Morgok

Dec 13, '07 4:04 AM for everyone

Eddig is voltak ellenérzéseim a dologgal kapcsolatban, de pár napja egyszerűen visítanék, ha meghallom a "készségfejlesztő/képességfejlesztő" kifejezést.
A biztosítékot a Gekko játszóház küldeménye csapta ki nálam. Eleve a borítékon, a címzés alatt ez szerepel: "Lili boldogsága a képességeiben rejlik".
Meg anyátokban. Nem mellékesen a jól hangzó szlogennek túl sok értelme nincs, de értem mit akartak vele sugallni. Attól lesz egy gyerek boldog, hogy képességfejlesztő játszóházba jár havi 20.000-ért?! Miért nem lehet hagyni, hogy saját maga fedezze fel a világot? Nem attól lesz valaki zseni, hogy képességfejlesztő bilin ült, meg "órára" jár 1 évesen. Ahol néha megengedik, hogy a mama bent maradjon...
Láttam én megnyomorodni kölyköket a versenyistállóként emlegetett gimnáziumok súlya alatt, és az egész levél kb. ezt a szellemiséget idézte fel:
-feltérképezik a gyerek képességprofilját
- minden foglalkozás végán a szülő írásos beszámolót kap a gyerek képességfejlődéséről stb stb. És ezeket számomra nem tompítja a szövegbe kétszer belecsempészett "játékos" kifejezés.
Na és persze ha nem élek ezzel, akkor én szar anya vagyok. Az egész gyerekre épülő iparág erre megy ki: ha nem viszed el ide/nem veszed meg neki ezt, akkor nem adsz meg neki mindent. És akkor milyen anya is vagy te?!
Jelentem: jó.
Ha valaha is eszembe jutott volna megkörnyékezni a Gekko játszóházat, akkor ennek a levélnek az eredményeképpen soha a büdös életben nem fogom megtenni. Sem levélben, nem "telefonon az ünnepek alatt is (a business mindenek előtt, ugye), sem a honlapjukon.
Biztos nem vagyok haladó szellemű, de marhára idegesít, hogy havonta egyszer csörög a telefonom, hogy irtó jó képességfejlesztő játékgyűjteményt rámsózzanak stb. stb.Ez a varázsszó, amire úgy gondolják, hogy kinyílik a szülők pénztárcája.
Szerintem meg 5-6 éves korig egyáltalán nincs szüksége a gyerekenek irányított játékra, mert csak korlátozza a fantáziájukat, kreativitásukat.

UPDATE: újraolvasva háborgásomat, belátom:pontosításra szorul. Nem a készségfejlesztés ellen, a "nőjön mint a dudva" elv mellett kardoskodok, hanem ennek az intézményesített mivolta ellen. Hiszem, vallom, hogy SZÜLŐKÉNT ki kell használnunk a gyerekek fogékonyságát, tanítanunk kell napról napra, óráról órára, de nem úgy, hogy ez bármilyen módon is mérhető, legyen, teljesítménykényszer alakuljon ki bennük. Vagy leginkább ugye a szülőkben: "a mi kislányunk legalább egy évvel a kortársai előtt jár - mondj a büszke szülő. Én meg halkan kérdem: és ez jó neki?
Természetesen a személyes, szülői KAPCSOLATON alapuló fejlesztéssel maximálisan egyetértek, csak a tesztek és irányított foglalkozások ellen keltem ki. Aki kicsit jobban ismer tudja, hogy egy elvem van, mióta gyerekem van (előtte többszáz volt): semmit sem erőltetek Lilire, az ő tempójában haladunk én csak terelgetem, nyesegetem a vadhajtásokat. Kivárom, amíg megérik valamire, nem szoktatom, nem erőltetem.