2007. máj. 9. 13:42

Nem is olyan egyszerű dolog ez a blogolás, lemaradtam, mint a borravaló.

Nos kérem, az elmúlt hetünk a takonykór bűvöletében telt, de még most is vannak utózöngék. Judit szedte össze valahol, tőle elkapta Lili, aztán én jöttem és anyám, a sort apánk zárta, a nagypapa meg megúszta.

Szegény gyerek egy hétig gyakorlatilag a porszívó végén lógott. Ennek az lett a nem elhanyagolható eredménye, hogy már nem fél tőle. Vidáman porszívózhatok a jelenlétében, mert nemhogy nem fél tőle, hanem odajön, beledugja a kezét a kefébe, ráül. :-D Az orrszívás ténye ellen is csak pár napig ágált, a végén már teljesen beletörődött. Mondjuk többször elmondtam neki, hogy hasztalan a lázadás és a harc, úgyis én nyerek. Akkor bejött. Ma tetőtől talpig hiszti, olyanokat csinál, hogy a hajam kitépem tőle, de nem érdekli, hogy százszor mondom el, hogy nem, nem szabad, akkor is. Ha már elhozom a tetthelyről, akkor krokodilkönnyeket hullatva ordít, mint a sakál. Szerintem a szomszédok meg vannak győződve, hogy ütöm-verem a gyereket. És miután pár év múlva úgyis az lesz érdekes, hogy miket csinált, és nem az, hogy hogyan próbáltam kezelni a hisztit, íme néhány rosszcsontság, a teljesség igénye nélkül: kipakolja a szekrényből a ruhákat, néhányat a kukában helyez el. Minden percben más kell neki: kanál, kés (nem adtam oda), keksz, banán, alma - mind a földön végzi 10 másodperc múlva, akkurátusan széttaposva. Hisztizik az ollóért, kaputelefonért :-O, mobilomért, pénztárcámért, amikor nagyon fáradt, már a lámpabúrákat kéri. 15 kemény percig kötötte ma is le, hogy a gardróbból kipakolva megpróbálta felhúzni az egyébként is kinőtt csizmáját, aminek fel volt húzva a cipzárja. A ruhaszárító kiapadhatatlan pakolnivalók tárháza, mert ugye a vizes és elvileg tiszta ruhát csak nem hagyom a földön ... bevallom, amit a szekrényből pakol ki, néha igen, mert addig sem pakolja ki újra. A gyerekszoba teljes mozdítható tartalmát széthordta már a lakásban, és miután főként mezítláb járok itthon, az építőkockáknak külön örülök. Reggel a kakaót tologatta a babakocsiban. Próbálok időnként takarítani - a kupi már dizájnelem nálunk, mint a ruhaszárító, de kosz azért csak nem kéne; ekkor természetesen azonnal akad segítségem. Na, de nem ám a saját méretéhez szabott játéklapáttal és seprővel, azzal dolgozzak én, neki a nagy kell.

Újabb kedvence: a Kárókatona. Napjában minimum 5-ször meg kell nézni az egyszervolt.hu-n, és ha már ott vagyunk az Elvitte a rókát és a Pinty és pontyot is.

És itt zárom is soraimat, mert most épp azért hisztizik, hogy gépelni akar.