: "oda csüccs". Legkedvesebb játéka még mindig a baba; öltözteti, eteti, fürdeti, pelenkázza őket, amivel őszintén szólva nagyon meglep. Azt hittem később, talán majd akkor fogja ezt csinálni, ha testvére születik. De nem. Tegnap óta bármi érdekeset lát, hozza a babáját és megmutatja neki. Miután olvasni azt hiszem még nem tud, ezért elárulom a titkot: a karácsonyfa alatt is egy baba várja majd.
Nagyon szívesen nézeget a mesekönyvek mellett színes magazinokat. Tegnap este talált egy cikket, amiben az újságíró a koraszülött, beteg babájukért való küzdelmet, és a csodás gyógyulást írja le ( itt csak egy részlete található meg: http://www.elle.hu/article.php?id=2467&search=kr%FAdy)Lili hosszú percekig simogatta a kisfiú fényképét, puszit adott neki, sőt a babájával is megpusziltatta. Mindazonáltal, hogy nem nagyon hiszek a ezoterikus tanokban, állítom, hogy az egészen kicsi emberek nagy titkok tudói. Soha nem felejtem el, amikor Domi 10-11 hónaposan gügyögött a hasamnak, vagy amikor Lili 8 hónapos korában átölelte Eni pocakját és tőle szokatlan nyugalommal ráhajtotta a fejét, és úgy ült percekig. És a tekintetük: mintha ismernének valami titkot, amit én nem.
Szóval tegnap is azt éreztem, hogy Lili valahonnan tudja, hogy az a baba min ment keresztül, és ezért szeretgeti, vigasztalja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése