Ma bankba kellett mennem, munkaidőben, tehát egyedül Lilivel. Miután kb. egy hónapja babakocsi-fóbiája van, felvillant előttem a kép, hogy Lilit fél perc után ki kell vennem, és taszigálom félkézzel, az ily módon irányíthatatlan babakocsit, ölemben Lilivel. Úgyhogy elhívtam magunkkal a nagymamát ezen vészhelyzet esetére.
Lili kb. 3 percet töltött a babakocsiban, azt is üvöltve. Utána oda-vissza cipelhettem a fenekét ölben, mert a saját két szép lábán sem óhajtott jönni, anyámhoz sem ment. A szokásos....Megtartottam váltott karos, 10 kilós, élősúlyos edzésemet.
Hazafelé kínunkban már röhögtünk és mondtam anyámnak, hogy azzal szoktam Lilit ijesztgeni, hogy "odaadlak kiképzésre egy hétre nagyanyádnak". Anyám szerint nem is ismernék rá (szilárd meggyőződése, hogy csak ő tud gyereket nevelni:-)), de én meg abban vagyok biztos, hogy az első nap végére ő nem ismerne magára a tükörben. :-D Így is nézett nagyokat, hogy az ő tündibündi, mosolygócsomag unokája milyen hsiztit tud levágni. Hja, kérem, eddig látta a kereskedelmi változatot :-) Amúgy nincs a pénz, amiért odaadnám akárkinek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése