for everyone |
Elvileg nálunk véget ért a karácsony, Sanyi most vitte ki az utolsó nagyszülőt az állomásra, Lili alszik. Végre. Az elmúlt 2 napban ez nem volt éppen erőssége.A karácsonyfa idén sem vívott ki nála túl nagy érdeklődést, és az alátett ajándékok sem birizgálták a fantáziáját, szerintem egy hétig eljárkált volna mellettük anélkül, hogy ki akarja bontani.
Együtt díszítettük fel a fát, Lilinek ez nagyobb élmény volt, mintha egyszer csak ott áll előtte teljes pompájában. Nem vagyunk vallásosak, az ajándékokat tőlünk, ill. a nagyszülőktől-barátoktól kapta, nem a Jézuskától. A fát se a kisded hozta. Vettük.Kértük a családot, hogy lehetőleg maradjunk meg az 1fő/1 ajándék aránypárnál, ne arról szóljon a karácsony, hogy Lili azt se tudja mihez nyúljon, annyi játékot kap.
Számunkra a babaház volt az igazi kihívás: kb. 100 apró darabból nekünk kellett létrehozni egy sematikus rajz segítségével. 1,5 óra volt a szintidőnk, többszöri lélektani mélyponttal.
"Belevágom a fejszét" - mormolta orra alatt hitvesem többször is, és azóta sem tudom, hogy a cselekvéstől a karácsony szelleme mentette meg, vagy az a tény, hogy nincs itthon fejszénk. 
Kicsit megbonyolítottuk a történetet, mivel 23-án elhoztuk az én szüleimtől az ajándékokat, és úgy volt, hogy csak 25-én megyünk hozzájuk, de 24-én este gondoltuk: meglepjük őket.
Aztán mi lepődtünk meg. Félúton eszembe jutott, hogy általában kulcsra zárják ilyenkor a kaput, távoltartandó néhány illuminált falunkbéli kántálót. Most is így volt. A csengő évek óta rossz, bekiabálni mégse akartunk, így Sanyi átugrott a kerítésen és hirtelen ötlettől vezérelve énekelni kezdett az ajtó előtt. Mondanom se kell, hogy volt kitől örökölni antiszociális vénámat: naná, hogy nem engedtek be - nem ismerték meg Sanyi hangját, azt hitték valami full részeg betlehemes. Közben én a kapu előtt álltam, ölemben a (szoknyában) alvó gyerekkel, lábamnál 60 doboznyi ajándékkal, és majd' bepisiltem. Meg fáztam is. 
Mondtam Sanyinak: szóljon már, hogy mi vagyunk, mert a büdös életben nem engednek be. Na, végül csak kijött anyám, hogy ki az az elvetemült, aki átugrik a kerítésen és rájuk veri az ajtót "Pásztorok-pásztorok"-at ordítva telitorokból. 
2 perc múlva a kulcsot is megtalálták, és végre bejutottunk. Addigra a gyerek is felébredt.Ha Sanyi blogolna, az ő idei karácsonya biztos "Az utalványok ünnepe" címet kapná. Miután totális döntésképtelenség lett rajta úrrá, mikor kérdeztük, hogy mit szeretne, így gyakorlatilag mindenkitől vásárlási utalványt kapott.
Míg mi nekiláttunk a babháznak, addigra Lili annyira belejött az ajándékbontogatásba, hogy mi a dobozainknak is nekiesett, így egyszer csak azt láttuk, hogy könyutalványokkal játszik. 
Ciki, nem ciki, úgy kellett az ajándékozót megkérdezni, hogy hány darab volt a dobozban eredetileg. Ja, a bejglim kirepedt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése